ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
24.1.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Guido Sacconi, Alejo Vidal-Quadras, Lena Ek, Liam Aylward, Rebecca Harms, Roberto Musacchio és Johannes Blokland
az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság nevében
a Balin megrendezett éghajlatváltozási konferencia kimeneteléről (COP 13 és COP/MOP 3)
B6‑0059/2008
az Európai Parlament állásfoglalása a Balin megrendezett éghajlatváltozási konferencia kimeneteléről (COP 13 és COP/MOP 3)
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek 13. konferenciájára (COP13) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek 2007. december 3. és 15. között, az indonéziai Bali szigetén megrendezett harmadik konferenciájára (COP/MOP 3),
– tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) a spanyolországi Valenciában közzétett negyedik értékelő jelentésének (AR4) következtetéseire,
– tekintettel az éghajlatváltozásról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentéséről – az előttünk álló út a Bali szigetén tartandó éghajlatváltozási konferenciáig és azon túl (COP 13 és COP/MOP3) című 2007. november 15-i állásfoglalására[1],
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport negyedik értékelő jelentése megerősíti, hogy a gyorsuló ütemben zajló éghajlatváltozás emberi tevékenység következménye, és már most komoly globális hatásokkal jár,
B. mivel a Bali Cselekvési Terv egyetért az IPCC negyedik értékelő jelentésének megállapításaival, melyek szerint a globális felmelegedés léte vitathatatlan, és hogy a kibocsátás csökkentésének késlekedése jelentős mértékben csökkenti a lehetőségeket az alacsonyabb stabilizációs szintek elérésére, és növeli a komolyabb éghajlatváltozás kockázatát,
C. mivel a világ sok részét érintik már a globális átlaghőmérséklet emelkedésének hatásai, és mivel a legfrissebb tudományos bizonyítékok alapján arra lehet következtetni, hogy az EU által kitűzött hosszú távú cél, azaz hogy az iparosodás előtti szinthez viszonyítva a felmelegedést +2 Celsius-fokra kell csökkenteni, valószínűleg nem elégséges az éghajlatváltozás jelentős negatív hatásainak elkerüléséhez,
D. mivel az éghajlatváltozás hosszú távú probléma, és mivel a rövid távú intézkedések önmagukban nem elegendőek az éghajlatra gyakorolt pozitív hatások előidézéséhez; mivel az éghajlatrendszer számára döntő fontosságú annak biztosítása, hogy a globális kibocsátás az elkövetkezendő 10–15 évben elérje a csúcspontját,
E. mivel az iparosodott országokat nagy felelősség terheli a kibocsátott, üvegházhatást okozó gázok légköri felhalmozódása miatt; mivel a kiszámíthatatlanabb éghajlat sokkal inkább sújtja a legszegényebb országokat és népeket,
F. mivel a kibocsátáscsökkentés hosszú távú céljaira vonatkozó széles körű nemzetközi megállapodás elengedhetetlenül fontos az üvegházhatást okozó gázok alacsony kibocsátásával járó technológiákra vonatkozó beruházási biztonság nyújtása, valamint az energiahatékonyság és a fenntartható erdőgazdálkodás biztosítása, és a kibocsátási célkitűzésekkel nem összeegyeztethető energetikai infrastruktúrába történő beruházások elkerülése érdekében,
1. üdvözli a Balin megrendezett konferencia részes feleinek azon döntését, mely szerint az UNFCCC keretein belül hivatalos tárgyalási folyamatot indítanak a 2012 utáni időszakra vonatkozó nemzetközi, éghajlattal kapcsolatos megállapodásról azzal a céllal, hogy a részes felek 2009-ben Koppenhágában tartandó tizenötödik konferenciáján megállapodás jöjjön létre, és határozatot fogadjanak el;
2. megelégedését fejezi ki azzal kapcsolatosan, hogy a Bali Cselekvési Terv világos menetrendet tartalmaz, a megállapodás megkötésének határidejét 2009-ben határozza meg, valamint felsorolja a tárgyalások során napirendre kerülő fő vitapontokat, és úgy véli, hogy ennek következtében a cselekvési terv jó alapul szolgál a tárgyalási folyamat számára;
3. ismételten hangsúlyozza, hogy egy ilyen megállapodásnak az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv kulcsfontosságú elveire és mechanizmusaira kell építenie, figyelembe véve a közös, ugyanakkor differenciált felelősségeket, és a 2007. november 15-i állásfoglalása (2) bekezdésében meghatározott elemeken kell alapulnia;
4. úgy véli, hogy a Bali Cselekvési Terv egyik legjelentősebb eredménye, hogy megszüntette az I. mellékletet aláíró és alá nem író országok közötti merev különbségtételt;
5. hangsúlyozza az EU-nak a Balin rendezett konferencián betöltött konstruktív és irányító jellegű szerepét, amely nagyban hozzájárult a tárgyalások során bekövetkező áttöréshez; támogatja ennek az aktív szerepnek a fenntartását az elkövetkezendő tárgyalások során, és kitart amellett, hogy ezeken a tárgyalásokon az Európai Parlament nagyon tevékenyen vegyen részt;
6. üdvözli, hogy a részes felek elismerték, hogy az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport negyedik értékelő jelentése az éghajlatváltozásról szóló eddig készült legátfogóbb és leghitelesebb értékelés, amely egységbe rendezi a tárgyhoz tartozó kérdések tudományos, technikai és társadalmi-gazdasági aspektusait, és bátorít arra, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzeti politikák kialakításakor építsenek ezekre az információkra;
7. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bali Cselekvési Tervben nem volt lehetséges az üvegházhatású gázok szükséges csökkentésével kapcsolatosan egyértelmű tudományos utalásokat tenni; ugyanakkor üdvözli, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv aláírói elismerték, hogy 2020-ra el kell érni az iparosodott országok együttes kibocsátásának az 1990-es szinthez képesti 25–40%-os csökkentését;
8. emlékeztet arra, hogy az iparosodott országoknak – a Kiotói Jegyzőkönyvet eddig még nem ratifikáló országokat is beleértve – vezető szerepet kell játszaniuk az éghajlatváltozás világszintű megfékezésében, és el kell kötelezniük magukat, hogy kibocsátásukat 1990-hez képest 2020-ra legalább 30%-kal, illetve 2050-re 60-80%-kal csökkentik;
9. üdvözli a fejlődő országok többségének konstruktív hozzáállását tárgyalásokhoz, valamint arra irányuló elkötelezettségüket, hogy a fenntartható fejlődés összefüggésében nemzeti szinten megfelelő csökkentési intézkedésekbe kezdjenek, amelyeket a technológia, a finanszírozás és a kapacitásbővítés támogat és tesz lehetővé mérhető, kézzelfogható és ellenőrizhető módon;
10. hangsúlyozza, hogy a fenntartható gazdasági fejlődés minden fejlődő ország joga; kiemeli, hogy az Európai Uniónak és az egyéb iparosodott országoknak kötelességük segíteni a fejlődő országokat a fenntartható technológiák fejlesztésében;
11. emlékeztet arra, hogy a globális erőfeszítések hitelessége és hatékonysága nem érhető el az összes érintett fél mélyebb, mérhető, kézzelfogható és ellenőrizhető elkötelezettsége nélkül;
12. úgy véli, hogy a Kiotói Jegyzőkönyvhöz képest újításként a vállalt kötelezettségeknek tükrözniük kellene a fejlődő országok eltérő helyzetét, és hogy a feltörekvő országoknak a kibocsátási határértékeket fejlődési szakaszuknak, gazdaságuk ágazati összetételének, kibocsátáscsökkentési potenciáljuknak, valamint műszaki és pénzügyi képességeiknek megfelelően kellene elfogadniuk;
13. úgy véli, hogy van helye a Kiotói Jegyzőkönyv létező mechanizmusait érintő újításoknak, mégpedig a fejlődő és feltörekvő partnerek kötelezettségvállalásainak és célkitűzéseinek meghatározásával kapcsolatosan annak érdekében, hogy az említett kötelezettségvállalások összeegyeztethetőek legyenek az egyes országok szükségleteivel és adottságaival, feltéve, hogy azok mérhetőek, kézzelfoghatóak és ellenőrizhetőek;
14. üdvözli a fejlődő országokban végbemenő erdőirtásból és erdőpusztulásból származó kibocsátás csökkentésére irányuló sokféle politikai megközelítéshez és pozitív ösztönzőkhöz kapcsolódó, módszertani kérdésekre irányuló munkaprogram megkezdéséről szóló döntést, amely kiegyensúlyozottan veszi figyelembe az erdőknek a biológiai sokféleség megőrzésében, az ökoszisztéma működésében és a helyi megélhetés biztosításában betöltött összetett szerepét és előnyeit; üdvözli továbbá a részes felek ösztönzését arra, hogy támogassák a kapacitásbővítést, nyújtsanak technikai segítséget, és tegyenek erőfeszítéseket (többek között kísérleti projektek formájában) az erdőirtás mozgatórugóinak, valamint a természeti erőforrások fenntartható kiaknázására irányuló támogatás szükségességének kezelésére;
15. üdvözli az Alkalmazkodási Alap hatékony és átlátható módon történő kezelésével kapcsolatos döntést, amely biztosítja, hogy az alap a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalási időszakának korai szakaszától kezdve működőképes lesz;
16. üdvözli az éghajlatváltozás enyhítésére, valamint az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló technológiák fejlesztéséhez, fejlődő országoknak történő átadásához és ottani használatához szükséges beruházási szint felemelésére irányuló stratégiai program elindításáról szóló döntést, valamint a technológiaátadással foglalkozó szakértői csoportra ruházott feladatot, melynek célja a pénzügyi források használata és a hozzáférés útjában álló szakadékok és akadályok felmérése;
17. véleménye szerint a hatékonyabb és kevésbé költséges energiatechnológiákra irányuló kutatásnak, fejlesztésnek és demonstrációs tevékenységnek a lehető legnagyobb fontosságot kell biztosítani; felszólít a kormányok, az ipar, a kutatói közösség és a civil társadalom közötti szoros együttműködésre;
18. úgy véli, hogy a felek következő, Poznanban tartandó konferenciájának/ülésének a fejlődő országokra kellene összpontosítania, és ezért kitart amellett, hogy komoly erőfeszítések szükségesek a fejlődő országokban az erdőirtás megszüntetésére és a fenntartható erdőgazdálkodás ösztönzésére, az alkalmazkodás finanszírozására, valamint a tiszta technológiák jobb átadására és felhasználására irányuló ösztönzőkkel kapcsolatos tényleges haladás érdekében;
19. felhív az EU-politikák keretein belüli, jelentős és kiszámítható pénzügyi eszközök kidolgozására a fejlődő országok számára az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás és az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése terén történő segítségnyújtás céljából; emlékeztet arra, hogy alaposabban és kritikus módon kell figyelemmel kísérni a fejlődő országoknak nyújtott, meglévő és jövőbeli, éghajlatváltozással kapcsolatos pénzügyi eszközök tényleges hatását; úgy véli, hogy a tiszta fejlesztési mechanizmust át kell alakítani annak érdekében, hogy a 2008–2012-es kötelezettségvállalási időszakban teljes mértékben kibontakozhassanak a benne rejlő lehetőségek;
20. hangsúlyozza, hogy az EU fejlesztési politikáját sürgősen környezetbarátabbá kell tenni, és oly módon kell megvalósítani, amely nem mond ellent az EU környezetvédelmi és éghajlat-változási politikájának; sajnálatát fejezi ki az ezen a területen tapasztalható igen lassú előrehaladás miatt, és felhívja az EU vezetőit, hogy az éghajlatváltozás csökkentése és az ahhoz való alkalmazkodás számára biztosítsák a lehető legnagyobb fontosságot az EU fejlesztési együttműködési politikájában;
21. hangsúlyozza, hogy a Bali Cselekvési Terv hitelességének fenntartása érdekében a fejlett országoknak sürgősen el kell kötelezniük magukat amellett, hogy a fontosabb feltörekvő országokkal, mint például Kínával és Indiával éghajlati partnerséget alakítanak ki annak érdekében, hogy elősegítsék az energiapolitika reformját, a kapacitásbővítést, valamint az energiahatékonyságba és az alacsony szénfelhasználású technológiákba történő beruházások támogatását érintő szoros együttműködést;
22. sajnálattal veszi tudomásul, hogy nem volt lehetőség egyértelmű utalást tenni arra, hogy meg kell állapodni a légi és a tengeri közlekedéssel kapcsolatos kötelező kibocsátási korlátozásokról; megjegyzi, hogy a Bali-mandátum nem zárja ki a légi és a tengeri közlekedéssel kapcsolatos kötelező intézkedéseket; ismételten felszólít arra, hogy a légi és a tengeri közlekedés kibocsátásait bele kell foglalni az üvegházhatású gázok csökkentésével kapcsolatos nemzetközi, 2012 utáni időszakra vonatkozó kötelezettségvállalásokba az UNFCCC támogatásával, mivel az ICAO és az IMO nem tudta hatékonyan kezelni az ügyet;
23. hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a nemzetközi kereskedelemben érintett összes nagyobb ágazatot be kell vonni valamennyi világméretű, éghajlatra vonatkozó kötelezettségvállalásba és referenciaérték-meghatározásba annak biztosítása érdekében, hogy megvalósuljanak az éghajlatváltozásra vonatkozó globális célkitűzések, és meg lehessen előzni a verseny globális torzulását;
24. felszólít az EU bioüzemanyag-politikájának sürgős felülvizsgálatára, különös tekintettel az egyes bioüzemanyagok életciklus-fenntarthatóságára az üvegházhatást okozó gázok csökkentése szempontjából; hangsúlyozza, hogy a bioüzemanyag-stratégiák – mint energialehetőség – kidolgozásának és megvalósításának teljes mértékben figyelembe kell vennie a negatív környezeti, társadalmi és gazdasági hatásokat, és védelmet kell biztosítania ellenük; ezért felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg szigorú normákat és világos kritériumokat a bioüzemanyag-előállítás számára;
25. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament várakozással tekint a Bizottság és a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének az éghajlatváltozás nemzetközi biztonságra gyakorolt hatásairól szóló jelentése elé, amelynek elkészítésére az Európai Tanács 2007. júniusi ülésén kérték őket fel[2]; kiemeli, hogy mivel az éghajlatváltozás fontos tényező lehet a legszegényebb országok destabilizálódásában, különös hangsúlyt kell fektetni az olyan kulcsfontosságú terültekre, mint az éghajlatváltozás csökkentése, az ahhoz való alkalmazkodás, valamint annak minden politikába történő beépítése;
26. tudatában van az elkövetkezendő tárgyalások kihívásainak mértékével, ezért kitart amellett, hogy az éghajlati politika az EU összes, harmadik országokkal, regionális egyezményekkel és gazdasági szervezetekkel fenntartott külső kapcsolatának elsődleges fontosságú alkotóeleme legyen; továbbá felhívja a 2008-as és a 2009-es év négy elnökségét (Szlovéniát, Franciaországot, a Cseh Köztársaságot és Svédországot), hogy tájékoztassák az Európai Parlamentet az éghajlati politikával kapcsolatos célkitűzéseikről, és hogy a Bizottsággal együtt rendszeres időközönként tegyenek jelentést a tárgyalásokon elért eredményekről;
27. sürgeti a Bizottságot, hogy – amíg nem biztosítottak az egyenlő feltételek – tárjon fel olyan lehetőségeket az ipar számára, amelyekkel növelheti gazdasági esélyeit egy innovatív és „éghajlatbarát” ipar kifejlesztése révén;
28. felhívja valamennyi érintett állandó és ideiglenes bizottságát és küldöttségét, hogy működjenek szorosan együtt az éghajlatváltozással kapcsolatban annak érdekében, hogy valamennyi politikájában – nevezetesen a környezetvédelmi, az ipari, az energiaügyi, a közlekedési, a mezőgazdasági, a kutatás-fejlesztési, valamint különösen a kereskedelmi és beruházási politikájában – és az egyéb, az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzésekre vonatkozó kezdeményezésekben biztosítsa az egységes és összehangolt megközelítést; szorgalmazza, hogy az éghajlatváltozás kérdése kerüljön rendszeresen napirendre a parlamentközi küldöttségek szintjén és a transzatlanti törvényhozási párbeszéd összefüggésében;
29. elismeri, hogy az EU tárgyalásainak hitelessége az Unión belüli csökkentésre irányuló erőfeszítéseink sikerességén, valamint az alacsony szénfelhasználású technológiák kifejlesztésén és más országokkal való megosztásán múlik; ezért felszólít minden – helyi, nemzeti és európai – szinten olyan politikák és intézkedések meghozatalára, amelyek biztosítják, hogy az EU az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest 2020-ra 30%-kal csökkenti, feltéve hogy a többi fejlett ország hasonló kibocsátáscsökkentés mellett kötelezi el magát, és hogy a gazdaságilag fejlettebb fejlődő országok is hozzájárulnak a csökkentéshez felelősségükhöz és képességeikhez mérten; elismeri az EU által elfogadott azon kötelezettséget, amely szerint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest 2020-ra legalább 20%-kal csökkentik attól függetlenül, hogy a 2012 utáni időszakra születik-e globális megállapodás; olyan politikák és intézkedések meghozatalára szólít fel, amelyek mind nemzeti, mind pedig uniós szinten támogatják az üvegházhatást okozó gázok csökkentésére irányuló kutatás, fejlesztés és innováció további finanszírozását;
30. felhívja az EU-t mint a nemzetközi színtér jelentős szereplőjét és a fejlődő világ fontos partnerét, hogy vesse latba erejét és befolyását a nemzetközi szintű, egységes éghajlat-változási célkitűzések meghatározása érdekében;
31. hangsúlyozza főleg az iparosodott országok – mint az üvegházhatást okozó gázok legnagyobb kibocsátói – történelmi felelősségét, és ezért nagyobb elkötelezettségre szólítja fel őket annak érdekében, hogy elkerülhetőek és korlátozhatóak legyenek a természeti katasztrófák és a társadalmi feszültségek, amelyeket a globális felmelegedés megfékezésének hiánya okozna;
32. tudomásul veszi az Egyesült Államok kormányzatának kezdeményezését további öt ülés összehívására a világ legnagyobb kibocsátói részvételével; felhívja a Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy szabják részvételük feltételéül azt, hogy a vendéglátó ország álljon elő a rövid távú kibocsátáscsökkentési célkitűzésekre vonatkozó konkrét javaslatokkal, amelyek összhangban állnak az UNFCCC szándékaival és célkitűzéseivel; felszólítja a világ legnagyobb kibocsátóit, hogy hangolják össze erőfeszítéseiket az UNFCCC törekvéseivel;
33. megjegyzi, hogy a felek Poznanban tartandó konferenciája/ülése az Európai Tanács ülésével párhuzamosan fog zajlani; felszólítja a Tanácsot, hogy ütemezze át az Európai Tanács ülését annak érdekében, hogy lehetővé tegye az állam- és kormányfőknek a Részes Felek konferenciáján való részvételt és biztosítsa, hogy a konferencia megkapja a kormányok teljes figyelmét;
34. meggyőződése, hogy a fenti célkitűzések megvalósításához elengedhetetlen lesz a média bevonása, melynek lényeges szerepe lesz abban, hogy felhívja a tömegek figyelmét az éghajlatváltozás rövid és középtávon jelentkező következményeire;
35. úgy véli – a világ parlamenti képviselőivel Balin folytatott megbeszélések eredményeinek megfelelően –, hogy az Európai Parlament fontos szerepet játszhat és kell játszania az éghajlatváltozásról szóló állandó parlamentközi fórum koordinátoraként; ezért felszólítja a Parlament érintett szerveit, hogy fontolják meg ezt a lehetőséget;
36. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezménye titkárságának (UNFCCC) azzal a kéréssel, hogy azt juttassák el valamennyi EU-n kívüli szerződő félnek és az egyezmény megfigyelőinek.
- [1] Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0537.
- [2] Az Európai Tanács júniusi ülésének elnökségi következtetései, 41. bekezdés