ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
13.2.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Francis Wurtz, Ilda Figueiredo, Helmuth Markov, Gabriele Zimmer, Eva-Britt Svensson, Esko Seppanen és Roberto Musachio
a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
a 2008. évi tavaszi Európai Tanácshoz való hozzájárulásról a lisszaboni stratégia kapcsán
B6‑0073/2008
az Európai Parlament állásfoglalása a 2008. évi tavaszi Európai Tanácshoz való hozzájárulásról a lisszaboni stratégia kapcsán
Az Európai Parlament,
– tekintettel a „Közös cselekvések a növekedésért és a foglalkoztatásért: A Közösség lisszaboni programja” című, 2005. július 20-i bizottsági közleményre (COM(2005)0330),
– tekintettel a 27 nemzeti lisszaboni reformprogramra, azoknak a tagállamok által benyújtott formájában,
– tekintettel a Bizottság közösségi lisszaboni programjának 2007-es végrehajtására,
– tekintettel a Bizottság 2007 novemberében publikált, 2007. évi őszi gazdasági előrejelzéseire,
– tekintettel a Bizottság „Stratégiai jelentés a növekedést és foglalkoztatást célzó megújult lisszaboni stratégiáról: új ciklus indítása (2008-2010)” című (COM(2007)0803) és „A 2008–2010-es lisszaboni közösségi programról szóló javaslat” című (COM(2007)0804), 2007. december 11-i közleményeire,
– tekintettel az Európai Tanács elnökségének 2000. március 23–24-i lisszaboni, 2001. március 23–24-i stockholmi, 2002. március 15–16-i barcelonai, valamint a 2005. március 22–23-i, 2005. december 15–16-i, 2006. március 23–24-i és 2007. március8–9-i brüsszeli következtetéseire,
– tekintettel a lisszaboni stratégia félidős felülvizsgálatáról szóló, 2005. március 9-i, 2006. március 15-i és 2007. február 14-i állásfoglalására,
– tekintettel a GUE/NGL képviselőcsoport 2007. februári, a lisszaboni stratégia kapcsán a tavaszi Európai Tanácshoz való hozzájárulásról szóló állásfoglalásra irányuló indítványra,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Európai Tanács 2000 márciusában, majd később 2005-ben 2010-ig a következő célokat határozta meg: átlagosan 3%-os gazdasági növekedés, teljes foglalkoztatottság, a szegénység és az egyenlőtlenségek visszaszorítása, illetve a K+F-fel kapcsolatos összes kiadásnak a közösségi GDP 3%-ára történő növelése,
B. mivel a lisszaboni stratégia végrehajtása után nyolc évvel elérkezett az idő arra, hogy a stratégia polgárok gazdasági és társadalmi életére gyakorolt hatását komolyan és teljes körűen értékeljük,
A lisszaboni stratégia – valódi eredmények
1. hangsúlyozza, hogy a 2008–2010-es utolsó ciklus kezdetén a lisszaboni stratégia a meghatározott célok közül nem teljesítette az átlagosan 3%-os gazdasági növekedést, a teljes foglalkoztatottságot, a K+F-fel kapcsolatos összes költségeknek a közösségi GDP 3%-ára történő növelését, sem pedig a szegénység csökkentését és teljes felszámolását;
2. megjegyzi, hogy az átlagos gazdasági növekedés az utóbbi évtizedekben az EU-15-ben mérséklődött; megjegyzi, hogy a Bizottság a közelmúltban felülvizsgálta előrejelzését, amely a gazdasági növekedés újabb lassulására utal; emlékeztet az EU 27 tagállamában 2000 és 2006 között egyre csökkenő (1,6%-os) átlagos növekedésre (1,3% az EU-15-ben) szemben az 1996 és 2000 közötti 2,9 és 2,8%-kal;
3. rámutat a tagállamokon belül, illetve a tagállamok között tapasztalható, makacs és bizonyos esetekben súlyosbodó regionális különbségekre, illetve gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségekre; rámutat arra, hogy léteznek olyan országok és régiók, amelyek ahelyett, hogy egyre közelebb kerülnének, egyre inkább eltávolodnak az uniós átlagtól;
4. megjegyzi, hogy 2000–2005 között a munkanélküliek száma az EU-ban egymillióval nőtt, és 2006-ban több mint 18 millió embernek nem volt munkája az EU-ban; felhívja a figyelmet a foglalkoztatás lassú ütemére, amely 2010-re nem teszi lehetővé a kitűzött 70% elérését; kiemeli, hogy a foglalkoztatás növekedése az elmúlt évtizedben elsősorban annak volt köszönhető, hogy nőtt a bizonytalan munkaviszonyok száma, és a teljes növekedés több mint fele a részmunkaidőben dolgozóknak tulajdonítható;
5. aggodalmát fejezi ki, hogy a munkaerőpiacon a férfiak és a nők közötti különbségek továbbra is jelentősek, mivel a munkanélküli nők aránya elfogadhatatlanul magasabb a férfiak és a teljes munkanélküliségi rátánál; elfogadhatatlannak tartja, hogy 2003 óta nem csökkent a férfiak és a nők jövedelme közötti szakadék, és a nők továbbra is átlagosan 15%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak (a magánszférában e különbség 25%-os, míg az iparban 30%), valamint azt, hogy a karrierek tekintetében még mindig nem valósult meg a nemek közötti egyenlőség;
6. hangsúlyozza, hogy a fiatalkori munkanélküliség még mindig olyan alapvető probléma, amely ma a fiatalok 18%-át érinti, továbbá rámutat arra, hogy a fiatalkori munkanélküliség csökkentése tekintetében az elmúlt 25 év során nem sikerült igazi áttörést elérni; tudomásul veszi az Európai Foglalkoztatási Stratégia tíz évéről szóló bizottsági értékelést, amely szerint a fiatalok kétszer akkora eséllyel válnak munkanélkülivé, mint az életük teljében járó felnőttek;
7. rámutat, hogy 2000 óta a jövedelmi egyenlőtlenségek emelkedtek, és 2006-ban a leggazdagabb 20% és a legszegényebb 20% közötti arány 4,5-szörösről 4,8-szorosra szökött fel, ami a gazdagság koncentrációjának jelentős növekedését jelzi az EU-ban;
8. elfogadhatatlannak tartja, hogy az EU-ban nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek és a szegénység, és 78 millió embert, különösen nőket és gyermekeket fenyeget a szegénység; hangsúlyozza, hogy az EU-ban a kereső tevékenység ellenére kialakult szegénység a szegénység több mint harmadáért felelős;
9. rámutat arra, hogy a kutatásra és fejlesztésre fordított befektetések 2000 és 2005 között a GDP arányában kifejezve stagnáltak: 2005-ben az EU-15-ben 1,9%-ot, míg az EU-25-ben 1,4%-ot mutatattak, ami messze elmarad a 2010-re a GDP 3%-ában meghatározott céltól;
Lisszaboni stratégia – a kitűzött célok és a neoliberális politikák ellentmondásai
10. felhívja a figyelmet az úgynevezett „lisszaboni célkitűzések” – azaz hogy az „EU-t a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává tegyék, mely képes a több és jobb munkahely létrehozásával és nagyobb társadalmi kohézióval járó fenntartható gazdasági növekedésre” – és a megvalósított neoliberális politikák között feszülő ellentmondásra;
11. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a Tanács 2008. tavaszi ülésszakának címzett közleményében nem foglalkozott a lisszaboni stratégia elmúlt nyolc évének köszönhető súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel;
12. sajnálja, hogy a Bizottság, éppen ellenkezőleg, inkább neoliberális programja folytatását erőlteti, ami további liberalizációt, növekvő bizonytalanságot és a lisszaboni menetrend externalizálódásának támogatását jelenti;
13. megjegyzi, hogy az Európai Uniót 2000 óta sújtja a gazdaság és a munkahelyek lassú növekedése, a termelékenységből származó nyereségszerzés eltolódása a munkavállalóktól a részvényesek felé, valamint a munkanélküliség, a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a munkahelyek bizonytalanságának és a jövedelmi egyenlőtlenségek folyamatosan magas szintje;
14. megerősíti, hogy a 2000. és 2005. márciusi Európai Tanács által meghatározott lisszaboni stratégia, – amelyet a legnagyobb európai munkavállalói szervezetek egyértelműen támogattak – az Európai Unió számára a legfőbb eszközként szolgált annak elősegítéséhez, hogy liberalizálják és privatizálják a közüzemeket és közszolgáltatásokat, rugalmasabbá és alkalmazkodóbbá tegyék a munkaerőpiacokat, csökkentsék a béreket, valamint hogy a társadalombiztosítási szolgáltatások nagy részét, beleértve a nyugdíjakat és az egészségügyet megnyissák a magánérdekek számára;
15. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a lisszaboni stratégia 2005. évi úgynevezett újjászületése még inkább hangsúlyozza a neoliberális tartalmat és rámutat, hogy ezt a tartalmat mindegyik tagállam konkrét nemzeti reformprogramokba ültette át, kockára téve a szociális dimenziót és figyelmen kívül hagyva az EU különböző tagállamaiban tapasztalható gazdasági, szociális és környezetvédelmi problémákat;
16. hangsúlyozza, hogy a közösségi lisszaboni program és a nemzeti reformprogramok a felülvizsgált lisszaboni stratégia keretében arra szolgálnak, hogy – különösen a munkaerőpiac és a szociális biztonság terén – valamennyi tagállamban ugyanazokat a strukturális reformokat mozdítsák elő, illetve ezeket nemzeti szinten megindokolják, valamint azt, hogy e reformoknak jelentős gazdasági és társadalmi következményei lesznek, amit tovább fokoznak az integrált iránymutatások és a stabilitási és növekedési paktum; úgy véli, hogy ezek a reformok a munkavállalók, nyugdíjasok, közszolgáltatást igénybe vevők, valamint a fogyasztók jogait teszik kockára;
17. hangsúlyozza, hogy a piacok liberalizálásának és a közüzemek privatizálásának jelenlegi folyamata nem hozott látható előnyöket sem az árakban, sem a szolgáltatások minőségében vagy a közkiadások csökkenésében; megjegyzi, hogy ezzel ellentétben a fogyasztók és közszolgáltatást igénybe vevők szervezetei áremelkedésekről, a szolgáltatások minőségének romlásáról és az élelmiszerárak növekedéséről számoltak be; megjegyzi továbbá, hogy a liberalizáció hozzájárult az érintett ágazatokon belül a munkahelyek megszűnéséhez és olyan magánmonopóliumok létrejöttéhez, amelyek veszélyeztetik a munkavállalók, a közszolgáltatások felhasználói és a fogyasztók jogait;
18. ellenzi ezért a tömegközlekedés, valamint az energia- és kommunikációs rendszerek liberalizálását, konkrétan a nemzetközi vasúti utasszállítás és a postai szolgáltatások liberalizálásáról szóló, nemrégiben aláírt megállapodásokat;
19. hangsúlyozza a közszolgáltatásoknak az EU társadalmi, gazdasági és területi kohéziójának előmozdításában betöltött szerepét; rámutat, hogy a strukturális közüzemi ágazatokat nem szabad megnyitni a verseny előtt, hanem ezen ágazatoknak a közhatóságok tulajdonában és a közhatóságok irányítása alatt kell állniuk a nyújtott szolgáltatás minőségének, hozzáférhetőségének és megfizethetőségének egyedüli biztosítási módjaként és ezáltal szavatolva a felhasználók jogait;
20. hangsúlyozza, hogy az Európai Foglalkoztatási Stratégia hozzájárult a munkaerőpiac deregulációjához, az állandó munkahelyek bizonytalanná váláshoz, valamint a munkavállalói jogok és a kollektív szerződések gyengüléséhez, mivel a munkavállalók foglalkoztathatóságát és átképezhetőségét állítja előtérbe;
21. úgy véli, hogy az Európai Bíróságnak a Vaxholm-Laval és a Viking Line ügyekben nemrégiben hozott ítélete rávilágít a Szerződések által kijelölt irányvonalra, amelyet egyébként a Lisszaboni Szerződés is tovább visz; mélységesen sajnálja, hogy az Európai Bíróság mindenek feletti elsőbbséget tulajdonít a versenyjogok uniós érvényesülésének, ezzel indokolttá téve a szociális dömpinget és a munkavállalói jogok aláásását;
22. határozottan elutasítja a „rugalmas biztonság” fogalmát és azt a törekvést, amelynek célja e fogalom átívelő megközelítésként való felhasználása az európai foglalkoztatási stratégia, illetve a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó integrált iránymutatások következő hároméves ciklusa során;
23. úgy véli, hogy e fogalom az elbocsátások egyszerűbbé tételét, a munkaerő (és a bérek) az üzleti ciklushoz való – a munkaerőpiaci visszaforgatás költségét a tagállamok közfoglalkoztatási szolgálataira hárító – igazítását, és a munkaszerződések szabályozásának a társadalmi kohéziót és a munkaminőséget veszélyeztető felszabadítását hirdeti; figyelmeztet arra, hogy e stratégia mögött az a cél is megbújik, hogy felülvizsgálják a munkanélküliségi juttatási rendszereket a juttatások és időtartamuk csökkentése végett;
24. felhívja a figyelmet a tanulmányaikat idejekorán megszakító fiatalok különösen bizonyos tagállamokban előforduló nagy számára;
25. úgy véli, hogy ahhoz, hogy az EU a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasága legyen, szakítani kell a jelenlegi oktatási és képzési politikákkal, amelyek a kutatás-fejlesztési beruházásokat és az oktatást a szabad piaci pillanatnyi igényeihez kötik, és ezáltal igazolják a tudás, az oktatás és a kutatás áruvá alakítását (bolognai folyamat);
26. úgy ítéli meg, hogy az EU monetáris és költségvetési politikája, amely a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban elsőrendű célkitűzésként az árstabilitást és a költségvetési konszolidációt jelöli meg, korlátozó jellegű; hangsúlyozza, hogy az euró felé történő nominális konvergencia és annak következményei negatív hatással voltak a gazdaság és a foglalkoztatás növekedésére, a társadalmi és gazdasági kohézióra, az EU-tagállamok közötti tényleges konvergenciára, valamint az állami befektetésekre, veszélyeztetve a pillanatnyi csekély gazdasági fellendülést és a munkanélküliség elleni harcot;
27. felhívja a figyelmet a nemrégiben bekövetkezett pénzpiaci zavarokra, amelyek immár nem csak az Egyesült Államokat, hanem az EU-t és más gazdaságokat is egyre jobban fenyegetnek; hangsúlyozza, hogy a tőkepiacok deregulációja miatt világszerte megnövekedett a pénzügyi válságok veszélye és a tőkepiacok áringadozása, ugyanakkor erősödtek a „kaszinó-gazdaságok”, amelyek folyamatos veszélyt jelentenek a reálgazdaságra nézve; elutasítja a lisszaboni stratégiában szereplő, a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési tervben vázolt deregulációt;
28. rámutat az Európai Központi Bank monetáris politikájának és azon feltett szándékának következményeire, hogy az árstabilitást helyezze mindenek felett akkor is, amikor az amerikai központi bank csökkenti a kamatlábakat és még a Nemzetközi Valutaalap is felhívja a figyelmet a veszélyre;
29. felhívja a figyelmet az unió külső politikáira, melyeket az egyre agresszívabb külkereskedelmi és befektetési politika, valamint a kevésbé fejlett országokkal fennálló kapcsolatok neoliberális alapokra való terelése jellemez;
30. határozottan ellenzi, hogy az EU a harmadik országokra próbálja erőlteti az úgy nevezett gazdasági partnerségi megállapodásokat, amelyek a közszolgáltatások és közművek liberalizálását, valamint az európai kereskedők felé történő piacnyitást követelnék meg, így próbálva túllendülni a megrekedt dohai fordulón;
31. sajnálatát fejezi ki, hogy az EU a nem ratifikált Európai Alkotmányban és immár a Lisszaboni Szerződésben rögzített prioritásokat – verseny/versenyképesség, biztonság és militarizáció – tükröző költségvetést fogadott el 2008-ra ahelyett, hogy a kibővült Unió szociális, gazdasági és környezeti kihívásaira és kohéziós szükségleteire próbált volna választ adni;
Ideje változtatni - az új „Szolidaritási és fenntartható fejlődési stratégia”
32. felhívja a Tanácsot, hogy kötelezze el magát az igazi változtatás mellett és összpontosítson a polgárok jólétére és életszínvonalára, a szegénység elleni küzdelemre, a társadalmi és gazdasági kohézió fokozására, valamint az erőforrások fenntartható használatára;
33. hangsúlyozza, hogy új stratégia szükséges az új európai út kijelöléséhez, amely teljes foglalkoztatottságot, megfelelő munkát és munkavállalói jogokat, nagyobb jövedelmet, társadalmi és gazdasági kohéziót, valamint mindenki számára szociális védelmet biztosít, és a legmagasabb életszínvonalat garantálja; egy út, amely egyrészt figyelembe veszi a tagállamok, különösen a lemaradók fejlődési szükségleteit, másrészt előmozdítja a tényleges konvergenciát hozzájárulván a tagállamok közötti fejlődési különbségek és a gazdasági, társadalmi és regionális téren fennálló egyenlőtlenségek csökkentéséhez;
34. kéri ezért a lisszaboni stratégiának egy, a fenti alapelveken alapuló „európai szolidaritási és fenntartható fejlődési stratégiával” történő felváltását, amely új gazdasági, szociális és környezetvédelmi politikákat tartalmaz és ösztönzi a befektetést a következőkbe:
- i.a munka minőségébe annak összes szempontjából (fizetések, stabilitás, munkakörülmények és képzés) és a képzettségek fejlesztésébe, magasan képzett és szakértelemmel rendelkező munkaerő létrehozása érdekében,
- ii.az alapvető és az ipart támogató infrastruktúrába,
- iii.a közszolgáltatásokba, azok minőségének javítása érdekében,
- iv.az erős kohéziós politikába, a szociális és gazdasági kohézió előmozdítása érdekében,
- v.a környezetvédelembe és a környezetbarát technológiákba,
- vi.a munkavédelmi, szociális, környezetvédelmi és biztonsági előírásokba a legmagasabb színvonalú előírások teljesítésére irányuló harmonizáció elérése érdekében,
- vii.a szociális gazdaságba,
viii. a szociális védelembe, a szegénység megszüntetése és a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem érdekében,
- ix.az (állami) kutatásba és innovációba, a mindenki számára elérhető előnyök érdekében,
- x.a kultúra, a sport és a civil részvétel előmozdításába,
- xi.a gazdaság anyagfüggőségének fokozatos csökkentésébe;
35. ragaszkodik a stabilitási és növekedési paktum visszavonásához egy olyan foglalkoztatási és növekedési paktum létrehozásával párhuzamosan, amely elősegíti az állami befektetést, javítja a hatékonyságot és konkrét gazdasági, szociális és környezetvédelmi feltételeket szab, amelyek megfelelnek minden tagállam különleges szükségleteinek, különösen azoknak, amelyek a munkanélküliség csökkentésére irányulnak;
36. hangsúlyozza, hogy támogatni kell a hátrányos helyzetű régiók, az állandó strukturális hátrányoktól sújtott területek, a legkülső régiók, valamint a közelmúltban végrehajtott iparleépítés vagy ipari szerkezetátalakítás által érintett területek fejlődését a gazdasági és a társadalmi kohézió erősítése, valamint a nők társadalmi bevonásának elősegítése érdekében ezeken a területeken és régiókban;
37. hangsúlyozza az állam szerepének jelentőségét a gazdasági fejlődés előmozdításában, a termelékeny beruházások támogatásában, a jogokat tiszteletben tartó munkahelyek teremtésében, a kivitel ösztönzésében, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozások, továbbá a szövetkezeti ágazat és a családok támogatásában;
38. kitart amellett, hogy erősíteni kell az állam szerepét a piaccal kapcsolatos szabályozásban, részvételben és beavatkozásban, valamint létre kell hozni egy jobb szabályozási keretet, különösen a pénzpiacok vonatkozásában;
39. felhív az EU-n belül a tőkemozgások megadóztatására, tekintettel a pénzpiacok egyre növekvő ingadozására és bizonytalanságára, a spekuláció reálgazdaságra gyakorolt veszélyeire, valamint arra, hogy új adóbevételi forrásokra van szükség a munkaerő és a tőke közötti adóegyensúly helyreállítása érdekében;
40. tudomásul veszi az adókijátszás és az adóbevételek csökkenésének problémáját, valamint ezek bevételkiesésre és költségvetési veszteségre gyakorolt hatását nemzeti szinten; felhívást intéz arra vonatkozólag, hogy a tagállamok határozottan kötelezzék el magukat az adóparadicsomok és offshore-tevékenységek 2010-ig történő felszámolása mellett az EU-ban, és kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak egyértelmű kötelezettséget az adóparadicsomok és offshore-tevékenységek világméretű felszámolására;
41. felhívja a figyelmet az EU egyre növekvő külső függőségére, amely az ipar folyamatos leépítésének és a termelő tevékenységek harmadik országokba történő áttelepítésére irányuló politika közvetlen következménye;
42. felhív egy olyan új ipari beruházási politika kidolgozására, amely kihasználja minden egyes tagállam természeti erőforrásait és termelési kapacitását;
43. ismételten kéri egy olyan EU-szintű szabályozási keret létrehozását, amely szankcionálja a vállalatok EU-n belül és kívül történő áttelepülését; úgy véli, hogy a vállalatoknak nemzeti és EU-szinten nyújtott állami támogatást hosszú távú kötelezettségvállalásokhoz kell kötni a regionális fejlesztés és a foglalkoztatás terén, és nem szabad olyan támogatást nyújtani, amely elősegítheti az áttelepülést;
44. tudomásul veszi az európai üzemi tanácsok létrehozásáról szóló 94/45/EK irányelv felülvizsgálatára irányuló szándékot; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kellően vegye figyelembe a Parlament 2007. január 17-i állásfoglalását, amely kimondja, hogy az ipari vállalkozások szerkezetváltási folyamatai során meg kell védeni a munkavállalók jogait, garantálni kell, hogy a teljes folyamat során hozzájuthassanak az információkhoz és – a szavazati jogot is beleértve – döntő módon élhessenek beleszólási jogukkal, továbbá meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján a munkavállalók kártalanításra tarthatnak igényt, amennyiben a vállalkozás nem teljesítené a szerződéses kötelezettségeit;
45. hangsúlyozza, hogy az Európai Foglalkoztatási Stratégiának (EFS) és a 2008–2010-es következő ciklusra vonatkozó integrált iránymutatásoknak a Bizottság rugalmas biztonság koncepciója helyett inkább a jogokat tiszteletben tartó munkahelyek támogatásán kellene alapulniuk; felhívja a tagállamokat, a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek hatékony lépéseket a társadalmi normák betartása és a tisztességes munka garantálása, ezáltal a munkavállalók, különösen a nők tisztességes jövedelmének biztosítása, valamint a biztonságos és egészséges munkahelyi környezethez, a szociális védelemhez és a szakszervezeti szabadsághoz való jog garantálása érdekében, továbbá a férfiak és a nők közötti munkahelyi megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetése céljából, valamint annak a nagyra törő célkitűzésnek az elérése érdekében, hogy csökkenjen Európában a dolgozó szegények száma;
46. hangsúlyozza, hogy politikákat kell kidolgozni a nők és férfiak közötti egyenlőség megteremtésére (pl. egyenlő fizetések, szülői szabadság, hozzáférés a jogokat tiszteletben tartó állásokhoz) és a munka és a magánélet összegegyeztetését megkönnyítő feltételek kialakítására, garantálva a nők gazdasági függetlenségét; rámutat, hogy kibővített oktatási és szociális infrastruktúrára van szükség mind a fiatalok, mind az idősek számára, amelybe beletartoznak a bővebb (és jobb) tanulási lehetőségek, valamint a (megfizethető) gyermekgondozás, betegápolás és idősgondozás; emlékezteti a tagállamokat arra a kötelezettségvállalásra, amelyet 2002-ben a barcelonai csúcstalálkozón tettek;
47. az új munkahelyek teremtése és a termelékenység növelése érdekében felszólítja az EU-t, hogy vállaljon kötelezettséget a munkaidőnek a bérek csökkenése nélkül történő mérséklésére; felhívja ezért a Bizottságot, hogy vonja vissza a munkaidőről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatát; felhívja a tagállamokat, hogy hangolják össze erőfeszítéseiket a munkaidő 2010-ig történő fokozatos csökkentése érdekében, és hangsúlyozza a 35 órás munkahét, mint rövid távú cél fontosságát; úgy véli, hogy a munkaidőnek a bérek csökkentése nélkül történő mérséklését önmagában is célnak, valamint jóléti társadalmi intézkedésnek kell tekinteni;
48. hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy emelni kell az oktatás és a népesség képzettségének általános szintjét; emlékeztet arra, hogy a minőségi közoktatás alapvető feltétele a fejlődésnek, és úgy véli, hogy az oktatási és képzési rendszereket további befektetésekkel és a felsőoktatáshoz való általános hozzáférés biztosításával támogatni kell az élet különböző szakaszaiban;
49. felhívja a tagállamokat, hogy elsősorban az iskolából való lemorzsolódásra összpontosítsanak általános és középiskolai szinten; úgy véli, hogy az iskolából való lemorzsolódás aránya az EU-ban elfogadhatatlanul magas; felszólítja a tavaszi Európai Tanácsot, hogy fokozza korábbi kötelezettségvállalásait ezen arány 2010-ig felére történő csökkentésére;
50. hangsúlyozza az állami finanszírozású alap- és alkalmazott kutatás jelentőségét a fenntartható fejlődés általános politikájának megvalósítása, valamint a jólét eléréséhez és a munkahelyteremtéshez való hozzájárulás érdekében történő innováció elősegítése és a K+F támogatása céljából; felhívja a tagállamokat, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos innováció és K+F ösztönzésére irányuló politikák kidolgozására;
51. hangsúlyozza, hogy az EU és a tagállamok közbefektetési programjai középpontjában az ökológiai és a társadalmi fenntarthatóságnak kell állnia; úgy véli, nagyobb hangsúlyt kell fektetni az energiahatékonyság javítását szolgáló intézkedésekre, a megújuló energiaforrások használatára és a kapcsolt energiatermelést lehetővé tévő technológiák népszerűsítésére; felhív egy olyan közösségi program kidolgozására, amely támogatja az energiahatékonyság fejlesztésére, és ezáltal az energiafogyasztás csökkentésére irányuló lépéseket;
52. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU éghajlatváltozásra és energiahiányra adott válasza csupán arra a kérdésre korlátozódik, hogy a tagállamok „megfelelően” megnyitották-e energiapiacukat;
53. felhív a hatékony tömegközlekedési hálózatokkal kapcsolatos, azok használatát ösztönző beruházási politika kidolgozására a nagyobb energiamegtakarítás és a jobb környezetminőség elérése érdekében;
54. hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a fenntarthatóság elvével és a környezetkímélőbb közlekedési formákba történő befektetések ösztönzésére irányuló szándékkal összhangban álló hatékony közlekedési intézkedések meghozatalára;
55. kitart amellett, hogy a külkapcsolatoknak a be nem avatkozás elvén kellene alapulniuk, elősegítve az együttműködés és a fejlesztés támogatására irányuló további lépéseket minden országban;
56. hangsúlyozza, hogy az EU-nak teljesen át kellene dolgoznia agresszív neoliberális világkereskedelmi stratégiáját, és inkább egy szolidaritáson alapuló kereskedelmi program felé kellene elmozdulnia, amely tiszteletben tartja minden egyes ország sajátosságait, kiegészítő szükségleteit és termelési szuverenitását; kiemeli, hogy az EU külkereskedelmi és fejlesztési politikájának ellentétes céljait fel kell oldani a kereskedelempolitika fejlődő országokra gyakorolt ökológiai, társadalmi, és elsősorban a nemek közötti esélyegyenlőségre vonatkozó hatásainak kimondottan e célból történő figyelembe vételével;
57. úgy véli, hogy a jelenlegi, a jogalkotás tökéletesítésére irányuló kezdeményezésben javasolt költséghatékonysági vagy „versenyképességi” értékelések elfogultak az üzleti érdekek javára, és fő céljuk minden olyan jogalkotási aktus visszavonása, amely veszélyezteti a versenyt vagy az üzleti jövedelmezőséget, és támogatja a deregulációt; úgy véli, hogy a hatáselemzéseknek nem szabad megkérdőjelezniük a javasolt vagy létező jogszabályok eredeti céljait, különösen a munkaerő védelme, valamint a társadalmi, környezetvédelmi és fogyasztói jogok területén;
58. felhívja a Bizottságot, hogy használja ki a költségvetésnek az intézményközi megállapodásban előírt 2008–2009-es felülvizsgálatakor adódó lehetőséget arra, hogy a regionális egyenlőtlenségek csökkentése és a gazdasági és társadalmi kohézió, valamint a tényleges konvergencia elősegítése érdekében lényegesen megnövelje a kohéziós politikára szánt összegeket, megerősítve a közösségi költségvetés újraelosztó jellegét;
*
* *
59. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.