Állásfoglalásra irányuló indítvány - B6-0131/2008Állásfoglalásra irányuló indítvány
B6-0131/2008
Európai Parlament

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

2.4.2008

a B6-0014/2008 számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján
előterjesztette: Guido Sacconi
az éghajlatváltozással foglalkozó ideiglenes bizottság nevében
„Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei” című bizottsági zöld könyvről (COM(2007)0354)

Eljárás : 2008/2541(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B6-0131/2008
Előterjesztett szövegek :
B6-0131/2008
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B6‑0131/2008

Az Európai Parlament állásfoglalása az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei” című bizottsági zöld könyvről (COM(2007)0354 végleges)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában – Az uniós fellépés lehetőségei” című bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0354),

–  tekintettel az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményére (UNFCCC), és különösen annak 2. cikkére és 4 (b), (e) és (f) pontjaira, valamint az UNFCCC Kiotói Jegyzőkönyvére és végrehajtásának eljárásaira,

–  tekintettel a Bizottság „A legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások” című közleményére (COM(2007)0507),

–  tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) negyedik értékelő jelentésére és a II. munkacsoport e jelentéshez készült anyagára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsában az éghajlatváltozásnak a békére és biztonságra gyakorolt hatásáról folytatott, 2007. április 17-i vitára,

–  tekintettel az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek 13. konferenciájára (COP13) és a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként szolgáló, a részes felek 2007. december 3-a és 14-e között, az indonéziai Bali szigetén megrendezendő harmadik konferenciájára (COP/MOP 3),

–  tekintettel az éghajlatváltozásról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a globális éghajlatváltozás legyőzéséről szóló 2005. november 16-i [1] , a montreali konferencia (COP 11-COP/MOP 1) eredményéről szóló 2006. január 18-i [2], a repülés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentéséről szóló 2006. július 4-i [3], az éghajlatváltozásról szóló 2007. február 14-i[4] és a globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentéséről – az előttünk álló út a Bali szigetén tartandó éghajlat-változási konferenciáig és azon túl (COP 13 és COP/MOP3) című 2007. november 15-i[5] állásfoglalására,

–  tekintettel az Éghajlatváltozással Foglalkozó Ideiglenes Bizottság által az eljárási szabályzat 108. cikke, valamint a Tanács és a Bizottság nyilatkozatai alapján előterjesztett B6-0014/2008 számú szóbeli választ igénylő kérdésre,

–  tekintettel a 2007. március 8–9-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság 2008. évi munkaprogramjára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel a II. munkacsoport által az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) negyedik értékelő jelentéséhez készített anyag szerint szinte minden európai régiót negatívan fog érinteni az éghajlatváltozás néhány jövőbeli hatása; mivel e hatások kihívás elé fognak állítani számos gazdasági ágazatot, és további fenyegetést fognak jelenteni az európai biológiai sokféleségre, továbbá a társadalmi fejlődést is befolyásolni fogják;

B.  mivel a valamennyi földrészen és számos óceánban végzett regionális tudományos megfigyelések alátámasztják, hogy az éghajlatváltozás a természetre elsősorban a hőmérséklet növekedése, de egyéb éghajlati hatások változása révén is hat; mivel a hőmérséklet megfigyelt növekedését az emberi tevékenység okozza, és hatással van a fizikai és biológiai rendszerekre;

C.  mivel az Uniónak át kellene gondolnia, hogy az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás milyen mértékben határozhatja meg egy, a környezetet védő, a foglalkozást serkentő és a szociálpolitikának új dimenziót adó gazdasági növekedési modell útját,

D.  mivel az éghajlatváltozás minden modern társadalmat egészében érintő probléma, és így minden irányítási szintjének, az uniós szinttől állami hatóságon keresztül egészen az egyének szintjéig fontos szerepet játszhat és kell játszania az alkalmazkodási intézkedésekben,

E.  mivel nem csak az éghajlatváltozás jövőbeni hatásainak kezelése érdekében van szükség a károkat megelőző rugalmas intézkedésekre Európában és azon kívül, hanem az üvegházhatású gázok múltbeli kibocsátása miatt jelenleg tapasztalható globális felmelegedés regionális és helyi következményeinek kezelése érdekében már most ki kell azokat fejleszteni és alkalmazni; mivel ezek az intézkedések átfogó megközelítést és a társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontok széles látókörű figyelembe vételét igénylik;

F.  mivel számos regionális vagy helyi léptékű tanulmány és modell létezik az éghajlatváltozás lehetséges hatásairól; mivel a társadalmi-gazdasági dimenzió és az érintett lakosságra gyakorolt valószínűsíthető hatások megfelelő vizsgálata számos ilyen tanulmányból hiányzik;

G.  mivel a problémára vonatkozó közös stratégia megkönnyítése érdekében meg kell teremteni az uniós szintű éghajlatváltozási megfigyelést és az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló intézkedések koordinációját,

H.  mivel annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás következményeinek mérséklése érdekében hozott elterelő és korlátozó intézkedések a lehető leghatékonyabbak legyenek, nélkülözhetetlenek lesznek az állami és magánberuházások az éghajlatváltozással kapcsolatos kutatás-fejlesztési tevékenységekbe,

I.  mivel a nemzeti éghajlatváltozási kutatásokat a hetedik keretprogram alatt folyó kutatások keretében kell összehangolni,

J.  mivel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kérdése kevésbé van a közfigyelem központjában mióta nagyobb hangsúlyt helyeztek a globális felmelegedés mérséklése érdekében szükséges korlátozó intézkedésekre; mivel az EU 2 Celsius-fokos csökkentési célkitűzésének teljesítése az éghajlatváltozás számos hatását elkerülhetővé tenné, csökkentené vagy késleltetné; mivel a zöld könyv ezzel szemben az A2 forgatókönyv használatával sürget cselekvésre, ami egy változatlanságon alapuló forgatókönyv, feltételezve, hogy egyáltalán nem vagy csak korlátozott számú korlátozó intézkedést fognak hozni;

K.  mivel az EU által felállított cél, miszerint a globális felmelegedést 2 Celsius-fokra korlátozzák, ugyanúgy egy rendkívüli regionális éghajlatváltozásokkal, valamint az érintett lakosságra, a helyi és regionális gazdaságra és környezetre különböző – az erőforrások és eszközök terén meglévő különbözőségek és regionális különbségek további erősödését okozó – hatásokkal járó felmelegedést tartalmazó forgatókönyv Európa számára;

L.  mivel a rendkívüli időjárási események és kiváltó okaik megértésére irányuló kutatást fokozni kell, hiszen az szolgálhat az áldozatok és emberi, tulajdonbeli és környezeti károk elkerülése érdekében hozott jövőbeni megelőző intézkedések és fellépések alapjául, ideértve a korai előrejelző rendszerek alkalmazását is, és mivel ki kell fejleszteni az ezen intézkedések hatékonyságának mérésére szolgáló eszközöket;

M.  mivel a kizárólag költség-haszon elemzésen alapuló elterelő mechanizmusokra irányuló megközelítés nem tűnik megfelelőnek, mivel a változások minden bizonnyal Európában is a legszegényebbeket fogják a legsúlyosabban érinteni, hiszen általában nekik nincs megfelelő biztosításuk, ők nem rendelkeznek megfelelő információkkal és ők nem elég mobilisak a megváltozott környezethez való alkalmazkodáshoz;

N.  mivel az éghajlatváltozás negatív hatásait elszenvedő közösségeket bevonó és az e hatások leküzdésében általuk sikeresnek talált technikákat bemutató fordított megközelítés hasznos lenne az EU számára ahhoz, hogy egyfajta ernyőként tudjon működni, stratégiák támogatásával, megfelelő támogatási programok kialakításával és a tudományos, regionális és helyi hálózatok és partnerségek közti politikai koordináció irányításával;

O.  mivel az éghajlatváltozás hatásaira adott válaszok egyik kulcsfontosságú összetevője a szakmai és közoktatás fejlesztése és fokozása az alkalmazkodási lépések tekintetében,

P.  mivel egyértelmű, hogy éghajlatváltozás ugyan Európán belül is hatással van a fejlődés ütemére és veszélyezteti a sikeres fejlődést, azonban sokkal erősebb hatást fejt ki a fejlődő országokban; mivel az elterelő intézkedések finanszírozásának kérdését tovább kell elemezni az EU-n belül és a fejlődő országoknak juttatott támogatás tekintetében is;

Q.  mivel az olyan kérdések megválaszolása érdekében, hogy miként és hova fektessünk be, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kérdését be kell építeni a főbb döntéshozatali folyamatba; mivel a döntéshozatali folyamat során folyó vitákban szerepet kell kapjanak a helyi és regionális érdekeltek és döntéshozók is;

R.  mivel a zöld könyv nem foglalkozik különösebben az EU legtávolabbi régióinak különleges földrajzi és éghajlati jellemzőiből adódó, az európai földrésztől eltérő sebezhetőségével, és nem vizsgálja külön Európa városi régióinak és sűrűn lakott területeinek éghajlati jellemzőit sem;

S.  mivel az éghajlatváltozás valószínűleg leginkább azokra a területekre lesz hatással,a melyek, földrajzi elhelyezkedésükből adódóan leginkább függnek a természet dinamikájától (többek között a jeges térségek és hegyvidékek), és így helyi gazdaság, kultúra és a népesség egésze nagy nyomás alatt van és érzi az alkalmazkodás igen magas költségeit, míg egyúttal tovább nőnek a regionális egyenlőtlenségek;

T.  mivel Dél-Európa és a Mediterrán-medence Európa két legsérülékenyebb területe, amelyeknek már most vízhiánnyal, szárazsággal és erdőtüzekkel küzdenek,

U.  mivel az elkerülhetetlen éghajlatváltozáshoz történő sikeres alkalmazkodási stratégához a tömegtájékoztatási eszközök bevonásán keresztül szükség van az oktatás és kommunikáció támogatására, valamint a polgárok környezetvédelmi kérdésekben való részvételére,

V.  mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint már most évente 60 000 haláleset írható az éghajlatváltozással kapcsolatos természeti katasztrófák számlájára, mivel az IPCC (éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület) legutóbbi jelentése hangsúlyozza az éghajlatváltozás közegészségügyi hatásait, mivel komoly aggodalomra ad okot a trópusi betegségek mérsékelt égövi területeken történő terjedése, mivel, ennek következtében, a társadalom legsérülékenyebb részeit célzó egészségügyi ellátásnak kell leginkább alkalmazkodnia az éghajlatváltozáshoz,

W.  mivel az éghajlatváltozás további komoly károkat fog előidézni a már amúgy sérülékeny és veszélyeztetett ökoszisztémákban és hatással lesz az európai biodiverzitásra is; mivel az ilyen károk indirekt módon komolyan érezhetőek lesznek az emberi jólét szempontjából fontos ökoszisztémák pusztulásán keresztül; mivel pont ezért az ökoszisztémák védelme az EU alkalmazkodási stratégiájának alapját kell képezze,

1.  üdvözli a Bizottság zöld könyvét és az érintettekkel való konzultációs folyamatot;

2.  hangsúlyozza, annak jelentőségét, hogy az elterelő és korlátozó lépések erősen kapcsolódjanak egymáshoz, hogy az éghajlatváltozás következményeinek enyhítése érdekében ki lehessen használni a szinergiákat; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehet egyensúlyt teremteni a kétfajta fellépés között, hogy egy holisztikus stratégia kialakítását szem előtt tartva kölcsönösen növelni tudják egymás hatékonyságát;

3.  elismeri, hogy, bár a Bizottság zöld könyvében a témák ágazatonként kerülnek bemutatásra, sok ágazat kölcsönös függésben van; úgy ítéli meg, hogy egy adott ágazatokkal kapcsolatos stratégiák, illetve azzal kapcsolatos döntések gyakran hatással lesznek más ágazatokra, ezért azt kéri a Bizottságtól, hogy vegye figyelembe az ágazatok közötti interakciókat az alkalmazkodási intézkedések végrehajtása során;

4.  megerősíti, hogy az EU 2 Celsius-fokos célkitűzésével és a szükséges helyi és regionális alkalmazkodás dimenziójával kapcsolatban további tudományos, kockázatalapú modellezésre és tanulmányokra van szükség az éghajlatváltozás emberi és társadalmi hatásainak pontosabb elemzése, megértése és előrejelzése érdekében;

5.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen egy tanulmányt az alkalmazkodás gazdaságtanáról, amely tartalmaz egy forgatókönyvet az alkalmazkodás költségeinek és hasznának mérlegével, és amely lehetővé teszi a gazdasági fellépések ösztönzését, illetve megelőzését; hangsúlyozza, hogy az ágazatokban az alulról fölfelé történő megközelítést kell használni, figyelembe véve az európai természetes élőhelyek, pl. a hegyvidékek és szigetek közötti különbségeket; felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel a foglalkoztatás változását mind a növekvő, mind a hanyatló ágazatokban;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy koordinálja és támogassa egy közös európai adatbázis tudományos előkészítését a sebezhetőségről annak megértése érdekében, hogy az éghajlatváltozás következményei a jövőben miként fogják érinteni a társadalmi csoportokat és az európai és nemzeti kulturális örökséget, és hogy a társadalmak miként reagálhatnak arra; úgy véli létre kell hozni egyéb, az alkalmazkodási tevékenységekről szóló fontos információkat (indexeket, politikákat és intézkedéseket) tartalmazó adatbázisokat is;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy koordinálja a meglévő környezetvédelmi adatfigyelő hálózatokat, és amennyiben szükséges, ötvözze őket új struktúrákkal, azzal a céllal, hogy olyan, homogén mérési eredményeket tartalmazó adatbázisok jöhessenek létre, amelyek modellként szolgálhatnak a legszükségesebb kontinentális, regionális és helyi szintű intézkedések meghozatalához;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne továbbfejleszteni és támogatni az egyetemek, szociális partnerek, a civilszervezetek, operatív szervezetek, különösen a bőséges adatforrással rendelkező nemzeti időjárás-előrejelzéssel foglalkozó szervezetek és a helyi és regionális döntéshozók pán-európai hálózatát annak érdekében, hogy előmozdítsák az ágazatok közötti partnerséget az alkalmazkodás terén az ismeretek és politikai megoldások cseréje, az elfogadott intézkedések sikerének mérésére szolgáló eszközök kifejlesztése, továbbá a tudományos felfedezések és az éghajlatváltozáshoz való szükséges alkalmazkodásról szóló forgatókönyvek közzététele és nyilvános terjesztése céljából;

9.  úgy ítéli meg, hogy annak érdekében, hogy az éghajlatváltozás hatásait vizsgáló kutatások hatékonyabbak legyenek, a hetedik keretprogramban folyó kutatásokat nemzeti szinten kellene koordinálni (különösen a Föld űrből történő megfigyelésének programjait);

10.  úgy ítéli meg, hogy az EU-nak lényeges erőfeszítéseket kell tennie az alkalmazkodáshoz kapcsolódó technológiai fejlesztések terén saját gazdaságunk és ezen technológiák fejlődő világba történő eljuttatásának támogatása érdekében; úgy véli, hogy a hatékony, biztonságos és olcsó technológiák fejlesztése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás egyik alapvető eleme, és úgy ítéli meg, hogy a részvevő felek következő poznani konferenciáján/találkozóján (COP 14) ezzel a témával kellene foglalkozni;

11.  felkéri a Bizottságot, hogy a hatályos jogszabályok, stratégiák, illetve területi hatással bíró projektek finanszírozásának módosításába, illetve újak létrehozásába foglalja bele az alkalmazkodás kérdését az éghajlatváltozás hatásainak minimálisra csökkentése érdekében; felszólítja a Bizottságot, végezzen átfogó elemzést a létező európai pénzügyi eszközökre és arra nézve, hogy ezen eszközöket hogyan lehet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra hozott intézkedések érdekében alkalmazásuk eredeti területén kihasználni, illetve jelezze, hogy hol van szükség további nemzeti finanszírozásra;

12.  nyomatékosan sürgeti a Tanácsot, hogy további késlekedés nélkül hozzon határozatot a javasolt EU Szolidaritási Alapról szóló rendeletről, tekintetbe véve, hogy az Európai Parlament már 2006 májusában állásfoglalást fogadott el; úgy véli, hogy az új szabályozás, amely - más intézkedésekkel együtt - csökkenti a Szolidaritási Alap mobilizációjának reakcióidejét, lehetővé fogja tenni, hogy a természet vagy ember okozta katasztrófákra hatékonyabban, rugalmasabban és rövidebb időn belül reagáljunk; hangsúlyozza, hogy egy ilyen pénzügyi eszköz nagyon fontos, különösen mivel az éghajlatváltozás következtében várhatóan gyakrabban fordulnak elő természeti katasztrófák;

13.  sajnálja, hogy a Bizottság a jelenlegi pénzügyi tervekben nem vizsgálta meg az alapok újraallokálását illetve újraosztását; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra alkalmazkodást célzó intézkedések beillesztését a regionális politikák és a strukturális alapok következő hosszú távú pénzügyi tervekbe, és az éghajlatváltozás kezelését célzó innovatív megoldások felkutatására további pénzforrások elkülönítését javasolja;

14.  emlékeztet arra, hogy az EU kohéziós politikájára vonatkozó stratégiai iránymutatások kifejezetten hangsúlyozzák, hogy erősíteni kell a környezet és a növekedés közötti szinergiákat; megállapítja, hogy a regionális politikai programok infrastrukturális beruházásokat irányoznak elő a víz, a hulladék és a levegő területén, a biodiverzitással, valamint a területrendezés előmozdításával és a tömegközlekedéssel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy ezek hozzájárulnak az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalások teljesítéséhez és a kockázat-megelőzési intézkedések előmozdításához a közszolgálati menedzsmentre irányuló olyan innovatív politikákon keresztül, mint például a megelőző monitoring; utal arra is, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell teremteniük a koordinációt a polgári védelem megszervezése és a vészhelyzeti intézkedési tervek terén; ebben az összefüggésben utal az Egyesült Nemzetek katasztrófacsökkentési programra irányuló nemzetközi stratégiájára;

15.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a Vidékfejlesztési Alapot a mező- és erdőgazdaság éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának támogatására kell használniuk; hangsúlyozza, hogy megfelelő válságmegelőző és kockázatkezelő intézkedésekre van szükség úgy közösségi, mint nemzeti és regionális szinten, hiszen a válságok száma növekedni fog a jövőben, különös tekintettel a módszeres földgazdálkodási erőfeszítésekre, amelyek hosszabb vízmegtartási időt és az erdőkben alacsonyabb tűzterhelést biztosítanak; úgy véli, hogy a kockázatkezelést az EU kohéziós politikájának szerves és határozott részévé kell tenni;

16.  hangsúlyozza a szubszidiaritás elvének alkalmazását, hiszen az a legígéretesebb megközelítés az éghajlatváltozás következményeinek konkrét intézkedések révén történő kezelésére, hiszen Európában a régiók és a helyi szervek saját tapasztalataik alapján hatékonyabb politikai válaszokat tudnak adni, hangsúlyozza azonban az uniós szintű koherencia fontosságát is;

17.  hangsúlyozza a helyi közösségek kulcsszerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, ezért fenntartható integrált város-, régió- és vidékfejlesztési stratégiák alkalmazására szólít fel, amelyek teljes mértékben figyelembe veszik a korlátozó és alkalmazkodó céllal született intézkedéseket, és tudományos vizsgálatokra tart igényt annak elemzésére, hogy milyen típusú infrastruktúra segíthet az éghajlatváltozás kezelésében;

18.  szorosabb együttműködésre és a bevált gyakorlatok cseréjére szólít fel a regionális és helyi hatóságokkal és e hatóságok között az olyan építési beruházások, közművek és szolgáltatások kialakítása során, amelyek célja a széndioxid-semleges státusz megszerzése területükön, mint például a távfűtési rendszerek, fejlettebb újrahasznosító szolgáltatások, integrált tömegközlekedés, energia- és vízhatékony épületek, nagyobb volumenű alternatívenergia-termelés és –felhasználás, valamint több nyilvános tájékoztatás az energiafogyasztásról;

19.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági ágazat egyike az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett ágazatoknak, amelynek azonban egyben környezeti károkat is felrónak; úgy véli, hogy ebben az ágazatban az alkalmazkodási intézkedéseknek abba az irányba kell hatniuk, hogy mind környezeti, mind pedig gazdasági szempontból csökkentsék az érzékenységet és növeljék a fenntarthatóságot;

20.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági ágazat fokozatos alkalmazkodását az éghajlatváltozás által támasztott új szükségletekhez a „felülvizsgálat” keretében meg kell vizsgálni, amikor többek között fontolóra veszik a jelenlegi keresztmegfelelési rendszer kibővítését és modulációs mechanizmusok megerősítését;

21.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság a fenntarthatóságot fokozó és a víz és egyéb természeti erőforrások használatának és kezelésének új módjait előmozdító jogszabályok alkalmazásával alkalmazkodhat az éghajlatváltozáshoz és enyhítheti annak hatásait;

22.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a tagállamok és a Bizottság azonosítsa azt a közlekedési infrastruktúrát, amelyet az éghajlatváltozás a leginkább érint, és ahol további erőfeszítésekre és beruházásokra van szükség a folyamatos és biztonságos üzem érdekében;

23.  gratulál a Baliban tartott MOP 3 jelentős eredményeihez az Alkalmazkodási Alap operacionalizálását illetően, amely konkrét alkalmazkodási projekteket kapcsol össze finanszírozási eszközökkel a Kyotói Jegyzőkönyvet aláíró fejlődő országokban indított Tiszta Fejlesztési Mechanizmus (CDM) projektekre alkalmazott adókon keresztül; hangsúlyozza, hogy ezt az áttörő jelentőségű döntést, amelynek értelmében az adományozóktól függetlenül finanszírozzák az alkalmazkodást a fejlődő országokban, a Bali Cselekvési Terv elfogadása előtt hozták meg;

24.  hangsúlyozza, hogy a környezeti hatásvizsgálat részeként biztosítani kell, hogy az összeegyeztethetetlen infrastruktúrákkal kapcsolatos beruházások megakadályozása érdekében valamennyi építési engedély és városrendezési terv vegye figyelembe a különböző alkalmazkodási forgatókönyveket; rámutat arra, hogy számos esetben megfelelőbb lenne, ha nem fejlesztenék az érzékeny területeket, illetve a már fejlett területeken törekednének az eredeti természetes állapot visszaállítására ahelyett, hogy a káros éghajlati hatásokra való felkészülés érdekében védelmet építenek ki;

25.  feltétlenül szükségesnek tartja az együttműködést Európa szegényebb részei és a fejlődő világ támogatása érdekében, úgy ítélve meg, hogy valószínűleg ezeket a térségeket sújtja majd leginkább az éghajlatváltozás, de legalább legyenek képesek kezelni annak következményeit; sajnálja, hogy a zöld könyv nem foglalkozik kellő mélységben az alkalmazkodás terén az EU és a fejlődő országok között folytatandó együttműködéssel; hangsúlyozza különösen a technológiatranszfer és a kapacitásépítés szükségességét; ebben az összefüggésben üdvözi a Bizottság kezdeményezését, amely elindítja a Globális Éghajlat-változási Szövetséget, azonban hangsúlyozza, hogy ez a kezdeményezés jelenleg nagyon alulfinanszírozott;

26.  elismeri, hogy a fejlesztési célok és az éghajlatváltozással kapcsolatos korlátozás és alkalmazkodás között okozati összefüggés van; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás kérdését általánosan érvényesíteni kell az EU valamennyi fejlesztési együttműködésében, beleértve a már létező partnerségi programokat, mint például az EUROMED-párbeszéd és az EU-Afrika energiaügyi partnerség; hangsúlyozza a fejlődő országokkal fenntartott partnerségek kiemelkedő jelentőségét is, amelyek az elsivatagosodás elkerülésére irányuló erőfeszítések fokozását tűzik ki célul, mind hatásmérséklő, mind pedig alkalmazkodási előnyöket kínálva;

27.  rámutat, hogy az éghajlatváltozás felgyorsíthatja a természetes erőforrásokhoz való hozzáférés csökkenését; felkéri a Bizottságot, hogy az élelmiszer- és energiaellátás biztonságának garantálása során vizsgáljon meg további intézkedéseket az új kihívásokhoz való alkalmazkodás céljából;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg európai szinten és nemzetközi kontextusban, hogy hogyan lehet az éghajlatváltozásra adott válaszként szükséges alkalmazkodást elősegítő intézkedéseket beépíteni a fejlesztési tervekbe és a költségvetési tárgyalásokba; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehet átültetni ezeket az intézkedéseket az ágazati politikákba az állami és magánberuházások és támogatások irányítása érdekében; hangsúlyozza, hogy ennek ki kell terjednie a tudomány, az ismeretterjesztés, a tájékoztatás, az együttműködés és az ellenőrzés területére, rendszeresen ellenőrizve, hogy szükség van-e további támogatásra, és visszajelzést adva az európai jogalkotónak;

29.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a „vízszükséglet kezelésén” keresztül racionálisabban használják fel a vízforrásokat, mivel a víz szűkös erőforrássá válik; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el integratív intézkedéseket a víz rendelkezésre állásának, hozzáférhetőségének, felhasználásának és megőrzésének biztosítása érdekében, és támogassák az innovatív technológiákat és gyakorlatokat, köztük az olyan kísérleti projekteket, amely segítséget nyújtanak az aszálykárok és az árvízi kockázatok csökkentésében; ebben az összefüggésben elismeri az ökoszisztéma megközelítés fontosságát a talajerózió, az áradások, az elsivatagosodás, a tengerszint-emelkedés és az invazív idegen fajok hatásainak megelőzésében és semlegesítésében, valamint az erdőtüzekkel szembeni ellenálló képesség fokozásában;

30.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás hozzájárul a globális betegségteherhez és a korai elhalálozásokhoz azáltal, hogy különösen a népesség legveszélyeztetettebb csoportjait érinti; felkéri a tagállamokat, hogy mérlegeljék olyan intézkedések bevezetését, amelyek az egészségügyi rendszer kapacitásainak erősítésére irányulnak, hogy az alkalmazkodni tudjon az éghajlatváltozás hátrányos hatásaihoz; felkéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy egész EU-ra kiterjedő rendszert az éghajlatváltozás egészségügyi hatásainak nyomon követésére és felügyeletére; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az éghajlatváltozás emberi egészséget veszélyeztető hatásai az EU alkalmazkodási és hatáscsökkentési politikájának középpontjában álljanak;

31.  hangsúlyozza, hogy differenciált éghajlati és fejlesztési megközelítésre van szükség azon térségek és régiók tekintetében, amelyek különösen veszélyeztettek az éghajlatváltozással szemben, mint amilyenek a hegyvidéki és part menti térségek, a szigetek, vagy például az EU hét legkülső régiója, amelyek topográfiai jellemzőik és strukturális hátrányaik miatt különösen függenek a természeti mozgásoktól; ebben az összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy bővítse ki a legveszélyeztetettebb területek listáját, és működjön együtt a létező regionális kezdeményezésekkel, mint amilyen az Alpok Egyezmény és a Kárpátok Egyezmény, azzal a céllal, hogy a lehető legjobban felhasználja az e kezdeményezések során szerzett ismereteket;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe azt a központi szerepet, amelyet az egészséges ökoszisztémák tölthetnek be az alkalmazkodási politikában; rámutat arra, hogy a jelenlegi uniós jogszabályok (azaz a madarakról szóló irányelv[6] és a természetes élőhelyekről szóló irányelv[7], a Natura 2000, a víz keretirányelv[8]) elősegíthetik e kérdés kezelését Európában; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék a legfontosabb prioritásként e politikák végrehajtását az éghajlatváltozáshoz való gyors és hatékony alkalmazkodás biztosítása érdekében;

33.  üdvözli a Bizottság az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó európai tanácsadó csoport létrehozására irányuló kezdeményezését, és hangsúlyozza a szakértői csoport szükségességét, hogy lehetőséget biztosítsanak az uniós szintű koherens, ágazatok közötti stratégiák megvalósításához, valamint a politikai keretek megerősítéséhez, amelyek befektetés-ösztönző hatásúak lehetnek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és hatásainak mérséklésével kapcsolatos tevékenységek terén;

34.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, mint a Parlament hozzájárulását a zöld könyvről szóló, a Bizottság által kezdeményezett, az érdekeltekkel folytatott konzultációs folyamathoz.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat