ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
14.5.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Hannes Swoboda
a PSE képviselőcsoportja nevében
az élelmiszerárak az Európai Unióban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről
B6‑0217/2008
Az Európai Parlament állásfoglalása az élelmiszerárak az Európai Unióban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről
Az Európai Parlament,
– mivel az idei év az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 60. évfordulója,
– tekintettel az 1996-os világélelmezési csúcstalálkozó következtetéseire, valamint arra a célkitűzésre, hogy az éhező emberek száma 2015-ig a felére csökkenjen,
– tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt kötelezettségekre, különösen annak az élelemhez való jogról szóló 11. cikkére, amelyet az Európai Unió valamennyi tagállama aláírt és ratifikált,
– tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos 2007. december 18-i európai konszenzusra,
– tekintettel a KAP jelenleg zajló állapotfelmérésére,
– tekintettel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (IPCC) jelentéseire,
– tekintettel a dohai fejlesztési forduló jelenleg zajló tárgyalásaira,
– tekintettel a fejlesztésbarát gazdasági partnerségi megállapodásokról (EPA-k) szóló, az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés által 2007. november 22-én elfogadott kigali nyilatkozatra,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a búza világpiaci árának növekedése 2008 februárjára 36 hónap alatt elérte a 181%-ot, a rizs ára január óta 141%-kal nőtt, a globális általános élelmiszerárak pedig 83%-kal emelkedtek;
B. mivel a világon 854 millió ember éhezik vagy alultáplált (élelmiszer-bizonytalanság), és ez a szám évente 4 millióval nő; mivel 170 millió gyermek alultáplált, és évente 5,6 millió gyermek hal meg a nem megfelelő táplálkozás következtében; mivel a világ népességének növekedésével az élelmiszerigény is emelkedik,
C. mivel az élelemhez való jog nem lehet kiszolgáltatva a nemzetközi spekulációnak,
D. mivel a FAO szerint a fejlődő országokban az élelmiszer a fogyasztói kiadások 60-80%-át teszi ki, míg az iparosodott országokban csupán 10-20%-át; mivel az élelmiszerárak emelkedése leginkább az alacsony jövedelmű háztartásokat sújtja,
E. mivel az árak emelkedésének következményeképpen az éhezés egy új fajtája van kialakulóban, melynek során az emberek már nem tudják megfizetni az eladásra kínált élelmiszert; mivel a jelenlegi válság nemcsak a rendelkezésre állás, hanem a hozzáférhetőség kérdése is,
F. mivel bizonyos mértékű feszültség tapasztalható a „rövid távú intézkedések" finanszírozásának igénye, a strukturálisabb, hosszú távú intézkedések finanszírozási igénye, valamint a táplálkozás, az egészség és a tisztességes élet szélesebb problémája kezelésének szükségessége között, és mivel ezért alapvető fontosságú a következetesség biztosítása,
G. mivel az Élelmiszer Világprogram figyelmeztetett arra, hogy a 2008-as követelmények fedezéséhez szükséges 750 millió USA dollárból ez idáig csupán 206 millió dollárra kapott határozott ígéretet,
H. mivel számos fejlődő ország potenciális élelmiszertermelésének csupán harmadát vagy negyedét termeli meg saját maga,
I. mivel az élelmiszerárak emelkedése az egyik fő oka annak, hogy az EKB a múlt év júniusa óta változatlanul 4%-on hagyja az alapkamatot, és nem várható, hogy a közeljövőben bejelentené annak megváltozását,
J. mivel az élelmiszerproblémával kapcsolatban olyan integrált politikai válaszlépésekre és átfogó stratégiára van szükség, amely magába foglalja a jobb életkörülmények kialakítását, a szociálpolitikát, a mezőgazdasági termelékenységet, a fenntartható fejlődést, a kereskedelmet, a technológiát, a mezőgazdasági üzemanyagokat és a szegény országoknak nyújtandó rövid távú támogatásokat; mivel ennek a stratégiának figyelembe kell vennie a célkitűzések összehangolásának szükségességét, de mivel a globális együttműködés megteremtheti a probléma tartós kezeléséhez szükséges makroökonómiai keretet és ösztönzőket,
K. mivel ez az élelmiszerválság, ha nem kezeljük jól, kapcsolódó válságok sorozatát válthatja ki, melyek befolyásolhatják a társadalmi haladást, a kereskedelmet, a gazdasági növekedést, és a politikai biztonságot a világ minden táján,
1. hangsúlyozza, hogy az élelemhez való jog alapvető természetű, és hogy javítani kell az élelemhez való mindenkori hozzáférés feltételeit minden ember számára az aktív, egészséges élet biztosítása érdekében; kiemeli, hogy az államok kötelesek védelmezni, tiszteletben tartani és teljesíteni ezt az emberi jogot; rámutat, hogy a tény, miszerint kétmilliárd ember még mindig borzalmas szegénységben él és 850 millió ember éhezik nap mint nap, a nemzetközi emberi jogi törvények részét képező jog, az élelemhez való jog rendszeres megsértését mutatja;
2. ezért felkéri a Tanácsot, hogy a finanszírozási kötelezettségvállalások megerősítésével és a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos uniós cselekvési programnak a júniusi Európai Tanács általi elfogadásával fokozza a millenniumi fejlesztési célok melletti elkötelezettségét; úgy véli, hogy ennek az uniós cselekvési programnak adott időkeretben megvalósuló olyan konkrét mérföldköveket és intézkedéseket kellene tartalmaznia a kulcsfontosságú területeken – mint például az oktatás, az egészségügy, a vízügy, a mezőgazdaság, a növekedés és az infrastruktúra –, amelyek hozzájárulnak a millenniumi fejlesztési célok 2015-re történő megvalósításának biztosításához, más célkitűzések mellett az éhezés 2015-re történő megszüntetése céljából;
3. sürgeti a Tanácsot annak biztosítására, hogy az élelmiszerrel kapcsolatos valamennyi nemzeti és nemzetközi politika tegyen eleget az élelemhez való jogból származó kötelezettségeknek; megjegyzi, hogy – elsősorban – a mezőgazdasági és halászati, a kereskedelmi és befektetési, valamint a fejlesztési és az energiapolitikáknak a megfelelő élelemhez való jog előmozdításához, nem pedig aláaknázásához kell hozzájárulniuk; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza az EU szerepét a globális élelmiszerválság megoldásában és a tartós élelmiszerbiztonság garantálásában nemcsak az EU-ban, hanem a fejlődő országokban is;
4. határozottan elítéli a nyersanyagok, a mezőgazdasági alapanyagok és az energiaágazat spekulánsainak tevékenységét, akik hozzájárulnak az áringadozások növeléséhez és a globális élelmiszerválság elmélyítéséhez; úgy véli, hogy még egy nemzetközi pénzügyi áramlásokkal rendelkező nyitott piacgazdaságban sem fogadható el, hogy bizonyos emberek éhezése mások hasznára váljon;
5. ezért határozottan javasolja, hogy a válságból való azonnali kilábalás érdekében minden szükséges lépést meg kell tenni a mérsékelt árak biztosítására, elsősorban bizonyos folyamatok felfüggesztésével, hosszabb távon pedig megfelelő szabályozást kell kialakítani a spekulatív tevékenységek keretek közé szorítása érdekében; javasolja továbbá az élelmiszeráruk terén a nemzeti felügyeletek hatásköreinek és illetékességeinek vizsgálatát annak érdekében, hogy képesek legyenek garantálni a stabil és biztonságos piacot és azt, hogy a spekuláció ne sértse meg az élelemhez való jogot;
6. rámutat arra, hogy a jelenlegi élelmiszerválság szorosan összefügg azzal a pénzügyi válsággal, amelyben a központi bankok által a csőd megelőzése érdekében végzett likviditási injekció növelhette az alapvető élelmiszerekbe történő spekulatív befektetéseket; felhívja az IMF-et és a Pénzügyi Stabilitási Fórumot ennek a „mellékhatásnak” a felmérésére figyelembe vételére a globális megoldások indítványozása során; a jelenlegi körülmények között felháborítónak tartja a többek között a KBC és a Deutsche Bank által nyíltan alkalmazott, az élelmiszerpiaccal kapcsolatos befektetési politikákat és azt, hogy ügyfeleiket a spekulációban való részvételre ösztönzik, és ismételten felhív az etikus befektetések erőteljes támogatására; ezzel kapcsolatban felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen elő olyan konkrét intézkedéseket, melynek célja az olyan pénzügyi eszközök (például biztosítások és befektetési alapokhoz köthető biztosítási termékek) az EU-ban történő nyújtásának, terjesztésének vagy támogatásának betiltása, amelyek bevételei teljes egészében vagy részben az élelmiszeráruk körüli spekulációból származnak;
7. emlékeztet arra, hogy a jelenlegi válság miatt leginkább a lakosság legkevésbé szerencsés helyzetben lévő, a fejlődő országokban és az alacsony jövedelmű háztartásokban élő rétegei szenvednek; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az emelkedő élelmiszerárak nemcsak az észak-déli tengelyen, hanem saját társadalmainkon belül is növelik az egyenlőtlenségeket, hiszen a válság leginkább a legszegényebbeket érinti, ami globális társadalmi feszültségekhez vezethet;
8. hangsúlyozza a határozott szociálpolitika szükségességét a szegény és a hátrányos helyzetű népesség megerősítésére és a jelenlegi élelmiszerválság hatásainak enyhítésére; ezért felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő progresszív javaslatokat a „szociális Európa” terén; felhívja a tagállamokat, hogy ne csupán támogassák és ösztönözzék az ilyen javaslatokat, hanem tegyenek azonnali lépéseket az emelkedő élelmiszerárakkal szembenéző lakosság megsegítésére; ebben az összefüggésben hangsúlyozza az újraelosztás, valamint a veszélyeztetett fogyasztóknak nyújtott segélyek és támogatások alapvető szerepét, amely lehetővé teszi számukra, hogy jobban hozzájussanak a jó minőségű élelmiszerhez;
9. ebben az összefüggésben támogatja a hátrányos helyzetű embereknek nyújtott támogatás mechanizmusát az EU-ban, és üdvözli az Európai Bizottság által indítványozott, folyamatban lévő nyilvános konzultációt e téren; felszólítja a tagállamokat, hogy vegyenek részt ebben az EU-s mechanizmusban, és következetesen tartsák be azt; hangsúlyozza, hogy az erre a mechanizmusra szánt, a 2008-as és a későbbi évekre vonatkozó költségvetési előirányzatoknak a jelenlegi élelmiszerválságból adódó valós és új szükségletekhez kell igazodniuk; felkéri a Bizottságot, hogy adjon teljes körű tájékoztatást a „hátrányos helyzetű embereknek nyújtott támogatás” elnevezésű költségvetési tétel kiadásainak jellegéről;
10. felhívja az EU tagállamait, hogy nyújtsanak további forrásokat az EU-n kívüli élelmiszersegélyezési műveletekre annak érdekében, hogy ellen tudjanak állni a jelenlegi élelmiszerválság szorításának; mindazonáltal úgy véli, hogy csökkenteni kell az élelmiszersegélyektől való függést, és ezért hangsúlyozza, hogy közép- és hosszú távú intézkedésekre van szükség a még károsabb következmények megelőzése és a válság kiváltó okainak kezelése érdekében;
11. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kísérjék figyelemmel az élelmiszersegélyezési költségvetés megerősítését 2008-ban és 2009-ben, valamint működjenek együtt az Európai Parlamenttel ezen a téren; hangsúlyozza, hogy ez a megerősítés nem mehet a humanitárius segélyezés vagy a fejlesztési segély költségvetésének a számlájára, mivel ezek a források az új élelmiszerbiztonsági és éghajlatváltozási kihívások miatt szintén meg lesznek terhelve, sem pedig egyéb európai parlamenti prioritás számlájára;
12. továbbá arra is felszólítja a Bizottságot, hogy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás működéséről szóló 2009-es jelentésében elemezze a jelenlegi (2007–2013-as) többéves pénzügyi keret élelmiszersegélyezési finanszírozási helyzetét;
13. mély aggodalommal tekint a gazdasági és monetáris unió, valamint az Európai Unió egészének növekvő és eltérő inflációs folyamataira, melyek elsősorban a magasabb élelmiszer- és energiaárakhoz köthetők; felszólítja az ECOFIN-t, az eurócsoportot, az Európai Bizottságot és az EKB-t, hogy együtt, az Európai Parlamenttel és a szociális partnerekkel szoros együttműködésben, sürgősen dolgozzon ki egy proaktív makrogazdasági és inflációcsökkentési politikát, ezen belül proaktív befektetési és bérpolitikát, valamint kamatlábcsökkentést, a gazdasági növekedés és a kereslet stabilizálása érdekében; továbbá felhívja a tagállamokat, hogy ellensúlyozzák a növekvő élelmiszer-és energiaárak negatív társadalmi hatásait;
14. úgy véli, hogy az élelmiszerárak emelkedéséhez vezető tényezőket integrált és átfogó módon, nem pedig elszigetelten kell megközelíteni, mivel ezek egymással összefüggenek; hangsúlyozza, hogy az élelmiszerárak hatásait globálisan kell kezelni;
15. ezért üdvözli a globális élelmiszerválsággal foglalkozó ENSZ munkacsoport Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár vezetésével történő létrehozását, melynek célja az erőfeszítések összehangolása és a valóban globális kihívást jelentő válságra adott következetes nemzetközi válasz kidolgozása; üdvözli továbbá az ENSZ-főtitkárnak a világ vezetőihez intézett felhívását, hogy vegyenek részt a június 3-a és 5-e között Rómában tartandó, az élelmiszerbiztonságról szóló magas szintű konferencián, és ösztönzi őket a részvételre;
16. emlékeztet a mezőgazdasági piacok egyedülállóságára, valamint a belső és globális szabályozás biztosításának szükségességére a fogyasztók vásárlóereje, a gazdálkodók bevételei és a feldolgozóipar érdekében; elismeri, hogy a jelenlegi válság megoldása az élelemhez való hozzájutás javítása a világ legszegényebb emberei számára, nem pedig a mezőgazdasági támogatások vagy a protekcionista intézkedések növelése; felhívja a Bizottságot, hogy ezeket a szempontokat foglalja bele a KAP állapotfelmérésébe és értékelje, hogy a meglévő eszközök megfelelnek-e az új globális valóságnak; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy a KAP elsődleges célja biztosítani a piac stabilizációját, az ellátás biztonságát és a fogyasztók számára elfogadható árakat, és hangsúlyozza, hogy szükség van egy 2013 utáni KAP-ra, melynek célja az EU fenntartható élelmiszerpolitikájának biztosítása a mezőgazdasági termékek fenntarthatóságának, biztonságának és minőségének tiszteletben tartásával; úgy véli, hogy az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia az univerzális mezőgazdaság új vidéki modelljének előmozdításában, amely elválasztaná az élelmiszerpolitikát a nem táplálkozási célú termékekre vonatkozó intézkedésektől;
17. üdvözli a Világbank elnöke, Robert Zoellick által javasolt új megállapodást (New Deal), mint a világban tapasztalható éhség és alultápláltság leküzdésére szolgáló eszközt, sürgősségi segélyek és a fejlődő országok mezőgazdasági termelékenységének fellendítésére irányuló hosszú távú erőfeszítések révén; reméli, hogy ez elmozdulást jelent majd a Világbank által kijelölt régi politikai csapásokról, ideértve a feltételességet és az erőltetett liberalizálást a mezőgazdasági ágazatban, ami számos országot még sebezhetőbb helyzetbe hoz;
18. emlékeztet arra, hogy a világpiaci mezőgazdasági árakkal való versenyképesség szándéka a fejlődő országokat arra ösztönzi, hogy termelésüket korlátozott számú, kizárólag kivitelre szánt termékre összpontosítsák; emlékeztet továbbá arra, hogy az egyetlen növényfaj termesztésének irányába ható fejlődés következménye a helyi lakosság élelmiszer-ellátásához szükséges hagyományos élelmiszer-termelési módok megszűnése, valamint az elsődleges mezőgazdasági termékek behozatalától való függés és az ellenőrizhetetlen világpiaci ingadozásokra való érzékenység növekedése;
19. támogatja különösen a fejlődő országokat abban a törekvésükben, hogy a helyi lakosság számára biztosítsák az élelmiszerhez való hozzájutást; úgy véli, hogy a rendelkezésre álló politikai mozgásteret meg kell erősíteni, nemzeti szabályokat és intézkedéseket téve lehetővé az ágazat fejlesztése érdekében; úgy véli továbbá, hogy Malawi a fejlődő országok olyan pozitív példája, ahol az élelmiszer-termelést az utóbbi három év alatt megkétszerezték, és hangsúlyozza, hogy az EU szerepet játszik e fejlődés támogatásában; kéri, hogy az Európai Unió nyújtson segítséget e jelenség megismertetésében, hogy azt más fejlődő országok elé példaképpen lehessen állítani;
20. felszólít a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a mezőgazdasági üzletágak terén végzett beruházások sürgős és jelentős mértékű növelésére a fejlődő országokban, különös tekintettel a szegény mezőgazdasági termelőkre és az ökológiai élelmiszereket előállító rendszereken alapuló kisméretű farmokra; emlékeztet arra, hogy a világ szegényebb sorban élő lakosságának 75%-a vidéki övezetekben él, de jelenleg a hivatalos támogatások (ODA) mindössze 4%-át fordítják mezőgazdasági célokra; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a mezőgazdaság ügyét hatékonyabban vonják be fejlesztési politikáikba; hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek szerepét az újító jellegű mezőgazdasági megoldások bevezetésében, partneri kapcsolatban a fejlődő országok lakosságával, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és mozdítsák elő azok projektjeit;
21. hangsúlyozza, hogy a szegény országokban földet, pénzügyi szolgáltatásokat és hitelt, magas terméshozamú vetőmagokat, öntözőrendszereket és trágyát kell biztosítani a mezőgazdasági kistermelők számára; kiemeli, hogy a mezőgazdasági ágazatba való beruházás során különös figyelmet kell fordítani az öntözésre, a vidéki utakra, a kutatásra és a helyi szakismeretre, a tiszta ivóvízre, az oktatásra, valamint a helyi termelés és a kereskedelem fellendítésére; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy fellépései során erősítse meg ezeket a területeket, és támogassa a termelői szervezeteket, a mikrohitelt és más pénzügyi szolgáltatási programokat, valamint a mezőgazdaságba történő erőteljesebb befektetést;
22. kéri, hogy a fenntartható mezőgazdasági politikák előmozdítását vegyék fel valamennyi bővítési és szomszédsági támogatási eszközbe;
23. rámutat, hogy az éghajlatváltozás olyan következményekkel járhat, hogy egyre kevésbé lehet majd hozzáférni a természeti erőforrásokhoz; kéri a Bizottságot, hogy vegyen tekintetbe további intézkedéseket az élelmiszer- és energiaellátás terén jelentkező új kihívásokhoz való alkalmazkodás érdekében; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak fel kell használniuk a vidékfejlesztési alapokat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás megerősítése érdekében a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban; úgy véli, hogy ezekben az ágazatokban az alkalmazkodó céllal született intézkedéseket tovább kell fejleszteni, csökkentve az éghajlatváltozásnak való kiszolgáltatottságot és növelve a fenntarthatóságot mind környezetvédelmi, mind pedig gazdasági szempontból; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy megfelelő válságmegelőző és kockázatkezelő intézkedésekre van szükség; úgy véli, hogy a mezőgazdasági kistermelői ágazatnak az éghajlatváltozásból fakadó új szükségletekhez való alkalmazkodását célzó fokozatos átalakítását a közös mezőgazdasági politika állapotfelmérése részeként kell vizsgálni;
24. hangsúlyozza, hogy együttműködésre van szükség az éghajlatváltozás terén az EU és a fejlődő országok között, különösen a technológia átadása és a kapacitás-fejlesztés tekintetében; hangsúlyozza továbbá, hogy az éghajlatváltozás kérdését érvényre kell juttatni minden EU fejlesztési együttműködésben, és kiemeli, hogy néhány egyszerű védőintézkedés is segítséget jelentene a gazdáknak abban, hogy termésüket megóvják az aszálytól és egyéb természeti katasztrófától, felhívja a Bizottságot ezen védőintézkedések megvizsgálására;
25. tudatában van annak, hogy az mezőgazdasági üzemanyagok az élelmiszerárak növekedésére ható egyik tényezőt fogják jelenteni; úgy véli, hogy az mezőgazdasági üzemanyag tényezőjét nem szabad elszigetelt módon felfogni, hanem a jelenlegi élelmiszerválságra adott átfogó válasz keretében kell kezelni; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az élelmiszer-szükségletek prioritást jelentenek az mezőgazdasági üzemanyagok előtt;
26. úgy véli, hogy az első generációs mezőgazdasági üzemanyagok elterjedésének szociális, gazdasági és környezeti hatásait alaposabban tanulmányozni kellene; úgy véli továbbá, hogy a következő generációs mezőgazdasági üzemanyagok hatását és kereskedelmi megvalósíthatóságát folyamatos nyomon kell kísérni, és hogy a kutatási erőfeszítéseket e téren meg kell erősíteni; emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági üzemanyagok hatásainak értékeléses során fel kell mérni azok környezeti következményeit és szociális vonatkozásait is, és tekintetbe kell venni az energiabiztonság és az élelmiszerbiztonság közötti verseny kockázatát, ami különösen aggodalomra ad okot az mezőgazdasági üzemanyagként is felhasználható alapvető élelmiszerek, például a kukorica és a búza esetében, miként azt az Egyesült Államokban megfigyelhettük, ahol az mezőgazdasági üzemanyag előállítására szolgáló búza termesztése erőteljesen fellendült, és az OECD szerint közvetlen és közvetett módon hatott az élelmiszerek árának növekedésére; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az mezőgazdasági üzemanyagok előállítására szolgáló ültetvények támogatásának valamennyi lehetséges negatív hatását;
27. tudatában van annak, hogy támogatni kell az energiahatékonyságot és az energiaforrások diverzifikálását; felhívja ezért a Bizottságot, hogy folyamatosan becsülje fel a mezőgazdasági üzemanyagoknak, az energetikai célokra felhasznált minden biomasszának és a megújuló energiaforrások egyéb formáinak szociális, környezeti és gazdasági hátrányait és előnyeit, különös figyelmet fordítva az energetikai hiány tekintetében magas kockázatot jelentő régiókra;
28. hangsúlyozza, hogy minden energetikai célú biomassza előállításának a szociális egyensúly és a biológiai sokszínűség igényes és szigorú fenntarthatósági feltételeivel kell összhangban állnia, és nem járhat sem negatív szociális következményekkel, sem a földhasználati mód versenyével; tudomásul veszi a mezőgazdasági üzemanyagok fenntartható előállításának lehetőségét, például megműveletlen vagy másodlagos minőségű földterületeken; megjegyzi, hogy a jelenleg kitűzött cél – amely szerint 2020-ra az üzemanyagok 10 %-a bioüzemanyag lesz – csak akkor töltheti be rendeltetését, ha serkentően hat a mezőgazdasági üzemanyagok második és harmadik nemzedékére; tudomásul veszi ebben a vonatkozásban a Bizottságnak az új generációs bioüzemanyagok „kettős számítására” vonatkozó javaslatát a 10%-os követelmény tejesítése tekintetében; kész érdemben foglalkozni azzal a javaslattal, hogy a mezőgazdasági üzemanyagok behozatalát kizárólag olyan országokból engedélyezzék, ahol a Bizottság által készített, a Bizottság jogalkotói munkájáról szóló egyik munkadokumentumban közzétett listán szereplő tizenkét nemzetközi megállapodásból „legalább tízet" ratifikáltak: közülük négyet környezetvédelmi kérdésben (a kyotói megállapodást is ideértve), nyolcat pedig munkajogi tárgyban (a gyermekmunkaerő alkalmazásának tiltása, a szakszervezeti mozgalom szabadsága stb.);
29. úgy véli, hogy a mezőgazdasági piac megnyitásának fokozatosan, az adott fejlődő ország fejlődési ütemével összhangban és a minőség alapján kell történnie; tudomásul veszi, hogy a helyi termelők számára okozott visszafordíthatatlan károk megelőzése érdekében a fejlődő országok népességének alapvető igényeit kielégítő, illetve az élelmiszerbiztonság és a vidékfejlesztés szempontjából a fejlődő országokban különös jelentőséggel bíró érzékeny árukat ki kellene zárni a teljes liberalizálásból;
30. elismeri, hogy a mezőgazdasági élelmiszeráruk és a mezőgazdasági alapú termékek kereskedelmének liberalizálása a fejlődő – különösen a legkevésbé fejlett – országok kistermelőit számos új kihívás elé állította; megjegyzi, hogy a kisebb gazdák zömmel nők, akik fő felelőssége családjuk és a helyi közösség ellátása, és alapvető fontosságú a számukra támogatást nyújtani a külső versennyel szembeni sikeres helytállásuk érdekében;
31. nyomatékosan felszólít a kereskedelempolitika és a fejlesztési politika közötti nagyobb koherencia megteremtésére, a kistermelők és a dolgozók világkereskedelmi haszonból való részesedésének lényeges megemelésére, az élelmiszerbiztonság növelésére és olyan intézkedések meghozatalára, amelyek célja annak biztosítása, hogy a nem méltányos kereskedelmi gyakorlatok ne akadályozhassák a fenntartható fejlődést;
32. úgy véli, hogy az élelmiszerbiztonság garantálása, a fenntarthatóság és a szegénység elleni küzdelem támogatása érdekében minden európai és nemzetközi jogszabályozást a fentiek szem előtt tartásával kellene elfogadni, és a gazdasági és szociális jogokat – ideértve az élelmiszerhez való jogot is – figyelembe kellene venni a nemzetközi kereskedelmi szabályokban és megállapodásokban; úgy véli, hogy mind az EU-nak, mind pedig a nemzetközi közösségnek be kellene építenie ezeket a célkitűzéseket általános politikáikba; hangsúlyozza, hogy a globális válság rámutat arra, hogy elő kell mozdítani az élelmiszerek, a kereskedelem és a támogatás globális igazgatását;
33. hangsúlyozza, hogy az EU-nak a fejlődő országokkal folytatott kereskedelmi tárgyalásai során egy preferenciális és aszimmetrikus rendszert kell előmozdítania annak érdekében, hogy képesek legyenek bizonyos, az ellátás irányítására és a fejlesztésekre felhasználható egyéb eszközöket megtartani piacaikon;
34. hangsúlyozza, hogy a jelenleg folyó gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalásokon a Bizottság prioritásainak meg kell felelniük az AKCS-országok által kifejezésre juttatott fejlesztési szükségleteknek; figyelmeztet arra, hogy a jelenlegi felfogásban értelmezett gazdasági partnerségi megállapodások a fejlődő országok politikai mozgástere jelentős szűkülésének kockázatával járnak, mert megakadályozzák őket mezőgazdaságuk megvédésében és a termelékenység ösztönzésében, és az európai termékek túlságosan erős versenyhelyzetet teremtenek, e termékek ugyanis sokkal versenyképesebbek, ami megingathatja az AKCS-országok helyi mezőgazdasági piacait és növelheti az élelmiszertől való függőségüket; emlékeztet arra, hogy e kihívásnak való megfelelés érdekében a gazdasági partnerségi megállapodásokat a kilátásba helyezett új (2010-ig kétmilliárd euró értékű) „Aid for Trade" alapból, valamint a regionális integráció előmozdításával kell támogatni;
35. hangsúlyozza, hogy a Dohai Forduló sikeres előfejlesztési eredményeire van szükség; hangsúlyozza, hogy a fejlett világnak egy világkereskedelmi megállapodás keretében meg kellene erősítenie elkötelezettségét a mezőgazdasági támogatások reformja terén; hangsúlyozza, hogy büntetni kell az olyan támogatásokat, amelyek dömpinghez vezetnek vagy csökkentik a fejlődő országok exportlehetőségeit; hangsúlyozza, hogy együttműködésre és kereskedelmi könnyítésekre van szükség az élelmiszerek gyorsabb és olcsóbb eljuttatására oda, ahol szükség van azokra; emlékeztet ezzel összefüggésben arra, hogy a Bizottság erőfeszítéseket tett egy olyan kereskedelmi megállapodás létrehozására a WTO-ban, amely hozzájárulna a fejlődő országok jövedelmének növekedéséhez és könnyítene az élelmiszerekhez való hozzáférés problémáján, hiszen egy kevésbé torz piacon, megfelelő kísérőintézkedésekkel az élelmiszerkínálat az árak növekedésével párhuzamosan nő; hangsúlyozza, hogy a Dohai Forduló eredményeinek pozitív ösztönzőként kellene hatniuk a fejlődő országokra a mezőgazdaságba és az élelmiszertermelésbe való beruházás tekintetében;
36. úgy véli, hogy a torzulások kiigazítását célzó belpolitikai intézkedésekre van szükség, az ellátás veszélyeztetése nélkül, de a kiviteli korlátozásokat el kellene törölni; aggodalmát fejezi ki ezzel kapcsolatban a „rizskartellre" vonatkozó javaslatok miatt;
37. kéri a Bizottságot, hogy támogassa azokat a javaslatokat, amelyek célja, hogy a jelenleg a WTO-val folytatott tárgyalásokra felvegyenek egy fellépést az alapvető élelmiszerek árával kapcsolatban;
38. ismételten kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozdítsák elő a méltányos kereskedelmet és egyéb etikus rendszereket, amelyek a kis és kirekesztett termelők támogatása, az igazságosabb árak és bevétel garantálása révén hozzájárulnak a szociális és környezeti szabványok növeléséhez, és bátorítja az Európai Unió közhatóságait, hogy a méltányos kereskedelmet és a fenntarthatóság feltételét építsék be állami közbeszerzési kiírásaikba és politikáikba;
39. felhívja a Bizottságot, hogy készítsen hatástanulmányt arról, hogy az EU nagykereskedelmi ágazatának koncentrációja milyen következményekkel jár a kisvállalkozókra, a szállítókra, a dolgozókra és a fogyasztókra, és mérje fel, hogy torzítja-e bármely módon az ilyen koncentráció a vásárlóerőt, és főként miként befolyásolja az élelmiszerárakat; üdvözli ebben az összefüggésben azt a jelentést, amely „az egységes piac felülvizsgálatának" keretében a kiskereskedelmi szolgáltatások nem megfelelő működésének okait kívánja feltárni 2009-ig, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat a megfelelő intézkedésekre, ideértve azokat a szabályokat is, amelyek megvédik a fogyasztókat, a munkavállalókat és a termelőket minden visszaéléstől vagy azonosított káros hatástól;
40. hangsúlyozza hogy az élelmiszerek terén jelenleg tapasztalható válság rámutat arra, hogy a politikai stabilitás, a regionális integráció, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására nem csupán az EU-n belül, hanem az egész világban szükség van; felhívja ezért valamennyi érintett felet a humánus és demokratikus értékek, valamint a jogállamiság előmozdítására a jelenlegi élelmiszer-válság kezelése és az élelmiszerbiztonság hosszú távra szóló kialakítása során;
41. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek (PAP).