ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
14.5.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Luisa Morgantini, Gabi Zimmer, Pedro Guerreiro, Dimitris Papadimoulis, Kartika Liotard
a GUE/NGL képviselőcsoportja nevében
az élelmiszeráraknak az EU-ban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről
B6‑0229/2008
Az Európai Parlament állásfoglalása az élelmiszeráraknak az EU-ban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a világ a történelem legsúlyosabb élelmiszerár-emelkedésével néz szembe, és 30 év távlatában a legkisebb élelmiszer-tartalékkal rendelkezik,
B. megdöbbenve azon, hogy az Élelmezési Világprogram az élelmiszerárak emelkedését „csendes szökőárként” jellemezte, és azon, hogy az éhhalál az összes földrészen összesen 100 millió embert fenyeget; mélységes aggodalmát kifejezve amiatt, hogy az élelmiszer-tartalékok mennyisége 30 év távlatában a legalacsonyabb,
C. emlékeztetve arra, hogy az élelemhez való jog emberi jog,
D. aggodalommal figyelve, hogy az emelkedő élelmiszerárak legjobban a legszegényebbeket sújtják, mivel az iparosodott országokban az élelmiszerek a fogyasztói kiadások 10–20%-át, míg a fejlődő országokban 60–80%-át teszik ki; aggodalmának hangot adva amiatt, hogy az élelmiszerárak emelkedése veszélyezteti a millenniumi fejlesztési célkitűzések elérését, azaz a szegénység felére csökkentését 2015-re,
E. mélységes aggodalommal tudomásul véve, hogy a Világbank-csoport becslése szerint világszerte 33 ország számíthat társadalmi feszültségekre az élelmiszer- és az energiaárak heves növekedése miatt,
F. emlékeztetve arra, hogy bolygónkon, amely a FAO szerint 12 milliárd embert képes eltartani, globális értelemben nincs élelmiszerhiány; hangsúlyozva, hogy a búzatermés még soha nem volt olyan jó, mint 2007-ben, és a 2007-es rizstermés szintén igen jó volt; rámutatva, hogy a 2007-es év terméséből feltehetőleg 1,01 milliárd tonnányit fordítanak emberek élelmezésére, míg jelentős mennyiség (760 millió tonna) jut állatok takarmányozására, és mintegy 100 millió tonna bioüzemanyagok előállítására,
G. mivel az Európai Unió a világ legnagyobb takarmányimportőre,
H. mivel az Európai Unió közelmúltbeli, bioüzemanyagokra vonatkozó kötelezettségvállalásai garantált keresletet jeleztek a nagy mezőgazdasági termelők számára, megzavarták a világpiacot, és hozzájárultak az élelmiszer- és üzemanyagárak jelenlegi spekulációs hullámának megindulásához,
I. aggodalmát kifejezve amiatt, hogy a mezőgazdasági termékek nem élelmezési – elsősorban bioüzemanyag-előállítási – célú felhasználásának fokozódása a mezőgazdasági élelmiszer-termelés felváltásának kockázatával jár, és hogy mindez anélkül folyik, hogy az élelmiszer szempontjából való önellátásra és függetlenségre gyakorolt hatásokról megfelelő tanulmány készülne,
J. mivel a mezőgazdasági árak mértéktelen növekedésének hátterében a nemzetközi pénzügyi spekulánsok állnak; mivel a jelenlegi válságért az agroipart és a nagykereskedőket súlyos felelősség terheli,
K. emlékeztetve arra, hogy a háború utáni Európában a mezőgazdasági termelés számára fontos ösztönzőt jelentettek az európai gazdálkodóknak nyújtott árgaranciák; mivel a WTO összefüggésében az élelmiszerpiaci liberalizáció gátolja a fejlődő országok mezőgazdasági termelését,
L. mivel az alapvető jogok – így a vízhez, földhöz, energiához és egészséghez való jog – nem függhetnek a piaci követelményektől; mivel a jelenlegi válság igazolja, hogy az élelmiszerbiztonság szempontjából nélkülözhetetlen a piac nemzetközi és európai szintű szabályozása,
1. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket az ENSZ Élelmezési Világprogramja finanszírozási hiányának megszüntetésére, amely programnak legalább további 400 millió eurós összegre van szüksége a vészhelyzeti szükségleteket fedező kiegészítő élelmiszer-ellátmányok számára;
2. kéri az élelemhez és az élelmiszer-önrendelkezéshez való jog alapvető elvként való alkalmazását; úgy véli, hogy elsőbbségben kell részesíteni az országok azon képességét, hogy nemzeti vagy regionális élelmiszer-szükségleteiknek megfelelően fejlesszék termelésüket, valamennyi ország számára lehetővé téve, hogy saját termelésüket védjék a belső piacukat destabilizálással fenyegető behozatallal szemben;
3. felhívja az EU-t, hogy az ENSZ keretében munkálkodjon egy Élelmezési Világalap létrehozásán, annak érdekében, hogy a nemzeti kormányokkal együttműködve árgaranciát nyújthasson a gazdálkodóknak, ezzel ösztönözve a mezőgazdasági termelés növekedését;
4. úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelés fő céljának az emberek élelmezésének, és nem monokultúrák exportra való termesztésének kell lennie;
5. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a bioüzemanyagokra vonatkozó 10%-os felhasználási célkitűzést; meglepődve veszi tudomásul, hogy a Bizottság nem reagál a világpiaci zavarokra, különösen a Bizottság által hangsúlyozott, a bioüzemanyagok iránti megnövekedett kereslet által okozottakra, hiszen arra van szükség, hogy a legszegényebbek között megelőzzük az éhínség elterjedését;
6. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy igazítsák ki a 10. EFA programozását, az országstratégiai dokumentumokat tekintsék a világ élelmezésügyi válságára való gyors válasznak, és biztosítsanak magasabb prioritást a fokozott, hatékony és fenntartható mezőgazdasági élelmiszer-termelésnek;
7. felhív a fejlődő országok mezőgazdaságába és élelmiszer-termelésébe való fokozottabb beruházásokra, ideértve a szükséges infrastrukturális beruházásokat (öntözés, mezőgazdasági termékek szállítása és tárolása) is; úgy véli, hogy a fenntartható családi gazdaságok és termelőszövetkezetek – és hozzájuk kapcsolódóan a helyi és a regionális kereskedelmet elsőbbségben részesítő politikai akarat – jó eszközei lehetnek az éhezés megelőzésének, valamint a talaj termőképessége és a biológiai sokféleség megőrzésének;
8. hangsúlyozza egy olyan, aktív uniós mezőgazdasági politika fontosságát, amely szavatolja az élelmiszer-biztonságot és méltányos szinten rögzíti az élelmiszerek árait;
9. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az élelmiszer- és üzemanyagárakkal kapcsolatos jelenlegi spekuláció megállítására és a jövőbeli spekuláció megelőzésére;
10. ismételten megerősíti, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások, amelyek az országokat mezőgazdasági piacuk liberalizálására kötelezik, valós veszélyt jelentenek az élelmiszer-önrendelkezésre nézve;
11. elutasítja a kereskedelmi megállapodások és a vak liberalizáció előírását, ugyanakkor támogatja a tisztességes kereskedelmet és a jogokon – különösen az oktatáshoz, a vízhez, az élelemhez és az egészségügyi ellátáshoz való jogon – alapuló kultúrát;
12. úgy véli, hogy az EU exporttámogatási politikája destabilizálja a fejlődő országok helyi piacait, és a déli országok termelésének aktív tönkretételéhez vezet; ennek megfelelően felhívja a Bizottságot, hogy helyezze előtérbe az exporttámogatások felszámolását;
13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az ENSZ főtitkárának.