ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
14.5.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Thierry Cornillet, Danutė Budreikaitė és Niels Busk
az ALDE képviselőcsoport nevében
az élelmiszeráraknak az EU-ban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről
B6‑0232/2008
az Európai Parlament állásfoglalása az élelmiszeráraknak az EU-ban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az élelmiszerárakról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos 2007. december 18-i európai konszenzusra,
– tekintettel az 1996. évi Világélelmezési Csúcstalálkozó következtetéseire,
– tekintettel a dohai fejlesztési forduló jelenleg zajló tárgyalásaira,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az élelmiszerek iránti világszintű kereslet a kínálatnál gyorsabban növekszik, nem utolsósorban amiatt, hogy a növekvő népesség felhajtja a keresletet, különösen a hús és a tejtermékek, és ezáltal a takarmányok iránt,
B. mivel strukturális jellegű élelmezési világválság van kialakulóban, amely azzal a veszéllyel jár, hogy több évig is eltarthat és emberek milliói számára okoz „élelmezési bizonytalanságot”,
C. mivel az élelmiszerárak drámai mértékben emelkedtek, csakúgy, mint az üzemanyagárak és a közlekedési költségek, ami drasztikusan csökkenti a fejlődő országok széles néprétegei és az élelmiszer-segélyszervezetek vásárlóerejét,
D. mivel komoly társadalmi nyugtalanság veszélye fenyeget sok országot a kezdeti éhséglázadások után,
E. mivel az Élelmiszer Világprogram (WFP) becslései szerint további legalább 500 millió USA-dollárra lesz szükség az elkövetkező hetekben annak biztosítása érdekében, hogy a 2008-ra tervezett programokat végre lehessen hajtani,
F. mivel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos 2007. december 18-i európai konszenzus szerint „az EU célja, hogy kimutassa a humanitárius intervenció melletti elkötelezettségét a felmért szükségleteken alapuló humanitárius segítségnyújtás megfelelő finanszírozásának igénybevételével” (38. bekezdés),
G. mivel a Világbank számításai szerint az áremelkedés 7 évvel vetette vissza a szegénység csökkentésére vonatkozó célokat,
H. tekintettel az élelmiszer-termelő mezőgazdaság délen történő fejlődése és az északi mezőgazdasági reorientáció közötti kölcsönös összefüggésre,
I. mivel az elmúlt 40 évben Afrikában csökkent az élelmiszer-termelés, miközben az olyan országok, mint Kína, jelentős élelmiszer-importőrré váltak,
J. mivel a magas olajárak a műtrágyáktól kezdve a végső fogyasztói árakig az egész élelmiszerláncra hatnak,
K. mivel az éghajlati okokra visszavezethető ellátási hiányosságok (például 7 évig tartó szárazság Afrika déli részén) az erős bioüzemanyag-kereslettel együtt áremelkedést eredményeztek, az energia és a mezőgazdasági termelők közötti fokozódó versenyről nem is beszélve,
L. mivel az olyan országokban, mint az Egyesült Államok, a bioetanol-gyártás céljából történő kukoricatermesztés támogatására irányuló aktív politika közvetlen hatást gyakorol a takarmány- és élelmiszerárakra, és mivel az élelmiszerek iránti kereslet a kínálatnál gyorsabban növekszik,
M. mivel a mezőgazdasági ágazatban a világbanki kölcsönök összege 1980 és 2007 között 30%-ról 12%-ra csökkent; mivel az állami fejlesztési segélyeknek mindössze 4%-át fordítják a mezőgazdaságra, jóllehet számos fejlődő országban a lakosság 60-80%-a ettől az ágazattól függ,
N. mivel a nagy nemzetközi intézmények által a mezőgazdasági fejlesztés tekintetében követett politika az elmúlt évtizedekben a termények exportra termelését ösztönözte a termények élelmiszergyártásra történő termelése rovására, és ebből adódóan megfosztotta a szegény országokat a tisztességes piachoz való hozzáféréstől,
1. sürgeti az EU-t, hogy teljesítse az élelmiszersegélyre vonatkozó kötelezettségeit, és a szükséget szenvedő országok ellátására irányuló sürgős „világszintű cselekvési tervre” szólít fel;
2. felkéri a Tanácsot, hogy a finanszírozási kötelezettségvállalások megerősítésével és a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos uniós cselekvési programnak a júniusi Európai Tanács általi elfogadásával sürgősen fokozza a millenniumi fejlesztési célok melletti elkötelezettségét a kudarc elkerülése érdekében; úgy véli, hogy ennek az uniós cselekvési programnak adott időkeretben megvalósuló olyan konkrét mérföldköveket és intézkedéseket kellene tartalmaznia a kulcsfontosságú területeken – mint például az oktatás, az egészségügy, a vízügy, a mezőgazdaság, a növekedés és az infrastruktúra –, amelyek hozzájárulnak a millenniumi fejlesztési célok 2015-re történő elérésének biztosításához, más célkitűzések mellett az éhezés 2015-re történő megszüntetése céljából;
3. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kísérjék figyelemmel az élelmiszer-segélyezési költségvetés megerősítését 2008-ban és 2009-ben, valamint működjenek együtt az Európai Parlamenttel ezen a téren; hangsúlyozza, hogy ez a megerősítés nem történhet a humanitárius segélyezés vagy a fejlesztési segélyezés költségvetésének rovására;
4. hangsúlyozza, hogy a globális együttműködésnek meg kell teremtenie a probléma kezeléséhez szükséges makrogazdasági keretet és kezdeményezéseket;
5. úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek egységesnek kell lennie annak érdekében, hogy szembenézzen ezzel a helyzettel és összehangolja a válság strukturális okainak felszámolására irányuló erőfeszítéseit;
6. felhívja a Bizottságot, hogy a KAP állapotfelmérésére számítva kezdje meg a világpiaci tendenciák részletes elemzését, beleértve az élelmiszerek iránt a fejlődő országokban megnövekedett keresletét is;
7. emlékeztet arra, hogy a fejlesztési programok kiemelt területének kell lennie a szegény országok élelmezés terén való függetlenségének és önellátásának, valamint a regionális együttműködést kiemelt területnek tekinti a készletek, a piacszabályozás, továbbá a vetőmagokhoz és vízhez való hozzáférés tekintetében;
8. úgy véli, hogy a mezőgazdaságnak és az akvakultúrának kell a fejlesztési stratégiák sarokkövének lennie, és hogy minden országnak mezőgazdasági reformokat kell végrehajtania az élelmiszer-termelése hatékonyságának fokozása érdekében;
9. úgy véli, hogy az alapul szolgáló megoldás nem az állandó humanitárius segítségnyújtásban rejlik, hanem az összes szereplő (EU, Világbank, FMI), és mindenekelőtt az érintett államok részéről a mezőgazdaságnak a fejlesztés középpontjába történő helyezése felé irányuló elmozdulásban;
10. üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy hozzanak létre egy mechanizmust, amely a válság sújtotta államoknak megadja az élelmiszer-ipari termékek támogatására szolgáló eszközöket, és ezen államok ezáltal hosszú távon elkerülik a segélytől való függőséget;
11. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek többet a második generációs bioenergia használatának és előállításának előmozdítása érdekében, amely esetben trágyát, valamint mezőgazdasági és erdészeti hulladék anyagokat dolgoznak fel, nem pedig elsődleges mezőgazdasági termékeket;
12. felhívja az Egyesült Államokat, a kukoricából készült bioetanol fő termelőjét, hogy vegye figyelembe e politika globális hatásait;
13. kéri a dohai fejlesztési forduló sürgős lezárását, ami egyensúlyt teremt a mezőgazdasági termékek nemzetközi kereskedelmében;
14. hangsúlyozza a pénzügyi válság és az élelmiszerválság közötti kapcsolatot, és elítéli a nemzetközi spekulációt; kiemeli India arra vonatkozó döntését, hogy a túlzott spekuláció elkerülése érdekében felfüggeszti bizonyos nyersanyagok kereskedését;
15. hangsúlyozza, hogy fontosak a megfelelő beruházások az optimális terméseredmények a világ minden régiójában történő elérésére irányuló kutatásokba;
16. kéri, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a GMO-k és a GMO-król folytatott nyilvános vita fejleményeit;
17. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a mezőgazdaság fenntartható formájának – amely hozzá tud járulni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős csökkenéséhez – szavatolása érdekében;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamoknak, a Világbanknak, a G8-nak és az ENSZ Közgyűlésének.