Állásfoglalásra irányuló indítvány - B6-0233/2008Állásfoglalásra irányuló indítvány
B6-0233/2008
Európai Parlament

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

14.5.2008

a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Gérard Deprez
az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében
az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, a vízumkötelezettségek alóli mentességről (vízummentességről) folytatott tárgyalásokról

Eljárás : 2008/2550(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B6-0233/2008
Előterjesztett szövegek :
B6-0233/2008
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B6‑0233/2008

az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti, a vízumkötelezettségek alóli mentességről (vízummentességről) folytatott tárgyalásokról

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló Szerződés 2., 6., 24. és 29. cikkére, valamint az EK-Szerződés 62., 63., 286. és 300. cikkére, amelyek egy szabadságon, biztonságon és jogi érvényesülésen alapuló európai térség, valamint a harmadik országokkal és szervezetekkel folytatott nemzetközi tárgyalások jogi alapját képezik,

–  tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak a 2008. március 6-án és április 21-én az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsághoz intézett nyilatkozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 83. cikkére és 103. cikkének (2) bekezdésére,

mivel az Amszterdami Szerződés 1999-es hatálybalépése óta a vízumokra vonatkozó szabályok megalkotása – beleértve azon harmadik országok listáját, amelyek állampolgárainak a külsõ határok átlépésekor vízummal kell rendelkezniük, és azon országokét, amelyek állampolgárai mentesek e követelmény alól – a Tanács hatáskörébe tartozik (EK Szerződés 62. cikk (2) bekezdés b) pontjának i. alpontja),

mivel a Közösség hatásköre a vízumkérdéseket illetően magában foglalja azon feltételeket, amelyek alapján a vízummentes státusz harmadik országok számára megadható, és mivel e feltételeknek egyenlő bánásmódot kell biztosítaniuk az összes uniós polgár számára, nemcsak magának a vízummentes státusz megadásának vagy elutasításának tekintetében, hanem azokat a feltételeket és szabályokat illetően is, amelyek értelmében a harmadik országok megadták e státuszt a különböző EU tagállamoknak vagy megtagadták azt tőlük;

C.  mivel 2001 óta a Tanács az Egyesült Államok állampolgárait mentesíti [1] a vízumkötelezettség alól; mivel sajnálatos módon hasonló mentesség nem alkalmazható valamennyi uniós polgár esetében, mert az Egyesült Államok a vízumkötelezettséget néhány tagállam (jelenleg Bulgária, Csehország, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Románia és Szlovákia) polgárai esetében fenntartja, és a vízumkérelmek nem egyértelmű kritériumokon alapuló elutasításának aránya magasabb mint 10%;

mivel 2005 óta közösségi szinten [2] viszonossági mechanizmus aktiválható a tagállamtól jövő tájékoztatást, a Bizottságnak az illető harmadik országgal való kapcsolatfelvételét, valamint a Tanácshoz benyújtott bizottsági jelentést követően, amikor a Tanács dönthet majd a „szóban forgó harmadik ország állampolgáraival szembeni vízumkötelezettség ideiglenes visszaállításáról.”;

E.  mivel annak ellenére, hogy már több harmadik országgal sikerült a viszonosság elérése, az Egyesült Államokkal még mindig nem, ezért a Bizottság 2006-ban javaslatot tett[3] „vízumkötelezettség ideiglenes visszaállítása a diplomáciai útlevéllel vagy hivatali/szolgálati útlevéllel rendelkező amerikai állampolgárok számára a viszonosság felé történő előrelépés meggyorsítása érdekében”; mivel azonban, a Tanács nem járt el e jelképes javaslatnak megfelelően;

mivel számos tagállam továbbra is közvetlen kétoldalú kapcsolatot folytatott az egyesült államokbeli hatóságokkal a Közösség ezen egyértelmű hatásköre ellenére;

G.  mivel a helyzet jogilag akkor vált bonyolulttá, amikor az Egyesült Államok 2007. augusztus 3-án az „Implementing Recommendations of the 9/11 Commission Act of 2007” 711. szakaszának, nevezetesen a „Secure Travel and Counterterrorism Partnership Act of 2007” (biztonságos utazás és terrorizmusellenes 2007-es partnerségi törvény)[4], hatálybaléptetése által megújította a vízummentességi rendszerét, hét biztonsági megerősítéssel[5] bővítve ki azt azért, hogy valamennyi, a vízummentességi programban részt venni kívánó tagállam egyezzen bele egy kétoldalú szándéknyilatkozat és annak kötelező érvényű „végrehajtási szabályzata” aláírásába;

mivel ugyan az ún. „végrehajtási szabályzat” tartalma még ismeretlen az uniós intézmények számára, a szándéknyilatkozatból egyértelművé válik, hogy az új „biztonsági megerősítések” közül néhány (mint például a vízumkibocsátásra vagy az Európai Pénzszállítók Szövetségének jövőbeni újabb kötelezettségeire vonatkozó) a Bizottság hatáskörébe, néhány (mint például az ellopott útlevelekre[6], PNR-adatokra vagy a bűnözéssel kapcsolatos schengeni adatokra vonatkozó) az EU hatáskörébe, és a többi megerősítés (mint például a saját állampolgárok bűnözési nyilvántartásaihoz kapcsolódóak vagy azok, amelyek gondoskodnak a biztonsági tiszteknek a transzatlanti járatokon való jelenlétéről) a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik majd;

mivel a Tanács annak érdekében, hogy e kérdésre megoldást találjon, és hogy 2009-ben valamennyi tagállam részt vehessen az Egyesült Államok megújított vízummentességi rendszerében, 2008. április 18-án kétszintű megközelítés mellett döntött a következők által:

a)  hivatalos felhatalmazást ad a Bizottságnak, hogy tárgyalásokat folytathasson az Egyesült Államokkal a Közösséggel kapcsolatos valamennyi kérdésben, és

b)  elfogadja a „határvonalakat”, amelyeket a tagállamok az Egyesült Államokkal folytatott párbeszéd során a EK/USA tárgyalások lezárásáig kötelesek tiszteletben tartani; ezen „határvonalak” körvonalazzák, hogy mi tartozik az EK/USA hatáskörébe, és mivel kapcsolatban folytathatnak – nemzeti hatáskörbe tartozásuk miatt – kétoldalú tárgyalásokat, valamint rögzítik, hogy az EK-Szerződés 10. cikkében, valamint a C-105/03 bírósági ítéletben (az EU-Szerződésben megállapított kötelezettségek teljesítésére vonatkozó ítélet) rögzítettek szerint a kétoldalú tárgyalásokat illetően a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a lojális együttműködés elvét a többi tagállammal, valamint az uniós intézményekkel folytatott együttműködésük során;

mivel a lojális együttműködés elvét a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések esetén is fenyegethetik azon kétoldalú megállapodások, amelyek különböző feltételeket szabnak a vízummentes státusz néhány tagállam számára történő megadásához, ami a tagállamok polgárainak különböző bánásmódban való részesítését eredményezné a vízumkibocsátás területén;

mivel annak érdekében, jogy jobb védelmet biztosítsanak az Egyesült Államok, valamint az EU polgárainak a terroristafenyegetéssel szemben, a transzatlanti együttműködésnek javítania kell: a) a fenyegetés azonosítását közös elemzés és széles körű információcsere által, beleértve a legjobb gyakorlatok cseréjét, szigorú adatvédelmi intézkedések keretében, b) az uniós és transzatlanti szinten, a bűnüldöző és hírszerző ügynökségek között folyó együttműködést, mindig tiszteletben tartva a jogállamiságot, az alapvető jogokat és a magánélet védelmének jogát, és c) operatív kapacitást az EU és az Egyesült Államok bűnüldöző és hírszerző ügynökségeinek szorosabb, az érintett ügynökségek és szervek közötti mélyebb szintű, kölcsönös bizalmon alapuló együttműködés által;

1.  úgy véli, hogy az európai polgárok között nemzetiségi alapon történő közvetett vagy közvetlen megkülönböztetés bármely formáját az EK Szerződés 12. cikkében megfogalmazottak szerint nem csak Európában kell tiltani, hanem az Unión kívül is, különösen, ha a hátrányos megkülönböztetés az uniós intézmények és a tagállamok közötti, nemzetközi tárgyalásokkal kapcsolatos koordináció hiányának következménye;

2.  üdvözli, hogy a bel- és igazságügyi miniszteri trojka 2008. március 13-i ülésén az USA első alkalommal ismerte el a Közösség hatáskörét nemzetközi vízummegállapodások tárgyalására azáltal, hogy közös állásfoglalásban a támogatta az „ikerutas” megközelítést; megjegyzi, hogy a nyilatkozat az alábbiakat tartalmazza: az állásfoglalás értelmében „azon ügyekben, melyek nemzeti hatáskörbe tartoznak, a tárgyalások a nemzeti hatóságokkal történnek, míg azon ügyekben, melyek az EU hatáskörébe tartoznak, a tárgyalások az EU hatóságokkal történnek”. úgy véli, hogy e nyilatkozat értelmében az Egyesült Államoknak mostantól a következőkkel kell tárgyalnia az alábbiakról:

  • -- vízumkérdésekben a Bizottsággal, ahogy az a légi közlekedés esetében történt[7],
  • -biztonsági kérdéseket érintő uniós politikákról a Tanáccsal (PNR megállapodás, vagy az EU–USA megállapodás a kiadatásról és a kölcsönös jogi segítségnyújtásról)
  • -a transzatlanti járatokon a biztonsági tisztek jelenlétéről és a saját állampolgáraikkal kapcsolatban a biztonsági kérdésekről a tagállamokkal;

3.  megismétli hogy az EK/EU részéről bárminemű megállapodásnak összhangban kell állnia az alapvető jogokkal és egyéni szabadságjogokkal az EU Szerződés 6. cikk (2) bekezdésében megfogalmazottak szerint, ideértve az alábbi helyeken rögzített, a magánélet védelméhez és az adatvédelemhez fűződő jogokat:

  • –az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkében
  • –a 96/46/EK irányelvben és a közösségi jognak a harmadik országok részére történő átadásra vonatkozó speciális szabályaiban (valamint a schengeni intézkedésekben);
  • –a felügyelő hatóságok és az adatok határon átnyúló áramlása tekintetében az Európa Tanács 108. számú, az egyének személyes adataik gépi feldolgozása során való védelméről szóló egyezményében és annak 181. kiegészítő jegyzőkönyvében foglaltak szerint;

4.  támogatja, hogy a Bizottság kapjon felhatalmazást a Tanácstól egy, az USA területére belépő valamennyi uniós állampolgár számára vízummentességet biztosító megállapodás tárgyalására, mint amilyen az EU területére belépő USA-állampolgárokra vonatkozó; felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa az illetékes parlamenti bizottságot minden tárgyalási fordulót követően (szükség szerint bizalmas alapon);

5.  úgy véli, hogy a tárgyalásokat 2009 júniusa előtt le kell zárni, és ekkorra nem engedhető meg megkülönböztetés az uniós állampolgárok között;

6.  osztja azon nézetet, hogy a Tanács „határvonalait” a tagállamoknak is tiszteletben kell tartaniuk[8] az EK Szerződés 10. cikkében kifejtett és alkalmazható lojális együttműködés elvének, illetve az EK Szerződésben foglalt kötelezettségekre tekintettel az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának (C-105/03) vagy az AETR-ügynek (22/70) megfelelően; különösen hangsúlyozza azon tényt, miszerint:

  • –a vízummentességi programban való részvételnek azonos feltételekkel a lehető leghamarabb meg kell teremtenie az összes tagállam állampolgárainak egyenjogúságát útleveleik státusza tekintetében;
  • –meg kell tiltani az USA hatóságai számára az EU/EK-adatbázisokhoz vagy információs rendszerekhez való bármilyen hozzáférést, kivéve, ha azt kifejezetten az EK joga lehetővé teszi; ilyen esetben az EU-n belül közös egyetértésre van szükség, és teljes mértékben tiszteletben kell tartani a viszonosság elvét;
  • –az Interpol számára az ellopott vagy elveszett útlevelekkel kapcsolatban nyújtott tájékoztatás bármely kiterjesztéséhez az Európai Unión belüli közös egyetértés szükséges;
  • –a Nemzetközi Polgári Légi közlekedési Szervezet (ICAO) előírásaival összhangban a jelenlegi EK-szabályok megfelelő garanciát jelentenek a repülőterek biztonságára (az USA általi vizsgálatok elvégzéshez abban az esetben lehet hozzájárulni, ha az EU és az USA területén lévő repülőterek közötti közvetlen járatokról van szó);
  • –az uniós állampolgárok hazatoloncolásra vonatkozó, az EK és az USA közötti bármely megállapodás tárgyalása és megkötése kizárólag a viszonosság elve alapján elfogadható;
  • –az EU-ba utazó USA állampolgárok elektronikus utazásengedélyezési rendszerének lehetséges bevezetésével kapcsolatos kötelezettségekről az EK-nak kell tárgyalnia.

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Államok Kongresszusának, valamint az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériumának.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat