ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
4.7.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Daniel Cohn-Bendit, Monica Frassoni, Hélène Flautre, Eva Lichtenberger, Milan Horáček, Raül Romeva i Rueda, Mikel Irujo Amezaga, Helga Trüpel és Bart Staes
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
a kínai helyzetről a földrengés után és az olimpiai játékok előtt
B6‑0346/2008
Az Európai Parlament állásfoglalása a kínai helyzetről a földrengés után és az olimpiai játékok előtt
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Tibetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a kínai kormány és a dalai láma küldöttei közötti párbeszédről szóló, 2007. február 15-i, valamint a 2008. április 10-i állásfoglalására,
– tekintettel az EU–Kína csúcstalálkozóról és az EU és Kína között folyó emberi jogi párbeszédről szóló, 2007. december 13-i állásfoglalására,
| – | tekintettel a Kínában történt természeti katasztrófáról szóló 2008. május 22-i | állásfoglalására, |
– tekintettel az EU és Kína kapcsolatáról szóló 2006. szeptember 7-i állásfoglalására,
– tekintettel a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és emberi jogi konzultációk működéséről szóló 2007. szeptember 6-i állásfoglalására,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a kínai adminisztráció ellen irányuló, elbukott tibeti nemzeti felkelés 49. évfordulóján, március 10-én Lhászában kirobbant, majd egyéb, tibetiek által lakott területekre átterjedt tüntetéseket követően a kínai rendőrség és biztonsági erők brutálisan lecsaptak mindenkire, akit azzal gyanúsítottak, hogy részt vett a tüntetéseken, segítséget nyújtott a sérülteknek vagy a dalai láma képét hordta magánál, és letartóztattak mintegy 6000 személyt, továbbá kolostorokat kutattak át büntető célzattal,
B. mivel a felkelést követően a kínai hatóságok elindították a „Patrióta nevelés” elnevezésű kampányt, amely elítéli Tibet „sötét feudális társadalmát” és úgy mutatja be a Kommunista pártot, mint a tibeti nép boldogságot hozó megváltóját; mivel az átnevelés második részeként a tibetieknek a dalai lámát és szeparatista tevékenységeit elítélő dokumentumokat kell aláírniuk,
C. mivel a tibeti nép mozgását korlátozzák és szigorúan megfigyelik, és a Lhászán kívüli tibetieknek nem engedik meg, hogy Lhászában maradjanak,
D. mivel a kínai hatóságok nyilatkozataival szemben a tibeti helyzet korántsem normalizálódott, és a régiót továbbra is elzárják a nemzetközi sajtó és nemzetközi megfigyelő ügynökségek előtt, az információáramlást pedig szigorúan korlátozzák, mivel a nemzetközi médiának kiszivárogtatott független híradások szerint a rendőrség és a biztonsági erők a kolostorok, zárdák és magánlakások elleni razziák százai során mobiltelefonokat, számítógépeket és egyéb kommunikációs berendezéseket koboztak el, ezáltal tibetiek ezreit akadályozva meg abban, hogy a külvilággal kommunikáljanak,
E. mivel a tüntetéseket követően mintegy 40 embert találtak bűnösnek és ítéltek el a közszolgáltatások akadályozása, fosztogatás, a helyi kormányzati hivatalok lerombolása és a rendőrség megtámadása vádjával, mivel, bár az eljárásokat nyilvános perekként jelentették be, az ítéleteket zárt ajtók mögött hozták és azok három évtől életfogytig terjedő időtartama nem állt arányban a bűncselekményekkel, mivel a peres eljárások semmilyen tekintetben nem voltak átláthatóak és a vádlottaknak nem adtak lehetőséget arra, hogy komolyan védekezzenek,
F. mivel 2008. június 20-án a Xinhua állami hírügynökség azt jelentette, hogy a tibeti tiltakozásokat követően letartóztatott több mint 1000 embert szabadlábra helyezték,
G. mivel őszentsége, a dalai láma arra kérte a tüntetőket, hogy békésen és erőszakmentesen tiltakozzanak, valamint a történtek óta számos alkalommal megismételte a Tibet Kínán belüli teljes körű, valódi politikai, kulturális és szellemi autonómiájáról Pekinggel folytatott tárgyalások újrakezdésére irányuló felhívását;
H. mivel 2008. június 21-én az olimpiai lángot tömegoszlató felszerelést viselő katonai kísérettel és szigorú biztonsági intézkedések mellett vitték körbe Lhásza utcáin, mivel csupán korlátozott számú és szelektált külföldi – mintegy 30 nemzetközi hírügynökséget képviselő – tudósítót engedtek be a városba az olimpiai láng váltófutásáról való tudósítás céljából; mivel e tudósítók némely jelentése szerint a tömeg minden egyes tagja kitűzőt viselt, ami arra enged következtetni, hogy a résztvevőket kifejezetten az alkalomra válogatták ki;
I. mivel a tibeti kommunista párt titkára, Zsang Qingli nyíltan átpolitizálta az eseményt, amikor az olimpiai láng lhászai áthaladásának alkalmából kijelentette, hogy „az olimpia szellemiségének nagyobb dicsőségére könyörtelenül le kell csapnunk a pekingi olimpiai játékok tönkretételére irányuló, a dalai klikk és a nemzeten belül és kívül tevékenykedő ellenséges külföldi erők által szervezett összeesküvésekre”.
J. mivel a Pekingi olimpiai cselekvési tervben Kína „szabad és nyílt olimpiát” ígért, mivel a tibeti teljes körű erőszakos fellépés ellentétben áll a kínai kormány azon ígéretével, hogy az olimpiai játékokig tartó időszakban a külföldi újságírók számára Kína egész területén szabad mozgást, valamint nagyobb sajtószabadságot biztosít,
K. mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) arra számított, hogy a 2008-as olimpiai játékok Kínának ítélése megnyitja majd az országot és javítja az emberi jogok helyzetét, mivel az olimpiai játékok pekingi szervező bizottságának (BOCOG) elnöke 2006. szeptember 27-én nyilvánosan ígéretet tett az olimpiai játékok megtartásának jogáért benyújtott pályázatában tett, az emberi jogi helyzet javítására irányuló kötelezettségvállalások betartására,
L. mivel minden erőfeszítést meg kellene tenni a pekingi olimpiai játékok kiaknázása érdekében, melyet olyan rendkívüli lehetőségnek kell tekintetni, melynek révén demokratikus reformokat lehet elindítani Kínában, valamint jelentős előrelépést lehet tenni a tibeti kérdésben;
M. mivel a kínai emberi jogi helyzet nem mutatja a javulás jeleit, ahogyan ezt a vezető internetes emberi jogi aktivista, Huang Csi 2008. június 10-i letartóztatása is bizonyította, akitől azóta is megtagadják a jogi tanácsadás igénybe vételét, és akit államtitkok törvénytelen birtoklásával gyanúsítanak, miután ellátogatott a szecsuáni földrengés sújtotta tartományba és híradásokat tett közzé a katasztrófa során gyermeküket elvesztő szülők nehéz helyzetéről, valamint Zsang Mingxuan lelkész és tolmácsa letartóztatása, amikor éppen busszal kívántak eljutni a Yanshan Hotelbe, hogy találkozzanak az Ázsia-Európa parlamenti partnerség ötödik ülésének alkalmával Pekingben tartózkodó Bastiaan Belder európai parlamenti képviselővel,
N. mivel az EU és Kína között 2000-ben létrejött emberi jogi párbeszéd eddig nem vezetett kézzelfogható eredményhez, mivel az eredmények hiánya mögött többek között az Unió Kínával szembeni közös külpolitikájának koordinálatlansága és eredménytelensége áll,
O. mivel a közelmúltban az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa és a június19–20-i Európai Tanács ülései szándékosan szemet hunytak az emberi jogok Kínában és Tibetben zajló megsértése felett, és semmit sem tettek az olimpiai játékokkal kapcsolatban teendő lehetséges kezdeményezések érdekében,
1. mély aggodalmának ad hangot a tibeti helyzet, és általában az emberi jogok helyzete miatt Kínában; úgy véli, hogy az emberi jogok jelenleg folyó állandó megsértése nyilvánvaló megszegése azoknak a kötelezettségvállalásoknak, melyeket Kína az olimpiai játékok rendezési jogának elnyerésekor tett;
2. felhívja a kínai hatóságokat, hogy azonnal vessenek véget az erőszakos fellépésnek Tibetben, vonják ki a biztonsági erőket a kolostorokból, és hagyják abba a hazafias oktatási kampányt;
3. üdvözli a tibeti foglyok nemrégiben történt szabadon bocsátását, de kéri a kínai kormányt, hogy értékelje újra az eseteket és védelmezze a szabadság és igazságosság elveit az elítélt tibetiek perének újratárgyalásakor; sürgeti ugyanakkor a kínai hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a hasonló szabad és törvényes eljárást minden jelenleg börtönben lévő tibeti számára, a védelemhez való jog, a független tanácsadás és a rokonokkal való találkozás lehetőségének biztosításával;
4. tudomásul veszi a döntést, mely szerint ismét utazhatnak Tibetbe külföldi turisták, de sürgeti a kínai hatóságokat, hogy biztosítsanak szabad belépést minden tibeti területre a nemzetközi megfigyelők, nemzetközi tényfeltáró missziók, diplomaták és külföldi tudósítók részére;
5. üdvözli a pekingi hatóságok és a dalai láma képviselői közötti tárgyalás július 1-én és 2-án tartott hetedik fordulóját; azt várja, hogy a tárgyalások még az olimpiai játékok előtt lényegi és kézzelfogható eredményeket hoznak, és felszólítja a kínai hatóságokat, hogy jó szándékuk jeléül hívják meg a dalai lámát a játékok megnyitó ünnepségére;
6. nehezményezi, hogy a Tanács eddig nem reagált egyértelműen a legutóbbi tibeti fejleményekre és az emberi jogok általános helyzetére Kínában; sürgeti a Tanácsot e tekintetben, hogy azonnal vesse szigorú vizsgálat alá az emberi jogok helyzetét Kínában és Tibetben, és fogadjon el közös álláspontot, mely arra kötelezi az EU vezetőit, hogy ne vegyenek részt a megnyitó ünnepségen, ha a tibeti kérdés és a kínai emberi jogok tekintetében, valamint a Kína által az olimpiai játékok érdekében tett ígéretek tekintetében nem történik előrelépés;
7. e tekintetben megismétli a Tanácshoz intézett felhívását, hogy a két fél közötti párbeszéd előmozdítása, valamint a tárgyalások nyomon követése érdekében jelöljön ki a tibeti kérdésekkel foglalkozó különmegbízottat;
8. tudomásul veszi az EU-tagállamok és más kormányok között folyó többoldalú tárgyalásokat, melyek a kínai kormányt Tibet ügyében előrelépésre szorító összehangolt erőfeszítésekre irányulnak, és felhív e megközelítés folytatására, többek között egy kapcsolattartó csoport létrehozására, mely a tibetiekkel és Kínaiakkal együttműködve annak biztosításán munkálkodna, hogy mindkét fél megtegyen minden lehetséges erőfeszítést a tárgyalások során létrejött, Tibetre vonatkozó megállapodás érdekében;
9. bírálja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, amiért szó nélkül hagyta, hogy az olimpiai láng váltófutása Lhásza utcáira érkezett, holott Tibet de facto katonai bíráskodás alatt áll, és el van zárva a külvilágtól; nehezményezi Zsang Qingli az olimpia láng váltófutásának lhászai ünnepsége alkalmával tett kijelentéseit; tudomásul veszi, hogy a NOB bírálta e kijelentéseket, és elítéli, hogy a kínai hatóságok elutasítják a történtekért való nyilvános bocsánatkérést; úgy véli, hogy a NOB felelőssége a kínai kormányra nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy az súlyos korlátozások nélkül engedélyezze a külföldi sajtónak az olimpiai láng váltófutásának minden szakaszához vagy más olimpiai eseményhez való hozzáférést, továbbá ki kell állnia az olimpiai értékek mellett;
10. elszólít Huang Csi és Zsang Mingxuan és tolmácsa szabadon bocsátására, és ismételten felszólít az Európai Parlament gondolkodás szabadságáért járó 2007. évi Szaharov-díjára jelölt Hu Csia, valamint Jang Csun-lin, Gao Zsiseng és más emberi jogi aktivisták szabadon bocsátására, akiket fogva tartanak, elfogtak, bebörtönöztek vagy zaklattak azért, mert hangot adtak a pekingi olimpiai játékokkal kapcsolatos elégedetlenségüknek, tiltakoztak az olimpiai infrastruktúra építése miatti erőszakos kilakoltatások ellen, vagy védelmükbe vettek ilyen tiltakozókat; aggodalmának ad hangot a véleményét az Interneten közzétevő másként gondolkodó Ceng Csin-jan – Hu Csia felesége –, valamint hat hónapos kislányuk helyzete miatt, akik jelenleg állandó rendőri felügyelet és zaklatás alatt állnak;
11. ismételten felszólítja Kínát, engedélyezze egy független testület látogatását Gedhun Choekyi Nyimánál, a tibeti pancsen lámánál és szüleinél az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága kérésének megfelelően, valamint ne avatkozzon bele többé vallási ügyekbe;
12. felszólítja a kínai hatóságokat, hogy adjanak állandó meghívást az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az ENSZ-ügynökségeknek Tibetbe;
13. ezért hangsúlyozza, hogy jelentősen erősíteni és fejleszteni kell az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédet, és sajnálatát fejezi ki e tekintetben a EU–Kína emberi jogi párbeszéd előtt szervezett jogi szemináriumok és az emberi jogi párbeszéd közötti következetesség hiánya miatt; rendkívül fontosnak tartja, hogy a jogi szemináriumokba bevont civilszervezetek képviselőinek kiválasztását illetően ne a másik fél hozza meg a végső döntést;
14. bírálja, hogy Kínával kapcsolatban nincs egységes és összehangolt európai politika, és rámutat, hogy az uniós politikát eddig az uniós vezetők közötti féktelen versengés jellemezte, akiket az emberi jogok kárára csak a kínai hatóságokkal kötendő jövedelmező szerződések érdekeltek; sajnálja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása nem szerepel az olimpiai játékok helyszínének kiválasztásakor alkalmazott feltételek között;
15. felhívja a Tanácsot, hogy hívja meg a dalai lámát az Általános Ügyek Tanácsának egyik ülésére, hogy ott értékelje a tibeti helyzetet, és ismertesse a 27 külügyminiszterrel a középutas megközelítést és a Kínában élő összes tibetire érvényes tényleges autonómiáról szóló elképzelését;
16. felkéri ezért az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy komolyan fontolják meg a Kínával szembeni közös intézkedések lehetőségét, amennyiben a helyzet nem javulna, illetve értékeljék át a Kínával fenntartott stratégiai partnerséget;
17. sürgeti Kínát, hogy további késlekedés nélkül, de legkésőbb az olimpiai játékok kezdete előtt ratifikálja a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányának, a Kínai Népköztársaság elnökének és miniszterelnökének, valamint a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak.