ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
7.7.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján előterjesztette:
- –Michael Gahler, Maria Martens és Geoffrey Van Orden, a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
- –Josep Borrell Fontelles, Ana Maria Gomes, Alain Hutchinson, Glenys Kinnock és Pasqualina Napoletano, a PSE képviselőcsoportja nevében
- –Fiona Hall, Sarah Ludford, Johan Van Hecke, Thierry Cornillet és Elizabeth Lynne, az ALDE képviselőcsoportja nevében
- –Konrad Szymański, Adam Bielan, Hanna Foltyn-Kubicka, Ryszard Czarnecki, Mieczysław Edmund Janowski, Ewa Tomaszewska és Eoin Ryan, az UEN képviselőcsoportja nevében
- –Frithjof Schmidt, a Verts/ALE képviselőcsoportja nevében
a zimbabwei helyzetről
B6‑0347/2008
Az Európai Parlament állásfoglalása a zimbabwei helyzetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel Zimbabwéről szóló korábbi, nevezetesen 2008. április 24-i állásfoglalásaira,
– tekintettel a Tanács 2008. február 18-i, a 2004/161/KKBP közös álláspontban Zimbabwéval szemben elfogadott korlátozó intézkedéseket 2009 február 20-ig megújító 2008/135/KKBP közös álláspontjára,
– tekintettel a Tanács 2008. április 29-én és május 26–27-én elfogadott, Zimbabwéról szóló következtetéseire,
– tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai bizottsága (az afrikai bizottság) által 43. rendes ülésén 2008. május 7–22-én Ezulwiniben (Swazilandi királyság) elfogadott, a közelgő zimbabwei választási kampányról szóló állásfoglalásra,
– tekintettel Pánafrikai Parlament választási megfigyelő küldöttségének a Zimbabwei Köztársaságban 2008. március 29-én tartott összehangolt választásokról szóló jelentésére,
– tekintettel az Európai Tanács 2008. június 19–20-i elnöki következtetéseire, amely megerősíti az EU-nak az erőszakért felelősek ellen hozott kiegészítő intézkedések elfogadására irányuló készségét,
– tekintettel a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) választási megfigyelő küldöttségének a zimbabwei elnökválasztásról és időközi parlamenti választásokról szóló június 29-i előzetes nyilatkozatára,
– tekintettel a Pánafrikai Parlament választási megfigyelő küldöttségének az elnökválasztásról és az időközi parlamenti választásokról szóló június 30-i időközi nyilatkozatára,
– tekintettel az Afrikai Unió zimbabwei megfigyelő küldöttségének 2008. június 29-i előzetes nyilatkozatára,
– tekintettel az Afrikai Unió 2008. június 30–július 1-jei, sarm-es-sejki 11. csúcstalálkozóján elfogadott, Zimbabwéről szóló állásfoglalásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2008. június 27-én az elnökválasztás második fordulójára annak ellenére sor került, hogy a növekvő erőszak és az ellenzéki párt és támogatói elleni egyre erősödő korlátozások következtében Tsvangirai elnökjelölt visszalépett a versenyből,
B. mivel a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC), a Pánafrikai Parlament és az Afrikai Unió megfigyelői azt jelentették, hogy a választások az erőszak jegyében zajlottak, nem feletek meg az Afrikai Unió és a SADC normáinak, és nem tükrözték a lakosság akaratát,
C. mivel a zimbabwei képviselőház, a szenátus, az elnök és a helyi önkormányzati szervek választása 2008. március 29-én lezajlott,
D. mivel a Zimbabwei Választási Bizottság hivatalos eredményei szerint az ellenzékben levő MDC párt szerezte meg a képviselőházi helyek többségét, míg Morgan Tsvangirai a szavazatok 47,9%-át, Robert Mugabe pedig 43,2%-át kapta az elnökválasztásokon,
E. mivel az elnökválasztás eredményei több hetet késtek, ami aláásta a választási folyamat hitelességét és átláthatóságát,
F. mivel Robert Mugabe a választások második fordulója előtt kijelentette, hogy az ellenzéki Demokratikus Változásért Mozgalom (MDC) sohasem fogja Zimbabwét irányítani, és ő felkészült, hogy akár erővel is megakadályozza őket a hatalomra jutásban,
G. az elnökválasztások második fordulójának előkészítése során az ellenzék aktivistái és támogatói állami irányítású erőszak, kínzás, megfélemlítés és önkényes letartóztatások áldozataivá váltak, és az MDC szerint támogatói közül legalább 86-ot megöltek és 200 000-et otthona elhagyására kényszerítettek,
H. mivel Morgan Tsvangiarit a választási kampány során többször letartóztatták, fegyveres katonák üldözték, így arra kényszerült, hogy a hararei holland nagykövetségen keressen menedéket,
I. mivel az MDC főtitkárát, Tendai Bitit június 12-én felforgatás és árulás vádjával letartóztatták,
J. mivel az állami média megtiltotta az MDC kampányhirdetéseinek közzétételét így akadályozva a szabad és igazságos választási kampányt, mivel a 2008. június 22-re Hararébe szervezett MDC-megmozdulásnak a ZANU-PF támogatói erőszakosan útját állták,
K. mivel az Afrikai Nemzeti Kongresszus elnöke, Jacob Zuma június 24-én úgy nyilatkozott, hogy a zimbabwei helyzet „ellenőrizhetetlenné vált”, és sürgős beavatkozásra szólította fel az ENSZ-t és a SADC-ot,
L. mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa végre egyhangúlag elítélte a zimbabwei kormány által folytatott erőszakkapmányt, jóllehet Dél-Afrika ellenkezése miatt nem minősítette törvénytelennek a választásokat,
M. mivel újságírókat zaklattak és félemlítettek meg, a külföldi újságírókat pedig nem engedték be az országba,
N. mivel a rendőrség önkényesen letartóztatott társadalmi aktivistákat, többek között egyházi polgári csoportokat Hararében, és több nem kormányzati szervezetnek és ügynökségnek fel kellett függesztenie tevékenységét,
O. mivel a Mbeki elnök által évek óta folytatott „csendes diplomácia” a zimbabwei politikai helyzetet tekintve sajnos nem járt érzékelhető eredménnyel, és a Mugabe elnök irányában mutatott jelentős szimpátiája végül azt eredményezte, hogy a zimbabwei ellenzék nem fogadja el őt közvetítőként,
P. mivel a zimbabwei helyzet hatása továbbgyűrűzik a szomszédos országokba, különös tekintettel Dél-Afrikára,
Q. mivel az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, valamint az Élelmezési Világprogram jelentése szerint Zimbabwében hozzávetőlegesen két millió embert fenyeget az éhezés a következő hónap és szeptember között időszakban, és ez a szám előreláthatólag 5,1 millióra emelkedik 2009 januárja és márciusa között,
R. mivel Zimbabwében tíz gyerek közül egy ötéves kora előtt meghal, és a valószínű élettartam férfiak esetében 37, nők esetében 34 év,
1. hangsúlyozza, hogy a június 27-i választásokat nem lehet törvényesnek minősíteni, és üdvözli az EU soros elnökségének június 28-i nyilatkozatát, amely egyértelműen kifejezi ezt az álláspontot;
2. határozottan elítéli az elnökválasztások második fordulóját megelőzően a politikai ellenzékre irányuló, a kormány által támogatott erőszakkampányt, amelynek eredményeképp ellenzéki aktivistákat, támogatókat és emberi jogi védelmezőket öltek meg, tartóztattak le önkényesen és zaklattak;
3. úgy véli, hogy az ellenzék ellen folytatott erőszakkampány, a fenyegetés és a megfélemlítés lehetetlenné tette a szabad és tisztességes elnökválasztást Zimbabwében, és ezt széles körben elismeri a nemzetközi közösség is, beleértve az afrikai választási megfigyelőket és az afrikai vezetőket;
4. üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöki nyilatkozatát, amely elítéli a zimbabwei elnökválasztás lebonyolítását;
5. felszólítja az afrikai államokat és a tágabb értelemben vett nemzetközi közösséget, hogy ne ismerjék el a Mugabe-rezsimet;
6. kéri az Afrikai Uniót, a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösséget és az ENSZ-t, hogy támogassák egy általuk vezetett közvetítési folyamat megvalósítását, egyértelmű időkeretet szabva a tárgyalásokra, és lehetővé téve, hogy szabad és tisztességes választásokon alapuló gyors és pozitív megoldást találjanak a zimbabwei válságra;
7. hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a közvetítésre irányuló erőfeszítések valódi és termékeny nemzeti párbeszédhez vezessenek, Mbeki elnök helyett más külső szereplőt kell bevonni, és a belső párbeszédet nem a két politikai pártra kell korlátozni, hanem civil szereplők, úgymint civil szervezetek, egyházak és szakszervezetek, bevonásával kell lebonyolítani;
8. felszólít a válság tárgyalásokon alapuló rendezésére, egy olyan átmeneti igazgatás létrehozásával, amelynek feladata a kormány által támogatott erőszak megszüntetése, a milíciák lefegyverzése, az elnyomó jogszabályok visszavonása, a humanitárius válság megoldása, a gazdaság stabilizálása, az alkotmány közös felülvizsgálatának elindítása és a zimbabwei választási bizottság újbóli felállítása annak érdekében, hogy a közeljövőben megteremtődjenek a szabad és tisztességes elnökválasztás feltételei az Afrikai Unió és az ENSZ támogatásával;
9. felhívja az ENSZ-t hogy kezdje meg az emberi jogok megsértése eseteinek mindenre kiterjedő, független vizsgálatát, és ragaszkodik ahhoz, hogy a felelősök nem maradhatnak büntetlenül, ezért illetékes és pártatlan törvényszék elé kell állítani őket;
10. hangsúlyozza az áldozatok rehabilitációjának szükségességét és átmeneti jogi intézkedésekre – többek között az Igazság és Megbékélés Bizottságának létrehozására – hív fel;
11. üdvözli számos afrikai állam, valamint jelentős számú tiszteletre méltó afrikai személyiség – többek között Nelson Mandela, Desmond Tutu és Kofi Annan – álláspontját, miszerint elítélik a zimbabwei helyzetet, és arra bíztatja őket, hogy vállaljanak aktív szerepet egy demokratikus politikai megoldás elérésében;
12. támogatja Botswana felhívását, amely értelmében fel kell függeszteni Zimbabwe afrikai fórumokon való részvételét, amíg nem tartanak szabad és tisztességes választásokat az országban;
13. felszólítja Dél-Afrikát, hogy vállaljon kulcsfontosságú szerepet a SADC-régióban Zimbabwe jövője érdekében, és nagyon sajnálja, hogy Dél-Afrika az ENSZ Biztonsági Tanácsában nem volt hajlandó törvénytelennek nyilvánítani a választásokat;
14. felhívja a nemzetközi közösséget, hogy gyakoroljon nagyobb diplomáciai nyomást a Mugabe-rezsimre, annak érdekében, hogy az erőszak azonnal véget érjen, és a 3 hónappal ezelőtt törvényesen megválasztott parlament összeülhessen;
15. felhívja a Tanácsot, hogy szigorítsa a Mugabe-rezsimmel és az emberi jogok súlyos megsértéseiért felelős személyekkel szemben alkalmazott célzott szankciókat, amennyiben a tárgyalási erőfeszítéseket nem fogadják el és az állami támogatást élvező erőszakot nem szüntetik be, valamint hogy sürgesse további szankciók – többek között fegyverembargó, valamint az egész kormány és a hatalmon lévő párt vezetői eszközeinek teljes körű befagyasztása – elfogadását az ENSZ szintjén; hangsúlyozza, hogy a szankciókat szigorúan végre kell hajtani, és hogy együtt kell működni a tágabb értelemben vett nemzetközi közösséggel az intézkedéseik hatékonyságának biztosítása és azok megkerülésének megelőzése érdekében;
16. nyomatékosítja, hogy az ilyen kényszerítő intézkedések keretében egyértelműen meg kell nevezni és pellengérre kell állítani az elnyomó ZANU-PF rezsim finanszírozásáért felelős üzletembereket, vissza kell vonni európai tartózkodási jogukat, és meg kell tagadni családtagjaik foglalkoztatáshoz és oktatási intézményekhez való hozzáférését, továbbá a részvényeseket tájékoztatni kell arról, hogy mely nemzetközi bankok – úgy mint a Barclays Bank vagy a Standard Chartered Bank és mások – vesznek részt a korrupt bevételek kezelésében, biztosítanak hiteleket vagy befektetéseket; arra ösztönöz más európai vagy nemzetközi cégeket, hogy vizsgáljanak felül minden olyan tevékenységet, amely kemény valutához juttatja a rezsimet, és üdvözli a Tesco és a Giesecke and Devrient azon döntését, miszerint véget vetnek a Zimbabwéval fennálló üzleti kapcsolataiknak;
17. felszólítja ezért a tagállamokat arra, hogy az EU területén ne adjanak semmiféle nemzeti vagy nemzetközi célra vízumot Mugabénak, a kabinetjének és a ZANU PF vezetőségének, mivel abból adódóan, hogy egy de facto törvénytelen rezsimet képviselnek, őket nem illetik meg semmilyen, a diplomáciai szabadságokról és privilégiumokról szóló, vonatkozó nemzetközi egyezmények értelmében fennálló jogok;
18. felhívja a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák diplomáciai kötelezettségvállalásukat az afrikai kormányokkal, a SADC-kal és az AU-val, valamint más fontos szereplőkkel, többek között a kínai kormánnyal a zimbabwei válsággal kapcsolatos közös álláspont kialakítása érdekében;
19. felhívja Kínát és Líbiát, hogy hagyjanak fel a Mugabe-rezsim támogatásával;
20. felszólítja Tanácsot és a Bizottságot, hogy elsősorban a régióban kulcsszerepet játszó Dél-Afrikával tárgyaljon, és fejezze ki az EU mély aggodalmát amiatt, hogy az elmúlt években a zimbabwei válság tekintetében a dél-afrikai közvetítés semmilyen észlelhető eredményre nem vezetett, valamint közölje, hogy e válság szomszédos országokra – többek között Dél-Afrikára – gyakorolt hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni, és tegye egyértelművé, hogy a Mugabe-rezsim folyamatos politikai és gazdasági támogatása negatív hatással lehet az EU és Dél-Afrika közötti kapcsolatokra;
21. felhívja a Tanácsot, hogy sürgessen hatékony és kézzelfogható intézkedéseket a nemzetközi konfliktusok megelőzésére és csökkentésére, szükség esetén az Afrikai Unió és az ENSZ haderőinek gyors felállítása révén;
22. sürgeti a pusztán politikai okokból fogva tartott személyek azonnali szabadon bocsátását;
23. megjegyzi, hogy a politikai válság romboló hatást gyakorol Zimbabwe népére és felhívja a Mugabe-kormányt, hogy oldja fel a humanitárius segélyszervezetekkel szemben alkalmazott valamennyi korlátozást és biztosítsa, hogy a humanitárius segély nyújtására az emberiesség, semlegesség, pártatlanság és függetlenség elvei szerint legyen lehetőség;
24. felhívja Zimbabwe kormányát az ifjúsági fegyveres csoportok és háborús veteránok azonnali lefegyverzésére és leszerelésére, illetve az emberi jogokat megsértő személyek bíróság elé állítására;
25. elítéli azt a tényt, hogy az ENSZ emberi jogi képviselőjét a tervezett választások előtt egy héttel kiutasították Zimbabwéből és felhívja a kormányt, hogy biztosítson szabad hozzáférést az ENSZ személyzete számára;
26. felhívja a dél-afrikai hatóságokat, hogy hagyjanak fel a zimbabwei menekültek deportálásával és a biztonságos visszatérésre alkalmas időpontig biztosítsanak számukra átmeneti státuszt;
27. felhívja a Bizottságot, hogy erősítse támogatását az emberi jogok védelmezői felé és reagáljon gyorsan a politikai válság által okozott további humanitárius szükségletek tekintetében, különös tekintettel az országon belül lakóhelyük elhagyására kényszerültek szükségleteire és biztonságára;
aggodalmát fejezi ki azon előrejelzésekkel kapcsolatban, amelyek a következő néhány hétre a zimbabweiek határátkelésében 10-40%-os emelkedést jósolnak; megjegyzi, hogy ezen migránsok között a gyermekek különösen érzékeny helyzetben lesznek, visszaéléseknek kitéve, és túlélésük érdekében olyan veszélyes munkákat kell elvállalniuk, mint a bányászat, mezőgazdasági gépek kezelése, vagy szexmunka;
29. felhívja az EU, hogy tartsa vissza valamennyi, a jelenlegi zimbabwei hatóságok által szétosztott segélyét és inkább független nemzeti vagy nemzetközi intézményeken és szervezeteken keresztül küldje őket,
30. ragaszkodik ahhoz, hogy a zimbabwei nép demokratikus követelését tiszteletben tartsák; sürgeti mindazokat, akik részt kívánnak venni Zimbabwe jövőjében, hogy működjenek együtt a demokratikus változásra törekvő erőkkel;
31. felhívja a zimbabwei kormányt, hogy teljesítse a SADC-szerződés és jegyzőkönyvei – beleértve a SADC választásra vonatkozó jegyzőkönyvét –, az Afrikai Unió alapokmánya, továbbá az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartája és az Új Afrikai Fejlesztési Partnerség aláírójaként vállalt, a demokratikus elvekre, az emberi jogokra és a jogállamiságra vonatkozó kötelezettségeit;
32. felhívja a rezsimen és a Zanu-PF-en belül működő jó szándékú személyeket, hogy utasítsák vissza az antidemokratikus erőket és cselekedjenek az MDV-vel folytatott együttműködés érdekében a minél előbbi változás megvalósítása céljából, mielőtt még túl késő lenne;
33. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a G8-országok kormányainak, Zimbabwe és Dél-Afrika kormányának és parlamentjének, a Brit Nemzetközösség főtitkárának, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, az Afrikai Unió bizottsága és végrehajtó tanácsa elnökeinek, a Pánafrikai Parlamentnek, valamint a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség és annak parlamenti fóruma főtitkárának és kormányainak.