Állásfoglalásra irányuló indítvány - B6-0425/2008Állásfoglalásra irányuló indítvány
B6-0425/2008
Európai Parlament

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

17.9.2008

a B6–0006/2008 és B6–0007/2008 számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez
az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján
előterjesztette: Gérard Deprez
az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében
a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége megvalósulását illetően elért 2007.évi haladásról szóló éves vitáról (az EU-Szerződés 2. és 39. cikke)

Eljárás : 2007/2639(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B6-0425/2008
Előterjesztett szövegek :
B6-0425/2008
Viták :
Szavazatok :
Elfogadott szövegek :

B6‑0425/2008

Az Európai Parlament állásfoglalása a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége megvalósulását illetően elért 2007.évi haladásról szóló éves vitáról (az EU-Szerződés 2. és 39. cikke)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 6. és 39. cikkére, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződés 13., 17–22., 61–69., 255. és 286. cikkére, amelyek az EU és a Közösség, mint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége fejlődésének legfontosabb jogalapját képezik,

–  tekintettel a B6-0006/2008 és a B6-0007/2008 számú szóbeli választ igénylő kérdésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel elsősorban a tagállamok hatáskörébe tartozik, hogy állampolgáraik számára biztosítsák a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének feltételeit; mivel ugyanakkor az Európai Uniónak a Maastrichti Szerződés, de különösen az Amszterdami Szerződés hatálybalépése óta hozzá kell járulnia ezen célkitűzések eléréséhez, szem előtt tartva az európai polgárok elvárásait az alapvető jogok védelmével, a jogállamiság elveinek az Unión belül történő alkalmazásával és a tagállamok közötti őszinte és hatékony együttműködéssel kapcsolatosan;

B.  mivel a Lisszaboni Szerződés ratifikálása elengedhetetlen és sürgető feltétele annak, hogy Európa a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségévé válhasson, mivel az alapvető fejlesztéseket tartalmaz az EU tevékenységeinek legitimitásával és hatékonyságával kapcsolatban,

C.  mivel a nemzeti parlamentekkel folytatott 2007. november 26-i előkészítő ülés[1] és a 2008. január 31-i plenáris ülés vitája során elhangzott felszólalások kiemelték az Európai Unióról szóló szerződést módosító, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződést létrehozó Lisszaboni Szerződés[2] 2007. december 13-i ratifikálásából eredő, új jogi keretre történő átmenet szilárd megalapozásának fontosságát,

D.  mivel tudatában van annak, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló valódi térség létrehozása még korántsem tekinthető befejezettnek, és továbbra is komoly nehézségekbe és akadályokba ütközik, amint azt a Bizottságnak a hágai program 2007. évi végrehajtásáról szóló harmadik jelentése (COM(2008)373, SEC(2008)2048, SEC(2008)2049) is megerősíti,

E.  sajnálatát fejezve ki amiatt, hogy – amint azt a jelentés is hangsúlyozza – bizonyos fontos intézkedések elfogadása ellenére az Európai Tanács 2004-es hágai ülése során meghatározott program végrehajtása jelentősen csúszik, különösen amiatt, hogy

  • –továbbra is komoly az elmaradás a tagállamok közötti kölcsönös bizalom és főként a szolidaritás terén, elsősorban a legális és illegális bevándorlással kapcsolatos politikák, valamint a büntetőügyekben folytatott igazságügyi és rendőrségi együttműködés tekintetében,
  • –ezek a nehézségek az elfogadott intézkedések átültetése során éreztetik hatásukat, mivel „nem kielégítő szintű eredmények főleg a következő területeken jelentkeztek egyértelműen: vízumpolitika, a bűnüldöző szervek és igazságügyi hatóságok közötti információcsere, a szervezett bűnözés elleni küzdelem és megelőzés, válságkezelés az Európai Unióban, rendőrségi és vámügyi együttműködés, valamint a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés”,

F.   megjegyezve, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség 2010–2014-es időszakra vonatkozó programjának előkészítő munkálatai kapcsán maguk a tagállamok is említik ezeket a problémákat (lásd a „jövő” munkacsoport 11657/08-as számú, a belügyi munkacsoport …/08 számú, és az igazságügyi munkacsoport jelentéseit, valamint más tagállamok a Tanácsnak és a Bizottságnak benyújtott hozzájárulását), felismerve, hogy az európai belpolitika területén létező, lépésenként létrehozott közösségi vívmányok szükségszerűen strukturálatlanok, és ezért az európai polgárok számára nehezen elmagyarázhatók; megjegyezve, hogy néha még a szakemberek számára is nehezen érhetőek, és hogy ezen eszközök némelyike átfedi egymást, és bizonyos intézkedések jogalapját különböző jogi aktusok tartalmazzák; végezetül megjegyezve, hogy egyre nehezebb és időigényesebb figyelemmel kísérni az európai uniós irányelvek megfelelő végrehajtását a nem kevesebb, mint 27 tagállamban,

G.  mivel a Tanácshoz hasonlóan meggyőződése, hogy az Európai Uniónak nincs más választása, minthogy ragaszkodjon a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásához, „amely a nemzeti alkotmányos rend alapjaival kapcsolatos,”, valamint hogy „a tagállamoknak különös érdekük fűződik az egymással valamint az európai intézményekkel fenntartott párbeszédhez”,

H.  mivel meggyőződése, hogy az új Szerződés teljes ratifikációja előtti átmeneti időszakban még 2009 vége előtt, a jelenleg hatályos Szerződések rendszere szerint, a szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény 18. cikkével teljes összhangban a Lisszaboni Szerződés által inspirált, bizonyos általános jellegű intézkedéseket kell elfogadni, amelyek a fent említett nehézségek negatív hatását csökkenthetnék; mivel ezen intézkedések célja többek között:

  • –az intézmények eljárásainak, felépítésének és határozatainak, valamint a 2007. december 12-én Strasbourgban elfogadott alapjogi chartában[3] szereplő elvek és célkitűzések figyelembe vétele,

   a döntéshozatal európai és nemzeti szinten történő átláthatóságának előmozdítása, különösen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében, összhangban a Turco-ügyben hozott, a jogalkotási eljárás átláthatóságáról szóló bírósági ítélettel,

  • –a nemzeti parlamentek hatékony bevonása a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításába és megvalósításába, ideértve e politikák az európai ügynökségek által történő értékelését más tagállamokban,
  • –a közösségi jog uniós joggal szembeni elsőbbségének (Európai Unióról szóló szerződés 47.cikk) tiszteletben tartása a nemzetközi egyezmények megkötése során, elsősorban harmadik országok állampolgárait érintő szankciók esetében, vagy amikor fennáll a veszélye, hogy európai állampolgárok hátrányos megkülönböztetésben részesülnek (vízummentesség); az Európai Parlamentet szisztematikusan be kell vonni a büntetőügyekben folytatott igazságügyi és rendőrségi együttműködéssel kapcsolatos nemzetközi egyezmények EU általi megkötésébe,
  • –a tagállamok közötti őszinte együttműködés és szolidaritás megerősítése a politikák végrehajtása és az EU által hozott intézkedések során, megerősítve és demokratikusabbá téve már a schengeni együttműködés által is előírt, és a terrorizmus elleni harc során alkalmazott kölcsönös értékelési mechanizmusokat,
  • –megerősített együttműködés indítása az első pillérben, amennyiben a szükséges egyhangúságot képtelenség lenne elérni (lásd a válással kapcsolatos javaslat esetét),
  • –az európai uniós ügynökségek kezdeményezéseinek és a nemzeti közigazgatással való együttműködés kezdetleges és bizonytalan jellegének elhagyása,
  • –valódi kommunikációs politika kialakítása, amely lehetővé teszi az európai állampolgárok számára a jobb tájékozódást mind az európai, mind a nemzeti szinten kialakított kezdeményezésekkel kapcsolatban, és azt, hogy megismerjék, melyek azok az illetékes európai vagy nemzeti hatóságok, amelyekhez fordulhatnak az állampolgárok alapvető jogaival kapcsolatos kérdésekben, a bírósági eljárás lehetőségének kizárása nélkül,

I.  mivel ezen átmeneti időszakban az európai állampolgárok érdekében igen fontos azt is tekintetbe venni, hogy az új szerződés mely területeken hoz javulást, nevezetesen:

  • –a 2007. december 12-én Strasbourgban ünnepélyesen kihirdetett Alapjogi Chartában[4] lefektetett alapvető jogok védelme,
  • –az Európai Bíróság által gyakorolt jogi ellenőrzés, ideértve a rendőrségi és igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos jogi ügyek feletti ellenőrzést is,
  • –az európai parlamenti együttdöntés kiterjesztéséből, a nemzeti parlamenteknek az európai jogalkotási folyamatba történő bevonásából és többek között ennek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos politikákra gyakorolt hatásának elemzésében való közreműködésükből eredő demokratikus ellenőrzés,

J.  sajnálja, hogy a Szerződések jelenlegi állapotában az európai polgárok által a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségéhez kötődő intézkedésekkel kapcsolatban benyújtott jogorvoslatok korlátozottabbak, mint az EU egyéb tevékenységi területei tekintetében, valamint azt, hogy az Európai Bíróság hatásköre korlátozott, különösen a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén, továbbá azt, hogy ezen a területen egyes tagállamok továbbra is korlátozzák az európai és a nemzeti bírák közötti párbeszédet; felszólítva a Tanácsot, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikálását követő időszakra halassza valamennyi, az alapvető jogokat esetleg érintő intézkedés meghozatalát,

1.  felhívja az Európai Tanácsot, a Tanácsot és a Bizottságot a következőkre:

  • a)haladéktalanul kezdjen hozzá a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség 2010–2014 közötti időszakára vonatkozó többéves program prioritásainak meghatározásához, nagyra törő és koherens megközelítéssel, túlmutatva a minisztériumi gondolkodásmódon, az európai intézmények által 2000-ben Nizzában elfogadott és 2007. december 12-én Lisszabonban újból megerősített alapjogi chartában szereplő célkitűzések és elvek alapján;
  • b)csatlakozzon az Európai Parlament nemzeti parlamentekkel folytatott, a 2010–2014-es időszak kiemelt kérdéseiről szóló párbeszédéhez, figyelembe véve a tamperei és hágai program, a Tanácson belül elvégzett munka és az Európai Tanácsnak a bevándorlással, a menedékjoggal és az integrációval kapcsolatos kezdeti stratégiai útmutatásainak megvalósítása során felmerülő nehézségeket; a párbeszéd első szakaszát az Európai Parlament 2008-as éves vitája során kellene lezárni, melyet követően bizottsági közlemény kiadására kerül sor, azzal a feltétellel, hogy az újonnan megválasztott Európai Parlament és az Európai Tanács feladata lesz a végleges program megfelelő időben történő elfogadása;
  • c)egyezzen meg az Európai Parlamenttel a Szerződés hatálybalépését megelőzően, de legkésőbb a jelenlegi parlamenti ciklus vége előtt elfogadható vagy elfogadandó legfontosabb szövegek/javaslatok listáját illetően;
  • d)mutasson fel haladást a (jövőben az együttdöntés körébe tartozó) rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén tett javaslatokról szóló tárgyalásokon, már most törekedve az Európai Parlamenttel való politikai megegyezésre, és biztosítsa, hogy amennyiben ez a megegyezés megvalósul:
    • –vagy elhalasztják annak hivatalos elfogadását az új Szerződés hatálybalépéséig,
    • –vagy a Tanács fogadja el az adott határozatot/kerethatározatokat a jelenlegi Szerződés szerint, és beleegyezik, hogy az új Szerződés szerint újból elfogadja ezeket, ami lehetővé tenné a Bíróság számára a teljes jogi ellenőrzést; abban az esetben, ha előzetes politikai megegyezésre kerülne sor, a Parlament beleegyezhetne, hogy nem folytat a tartalmat illető újabb tárgyalásokat, hasonlóan a hivatalos kodifikáció elfogadási eljárásához[5];

2.  az alábbi prioritásokat javasolja az átmeneti időszak során az együttdöntés/hozzájárulás körébe tartozó területeken:

az alapvető jogok és az állampolgárság vonatkozásában

–  átláthatóbb szempontok meghatározása EU-szinten, különösen akkor, ha a tagállamok alkotmányai által biztosított garanciákat az uniós intézkedések korlátozhatják (a Charta 52. cikke és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke), valamint a Bíróság által elítélt európai intézkedések felülvizsgálata (lásd a PMOI, SISON és egyéb ügyeket, a T-253/04. számú ügyet, és a T-229/02. számú ügyet a feketelistákról),

–  az európai jogszabályok és a nemzeti végrehajtási rendelkezések az alapvető jogokra gyakorolt hatásának következetes figyelembe vétele különösen a terrorizmus elleni harc terén, figyelembe véve a tagállamok a Bizottság számára e vonatkozásban nemrég elküldött válaszait,

–  előkészítő párbeszédek kezdeményezése az EU-nak az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez történő csatlakozása érdekében folytatott tárgyalásokra vonatkozó megbízás tekintetében (az EUSz 6. cikkének (2) bekezdése),

–  az Alapjogi Ügynökség cselekvési programjának felülvizsgálata, figyelembe véve az intézmények és különösen a Parlament által az igazságügyi és rendőrségi együttműködés és az uniós elvek tiszteletben tartása terén meghatározott prioritásokat (az EUSz. 7. cikke) (lásd az alapító rendelet elfogadása során tett intézményközi nyilatkozatot),

–  az európai polgárok mozgását, származási országuktól eltérő országban az igazságszolgáltatáshoz való jogukat és harmadik országban konzuli és diplomáciai védelmüket befolyásoló közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés korlátozására vonatkozó jogalkotási javaslat benyújtása (EUMSz 20. cikk),

–  az EU intézményei által kezelt információk és dokumentumok átláthatóságáról és bizalmas jellegéről szóló javaslat benyújtása;

–  javaslat benyújtása az adatvédelem területén (lehetővé téve a jelenlegi, pillérek szerint megkülönböztetett rendelkezések konszolidálását), válaszképpen az Európai Unió adatvédelmi normáinak gyors gyengülésével kapcsolatos aggályokra, különös tekintettel a transzatlanti adatátvitel elégtelen védelmi normáira, sürgetve a Tanácsot, hogy a Parlament ajánlásainak megfelelően alkalmazza a harmadik pillérben az adatvédelemre vonatkozó kerethatározatot,

–  az EU-ban az alapvető jogok védelméért felelős intézmények belső szerkezetének megszilárdítása, elsősorban a Tanácson belül (a szlovén elnökség javaslata alapján a Tanács alapjogokkal és állampolgársággal foglalkozó eseti munkacsoportjának átalakítása állandó munkacsoporttá),

–  közigazgatási együttműködés segítségével (EKSz. 66. cikk) a tagállamok közötti párbeszéd erősítése, egymás jogrendszereinek megismerése, a párbeszéden alapuló eljárás aktiválása a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament bevonására, elsősorban azokon a területeken, ahol nehézségek merülnek fel az európai stratégiák megvalósításával kapcsolatban, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget érintő intézkedések esetében,

az európai jogi térség vonatkozásában

–  a büntetőeljárásban részt vevő személyek jogairól szóló jogalkotási javaslat felülvizsgálata (EUMSz 69e. cikk),

–  a bűnözés és a terrorizmus áldozatainak jogaira vonatkozó javaslat benyújtása (EUMSz 69e. cikk)

–  a távollétben hozott („in absentia”) intézkedések, valamint a bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös elismerésének megerősítése (EUMSz 69e. cikk),

–  a bűnügyi nyilvántartások összekapcsolása,

–  az Europol, az Eurojust és az Európai Igazságügyi Hálózat szabályzatának felülvizsgálata az új jogi alapok fényében,

a határvédelem vonatkozásában

–  a SIS II teljes körű működését, valamint a prümi egyezményhez kapcsolódó határozatok hatálybalépését biztosító megfelelő intézkedések elfogadása,

–  a Frontex megerősítése és a Bizottság határvédelemmel kapcsolatos új javaslatainak hatásvizsgálata,

–  a Frontex tájékoztatásának megerősítése az ügynökség által harmadik országokkal kötött megállapodásokról és a közös fellépésekre vonatkozó értékelő jelentésekről, és annak biztosítása, hogy a határvizsgálatok az emberi jogok tiszteletben tartásával zajlanak; az ügynökség megbízatásának módosítása oly módon, hogy az tartalmazza a tengeri mentési műveleteket,

–  strukturált együttműködés kialakítása a Frontex és az ENSZ menekültügyi főbiztosa között az érintett műveletek leegyszerűsítése érdekében, figyelembe véve az emberi jogok védelmét,

a bevándorlás és a menedékjog vonatkozásában

–  gyors és ambiciózus fellépés a Bizottság és a Tanács részéről, mellyel szorgalmazzák Európa előretekintő stratégiáját a következőkkel kapcsolatban:

  • olegális bevándorlás: a legális bevándorlással kapcsolatos következő csomag (többek között a kék kártyás egyszeri kérelmezési eljárásra, az idénymunkásokra, a vállalatokon belül áthelyezett személyekre és a fizetett gyakornokokra vonatkozó javaslatok)
  • oillegális bevándorlás: többek között a szankciókra és az EU áttelepítési programjára vonatkozó javaslatok,
  • omenedékjog: a II. szakasz megvalósítása, többek között a tagállamokban a menekültstátusz odaítélési és visszavonási eljárásaira vonatkozó minimumszabályokról szóló irányelv felülvizsgálata, a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló irányelv felülvizsgálata, valamint európai menekültügyi támogatási hivatal létrehozása,
  • oközösségi politika kialakítása a bevándorlásról és a menedékjogról, amely a legális bevándorlás csatornáinak megnyitásán, valamint a bevándorlók és a menedékkérők alapvető jogainak védelmére vonatkozó közös uniós normák meghatározásán alapul,
  • oaz ENSZ Közgyűlése által 1990. december 18-án elfogadott, a bevándorló munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezmény valamennyi rendelkezésének belefoglalása az európai határozatokba és kerethatározatokba,
  • ojavaslat benyújtása a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek európai és helyi választásokra vonatkozó szavazati jogával kapcsolatosan, amely jog elősegítheti a bevándorlók társadalmi, kulturális és politikai beilleszkedését;

3.  üdvözli a megkülönböztetés elleni csomag elkészítésére vonatkozó javaslatot, és sürgeti a Tanácsot, hogy cselekedjen a lisszaboni szerződés szellemében, és építse be a Parlament javaslatait;

4.  úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteket és a civil társadalmat mostantól strukturált módon be kell vonni e jogalkotási intézkedések meghatározásába, valamint ezen politikák tagállamokban történő értékelésébe; e tekintetben felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Parlamenttel közösen vizsgálja meg újra azokat a hálózatokat, ügynökségeket és eszközöket, amelyek feladata a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget érintő politikák hatásvizsgálata, valamint hogy segítse elő az európai civil társadalommal történő szorosabb együttműködést;

5.  hangsúlyozza, hogy ratifikálása után az új Szerződés el fogja ismerni az Európai Parlament szerepét a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó politikákkal kapcsolatos nemzetközi egyezmények megkötésében; ebben az összefüggésben kéri, hogy:

  • –konzultáljanak vele idejében a harmadik országokkal 2008. december 31-e után megkötendő valamennyi megállapodásról,
  • –rendszeresen tájékoztassák a folyamatban lévő tárgyalásokról,
  • –sürgősen tartsanak vitát a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség külső dimenziójáról, mivel az EU számos ügyben kétoldalú megállapodások formájában de facto rendőrségi és igazságügyi együttműködést alakít ki harmadik országokkal, nevezetesen az Egyesült Államokkal, ezzel megkerülve a hivatalos demokratikus döntéshozatali eljárásokat és a parlamenti vizsgálatot;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, továbbá hogy hívja fel e parlamenteket észrevételeik és javaslataik 2008. november 15-éig történő benyújtására, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségről szóló 2008. decemberi éves vita előtt.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat