Állásfoglalásra irányuló indítvány - B6-0543/2008Állásfoglalásra irányuló indítvány
B6-0543/2008

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

15.10.2008

az Európai Tanács jelentését és a Bizottság nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Hartmut Nassauer
a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
az Európai Tanács 2008. október 15–16-i brüsszeli ülésének eredményeiről

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B6-0543/2008

Eljárás : 2008/2523(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B6-0543/2008

B6‑0543/2008

Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Tanács 2008. október 15–16-i brüsszeli ülésének eredményeiről

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2008. október 15–16-i ülésének elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács jelentésére és a Bizottság nyilatkozatára az Európai Tanács 2008. október 15–16-i üléséről,

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Lisszaboni Szerződés jóváhagyására irányuló parlamenti eljárások 24 tagállamban már lezárultak,

B.  mivel a Lisszaboni Szerződésben rögzített intézményi reformok halaszthatatlanok az Európai Unió gördülékeny és kiegyensúlyozott, teljes mértékű demokratikus ellenőrzés keretében történő működésének biztosítása szempontjából,

C.  mivel 2009-ben olyan fontos politikai eseményekre kerül sor, mint az európai választások és egy új Európai Bizottság kinevezése, az alkalmazandó intézményi rendelkezésekkel kapcsolatosan tisztánlátásra van szükség,

I.  Gazdasági és pénzügyi helyzet

1.   súlyos aggodalmának ad hangot a pénzpiaci helyzet miatt és a piacba vetett bizalom helyreállítása érdekében az összehangolt fellépés további megerősítésére hív fel;

2.   sürgeti az okok alapos megvizsgálását és a pénzpiaci válsághelyzet bárminemű lehetséges hosszú távú orvoslását egy jövőbeli, megfelelően kialakított szabályozási és felügyeleti rendszer érdekében; úgy véli, a Bizottság feladata, hogy kellő időben kezdeti értékelést készítsen az EU-ban, a tagállamok intézményeiben és a nyilvánosság keretében való megvitatásra;

3.   üdvözli a 2008. október 12-én ülésező Eurogroup-csúcstalálkozó következtetéseit, mint a pénzpiacok csillapítása érdekében tett első jelentős és összehangolt lépést; meggyőződése, hogy a hozott intézkedések – különösen a bankok közötti ideiglenes pénzkölcsönzési garanciák, a megnövelt betétgaranciák és a bankok újratőkésítése – szükséges eszközként szolgálnak a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom helyreállításához; üdvözli az Európai Tanácsnak az Eurogroup által javasolt intézkedéseket ratifikáló következtetéseit;

4.   megjegyzi, hogy ez a válság nemcsak kifejezetten a pénzpiacokra van kihatással, hanem az üzleti szféra életképességére, a munkahelyekre, a személyes pénzügyekre és KKV-kre is; és e hatás megjósolhatatlan lenne, ha a nemzeti hatóságok, az EKB és a többi központi bank nem vezetett volna be a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom helyreállítását célzó intézkedéseket;

5.   eltökélt szándéka bárminemű, a piaci likviditást visszaállító intézkedés támogatása a vállalkozások és a magánszemélyek hitelfelvételi lehetőségeinek helyreállítása érdekében; meggyőződése, hogy meg kell nyugtatni az adófizetőket azzal kapcsolatosan, hogy a meghozott intézkedések során figyelembe veszik aggodalmaikat; és megjegyzi, hogy a normális pénzügyi helyzet visszaállítása elsőrendű lépés a jövőbeli gazdasági növekedéshez;

6.   felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy cselekedjen együtt a Parlamenttel, valamint hangsúlyozza, hogy minden szabályozási és felügyeleti kezdeményezést koordinált módon kell végrehajtani lehetőleg globális szinten is, de az EU szintjén mindenképpen szükség van a Bizottság általi koordinálásra;

7.   sürget minden résztvevőt, hogy összpontosítsa erőfeszítéseit annak biztosítására, hogy az intézkedések nem torzítják a versenyt és szem előtt tartják az egyenlő feltételek fenntartását;

8.   támogatja az EKB-nek a válság átfogó megoldására irányuló törekvéseit; sürgeti, hogy az EKB működjön együtt a többi központi bankkal, többek között a feltörekvő piacok központi bankjaival; sürgeti az EU-intézményeket, hogy működjenek együtt a nemzetközi pénzügyi szervekkel, mint a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), a Világbankkal, a Nemzetközi Fizetések Bankjával (BIS) és a Nemzetközi Számviteli Szabványügyi Testülettel (IASB) annak biztosítására, hogy intézkedések történnek a globális pénzügyi rendszerbe vetett bizalom helyreállítására;

9.   rámutat, hogy az adófizetők és a tagállami költségvetések érdekében minden alkalommal, amikor közpénzt költenek egy pénzügyi intézmény megmentésére, ennek megfelelőjeként ezt a lépést a kormányzás és az elszámoltathatóság javításának kell kísérnie;

10.   felhív a fedezeti alapokra alkalmazandó prudenciális minimumszabályokra, különösen a tőkeáttételt és a rövidre eladást (short selling) irányító szabályokra;

11.   várakozik a Bizottságnak a hitelminősítő ügynökségekre vonatkozó javaslatára és sürgeti, hogy a javaslat benyújtására 2008. november 12. előtt kerüljön sor;

12.   rámutat, hogy a nemzeti joghatóságokon túlnövő válságot a nemzeti hatóságok nem tudják önállóan megoldani, és a határokon átnyúló válságok esetén döntő fontosságú a felügyeleti hatóságok közötti együttműködés és kölcsönös bizalom; sürgeti a Bizottságot és az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy a Parlament általi további megfontolásra dolgozzanak ki közösen javaslatokat a válság hatékony kezelésére; felhívja a figyelmet az erős, uniós szintű koordináció fontosságára a G8-szintű találkozókon, és határozottan hisz a válságra adott globális válaszokban;

II.  Lisszaboni Szerződés

13.   megismétli és megerősíti a Lisszaboni Szerződés iránti elkötelezettségét, és annak szükségességét, hogy azt az EU-tagállamok még a 2009-es európai választások előtt ratifikálják;

14.  felhívja az Európai Tanácsot, hogy a következő ülésén határozza meg az ennek eléréséhez vezető módszert és szükséges időpontot;

III.  Energia és éghajlatváltozás

15.   fenntartja azon véleményét, hogy az EU-nak az éghajlattal kapcsolatos 2012 utáni célkitűzéseit nem lehet megkérdőjelezni a jelenlegi nemzetközi pénzügyi válság következményeként; elkötelezi magát a Tanáccsal és a Bizottsággal való szoros együttműködés mellett annak érdekében, hogy hatékony és megvalósítható megállapodás szülessen az energiaügyi és éghajlatváltozási csomagról; hangsúlyozza azonban, hogy az EU ipara, alkalmazottai és a fogyasztók szempontjából kulcsfontosságú, hogy az e célkitűzések eléréséhez előirányzott intézkedéseket alaposan értékeljék az uniós vállalatok ágazati és általános versenyképességére kifejtett hatásuk feltérképezésére vonatkozóan; úgy véli, hogy ebben a tekintetben figyelembe kell venni a Parlament azon jogát, hogy elegendő idővel rendelkezzen a kérdés megvitatásához;

16.  visszautasít minden, a vita újraindítására és a CO2-kibocsátás korlátozásának megkérdőjelezésére irányuló kísérletet egy új együttdöntési javaslat révén abban az esetben, ha nemzetközi megállapodás születik, mivel ez azt mutatná, hogy az Európai Unió képtelen volt tartós megoldást találni, és sürgős határozatokat halasztott el, ellentmondva az Európai Tanács 2007. márciusi kötelezettségvállalásainak;

17.  hangsúlyozza ezért annak fontosságát, hogy megőrizzék az EU kibocsátáscsökkentési célkitűzésének 30%-ra történő automatikus növelését azt követően, hogy nemzetközi megállapodás születik a következő COP-ülések egyikén;

18.  felszólítja a Tanácsot, hogy tartsa fenn a korábban javasolt nagyra törő célkitűzéseket, amelyek szerint 2020-ra kötelezően megújuló energiaforrásokból kell biztosítani a Közösség teljes energiafelhasználásának 20%-át, illetve valamennyi tagállamban a közlekedési ágazat energiafelhasználásának 10%-át;

19.  üdvözli a Tanács által elért, a belső energiapiacra vonatkozó politikai megállapodást; ezzel összefüggésben ismételten határozottan kiáll az uniós energiapiac liberalizálása mellett, és kéri, hogy még ebben a parlamenti ciklusban szülessen erről megállapodás;

20.  elismeri, hogy a CET-technológiák 2020 után hozzájárulhatnak az EU célkitűzéseinek eléréséhez, illetve növelhetik az Unió ellátási biztonságát; e tekintetben kéri a 12 demonstrációs erőmű megfelelő pénzügyi támogatását, nevezetesen kibocsátási egységek révén;

IV.  Energiabiztonság

21.   határozott politikai kötelezettségvállalást sürget az alacsony szén-dioxid-kibocsátású EU-gazdaságra való áttérés, valamint a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság és a további alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiaforrások támogatása érdekében, illetve az energiaellátás további diverzifikálása és az importált kőolajtól való függés csökkentése végett, mivel ez a szerkezetváltás a legkézenfekvőbb válasz az emelkedő olajárakra; prioritásnak tartja, hogy ezek a stratégiai lépések egészüljenek ki a K+F terén tett jelentős pénzügyi kötelezettségvállalásokkal;

22.   felkéri a Tanácsot, hogy elszántan kövesse az EP azon ajánlásait, amelyek az energiával kapcsolatos közös európai külpolitika kialakítására vonatkoznak, előmozdítva elsősorban az EU egységét az energiaellátó és -továbbító országokkal folytatott tárgyalások alkalmával, védelmezve az Unió egészének érdekeit, kialakítva egy hatékony energiadiplomáciát, létrehozva a válsághelyzetekre való hatékonyabb reagálást lehetővé tevő mechanizmusokat, valamint diverzifikálva az energiaellátást; emlékeztet rá, hogy ennek érdekében a végrehajtáshoz szükséges eszközökkel kiegészített stratégiát kell elfogadni; kéri, hogy fordítsanak külön figyelmet a jelenleg hiányzó, ám feltétlenül szükséges összekapcsolódások kiépítésére, különösen Európa keleti részén;

V.  Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum

23.   üdvözli a francia elnökség által az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum kapcsán tett kezdeményezést; úgy véli azonban, hogy ehhez konkrét jogalkotási javaslatoknak kell kapcsolódniuk, amelyek célja egyensúlyt teremteni egyrészt a nélkülözhetetlen, e téren további európai integrációt is jelentő európai megközelítés, másrészt a szubszidiaritás elvének és a tagállamok szuverenitásának tiszteletben tartása között, e tekintetben pedig külön üdvözli azt a kötelezettségvállalást, hogy a jövőben nem kívánnak további jelentős szabályozást hozni;

24.  egyetért a Tanáccsal abban, hogy a bevándorlási paktumnak keretet kell nyújtania a későbbi elnökségek alatt meghozandó intézkedések számára is;

VI.  A 2008. szeptember 1-jei Európai Tanács nyomon követése

25.  úgy véli, hogy a kaukázusi konfliktust nem lehet katonai úton rendezni, és határozottan elítél minden olyan erőszakos, katonai jellegű fellépést, amely a grúziai szakadár dél-oszétiai és abháziai területek status quo-jának megváltoztatására irányul;

26.  emlékeztet rá, hogy augusztus elején Oroszország aránytalan katonai műveleteket hajtott végre Grúziában, mélyen behatolt az ország területére, és egyoldalúan elismerte Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét;

27.  felszólítja Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben a Grúz Köztársaság szuverenitását és területi integritását, valamint az összes EU-tagállam által elismert határai sérthetetlenségét;

28.  támogatja azt a gondolatot, hogy a grúziai konfliktus kapcsán független vizsgálat induljon, felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy gyorsítsák fel ezzel kapcsolatos munkájukat;

29.   hangsúlyozza, hogy – amennyiben Oroszország nem tesz teljes mértékben eleget az augusztus 12-i és szeptember 8-i megállapodásokban vállalt kötelezettségeinek – az EU-nak felül kell vizsgálnia Oroszország-politikáját;

30.  elégedetten állapítja meg, hogy az Európai Unió Megfigyelő Missziójának (EUMM) helyszínre érkezését követően az orosz fegyveres erők visszavonultak a Dél-Oszétia és Abházia közelében fekvő területekről, ami további lépést jelentett az augusztus 12-i és szeptember 8-i megállapodások végrehajtásában;

31.  reméli, hogy ez a kivonulás lehetővé teszi az elűzött lakosság otthonába való visszatérését, és hozzájárul az életfeltételek normalizálódásához e területeken; reméli továbbá, hogy az EUMM jelenléte csökkenti majd a feszültséget, növeli a biztonságérzetet és előmozdítja a jogállamiság tiszteletben tartását e térségben;

32.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EUMM nem léphet be a két szakadár területre, ahol Oroszország az 1991–92-évi háborút követően bevetett orosz békefenntartók helyett 7600 főnyi reguláris haderőt tervez állomásoztatni;

33.  megállapítja, hogy az összes fennmaradó kérdést a genfi békekonferencián kell megoldani, különös tekintettel Dél-Oszétia és Abházia jogállására és helyzetére, illetve a dél-oszétiai Akhalgori és Perevi helységekben, valamint az abháziai Kodori Gorge helységben állandósult orosz katonai jelenlétre; megállapítja továbbá, hogy e kérdések megoldásáig az EU-orosz kapcsolatokat nem lehet teljes mértékben normalizálni;

34.   emlékezteti az orosz hatóságokat, hogy a jelenlegi helyzetben mindennél fontosabb annak biztosítása, hogy az emberi és polgári jogok védelmén dolgozó személyek és nem kormányzati szervek megfélemlítés nélkül, és az Oroszország által az Európa Tanácsban vállalt kötelezettségnek megfelelően végezhessék munkájukat; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy továbbra is történnek zaklatások, gyilkosságok és gyilkossági kísérletek az emberi jogi aktivistákkal szemben;

35.   megállapítja, hogy fontos az EU és Oroszország közötti építő jellegű kapcsolat, mivel e két félnek számos közös nemzetközi kihívással kell szembenéznie, Oroszországnak pedig eleget kell tennie nemzetközi kötelezettségeinek, amelyeket a jövőben ki kell terjeszteni;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.