ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
17.11.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Jürgen Schröder
a PPE-DE képviselőcsoportja nevében
az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult, romló helyzetre adott válaszáról
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B6-0590/2008
B6‑0593/2008
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult, romló helyzetre adott válaszáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról: összecsapások a keleti határvidéken című, 2008. október 23-i állásfoglalására,
– tekintettel az Észak-Kivuról szóló 2008. február 21-i állásfoglalására,
– tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről és a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről szóló 2008. január 17-i állásfoglalására és az emberi jogok Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) elkövetett megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,
tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és különösen annak keleti részén kialakult helyzetről, és annak a régióra való hatásáról szóló, 2007. november 22-i állásfoglalásra,
– tekintettel a fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására,
– tekintettel a Bizottság „Az EU bizonytalan helyzetekre adott válaszai felé – a fenntartható fejlődés, stabilitás és béke érdekében történő, nehéz körülmények közötti kötelezettségvállalásról” című, 2007. október 25-i közleményére (COM(2007)0643) és az ahhoz csatolt bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1417),
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a 2005. évi világ-csúcstalálkozó eredményeiről szóló 2005. október 24-i, 60/1. sz. határozatára, és különösen annak a népesség védelmével kapcsolatos felelősségről szóló 138–140. bekezdésére,
– – tekintettel a Tanácsnak a KDK keleti részén kialakult helyzetről szóló, 2008. október 10-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Tanács 2008. november 10–11-i nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a kongói hadsereg, Laurent Nkunda lázadó csapatai, a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (FDLR) harcosai és a Mai-Mai milícia tagjai közötti harcok felerősödtek, és óriási megpróbáltatásokat okoznak Észak-Kivu civil lakosságának;
B. mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságot sújtó konfliktusban 1998 óta több, mint 5 millió ember vesztette életét, és az továbbra is – közvetlenül vagy közvetve – naponta körülbelül 1500 ember halálát okozza;
C. mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2008. november 11-én újra tárgyalt a KDK keleti részén kialakult helyzetről, anélkül hogy a MONUC kérésének megfelelően jóváhagyta volna a MONUC további 3000 főnyi haderővel történő megerősítését,
D. mivel a Tanács megerősített együttműködést szorgalmaz az EU, tagállamai és a MONUC között, de csapatokat nem biztosít,
E. mivel az ENSZ jelentései szerint az Észak-Kivuban kiújult harcok nagyszámú áldozatot követeltek, és több, mint 250 000 ember kénytelen volt elhagyni lakhelyét,
F. mivel a gomai békemegállapodás 2008. január 23-i aláírása óta a KDK keleti térségében mind Laurent Nkunda lázadói, az FDLR és a Mai-Mai milicistái, mind pedig maga a kongói hadsereg részéről tovább folytatódott a mészárlás, a fiatal lányok, anyák és nagyanyák elleni erőszak, a civilek és gyermekkatonák kényszertoborzása és egy sor más erőszakos cselekedet és az emberi jogok súlyos megsértése,
G. mivel az ENSZ kongói missziójának (MONUC) mandátuma az ENSZ alapokmányának VII. fejezetének megfelelően kiterjed arra, hogy minden szükséges eszközt felhasználjon bármely külföldi vagy kongói fegyveres csoport által megkísérelt fegyveres fellépés elhárítására és a fizikai erőszak kézzelfogható veszélyének kitett civilek védelmére, de nem rendelkezik a mandátum teljesítéséhez szükséges forrásokkal és megfelelő minőségű csapatokkal,
H. mivel 2008. november 7-i nairobi csúcstalálkozóján az Afrikai Unió azonnali tűzszünetre és humanitárius folyosók létrehozására szólított fel, és tárgyalt arról, hogy csapatokat küld a régióba,
I. mivel a kongói hadseregnek nincs meg a szükséges emberi, műszaki és pénzügyi erőforrása feladatai végrehajtásához a KDK keleti térségében, és ez az állapot ellehetetleníti, hogy ellássa a lakosság védelmét és a béke újbóli megteremtését biztosító szerepét,
J. mivel létfontosságú, hogy politikai megoldás szülessen a KDK keleti térségében dúló válságra a béke és a demokrácia megszilárdítása, valamint a stabilitás és a fejlődés előmozdítása érdekében a térségben, továbbá a Nagy Tavak régió valamennyi népe jólétének érdekében,
K. mivel a térségben a négy éve tartó polgárháborút az ország vagyonának szisztematikus fosztogatása kíséri mind a kongói kormány szövetségesei, mind pedig ellenségei részéről,
L. mivel a humanitárius segélyszervezetek dolgozói arról számoltak be, hogy a KDK keleti térségében a helyi és a lakhelyét elhagyni kényszerült népesség egyre jobban legyengül, és a tovább folytatódó harcok miatt a segélyszervezetek dolgozói nem tudnak elérni bizonyos területeket, ahol sürgős élelmiszersegélyre és orvosi segítségre lenne szükség,
M. mivel az alultápláltság a KDK keleti térségében élő lakosság rendkívüli sebezhetőségének további aspektusa, és mivel az Orvosok Határok Nélkül orvosi segélyprogram szerint az alultápláltság riasztó méreteket ölt a KDK keleti térségében,
N. mivel az Unió határozottan elítéli Laurent Nkunda azon közelmúltbeli kijelentéseit, amelyekben a Kongói Demokratikus Köztársaság megválasztott és legitim kormányának megbuktatására szólít fel,
1. rendkívül aggasztónak tartja, hogy ismét kiújultak az összetűzések a kongói hadsereg és az észak-kivui felkelő milíciák között;
2. mélységes felháborodásának ad hangot a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban évek óta folyó mészárlások, emberiség elleni bűntettek, valamint a lányok és asszonyok elleni nemi erőszak miatt, és arra hívja fel az illetékes helyi és nemzetközi hatóságokat, hogy az elkövetőket következetesen vonják felelősségre; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy sürgősen hozzon meg minden olyan intézkedést, amellyel hathatósan meg lehet akadályozni a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti tartományaiban élő polgári lakosság elleni további támadásokat;
3. üdvözli a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda között létrejött megállapodást, amelyet a két ország külügyminiszterei jelentettek be, és amely lehetővé teszi ruandai hírszerző csoportok számára, hogy bejussanak a Kongói Demokratikus Köztársaság területére és együttműködjenek a kongói hadsereggel a hutu milícia régióban való jelenlétének felszámolására irányuló erőfeszítésekben;
4. felhívja a CNDP-t (Congrès National pour la Défense du Peuple – Nemzeti Kongresszus a Polgárok Védelméért), hogy a 2008 januárjában Gomában elfogadott békefeltételeknek késlekedés és feltételek nélkül tegyen eleget;
5. felhívja az Afrikai Uniót, az ENSZ Biztonsági Tanácsát és a jelentős nemzetközi szereplőket, köztük az Európai Uniót, az Egyesült Államokat és Kínát, hogy gyakoroljanak nyomást az összes félre a békefolyamat előmozdítására annak érdekében, hogy megoldás születhessen az ásványkincsek ellenőrzésének problémájára, valamint hogy teljes körű békemegállapodás, ne pedig csak tűzszüneti megállapodás jöjjön létre, illetve felhívja ezeket a szereplőket, hogy gyakoroljanak nyomást Ruandára és Ugandára, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy véget vetnek Nkunda csapatai területükön való szabad mozgásának és működésének;
6. sürgeti az összes érintett felet, hogy állítsák vissza a jogállamiságot, és ne engedjék meg a büntetés elmaradását, különösen a nőket és leányokat érő tömeges nemi erőszak, valamint a gyermekkatonák toborzása tekintetében;
7. felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy Ruandával és a MONUC-kal együttműködésben dolgozzon ki tervet a Ruanda Felszabadításáért Küzdő Demokratikus Erők (az FDLR) tömeggyilkos vezetőinek felkutatására és elfogására, továbbá ajánlja fel a letelepedés és a visszailleszkedés lehetőségét a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Ruandában azok számára, akik nem vettek részt a tömeggyilkosságokban, és hajlandóak a leszerelésre;
8. felhívja a nemzetközi közösséget és az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy lássák el megfelelő utánpótlással és személyzettel a MONUC-ot, hogy képes legyen mandátumát teljesíteni, amint azt a MONUC számos alkalommal kérte;
9. örömmel veszi, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda részt vett a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részében folyó válságról 2008. november 7-én tartott nairobi csúcstalálkozón, és üdvözli az államfők ülést követően kiadott végső nyilatkozatát;
10. felhívja a MONUC-ot, hogy vizsgálja meg azokat a vádakat, miszerint a kongói hadsereg a jól jövedelmező észak-kivui ásványbányák feletti ellenőrzés megszerzése céljából összejátszik az FDLR-rel, és vessen véget ennek;
11. felhívja a kongói hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a nemzetközi nem kormányzati szervek képviselői, mint pl.: az OCHA által tapasztalt, a kormány katonái által elkövetett fosztogatásoknak és erőszaknak;
12. hangsúlyozza, hogy a menekültek etnikai csoportosítása az adott körülmények között veszélyes lehet;
13. arra hív fel, hogy a lányok és asszonyok elleni, háborús fegyverként bevetett nemi erőszak ellen alkalmazzák a zéró tolerancia politikáját, és az ilyen bűncselekmények elkövetőire megfelelően súlyos büntetés szabjanak ki; emlékeztet az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének fontosságára a konfliktus sújtotta területeken és a menekülttáborokban, különösen a közelmúltban kitört kolera, szamárköhögés és kanyarójárvány fényében;
14. felhívja a feleket, hogy a polgári lakosság és az emberi jogok védelmére vonatkozó, a gomai békemegállapodásban és a nairobi közleményben rögzített elkötelezettségeiknek tegyenek eleget, és azokat mihamarabb váltsák valóra; továbbá felhívja az összes felet, hogy a humanitárius szervezetek számára feltételektől mentesen biztosítsák a hozzáférést a sebezhető népcsoportokhoz a menekülttáborokban és másutt;
15. arra ösztönzi a Nagy Tavak régió kormányait, hogy kezdjenek párbeszédet egymás között olyan összehangolt fellépések érdekében, amelyek egyrészt a feszültségek enyhítését, másrészt a KDK keleti térségében folyó erőszak megállítását célozzák, mielőtt az kiterjed az egész régióra;
16. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy késedelem nélkül szervezzenek nagyszabású humanitárius és orvosi segítségnyújtási és reintegrációs programokat a KDK keleti térségének polgári lakossága részére, különös tekintettel a nemi erőszak áldozatává vált lányok és asszonyok megsegítése, a sürgető igények kielégítése és a nyilvánvalóan szükséges újjáépítés megelőlegezése érdekében; rámutat a felbomlasztott közösségek újjáépítésében a nők által betöltött szerep alapvető fontosságára;
17. az európai piacokra behozott nyersanyagok eredetét tanúsító Kimberley-folyamathoz hasonló, jól működő nyomkövető mechanizmusok felállítására szólít fel;
18. felhívja a Tanácsot és az összes tagállamot, hogy nyújtsanak különleges segítséget a KDK keleti térsége lakosságának;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió intézményeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának, valamint a Nagy Tavak régió kormányainak és parlamentjeinek.