ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
17.11.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Pasqualina Napoletano, Alain Hutchinson és Ana Maria Gomes
a PSE képviselőcsoportja nevében
az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult, romló helyzetre adott válaszáról
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B6-0590/2008
B6‑0595/2008
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Uniónak a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult, romló helyzetre adott válaszáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Tanácsának a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó helyzetről szóló 2008. november 11-i következtetéseire,
– tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról: összecsapások a keleti határvidéken című, 2008. október 23-i állásfoglalására,
– tekintettel az Észak-Kivuról szóló 2008. február 21-i állásfoglalására,
– tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről és a nemi erőszakról mint háborús bűncselekményről szóló, 2008. január 17-i állásfoglalására és az emberi jogok Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) elkövetett megsértéseiről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a fejlődő országokban kialakult törékeny helyzetekre való uniós reagálásról szóló, 2007. november 15-i állásfoglalására,
– tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Kongói Demokratikus Köztársaságban, és különösen annak keleti részén kialakult helyzetről, és annak a régióra gyakorolt hatásáról szóló, 2007. november 22-i állásfoglalására,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság Észak-Kivuban tett 2008-as látogatásáról szóló jelentésre,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Laurent Nkunda tábornok, a polgárok védelmét szolgáló nemzeti kongresszus (Congrès National pour la Défense du Peuple – CNDP) lázadóinak vezetője kijelentette, hogy az ENSZ különmegbízottjával és a Nigériai Köztársaság volt elnökével, Olusegun Obasanjoval folytatott tárgyalásokat követően támogatni fogja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányával létrehozandó békefolyamatot,
B. mivel regionális és európai közvetítők bevonásával erőteljes nemzetközi diplomáciai erőfeszítések folynak annak megakadályozására, hogy az észak-kivui harcok ne torkolljanak a hat szomszédos államot is érintő, 1998–2003 között zajló kongói háború megismétlődésébe; mivel 2008. november 7-én Nairobiban regionális csúcstalálkozót rendeztek a KDK keleti részén kialakult válsághelyzetről,
C. mivel az erőszak kezdete óta emberek millióit ölték meg vagy telepítették ki, és mivel a becslések szerint mintegy 250 000 embert telepített ki azóta, hogy augusztusban Laurent Nkunda tábornok újra megkezdte a harcokat a KDK-ban, humanitárius katasztrófát okozva ezzel Kongó keleti részén,
D. mivel, annak ellenére, hogy az ENSZ alapokmánya VII. fejezetének megfelelően mandátuma felhatalmazza arra, hogy minden lehetséges eszközt felhasználjon az erőszak alkalmazásának megakadályozására és a polgári lakosság védelmére
- a MONUC képtelennek bizonyult a polgári lakosság védelmére a KDK keleti részén a harcok közelmúltbeli újrakezdődése óta, és nem tudta lefegyverezni és hazatelepíteni a kongói területen jelenlévő ruandai hutu harcosokat,
- a MONUC zöld utat vár Indiától és Pakisztántól az indiai és pakisztáni katonák harcba indítására, ellentétben annak a mandátumnak a rendelkezéseivel, amelynek alapján a MONUC-ot a területre helyezték,
- a MONUC nem avatkozott közbe a 2008. november 5-én, 200 ember halálával végződő mészárlás befejezése érdekében Kiwandjában, annak ellenére, hogy ott található egyik katonai bázisa,
E. mivel a MONUC-nak az összesen 17 000-ből mindössze 6000 katonája állomásozik Gomában,
F. mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagállamai – köztük Belgium, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság - megtagadták, hogy további eszközöket bocsássanak a MONUC rendelkezésére küldetésének teljesítéséhez,
G. mivel Louis Michel európai biztos kezdeményezését követően Nairobiban sor került egy regionális csúcstalálkozóra, amelynek során Kongó elnöke, Joseph Kabila és Ruanda elnöke, Paul Kagame megállapodtak abban, hogy a béke és a fenntartható politikai stabilitás érdekében azonnal végrehajtják a múltban kötött valamennyi megállapodást,
H. mivel ennek ellenére a tárgyalást követően nem jött létre azonnali fegyverszünet a KDK keleti részén és az erőszakos harcok folytatódtak a konfliktusban részt vevő felek között, ami súlyosan érintette a polgári lakosságot,
I. mivel a MONUC világosan megállapította, hogy Laurent Nkunda katonái Ruandától kapnak támogatást, és az ENSZ főtitkára, Ban Ki-moon felszólította az afrikai vezetőket, hogy mérjék fel, hogy „mekkora, Afrika és a világ iránti történelmi felelősség nehezedik a vállukra ebben a kritikus pillanatban”,
J. mivel a menekülttáborokban a helyzet napról napra romlik az erőszak elől menekülő emberek tízezreinek beáramlása következtében, és mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosa hangot adott a menekülttáborok lehetséges militarizálása miatti félelmének,
K. mivel az SADC védelmi megállapodásai keretében a kongói hatóság kérésére angolai katonák érkeztek Észak-Kivuba a kormánycsapatok megsegítésére,
L. mivel a konfliktus kiélesedése óta jelentősen fokozódott a KDK keleti részén a gyermekkatonák toborzása,
M. mivel látszólag mind a kongói csapatok, mind pedig az FDLR (Democratic Forces for the Liberation of Rwanda – Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért) harcosai részt vesznek a KDK keleti részén található ásványok kiaknázásában és kereskedelmében,
N. mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén eluralkodott válság megoldására irányuló tervet a kongói parlament képviselői dolgozták ki, a konfliktusban részt vevő felek közötti katonai, politikai és diplomáciai párbeszéd érdekében történő általános mozgósításra szólítva fel,
O. mivel Franciaország és az Egyesült Királyság külügyminiszterei, Bernard Kouchner és David Milliband a MONUC megerősítését javasolták egy európai hadtest Észak-Kivuba indítása helyett, ugyanakkor azonban megerősítették, hogy szükség esetén mégsem kizárt európai csapatok küldése,
1. súlyos aggodalmának ad hangot az összecsapások számának Észak-Kivuban tapasztalható emelkedése és amiatt, hogy ez milyen, különösen humanitárius természetű következményekkel jár a KDK keleti részének és a térség egészének lakossága számára, különösen a CNDP közelmúltbeli támadásait követően, amelyek következtében nagyon sokan kényszerültek Észak-Kivu elhagyására;
2. üdvözli a Bizottság és a tagállamok döntését, miszerint növelik a válság által érintett polgári lakosság számára nyújtott humanitárius segélyeket; felszólítja az összes érintett felet, hogy garantálják a segélyek feltétel nélküli eljutását ezekhez az emberekhez;
3. határozottan elítéli az emberi jogok folytatódó tömeges megsértését a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, különösen a számos esetben előforduló szexuális erőszakot, és a gyermekkatonák toborzását és alkalmazását a fegyveres csoportok részéről;
4. megismétli azt a szilárd hitét, hogy a gomai és nairobi folyamat még mindig a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tapasztalható helyzet hosszú távú stabilizálásának megfelelő kerete;
5. óvatos reményét fejezi ki Laurent Nkunda azon kijelentését követően, hogy támogatja a békefolyamatot a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, miután megbeszélést folytatott az ENSZ főtitkárának különmegbízottjával és a Nigériai Köztársaság korábbi elnökével, Olusegun Obasanjóval; ebben a tekintetben felhívja a CNDP-t, hogy késedelem nélkül csatlakozzon újra a gomai békefolyamathoz; megerősíti a válság politikai megoldását kereső kongói hatóságok számára nyújtott támogatását; üdvözli a kongói parlamenti képviselők által előterjesztett azon tervet, amely általános mozgósítást kér a katonai, politikai és diplomáciai párbeszéd érdekében;
6. hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy megszűnjön a külföldi fegyveres csoportok, különösen az FLDR tevékenysége a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén; felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság és a térség egyéb országainak kormányait, hogy e célból tegyék meg a szükséges lépéseket; felhívja a térségbeli országokat, hogy tartsák tiszteletben a Kongói Demokratikus Köztársaság szuverenitását;
7. rámutat arra, hogy a természeti erőforrások jogtalan kiaknázása a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén a lázadó csoportok finanszírozása, így a térségbeli bizonytalanság egyik forrása; megismétli az ilyen jogtalan kiaknázás elleni fellépés fontosságát; ebben a tekintetben felhívja a kongói hatóságokat, hogy a MONUC-kal együttműködésben zárják el a lázadó csoportok pénzügyi forrásait azáltal, hogy megakadályozzák az ásványkészletekhez (különösen az ónhoz, a koltánhoz és az aranyhoz) és a kereskedelemi hálózatokhoz való hozzáférésüket;
8. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az európai vállalatok ne kereskedjenek olyan termékekkel, illetve ne importáljanak olyan termékeket, amelyek a Kongói Demokratikus Köztársaságban fegyveres csoportok javára kitermelt ásványokból származnak, és számoltassanak el minden olyan vállalatot, amely kitart e gyakorlat mellett;
9. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést politikai megoldás találására, ami a kongói demokratikus köztársaságbeli összetűzések megszüntetésének egyedüli módja; ebben a tekintetben üdvözli Michel biztos azon kezdeményezését, hogy megbeszélést szervez a Kongói Demokratikus Köztársaság elnöke és a Ruandai Köztársaság elnöke között Nairobiban; felhívja a Bizottságot, hogy állapodjon meg a Kongói Demokratikus Köztársaság hatóságaival az FDLR harcosainak Ruandába való visszatéréséről szóló megállapodás végrehajtásáról; sürgeti a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Ruandai Köztársaság hatóságait, hogy fokozzák együttműködésüket a Nairobiban vállalt kötelezettségek végrehajtása érdekében, és biztosítsanak elsőbbséget a párbeszédnek és a konzultációnak, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tartós békét, míg a térségben stabilitást teremtsenek;
10. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassák a diplomáciai erőfeszítésekhez való hozzájárulásukat, hiszen ezek alapvető fontosságúak a tűzszünet megszilárdításához és a feszültség hosszú távú enyhítéséhez, különösen a nemzetközi közvetítés keretében;
11. megismétli, hogy támogatja a MONUC-ot a nehéz körülmények között, és ösztönzi, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy teljes körűen elláthassa feladatát; ebben a tekintetben emlékeztet arra, hogy haladéktalanul meg kell erősíteni a MONUC-ot, és felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és különösen Belgiumot, Franciaországot, Olaszországot és az Egyesült Királyságot, hogy játsszanak vezető szerepet annak biztosításában, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa támogassa ezt a megerősítést a MONUC működési kapacitásának megfelelő felszerelés és személyi állomány tekintetében történő erősítése révén;
12. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy sürgessék az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy lássa el a MONUC-ot az ásványok fegyveres csoportok által történő kiaknázásának felügyeletéhez szükséges megbízatással és eszközökkel, beleértve a legfontosabb határállomások, légi folyosók, kiválasztott bányászati területek és ellátási útvonalak felügyeletét és ellenőrzését;
13. felhívja a Tanácsot, hogy hozzon határozatot európai csapatok kiküldéséről a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részére a helyszínen tapasztalható helyzet és az EU azon képessége alapján, hogy javítsa a helyzetet; ha a Tanács úgy határoz, hogy az EBVP keretein belül katonai küldetést indít, a Parlament olyan megbízatást kér, amely a civilek védelmére, valamint az esetleges új békemegállapodások betartásának támogatására és az ahhoz való hozzájárulásra irányul;
14. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányával, az ENSZ-szel és egyéb fő adományozókkal együtt készítsenek új tervet a Kongói Demokratikus Köztársaság nagyszabású leszerelésére és helyreállítására a leszerelés támogatására irányuló uniós elképzelés alapján, továbbá dolgozzanak ki az ország számára nagyra törő biztonsági reformstratégiát, amely a biztonság területére vonatkozó reformmal kapcsolatos európai uniós politikai kereten alapul; mindezeket közösségi és a KKBP területéhez kapcsolódó forrásokból kell finanszírozni;
15. felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy tegyen meg mindent a Kiwandjában elkövetett háborús bűnök felelőseinek azonosítására, és állítsa őket igazságszolgáltatás elé;
16. üdvözli a térségbeli államok bevonását a válság megoldásának keresésébe; érdeklődéssel figyeli a közvetítők azon csoportjának kinevezését, amelynek tagja a Nigériai Köztársaság korábbi elnöke, Olusegun Obasanjo és a Tanzániai Egyesült Köztársaság korábbi elnöke, Benjamin Mkapa; felhívja a Tanácsot, hogy működjön együtt a Nagy-tavak vidékének nemzetközi konferenciájával és az Afrikai Unióval a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tapasztalható helyzet stabilizálásában;
17. felhívja a Tanácsot, hogy működjön együtt a nemzetközi és regionális közvetítőkkel a harcban álló felek gazdasági programjainak megvizsgálása érdekében, különösen a jelenlegi közvetítői tevékenységgel összefüggésben;
18. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén tapasztalható humanitárius és biztonsági helyzetet;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Afrikai Uniónak főtitkárának, a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányának és Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek (SADC).