ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
17.11.2008
az eljárási szabályzat 103. cikkének (2) bekezdése alapján
előterjesztette: Pervenche Berès
a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében
a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatást nyújtó mechanizmus létrehozásáról
B6‑0000/2008
az Európai Parlament állásfoglalása a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatást nyújtó mechanizmus létrehozásáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus eszköz létrehozásáról szóló 332/2002/EK rendeletet módosító 2008. október 31-i tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0717),
– tekintettel a Magyarországnak nyújtandó kölcsönös segítségről szóló 2008. október 31-i tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásra, valamint a Magyarországnak nyújtandó középtávú közösségi pénzügyi támogatásról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2008)0716),
– tekintettel a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatást nyújtó mechanizmus létrehozásáról szóló 2002. február 18-i 332/2002/EK tanácsi rendeletre[1], valamint a tagállamok fizetési mérlegének középtávú pénzügyi támogatását biztosító egységes rendszerről szóló 2001. szeptember 6-i állásfoglalására[2];
– tekintettel az EK-Szerződés 100. és 119. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Bizottság javasolja, hogy a Szerződés 119. cikke alapján, egy IMF-megállapodáshoz kapcsolódóan nyújtsanak Magyarországnak legfeljebb 6,5 milliárd eurós középtávú pénzügyi támogatást;
B. mivel a minden tagállamra vonatkozó középtávú pénzügyi támogatás terén előnyösebb a globális szemlélet;
C. mivel figyelembe kell venni a jelenlegi globális pénzügyi és gazdasági válság hatásait,
D. mivel azon tagállamok gazdaságai, amelyek a közelmúltban váltak az Európai Unió tagjává, nem részesülnek a saját tartalékvaluta előnyeiből,
E. mivel ezen tagállamok devizáit nemrégiben erős spekulatív támadások érték, és mivel a jelenlegi külső egyensúlyhiány nagyságát elsősorban a nem kormányzati jellegű hitelek erős elterjedése okozta,
F. mivel olyan politikára van szükség, amely kezeli ezen tagállamok sajátos gazdasági problémáit, melyek hátterében a globális pénzügyi válság és az Európában egyre terjedő recesszió áll,
G. mivel az egyensúly nagy hiányának kezelésére és a pénzügyi instabilitás megelőzésére jutó költségvetés-politikai mozgástér meglehetősen korlátozott lehet az Európa Unióban teret nyerő gazdasági recesszió körülményei között,
1. úgy véli, hogy az euróövezeten kívüli tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy a fizetési mérleghiányuk folytán felmerülő lehetséges középtávú pénzügyi támogatást a Közösségen belül próbáljanak keresni, mielőtt nemzetközi segítségért folyamodnak;
2. úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet is az euró jelentőségét támasztja alá az euróövezet tagállamainak védelme vonatkozásában, és felhívja az euróöveteen kívüli tagállamokat, hogy amint eleget tesznek a maastrichti kritériumoknak, csatlakozzanak hozzá;
3. felhívja a Bizottságot annak részletes elemzésére, hogy hogyan befolyásolták Magyarország fizetési mérlegét az egyes bankok azon intézkedései, hogy miután más tagállamok mentési tervet fogadtak el, Magyarországról kivonták vagyonukat;
4. felkéri a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja ki a legutóbb csatlakozott tagállamok devizái elleni spekulatív támadásokat (short-ügyletek), és azt, hogy miként lehetne megelőzni a pénznemeik, illetve a helyi banki rendszerek iránti bizalom drasztikus meggyengülését;
5. felkéri a Bizottságot, hogy ezen elemzések eredményeiről tájékoztassa a Larosière-csoportot és az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságát;
6. elismeri, hogy szükség van a 332/2002/EK rendeletben megállapított a tagállamoknak nyújtható hitelküszöb összegének jelentős emelésére, mivel elfogadása óta az euróövezeten kívüli tagállamok száma jelentősen nőtt; hangsúlyozza, hogy egy ilyen emelés növelné a Közösség rugalmasságát a további középtávú pénzügyi segítség iránti kérelmek vonatkozásában is, pl.: a jelenlegi globális pénzügyi válság keretén belül;
7. megjegyzi, hogy a hitelküszöb emelésének nem lenne költségvetési hatása, mivel a kölcsönt a Bizottság venné fel a pénzügyi piacokon, és a kedvezményezett tagállamoknak kellene azt visszafizetniük; hangsúlyozza, hogy az egyetlen költségvetési hatás abban az esetben merülne fel, ha a tagállam nem tesz eleget hiteltörlesztési kötelezettségének;
8. emlékeztet arra, hogy Magyarország jelenlegi pénzügyi nehézségeit megelőzően a 332/2002/EK rendeletet nem alkalmazták 2002-es elfogadása óta, és előzményét, a 119. cikk által előírt mechanizmust végrehajtó a 1969/88/EGK[3] rendeletet kétszer alkalmazták, egyszer 1991-ben Görögország, egyszer pedig 1993-ban Olaszország esetében, és Görögország is és Olaszország is teljes mértékben tiszteletben tartotta a Bizottság felé tett kötelezettségét;
9. emlékeztet a Parlament azon kérésére, hogy a Bizottság jelentése alapján, a Parlamenttel való tanácskozást és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleménynyilvánítását követően a Tanács kétévente vizsgálja meg, hogy a mechanizmus megfelel-e azoknak az igényeknek, amelyek annak létrehozásához vezettek; felteszi a kérdést, hogy készültek-e a 332/2002/EK rendelet elfogadása óta ilyen jelentések;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, az Eurogroup-nak, valamint a tagállamok kormányának.