ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZET

9.3.2009

az O–0026/2009 számú, szóbeli választ igénylő kérdést követően
az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján
előterjesztette: Thijs Berman
a Fejlesztési Bizottság nevében
a 2009. március 16–22 között Isztambulban megrendezendő ötödik Víz Világfórum kapcsán a vízről

B6‑0113

Az Európai Parlament állásfoglalása a 2009. március 16–22 között Isztambulban megrendezendő ötödik Víz Világfórum kapcsán a vízről

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Marrákesben (1997), Hágában (2000), Kiotóban (2003) és Mexikóvárosban (2006) megrendezett korábbi négy Víz Világfórum zárónyilatkozatára,

–   tekintettel az 1992. évi dublini konferencia nyilatkozatára, amely a víz értékét valamennyi felhasználás esetén elismerő integrált vízgazdálkodást javasolt, és megfogalmazza azt az elvet, hogy a víznek gazdasági értéke van,

–  tekintettel a Vízügyi Világtanács 1996. évi, a vízzel kapcsolatos nemzetközi politikai kihívásokról folytatott gondolkodás ösztönzése érdekében történt létrehozására,

–  tekintettel a 2001-ben Bonnban megrendezett vízügyi konferencián kiadott miniszteri nyilatkozatra, amely hangsúlyozza, hogy sürgősen ösztönözni kell az összes létező befektetői körből származó új finanszírozási formákat, és magántőke bevonása útján meg kell erősíteni a vízügyi fellépések közfinanszírozását, bátorítva ugyanakkor a helyi szintű fellépést,

–  tekintettel monterreyi konferenciára, amely bevezette a „víz világpartnerség” fogalmát, ami egyenlő felek közötti, többdimenziós, a vállalatokra, a pénzügyi intézményekre és a civil társadalomra is kiterjedő párbeszédet jelent, és amely kezdeményezést 2001-ben Genfben a NEPAD és a G8, 2003-ban pedig az Afrikai Partnerségi Fórum is átvette,

–  tekintettel az 1992-ben Helsinkiben elfogadott és 1996-ban hatályba lépő EU-ENSZ-egyezményre, amely jogi keretet teremt a határ menti vízfolyások és nemzetközi tavak védelmére és felhasználásra irányuló regionális együttműködés számára,

–  tekintettel a millenniumi célkitűzésekről szóló New York-i konferenciára, amely szerint 2015-ig a felére kell csökkenteni az ivóvízhez tartósan hozzá nem jutó népesség számát,

–  tekintettel a vízkészletek kezelésének irányításáról szóló, „Víz, közös felelősség” című második ENSZ-világjelentésre,

–  tekintettel a helyi önkormányzatokról és a fejlesztési együttműködésről szóló, 2007. március 15-i állásfoglalására,

–  tekintettel a mexikóvárosi Víz Világfórumról szóló, 2006. március 22-i állásfoglalásáról,

–  tekintettel a 2009. március 16–22 között Isztambulban megrendezendő ötödik Víz Világfórum kapcsán a Bizottsághoz intézett O-0026/09 számú, szóbeli választ igénylő kérdésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel a vízhiány és a szennyvízkezelés hiánya évente 8 millió ember halálát okozza, mivel több mint egymilliárd ember nehezen vagy elfogadhatatlan áron jut vízhez, és több mint két és fél milliárd embernek nem áll rendelkezésére semmiféle szennyvízkezelés,

B.  mivel 2,8 milliárd ember él vízproblémákkal sújtott helyen, és ez a szám 2030-ra 3,9 milliárdra nő majd,

C.  mivel a szegény népesség van a leginkább kitéve az éghajlatváltozásnak, és ők képesek a legkevésbé alkalmazkodni ehhez,

D.  mivel a világ vízfogyasztásának 70%-át nem jellemzi semmiféle pénzügyi logika, hiszen a mezőgazdaságban senki sem fizet a vízért olyan díjat, ami közelítene a víz tényleges árához,

E.  mivel a vízhasználathoz kapcsolódó szolgáltatásoknak és a racionális gazdálkodásnak olyan árszintet kell meghatározniuk, amely megakadályozza bizonyos ágazatok túlzott vízfelhasználását, és lehetővé tesz az infrastruktúra fenntartása és javítása céljából eszközölt beruházásokat, mindezt olyan kiegészítő intézkedések mellett, amelyek garantálják a víz méltányos elosztását és a kormányok által annak érdekében nyújtott támogatást, hogy a szegény családok is képesek legyenek megfizetni a számukra alapvetően szükséges vízmennyiséget,

F.  mivel a globális vízártámogatások, amelyek mesterségesen alacsony árszintet eredményeznek, egyes ágazatok túlfogyasztásához vezetnek, és a vízhiány elsődleges okai közé tartoznak,

G.  mivel a víz eloszlása rendkívül egyenlőtlen, miközben a víznek alapvető és egyetemes jognak kellene lennie, és helyi szinten lehetne a legkézenfekvőbb módon gondoskodni a vízellátás megvalósításáról és irányításáról,

H.  mivel a fejlődő országokban, és különösen a legkevésbé fejlett országokban a vízellátás liberalizálása és a vonatkozó szabályozás leépítése az ilyen intézkedéseket kiegészítő szilárd szabályozási keret hiányában áremelkedésekhez vezethet, ami a legszegényebbeket érinti, és csökkenti a vízhez való hozzájutásuk esélyét,

I.  mivel azonban a magán- és a közszféra közötti partnerségek, amelyek a szigorú és átlátható szabályozást a magántulajdonnal és a magánbefektetésekkel ötvözik, hozzájárulhatnak a vízellátás és a szennyvízkezelés javításához, illetve a költségek terén hatékonyabb felhasználáshoz,

J.  mivel a következők képezik a hatékony vízgazdálkodás akadályait: a víznek juttatott alacsony politikai és pénzügyi prioritás, a rossz vízgazdálkodás, a jogi keret hiányosságai, az átláthatóság hiánya a szerződésekről folytatott tárgyalások és azok odaítélése terén, a korrupció, valamint az árszinttel kapcsolatos tárgyalások hiánya,

K.   mivel az OECD szerint a vízre és szennyvízkezelésre szánt hivatalos fejlesztéstámogatás csak a kétoldalú fejlesztéstámogatások 9%-át és a multilaterális fejlesztéstámogatások 4,5%-át teszik ki, és ez is rosszul oszlik el, hiszen a legkevésbé fejlett országok csak az összegek 24%-át kapták meg, annak ellenére, hogy ezek szorulnak leginkább támogatásra,

L.   mivel a háromévente összeülő Víz Világfórum a vízgazdálkodással és vízkészletekkel kapcsolatos világpolitikai döntéshozatallal kapcsolatos tárgyalások és iránymutatások helyszíne,

1.  kijelenti, hogy a víz az emberiség közös java, és az ahhoz való hozzáférésnek alapvető és egyetemes jognak kellene lennie; kéri, hogy minden szükséges lépést tegyenek meg annak érdekében, hogy a legszegényebb népesség számára 2015-re biztosítani lehessen a vízhez való hozzáférést;

2.  kijelenti, hogy a víz közvagyonnak tekintendő ezért állami ellenőrzés alá kell vonni, függetlenül attól, hogy részben vagy egészben a magánszektor kezeli-e;

3.  hangsúlyozza, hogy minden vízgazdálkodási politikának magában kell foglalnia a közegészség és a környezet védelmét, és hogy a világfórumnak hozzá kell járulnia olyan stratégiák kidolgozásához, amelyek magas vízminőséget garantáló gazdasági és mezőgazdasági fejlődésre ösztönöznek;

4.  kéri a vízszolgáltatás globális támogatási rendszereinek felszámolását, mivel ezek aláássák a hatékony vízfelhasználásra ösztönző intézkedéseket és túlzott fogyasztást eredményeznek, illetve mivel az így felszabaduló forrásokat célzott támogatásokra lehetne felhasználni, például a szegény és falusi népesség támogatására, biztosítva ennek révén a mindenki számára megfizethető hozzáférést;

5.  hangsúlyozza, hogy az azonos vízgyűjtő területen található országoknak érdemes közös vízgazdálkodási szerveket létrehozniuk annak érdekében, hogy meg lehessen erősíteni a feszültségek elsimítása és a konfliktusok megoldása szempontjából is előnyös szolidaritást;

6.  emlékeztet rá, hogy a nők alapvető szerepet játszanak a vízellátásban, a vízgazdálkodásban és a vízkészletek megőrzésében;

7.  felkéri a tagállamokat, hogy a pénzügyi válság ellenére növeljék az ivóvízellátással kapcsolatos millenniumi fejlesztési cél elérésére szolgáló hivatalos fejlesztéstámogatásra szánt hozzájárulásaikat, amely célkitűzés évente 180 milliárd dolláros beruházást igényel;

8.  kéri az AKCS-országok támogatására létrehozott Európai Vízügyi Alap eszközeinek megerősítését a tizedik EFA keretében, illetve kéri, hogy dolgozzanak ki új, akár magáneredetű finanszírozási módokat és újító jellegű partnerségeket, amilyen például a szolidáris finanszírozás;

9.  kéri, hogy a kétoldalú hivatalos fejlesztéstámogatás támogasson bizonyos, az afrikai vízügyi kezdeményezéshez hasonló multilaterális fellépéseket;

10.  úgy véli, hogy a hivatalos fejlesztéstámogatást a helyi önkormányzati forrásokkal, az önkéntes adományokkal, a banki kölcsönökkel és a magántőkével kombinálva kell felhasználni annak érdekében, hogy a vízügyi ágazat számára a lehető legteljesebb finanszírozást lehessen garantálni;

11.  ragaszkodik olyan garanciamechanizmusok bevezetéséhez, amelyeket pénzügyi és fejlesztési intézmények léptethetnek életbe a beruházók vízpiacokkal szembeni óvatosságának ellensúlyozására;

12.  kijelenti, hogy az állam a szükséges politikák és eszközök meghatározásakor, partnerei kiválasztásakor és a felelősség megosztásakor mindvégig a vízpolitika fontos szereplője marad, akkor is, ha a végrehajtást a helyi önkormányzatokra bízza;

13.  ragaszkodik hozzá, hogy a vízkészletekkel való gazdálkodás decentralizált, az érdekelt felek bevonására összpontosító integrált megközelítésre épüljön, amely helyi szinten bevonja a felhasználókat és a döntéshozókat a vízzel kapcsolatos politikák kialakításába;

14.  felkéri a Bizottságot olyan programok kidolgozására, amelyek az EU-ban és partnerországaiban egyaránt felhívják a figyelmet a víz fontosságára;

15.  ragaszkodik hozzá, hogy a helyi hatóságokat támogatni kell a hatékony, átlátható, szabályozott és a fenntartható fejlődés szempontjait tiszteletben tartó, demokratikus vízgazdálkodás érdekében tett erőfeszítésekben a lakosság igényeinek kielégítése végett;

16.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ismerjék el a helyi hatóságok alapvető szerepét a vízgazdálkodásban és a vízkészletek védelmében annak érdekében, hogy mindenütt e hatóságok legyenek felelősek a vízágazat irányításáért, továbbá sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az európai társfinanszírozási programok kevéssé helyezik előtérbe az Európai Unió helyi önkormányzatainak kompetenciáját;

17.  felkéri ezért a Bizottságot és a Tanácsot, hogy bátorítsák az EU helyi hatóságait arra, hogy a felhasználóktól a vízszolgáltatás és szennyvízkezelés ellenében beszedett díjak egy részét fordítsák decentralizált együttműködési fellépésekre;

18.  a közvagyon megóvásával összefüggésben és a megfelelő szabályozási és jogi keret alapján kéri, hogy történjenek nagyobb erőfeszítések a magánszektor vízszolgáltatásba való bevonása érdekében, hogy számítani lehessen e téren a magántőkére, illetve a magánszektor hozzáértésére és technológiájára a vízhez és a csatornahálózathoz való hozzáférés javítása végett;

19.  úgy véli, hogy az államok feladata integrálni nemzeti vízellátási stratégiájukba a kisméretű magánszolgáltatókat;

20.  úgy véli, hogy a közszféra és a magánszektor közötti partnerség rendszere, amelyben a közhatóságok az infrastruktúra tulajdonosai maradnak és a működtetésre vonatkozóan szerződést kötnek a magánszektor szereplőivel, az egyik eszköz lehet a vízhez és a csatornahálózathoz való megfizethető hozzáférés javítására;

21.  ragaszkodik a falusi övezetek öntözéséhez vagy a zöld övezetek városok körüli kialakításához hasonló új megközelítések előmozdításához az élelmiszerbiztonság és a helyi önellátás megerősítése érdekében;

22.  úgy véli, hogy a civil szervezetek által helyi szinten a lakossággal való kapcsolattartás terén játszott közvetítői szerep pótolhatatlan a szegény országokban indított projektek sikere szempontjából;

23.  kéri egyenlő díjszabás alkalmazását, ami lehetővé teszi a leghátrányosabb helyzetűek megfizethető áron történő ellátását;

24.  meg van győződve róla, hogy a helyi megtakarított forrásokat is fel kell használni, de ennek érdekében a kormányoknak fel kell számolniuk minden olyan jogi, adóügyi vagy közigazgatási akadályt, ami gátolja a helyi pénzpiacok fejlődését;

25.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el egy, a vízgazdálkodás támogatására irányuló politikát, amely a tiszta vízhez való egyetemes, méltányos és diszkriminációtól mentes hozzáférés elvén alapszik;

26.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg és támogassák a fejlődő országok által az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az éghajlatváltozás hatásainak csökkentése érdekében tett erőfeszítéseket; emlékeztet ennek kapcsán az éghajlatváltozással szembeni globális szövetség gyors létrehozásának fontosságára;

27.  hangsúlyozza, hogy a vízellátási és vízgazdálkodási politikák kidolgozásakor figyelembe kell venni a szegények szükségleteit, különös tekintettel az éghajlatváltozásnak leginkább kitett népességre;

28.  kéri, hogy az EU-t az isztambuli fórumon képviselő elnökség kapjon megbízást:

• -arra, hogy az ivóvízhez való hozzájutást az ember létfontosságú, alapvető jogának tekintse, ne csupán áruba bocsátható kereskedelmi terméknek, amelyre csak a piac szabályai vonatkoznak, valamint
• -arra, hogy álljon ki a jelen állásfoglalásban megfogalmazott irányvonal mellett;

29.  kéri, hogy az ENSZ keretén belül induljanak tárgyalások egy olyan nemzetközi szerződés érdekében, amely elismeri ezt a jogot;

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS-EU Miniszterek Tanácsának, az ENSZ főtitkárának és a Vízügyi Világszerződés bizottságai főtitkárságának.