Eljárás : 2008/2639(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B6-0192/2009

Előterjesztett szövegek :

B6-0192/2009

Viták :

Szavazatok :

PV 24/04/2009 - 7.21
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0329

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 120kWORD 77k
16.4.2009
PE423.113
 
B6‑0192/2009
a B6-0489/2008 és a B6-0494/2008 szóbeli választ igénylő kérdésekhez
az eljárási szabályzat 108. cikkének (5) bekezdése alapján
előterjesztette: Gérard Deprez
az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság nevében
a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége megvalósulását illetően elért 2008. évi haladásról szóló éves vitáról (az EU-Szerződés 2. és 39. cikke)

 
B6‑0192/2009

Az Európai Parlament állásfoglalása a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége megvalósulását illetően elért 2008. évi haladásról szóló éves vitáról (az EU-Szerződés 2. és 39. cikke)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EU-Szerződés 2., 6. és 39. cikkére, valamint az EK-Szerződés 13., 17–22., 61–69., 255. és 286. cikkére, amelyek az EU és a Közösség mint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége fejlődésének legfontosabb jogalapját képezik,

–  tekintettel a Tanácshoz (B6-0489/2008) és a Bizottsághoz (B6-0494/2008) intézett, a 2008. december 17-i plenáris ülésen megvitatott szóbeli választ igénylő kérdésekre(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.  mivel az Amszterdami Szerződés hatálybalépése után tíz évvel:

   –a jog érvényesülésével, a szabadsággal és a biztonsággal kapcsolatos uniós vívmányok jelentős mértékben bővültek, megerősítvén a tagállamok azon döntését, hogy az Európai Unió intézményeit az uniós polgárok szabadságának, biztonságának és a jog érvényesülésének biztosítására széles körben bevonják az e területre vonatkozó döntéshozatalba,
   –az uniós polgárok az Eurobarométer időszakos felmérései szerint egyre inkább úgy érzik, hogy az uniós szintű fellépések hozzáadott értéket képviselnek a pusztán nemzeti szintűekhez képest, és a polgárok kétharmada támogatja azokat az uniós szintű intézkedéseket, amelyek az alapvető jogok (többek között a gyermekek jogainak) védelmét, valamint a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelmet segítik elő, és mindössze 18%-uk véli úgy, hogy az uniós szintű fellépés nem jár további haszonnal,

B.  mivel a fent említett pozitív tényezők nem ellensúlyozzák:

   –az uniós döntéshozatali folyamat folyamatos jogi gyengeségét és összetettségét, különösen a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén, amelyhez uniós szinten nem áll rendelkezésre megfelelő demokratikus és jogi ellenőrzés,
   –a tagállamok többségének attól való vonakodását, hogy az alapvető jogokkal és a polgárok jogaival kapcsolatos politikákat megerősítsék; ugyanakkor egyre fontosabbnak tűnik, hogy az ugyanazon tagállamon belüli kettős normák elkerülése érdekében ne csupán a határokon átnyúló esetek kerüljenek a középpontba,
   –továbbra is szükség van egy közös uniós bevándorlási és menekültügyi politika kialakítására és helyes végrehajtására, amely a hágai programban és az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban megállapított menetrendhez képest késedelmet szenved,
   –azokat a nehézségeket, amelyekkel a Bizottság szembesül a közelmúltban elfogadott számos közösségi jogszabály időben történő és megfelelő átültetésének biztosítása során, amivel egyidejűleg jelentős mennyiségű levelezést és panaszt, valamint a jogsértési esetek növekvő számát is kell kezelnie,
   –az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szélesebb körű bevonásának szükségességét az uniós jogszabályok valós hatásainak értékelésébe,
   –a civil társadalom és a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségének egyes politikái által érintettek képviselőiből álló hálózat töretlen fejletlenségét; érdemes megjegyezni, hogy a tagállamok igazságügy-miniszterei csak nemrégiben határozták el, hogy olyan hálózatot hoznak létre, amelynek célja nemzeti jogszabályaik kölcsönös erősítése, és hogy ugyanezt a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségének egyéb területein is meg kellene tenni,
   –azt, hogy az uniós ügynökségek között is lassan fejlődik az együttműködés, és fennáll a veszélye, hogy az egyéb uniós szintű operatív testületek számának megsokszorozódásával még összetettebbé válik a helyzet,

C.  mivel fontos emlékeztetni:

   –a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége megvalósulását illetően elért 2007. évi haladásról szóló éves vitáról szóló 2008. szeptember 25-i állásfoglalás(2) Parlament általi elfogadása után, illetve a 2008. decemberi plenáris ülésen az alapvető jogok Európai Unión belüli védelméről és a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége terén elért haladásról folytatott vita során a Tanács és a Bizottság által elfoglalt óvatos álláspontra,
   –arra, hogy a nemzeti parlamentek támogatják a szélesebb körű parlamentközi együttműködést, különösen a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége területén, amint azt jól szemlélteti részvételük az általános vitákban, valamint egyedi alkalmakkor, például az átláthatósággal kapcsolatos uniós szabályok felülvizsgálatával, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2002. június 13-i 2002/475/IB tanácsi kerethatározattal(3), az új uniós PNR-jogszabállyal(4), az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(5), a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelv értékelésével(6) és a büntető- és polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés végrehajtásával kapcsolatban,

1.  felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálták a Lisszaboni Szerződést, hogy ezt mielőbb tegyék meg, mivel ez megoldja majd a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségének területén fennálló legfontosabb hiányosságokat azáltal, hogy:

   –egységesebb, átláthatóbb és jogilag megfelelő keretet hoz létre,
   –megerősíti az alapvető jogok védelmét, kötelezővé téve az Európai Unió Alapjogi Chartáját(7) (a továbbiakban: „a Charta”), és lehetővé téve az EU számára, hogy csatlakozzék az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez,
   –jogokkal ruházza fel az uniós polgárokat és a civil társadalmat a jogalkotási folyamatba való bevonásuk és az Európai Unió Bíróságához való szélesebb körű hozzáférésük biztosítása révén,
   –bevonja az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket az uniós politikák értékelésébe, ezáltal elszámoltathatóbbá teszi az európai és a nemzeti közigazgatást;

2.  felhívja az Európai Tanácsot, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy:

   a)hivatalosan vonják be az újonnan megválasztott Európai Parlamentet a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségére vonatkozó következő, a 2010–2014 közötti időre szóló többéves program elfogadásába, mivel e programot a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után jórészt a Tanács és a Parlament fogja végrehajtani az együttdöntési eljárásnak megfelelően; mivel egy ilyen többéves programnak jóval túl kell mutatnia a tanácsi „jövő” munkacsoportok jelentéseiben szereplő javaslatokon, be kell vonni a nemzeti parlamenteket is, hiszen jelentős szerepet kell betölteniük a célkitűzések meghatározásában és azok nemzeti szintű végrehajtásában;
   b)a Parlament közelmúltbeli ajánlásának(8) megfelelően összpontosítsanak a jövőbeli többéves programra, elsősorban pedig az alapvető jogok és a polgári jogok helyzetének javítására azáltal, hogy továbbfejlesztik a Chartában rögzített, az intézmények által 2000-ben Nizzában és 2007. december 12-én Lisszabonban kinyilvánított célkitűzéseket és alapelveket;

3.  sürgősnek és helyénvalónak véli, hogy a Bizottság:

   a)sürgős kezdeményezéseket tegyen a polgárokat megillető jogok – így a diplomáciai és konzuli védelemhez, valamint a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jog – védelmének javítására;
   b)mechanizmust dolgozzon ki a polgároknak az uniós polgárság tartalmi meghatározásába való szélesebb körű bevonására konzultációs mechanizmus kifejlesztése és az érintettek hálózatainak támogatása révén;
   c)teljes programot terjesszen elő az alperesek eljárási jogainak megerősítését célzó uniós intézkedésekre és a tárgyalást megelőző, illetve azt követő szakaszhoz szükséges garanciákra, különösen azon esetekben, amikor nem az érintett ország állampolgáráról van szó, továbbá általánosságban fejlessze az európai büntető igazságszolgáltatás és a biztonsági intézkedések átvilágítását a polgárokat megillető jogok tekintetében;
   d)rendszeresen gyűjtse és tegye közzé a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségével kapcsolatos főbb politikák fejlődésével kapcsolatos valamennyi lényeges semleges adatot – ideértve a migrációs mozgásokra, a szervezett bűnözés és főként a terrorizmus alakulására vonatkozókat (lásd az EU szervezett bűnözésre vonatkozó fenyegetésértékelését (OCTA) és az Europol által készített „A terrorizmus helyzete az EU-ban és előrejelzési jelentés” című dokumentumot (TE-SAT));
   e)a lehető leghamarabb mutassa be az európai uniós „kék kártya” harmadik országokbeli munkavállalói kategóriáiról, köztük az idénymunkásokról, a vállalatokon belül áthelyezett személyekről és a fizetett gyakornokokról szóló, valamint a FRONTEX megbízatásáról szóló, kidolgozás alatt álló jogi eszközöket; különösen biztosítsa, hogy a FRONTEX megfelelő forrásokkal rendelkezzen céljai eléréséhez, valamint hogy a Parlament teljes körű tájékoztatást kapjon a bevándorlással kapcsolatban harmadik országokkal kötendő megállapodásokról folytatott tárgyalásokról;
   f)dolgozzon ki Európa számára egy belső, a nemzeti biztonsági terveket kiegészítő biztonsági politikát annak érdekében, hogy az uniós polgároknak és a nemzeti parlamenteknek világos képe legyen az unió fellépéseinek hozzáadott értékéről; erősítse meg különösen a szervezett bűnözés egyes formái – így a számítógépes bűnözés, az emberkereskedelem, a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a korrupció – elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós politikát azáltal, hogy hathatós intézkedéseket hoz és a mérhető eredmények elérésére minden rendelkezésre álló együttműködési eszközt bevet, beleértve a nemzetközi bűnszervezetek pénzeszközeinek és vagyonának elkobzásáról, valamint azok szociális célokra való felhasználásáról szóló jogi eszköz elfogadására irányuló intézkedéseket is;
   g)folytassa a bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesítését mind a polgári, mind a büntetőjogi igazságszolgáltatás területén, a bírósági eljárás minden szakaszában, különösen a büntető igazságszolgáltatás vonatkozásában annak biztosítására, hogy a bizonyítékok elismerésére és kölcsönös elfogadására egy egész Európára kiterjedő rendszer jöjjön létre, amely teljes mértékben tiszteletben tartja az alapvető jogokat;
   h)a kölcsönös elismerés fejlesztését egészítse ki olyan intézkedésekkel, amelyek megerősítik a kölcsönös bizalmat, különösen azáltal, hogy valamelyest közelítik egymáshoz a büntető anyagi jogot és a büntetőeljárási jogot, az eljárási jogokat, javítják az igazságszolgáltatási rendszerek működésének kölcsönös értékelését és tökéletesítik az igazságszolgáltatási szakmán belüli kölcsönös bizalom megerősítésének módozatait, például az igazságügyi képzés bővítése és a hálózatok kialakításának támogatása révén;
   i)dolgozzon ki hiteles politikán alapuló, átlátható és hatékony uniós külső stratégiát a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségére vonatkozóan, különösen azon területeken, amelyeken a Közösség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, például a visszafogadási megállapodások, a külső határok védelme és a vízumpolitika terén (mint az USA vízummentessége ügyében is);
   j)kérje fel a Tanácsot a Parlamenttel történő rendszeres konzultációra a bűnügyekkel kapcsolatos rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó nemzetközi megállapodások esetében is, mivel ennek a Tanács által a közelmúltban történt elutasítása ellentétes a lojális együttműködés és az EU demokratikus elszámoltathatóságának elvével; felhívja a Bizottságot, hogy különösen ismertesse a harmadik országokkal a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről és kiadatásról kötött megállapodásokkal kapcsolatos külön európai politika kidolgozásának jelenlegi kritériumait, figyelembe véve az uniós polgárok és az érintett harmadik ország állampolgárai közötti megkülönböztetésmentesség elvét;
   k)külön jogszabályt vezessen be, amely diplomáciai és konzuli védelmet biztosít valamennyi uniós polgár számára attól függetlenül, hogy a szóban forgó tagállam rendelkezik-e képviselettel a harmadik ország területén;
   l)terjesszen elő új javaslatokat annak érdekében, hogy eleget tegyen a Bíróság azon ítéleteinek, amelyeket a természetes és jogi személyek vagyonának befagyasztásával kapcsolatban az alapvető jogok védelméről hozott, tekintettel a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról szóló 2008. július 15-i 2008/583/EK tanácsi határozat(9) mellékletében felsorolt személyekkel kapcsolatos európai bírósági ítéletekre, nevezetesen a T-284/08. sz. PMOI (Iráni Mudzsahedinek Népi Szervezete) kontra Tanács és a T-256/07sz. PMOI kontra Tanács ügyekben hozott határozatokra is;
   m)erősítse a tagállamok közigazgatása közötti kölcsönös bizalmat és szolidaritást a következők révén:

   –az igazságügyi és rendőrségi együttműködés magasabb szintű minőségi normáinak(10) meghatározása az Európa Tanáccsal együttműködésben;
   –a schengeni együttműködéssel és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatban már meglévő kölcsönös értékelési mechanizmusok megerősítése és demokratikusabbá tétele;
   –a tagállamok között Schengen kapcsán létrehozott kölcsönös értékelési és segítségnyújtási modell kiterjesztése a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségére vonatkozó valamennyi olyan politikára, amely más tagállamok vagy harmadik országok állampolgárait érinti (így például a migrációs és integrációs politikára, ugyanakkor a terrorizmus és radikalizálódás elleni programokra is);

   n)biztosítsa a meglévő és a jövőbeli EU-ügynökségek – így az Europol, az Eurojust, a FRONTEX és a Cepol – szélesebb körű koordinációját és egymást kiegészítő jellegét, mivel e testületeknek túl kell lépniük a kezdetleges és bizonytalan együttműködésen, és szorosabb kapcsolatokat kell kialakítaniuk a megfelelő nemzeti szolgálatokkal azáltal, hogy magasabb szintű hatékonysági és biztonsági normákat érnek el, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek számára elszámoltathatóbbakká és átláthatóbbakká válnak;
   o)folyamatosan fejlessze és erősítse a határigazgatással kapcsolatos közös uniós politikát, kiemelve ugyanakkor annak szükségességét, hogy a határokkal kapcsolatos uniós stratégia tekintetében a lehető leghamarabb meghatározásra kerüljön egy globális struktúra, valamint annak módja, hogy hogyan álljanak kölcsönhatásban egymással és működjenek egységként az egymáshoz kapcsolódó programok és projektek, a közöttük fennálló kapcsolatok optimalizálása és az esetleges párhuzamosságok vagy ellentmondások elkerülése érdekében;

4.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges erőfeszítést a folyamatban lévő projektek befejezése és a Vízuminformációs Rendszer (VIS), valamint a Schengeni Információs Rendszer második generációja (SIS II) mielőbbi hatálybalépésének biztosítása érdekében;

5.  javasolja, hogy a Bizottság tartózkodjon az új rendszerek, nevezetesen a be- és kilépési rendszer bevezetéséről szóló jogalkotási javaslatok idő előtti benyújtásától, mielőtt a VIS, valamint a SIS II megkezdené működését; hangsúlyozza, hogy fel kell mérni egy új rendszer felállításának tényleges szükségességét, tekintettel a már meglévő rendszerekkel való nyilvánvaló kölcsönhatásokra; alapvető fontosságúnak tartja a meglévő rendszerek szükséges változtatásainak megvizsgálását, valamint alapos becslés készítését az egész folyamat tényleges költségeiről;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a fenti ajánlásokat, továbbá a Parlament által a 2008. szeptember 25-i állásfoglalásában, valamint az alábbi állásfoglalásokban megfogalmazottakat foglalja bele a többéves programra vonatkozó javaslatába:

   –„Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2004–2008)” című, 2009. január 14-i állásfoglalás(11),
   –az európai polgársággal kapcsolatos problémákról és lehetőségekről szóló, 2009. április 2-i állásfoglalás(12),
   –a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2007. szeptember 27-i állásfoglalás(13),
   –az Európai Unió határigazgatása terén teendő újabb lépések előkészítéséről és harmadik országok hasonló tapasztalatairól szóló, 2009. március 10-i állásfoglalás(14),

   valamint

   –a közös európai menekültügyi rendszer jövőjéről szóló, 2009. március 10-i állásfoglalás(15);

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+PV+20081217+ITEM-014+DOC+XML+V0//IT&language=EN
(2) Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0458.
(3) HL L 164., 2002.6.22., 3. o.
(4) Az utas-nyilvántartási adatok (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról szóló tanácsi kerethatározatra irányuló javaslat (COM(2007)0654).
(5) HL L 158., 2004.4.30., 77. o.
(6) HL L 31., 2003.2.06., 18. o.
(7) A Charta szövege: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2007:303:0001:0016:EN:PDFhttp://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2007:303:0001:0016:EN:PDF Magyarázat:
(8) Lásd a 2009. január 14-i állásfoglalását az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2004–2008) (Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0019).
(9) HL L 188., 2008.7.16., 21. o.
(10) Az Európai Parlament ajánlása a Tanácshoz a büntető igazságszolgáltatás minőségéről és a büntetőjognak a tagállamokban történő összehangolásáról (HL C 304 E, 2005.12.1., 109. o.).
(11) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0019.
(12) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0204.
(13) HL C 219. E, 2008.8.28., 317. o.
(14) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0085.
(15) Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0087.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat