A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0112/2009

Előterjesztett szövegek :

B7-0112/2009

Viták :

PV 21/10/2009 - 9
CRE 21/10/2009 - 9

Szavazatok :

PV 22/10/2009 - 8.9

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 153kWORD 96k
19.10.2009
PE428.720v01-00
 
B7-0112/2009

a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TGT) ülésének és az EU–USA csúcstalálkozónak (2009. november 2–3.) az előkészítéséről


Helmut Scholz, Willy Meyer, Marie-Christine Vergiat, Patrick Le Hyaric a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

az Európai Parlament állásfoglalása a Transzatlanti Gazdasági Tanács (TGT) ülésének és az EU–USA csúcstalálkozónak (2009. november 2–3.) az előkészítéséről  
B7‑0112/2009

Az Európai Parlament,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel Európa népei gyökeres politikai változást várnak az új Obama-kormánytól; mivel Obama elnök fontos szimbolikus gesztusokat tett, amivel jelezte a világnak, hogy a külpolitikában sor fog kerülni erre változásra,

B.  mivel a pozitív fejlemények ellenére jelentős problémák továbbra is fennállnak, például:       

Ø az Afganisztánban zajló háború továbbra is több ezer halott és sebesült civil áldozatot szed, valamint az ország vészes destabilizációjához vezet; mivel a NATO-szövetség katonai szempontú politikája az ország egyetlen problémáját sem oldotta meg,

Ø az Egyesült Államok hadereje továbbra is jelen van az egész világon,

Ø noha Obama elnök hivatala elfoglalásának másnapján utasítást adott arra, hogy Guantánamót egy éven belül be kell zárni, e cél elérését politikai, jogi és diplomáciai akadályok hátráltatják,

Ø továbbra is léteznek az Egyesült Államok által harmadik országokban működtetett börtönök, például Afganisztánban (Bagramban),

Ø az Egyesült Államoknak a terrorizmus leküzdésére irányuló stratégiája kiterjedt eszközöket vesz igénybe az európai állampolgárokra vonatkozó bizalmas adatok ellenőrzéséhez és a banki adatok nyomon követéséhez a Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság (SWIFT) hálózatán keresztül, e tevékenységek pedig annak a kockázatát rejtik magukban, hogy csorbulhatnak az európai állampolgárok alapvető jogai és szabadságjogai,

Ø az Egyesült Államok nem ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) alapokmányát, és kétoldalú egyezmények segítségével továbbra is megakadályozza, hogy jogellenes cselekményeket elkövető állampolgárait az NBB elé lehessen állítani,

Ø  az Egyesült Államok 38 államában és szövetségi szinten továbbra is létezik a halálbüntetés,

Ø  az új kormány nem szüntette meg a Kubával szemben alkalmazott szankciókat,

C. mivel a világban komoly és mély recesszió uralkodik, amely az Egyesült Államokból indult, de gyökerei a politikai és üzleti vezetők, valamint elismert közgazdászok közös, az Atlanti-óceán mindkét partján uralkodó meggyőződésében keresendők, amely szerint a „szabad piac jobban tudja”, és a piaci erők szabad kölcsönhatása garantálja a források hatékony és eredményes elosztását,

D. mivel a pénzügyi rendszer összeomlása a reálgazdaságot az egész világon, többek között az Egyesült Államokban olyan problémák elé állította, mint a munkahelyek számának jelentős csökkenése, az életszínvonal csökkenése, az otthonaikat elveszítő emberek, valamint a nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerekre gyakorolt hatalmas nyomás, mivel az Egyesült Államok, az Európai Unió és a G20-tagországok nem érték el a saját maguk által az első G20-csúcstalálkozón kitűzött célt, amely az „új gazdasági rendre” vonatkozó szabályok bevezetésére irányuló azonnali és határozott lépések megtételére vonatkozott,

E.  mivel az utóbbi harminc évben a pénzügyi piacokon tett befektetések hatalmas növekedése és az eszközök árainak „felfúvódása” mögötti legfőbb mozgatóerő az volt, hogy különösen az Egyesült Államokban és az Európai Unióban a jövedelmek és vagyoni helyzet terén mutatkozó egyenlőtlenség nőtt (a jövedelmek és a vagyonok gyarapodtak, a munkavégzésből szerzett jövedelmek részaránya pedig zuhanásszerűen csökkent a nemzeti jövedelem megoszlásában), mivel teljes csődbe torkollott mind a pénzpiacok liberalizálására irányuló neoliberális politika, mind a bármi áron a részvényérték növekedését célzó rövidtávú törekvés,

1.  felhívja a Tanácsot é a Bizottságot, hogy használja ki a lendületet és helyezze új elméleti alapokra a transzatlanti kapcsolatokat a következők érdekében:

a.  a világban lévő válsághelyzetek megszüntetésére irányuló fenntartható megoldások megvitatása, amelyek felváltanák a katonai szuperhatalmi koncepciót,

b.  a radikális politikai reformok szükségességének elismerése a gazdasági és pénzügyi válság rendszerszerű okainak kezeléséhez és az azonnali határozott lépések megtételéhez az „új gazdasági rendszer” szabályainak kidolgozása érdekében,

c.  annak megerősítése, hogy a terrorizmus ellen nem lehet a nemzetközi jogot megsértve és az olyan bevett, alapvető és közösen vallott értékek ellenében harcolni, mint az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, a jogállamiság és a vonatkozó genfi egyezmények;

d.  annak megvitatása az egyesült államokbeli partnerekkel, hogy a multilateralizmus, különösen pedig az ENSZ-en belüli nemzetközi együttműködés iránt mindkét fél által vállalt elkötelezettséget hogyan lehet a gyakorlatba átültetni,

2.  úgy véli, hogy ebből a célból hasznos lenne az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti parlamenti politikai párbeszéd elmélyítése; kéri, hogy a Bizottság fordítson nagyobb figyelmet a civil társadalmi kapcsolatokra, és kevésbé összpontosítson az üzleti párbeszédre;

Nemzetközi kérdések

3.  hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a jelenlegi afganisztáni katonai stratégia és civil újjáépítési stratégia őszinte értékelésére; arra a következtetésre jutott, hogy a stratégia terén jelentős váltás szükséges, mivel a béke, a biztonság és a fejlődés csak akkor jut érvényre, ha sikerül kitörni az erőszak gyűrűjéből, a jelenleg érvényesülő katonai megoldások helyébe fokozottabb polgári újjáépítési erőfeszítések lépnek, valamint ha ennek eredményeként helyreáll az afgán lakosság bizalma; kéri a NATO-csapatok azonnali kivonását az országból;

4.  megállapítja, hogy az Obama-kormány új erőfeszítései ellenére a közel-keleti folyamat holtpontra jutott; kéri a transzatlanti partnereket, hogy fokozzák erőfeszítéseiket; ismételten hangsúlyozza, hogy a transzatlanti partnerek Izraellel folytatott kapcsolatainak fejlesztését szigorúan az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának, továbbá a gázai és a megszállt palesztin területeken uralkodó humanitárius válság megszüntetésének és az átfogó békemegállapodás iránti elköteleződésnek a feltételéhez kell kötni;

5.  mélységesen aggódik a Gázában rekedt 1,5 millió palesztin sorsa és biztonsága miatt, akiknek nincs lehetőségük elhagyni az övezetet; kéri a transzatlanti partnereket, hogy az Izraellel folyatott kapcsolatok keretében ragaszkodjanak ahhoz, hogy Izrael tegye lehetővé élelmiszer, sürgős orvosi segítség és üzemanyag szállítását a Gázai övezetbe az átkelőhely megnyitása és a blokád feloldása révén;

6.  üdvözli Obama elnöknek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1887. számú, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a nukleáris leszerelésről szóló határozatára irányuló kezdeményezését, valamint azt a döntését, amellyel elvetette az Európai Unió egyes tagállamaiba rakétaelhárító rendszert telepítésére irányuló tervet; kéri a transzatlanti partnereket, hogy a csúcstalálkozón vitassák meg a határozat végrehajtásának mikéntjét;

7.  sürgeti az Európai Uniót és az Egyesült Államokat, hogy az ENSZ rendszerében többoldalú szinten, illetve kétoldalú szinten is igyekezzenek biztosítani a fegyverzet-ellenőrzési megállapodások megújítását; ismételten felkéri az Egyesült Államokat, hogy:

Ø állítsa le a harctéri nukleáris fegyverek új generációinak fejlesztését;

Ø ratifikálja az atomcsend-szerződést;

Ø ratifikálja a gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, valamint megsemmisítésükről szóló ottawai egyezményt;

Ø hagyjon fel az ENSZ biológiai és vegyifegyver-tilalmi egyezményéhez csatolt megfelelési jegyzőkönyv ellenzésével;

Ø az atomsorompó-szerződésből eredő valamennyi kötelezettség, és különösen a 2. cikk kötelezettségeinek szigorú betartásával járuljon hozzá az atomsorompó-szerződés rendszerének erősítéséhez;

Ø adjon új lendületet a vegyifegyver-tilalmi szerződés végrehajtásának és szervezete megerősítésének;

Emberi jogok és alapvető szabadságjogok

8.  kéri Obama elnököt, hogy tegyen eleget ígéretének, és 2009 végéig szüntesse meg a guantánamói fogolytábort; kéri Obama elnököt, hogy vessen véget a rendkívüli letartóztatás és kiadatás gyakorlatának; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Obama-kormánnyal folytatott egyeztetés során vesse fel az Egyesült Államok által Afganisztánban működtetett börtönök problémáját, és követelje bezárásukat.

9.  ismételten kéri, hogy az Egyesült Államok törölje el a halálbüntetést szövetségi és állami szinten;

10. ismételten aggodalmának ad hangot az európai polgárok adatvédelmi jogainak az Egyesült Államokkal az Európai Unióról szóló szerződés 24. és 38 cikke alapján kötött nemzetközi megállapodás formájában való megsértésével kapcsolatban, melynek értelmében továbbra is folytatódik a SWIFT-adatok továbbítása az Egyesült Államok a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programja (TFTP) számára; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy az Európai Unió a jogállamiság elvén alapul, és hogy az európai polgárok személyes adatainak harmadik országok számára biztonsági okból történő átadása során tiszteletben kell tartani az eljárási garanciákat és adatvédelmi jogokat, valamint meg kell felelni a nemzeti és európai szintű adatvédelmi jogszabályoknak;

11. emlékeztet arra, hogy a 2010. január 1-én életbe lépő, a jogsegélyről szóló EU–USA-megállapodás biztosította transzatlanti keretben a 4. cikk kérésre, a nemzeti hatóságok közreműködésével lehetővé teszi a bizonyos célzott pénzügyi adatokhoz való hozzáférést, és szilárdabb jogalapot biztosítana a SWIFT adatainak átadásához, mint a javasolt ideiglenes megállapodás;

12. üdvözli a vízummentességi program újabb hét uniós tagállamra való közelmúltbeli kiterjesztését; sürgeti azonban az Egyesült Államokat, hogy törölje el a vízumkötelezettséget a többi tagállam esetében is, és hogy valamennyi uniós polgárt részesítse egyenlő bánásmódban a teljes viszonosság alapján; aggodalmának ad hangot az uniós állampolgárok számára kiadandó ESTA (elektronikus utazásengedélyezési rendszer) engedélyek adminisztrációs díjainak tervezett bevezetése kapcsán, és felszólítja a Bizottságot, hogy kezelje ezt a kérdést prioritásként az Egyesült Államok kormányával való párbeszéde során;

Gazdasági kérdések

13. úgy véli, hogy sem egy új transzatlanti gazdasági partnerség, sem az Egyesült Államokkal közösen létrehozandó szabadkereskedelmi övezet nem lehet célkitűzés az EU számára az Egyesült Államokkal való kapcsolatában; úgy véli, hogy az EU-nak diverzifikálnia kell gazdasági kapcsolatait, fenn kell tartania közegészségügyi és környezetvédelmi politikáit, és meg kell erősítenie gazdasági kapcsolatait a világ többi régiójával;

14. támogatja a G20-országok néhány vezetőjének kezdeményezését, melynek célja a bankároknak fizetendő prémiumok egyértelmű meghatározása és a túlzott fizetések korlátozása; hangsúlyozza, hogy sürgető igény van arra, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió tagállamai élen járjanak, és csökkentsék az eleve jól fizetett bankárok prémiumait;

15. üdvözli a G20-csoport megállapodását, melynek értelmében a bankok számára elő kell írni, hogy az általuk átcsomagolt kölcsönök bizonyos részét tartsák meg, és eszközfedezetű értékpapírokként adják el őket; ugyanakkor határozottan bírálja, hogy a bankok pozícióinak fedezésére szolgáló tőkét valószínűleg csupán megduplázzák, és hogy az új szabályokat legkorábban a jövő év végén vezetik be; sajnálatosnak tartja, hogy az Egyesült Államok kormánya és az Európai Unió tagállamainak kormányai azt szeretnék, ha a Bázeli Bizottság év végéig csupán a „globális likviditásra vonatkozó minimális követelményeket” dolgozná ki;

16. úgy véli, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió a világ legfontosabb pénzügyi központjaival rendelkező régióként közös megközelítést kell, hogy alkalmazzon a pénzügyi és gazdasági válság kezelésére, és ragaszkodik ahhoz, hogy csak ez képes gátat szabni az önkényes szabályozásnak, melynek révén az Atlanti-óceán egyik partján tevékenykedő pénzügyi ágazat kijátssza kormányát a másik part kormányzata ellenében;

17. véleménye szerint a pénzügyi ágazatnak vissza kell térnie eredeti funkciójához, és elsősorban a köz érdekében kell működnie, el kell fogadnia az alacsonyabb hozamokat, és a rövidtávú haszon helyett a kockázatkerüléshez és a hosszú távú célkitűzésekhez kapcsolt bónuszrendszerekben kell megállapodnia; rámutat arra, hogy az iparosodott országokban és különösen az Egyesült Államokban és néhány EU-tagállamban a pénzügyi ágazat már olyan hatalmas, hogy az már nem a köz javát szolgálja, és ezért megfelelőbb méretűvé kell alakítani;

18. üvözli, hogy az Egyesült Államok és az Európa Unió egyetértenek abban, hogy sürgős szükség van a nemzetközi pénzügyi intézmények igazgatási reformjára, tekintettel a fejlődő országok növekvő erejére; hangsúlyozza, hogy csupán az első, jó irányba tett lépésnek tekinthető, hogy a Nemzetközi Valutaalapban (IMF) a szavazatok legalább 5%-a, míg a Világbankban a szavazatok 3%-a a túl nagy arányban képviselt országoktól az alulreprezentált országokhoz kerül; ösztönzi az Egyesült Államok kormányát és az EU-tagállamok kormányait, hogy működjenek közre e reform sikerre vitelében;

19. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vitassa meg a transzatlanti partnerekkel, hogy miként lehet előrelépést elérni a fejlődő országok gyógyszerekhez való hozzájutása terén, és ellenezze nyomatékosan az Egyesült Államok azon kezdeményezését, hogy a fejlődő országokkal kötendő valamennyi kétoldalú megállapodásba olyan záradékot illesszenek, amelyben az érintett országok lemondanak a dohai megállapodásnak a jelentősebb közegészségügyi problémák (AIDS, tuberkulózis stb.) kezeléséhez szükséges generikus gyógyszerek gyártását és importálását lehetővé tevő rendelkezésének alkalmazásáról;

20. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyék semmissé a Blair House megállapodást, mely korlátozza az olajos magvak és fehérjenövények termelését, nem engedi hogy az EU termelje ezeket, és arra kényszeríti az Uniót, hogy olyan mezőgazdasági energiaforrásokat importáljon, mint a szójababok és egyéb termények, melyek gyakran GMO-termékek;

21. úgy véli, hogy számos, az EU és az USA közti kereskedelmi konfliktus alapját – pl. a hormonkezelt hús és GMO-termékek körüli ellentétek – a biztonságos élelmiszerellátáshoz és biztonságos környezethez való jog alkotja, és kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy járjon el az alkalmazandó uniós jogszabályok szerint, illetve azok védelmében;

22. úgy véli, hogy az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak – tekintettel arra, hogy igen jelentős energiafogyasztók és a világ energiafogyasztásának 38%-áért felelősek – élen kell járniuk és közös erőfeszítéseket kell tenniük az alternatív energiatermelés módozatainak kifejlesztése érdekében; hangsúlyozza a környezeti szempontból fenntartható alternatívák kifejlesztésének szükségességét és az erdők védelmének világszerte való biztosítását;

Éghajlatváltozás

23. üdvözli, hogy az Egyesült Államok új kormánya változtatott az éghajlatváltozás korlátozása érdekében elérendő ambiciózus célkitűzésekhez való hozzáállásán; ugyanakkor aggodalmának ad hangot Bruton nagykövet értékelésével kapcsolatban, mely szerint előfordulhat, hogy az Egyesült Államok szenátusa végső soron csak jövőre, az ENSZ éghajlatváltozással kapcsolatos, koppenhágai konferenciájának lezárulta és a küldöttségek hazatérte után tűzi napirendre a kérdés tárgyalását; felszólítja a csúcstalálkozó résztvevőit, hogy a koppenhágai ENSZ csúcstalálkozón törekedjenek közös álláspont kialakítására, és különösen arra, hogy minden lehetséges eszközzel és pénzügyi intézkedéssel támogassák a fejlődő országokat az éghajlatváltozás korlátozására tett erőfeszítéseikben;

Egyéb kérdések

24. ismételten rámutat, hogy a „Helms-Burton-féle” területen kívüli törvények és a Kuba elleni kereskedelmi embargó törvénytelenek és vissza kell vonni őket; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU–USA csúcstalálkozón vessék fel a kérdést, és munkálkodjanak ezen rendelkezések eltörlésén, szükség esetén vonják kérdőre az Egyesült Államokat a WTO-ban;

25. mély aggodalmának ad hangot az Egyesült Államokkal folytatott jogalkotási párbeszéd kiegyensúlyozatlansága, és ennek az európai jogalkotásra gyakorolt hatása miatt; úgy véli, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanácsban (TGT) folyó munkát elszámoltathatóvá és átláthatóvá kell tenni;

26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, valamint az Amerikai Egyesült Államok elnökének és kongresszusának.

 

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat