ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a FAO csúcstalálkozójáról és az élelmezésbiztonságról
23.11.2009
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
James Nicholson az ECR képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0168/2009
B7‑0168/2009
az Európai Parlament állásfoglalása a FAO csúcstalálkozójáról és az élelmezésbiztonságról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EK-Szerződés 33. cikkére,
– tekintettel az élelmiszer- és takarmányárak növekedéséről szóló, 2007. október 25-i állásfoglalására,[1] valamint az élelmiszeráraknak az EU-ban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről szóló, 2008. május 22-i állásfoglalására,[2]
– tekintettel „Az afrikai mezőgazdaság előmozdítása – Javaslat az afrikai mezőgazdaság fejlesztésére és az élelmezésbiztonságra” című, 2007. november 29-i állásfoglalására,[3]
– tekintettel a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0450),
– tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az emelkedő élelmiszerárak jelentette kihívás kezelése – Irányvonalak az uniós fellépés számára” című bizottsági közleményre (COM(2008)0321),
– tekintettel a közös agrárpolitikáról és a globális élelmezésbiztonságról szóló (McGuinness) jelentésre (2008/2153(INI),
– tekintettel az 1996. évi Világélelmezési Csúcstalálkozó következtetéseire,
– tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által közzétett, a 2008–2017-as időszakra vonatkozó mezőgazdasági kitekintésre,
– tekintettel a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) ajánlásaira,
– tekintettel a közös agrárpolitika felülvizsgálatának eredményére,
– tekintettel a dohai fejlesztési forduló keretében folyamatban lévő WTO-tárgyalásokra,
– tekintettel a támogatások hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra,
– tekintettel a 2009. november 16–18-án, Rómában tartott élelmezésbiztonsági világ-csúcstalálkozón kiadott nyilatkozatra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a világ népessége 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárd főt, az élelmiszerek iránti globális kereslet pedig ugyanebben az időszakban megkétszereződik; mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete becslései szerint a globális élelmiszer-termelésnek addig 70%-kal kell növekednie; mivel ezt kevesebb víz és növényvédő szer felhasználásával kell elérni, úgy, hogy eközben az éghajlatváltozás következtében kevesebb mezőgazdasági hasznosítású földterület áll rendelkezésre,
B. mivel világszinten az Európai Unió a fejlesztési és humanitárius segélyek fő adományozója, ugyanakkor nemzetközi szinten – és különösképpen az Európai Unióból érkező – mezőgazdasági célú segélyek részesedése az 1980-as évek óta folyamatosan csökken,
C. mivel a jelenlegi válság az Európai Unió és a fejlődő világ alacsony jövedelmű háztartásait érinti a legsúlyosabban, ahol a háztartások – a 20%-nál alacsonyabb EU-átlaggal szemben – a teljes bevételük 60–80%-át költik élelmiszerre,
D. mivel az Európai Unió továbbra is jelentős élelmiszer-termelő, a világ búzatermelésének 17%-át, tejtermelésének 25%-át, baromfitermelésének 13%-át, sertéshústermelésének 20%-át, marhahústermelésének pedig 30%-át adja; mivel ugyanakkor nagy agárimportőr is, hiszen számos mezőgazdasági termék esetében a megtermelt mennyiség jelentősen elmarad az önellátáshoz szükséges szinttől,
E. mivel a magas takarmányárak növelik a termelés költségeit, ami az állattenyésztésből származó termékek előállításának csökkenését eredményezheti, annak ellenére, hogy különösen a fejlődő gazdaságokban az ilyen típusú árucikkek iránti kereslet növekszik és továbbra is növekedni látszik,
F. mivel az árucikkek árának drámai mértékű ingadozásai a világpiac markáns és rendszeres jellemzőjévé válhatnak; mivel a magasabb élelmiszerárak nem vezetnek automatikusan a mezőgazdasági üzemek nagyobb bevételéhez főleg a mezőgazdasági üzemek gyorsan növekvő bemeneti költségei és a termelői és fogyasztói árak között tapasztalható folyamatosan növekvő árrés miatt,
G. mivel a világ élelmiszerkészletei rendkívül alacsony szintre csökkentek, míg a II. világháború után egy évre elegendő készlet állt rendelkezésre, 2007-ben csak 57, 2008-ban pedig csupán 40 napra elegendő élelmiszerkészlet,
H. mivel a fenti és egyéb tényezők rendkívül sok emberre nézve közvetlen és súlyos következményekkel jártak; mivel az élelmiszerár-válság miatt globálisan milliókat veszélyeztet még nagyobb szegénység és éhezés; mivel ezek a fejlemények világszerte forrongásokat és nyugtalanságot váltottak ki, ami tovább csökkenti a világ országainak és régióinak stabilitását,
I. mivel a világméretű éhezés ellen küzdő szervezetek jelenlegi becslései szerint a fejlődő országokban ötből egy ember alultáplált és tartós éhezéstől szenved, és mivel az éhezés és a szegénység miatt naponta több mint 30 000 gyermek hal meg világszerte,
J. mivel az egészség a fejlődés és a gazdasági jólét előfeltétele, minthogy a gyenge egészség súlyos társadalmi és gazdasági terheket ró a családokra és a társadalomra; mivel a biztonságos ivóvízhez, a higiéniához és az élelmezésbiztonsághoz való hozzáférés kulcsfontosságú a globális szintű egészségfejlesztés terén,
K. mivel a fejlődő országokban a mezőgazdaság a munkaerő több mint 70%-ának, számos afrikai országban pedig több mint 80%-ának biztosít foglalkoztatást és megélhetést, és ezért a vidékfejlesztési politika döntő fontosságú a szegénység és az éhezés hatékony kezelése érdekében,
L. mivel az Európai Unió a hagyományoknak megfelelően – a tagállamok hozzájárulásain felül – a világméretű fejlesztési együttműködés körülbelül 10%-át finanszírozza, és ezt megerősíti az EK-eszközökön keresztül történő jelenlegi hozzájárulás (körülbelül 1,8 milliárd euró; 1 milliárd euró a fejlődő országokban a gyorsan emelkedő élelmiszerárak miatt alkalmazandó gyorsreagálási eszköz révén, a fennmaradó összeg pedig a jelenleg rendelkezésre álló fejlesztési és humanitárius segélyezési eszközökön keresztül),
M. mivel a FAO szerint elegendő lenne évi 30 milliárd euró beruházása ahhoz, hogy garantálható legyen a 2050-re 9 milliárd főre növekvő népesség élelmezésbiztonsága,
N. mivel az eddig létrejött nemzetközi és regionális egyezmények elégtelennek bizonyultak a piaci kínálat és a kereskedelem normalizálása tekintetében, főként azért, mert a mezőgazdasági ágazatban a nemzetközi kereskedelem előtt továbbra is jelentős akadályok állnak, ahogyan azt a számos ország által az élelmiszerárak utóbbi időben történő emelkedésére való válaszként hozott protekcionista intézkedések is megmutatták; mivel az élelmiszerárak legutóbbi ugrásszerű emelkedésének figyelmeztetésül kell szolgálnia a világ kormányai számára, hogy a mezőgazdasági termelést ne vegyék magától értetődőnek, és hogy az indokolatlan kereskedelmi akadályok jelentős mértékben hozzájárulnak a mezőgazdasági termékek világpiaci kínálatának elégtelenségéhez,
1. megjegyzi, hogy az élelmezésbiztonság nem egyenlő az élelmiszer-önellátással, és miközben ösztönözni kell a termelés világszerte történő növelését, a legfőbb prioritásnak továbbra is annak kell maradnia, hogy az egész világon biztosítva legyen a fogyasztók mezőgazdasági árucikkekkel való eredményes ellátása;
2. megjegyzi, hogy a mezőgazdaság, a kereskedelem, a migráció és a halászat mind olyan uniós politikai terület, amely közvetlen hatást gyakorol a fejlődő országokra, ezért folyamatos erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy e politikák a lehető legnagyobb mértékben fejlesztésbarát jellegűek legyenek, és összhangban álljanak a fejlesztési együttműködéssel;
3. hangsúlyozza, hogy szegények százmilliói élnek természeti katasztrófákra hajlamos területeken, és hogy figyelembe kell venni e katasztrófák mezőgazdasági termelésre gyakorolt hatását; megjegyzi, hogy a globális felmelegedés növelheti e katasztrófák gyakoriságát és erejét, ami az egészség, az élelmiszertermelés és a vízellátás területén jelentkező problémák elmélyüléséhez vezethet, valamint tömeges migrációt és biztonsági fenyegetéseket okozhat; hangsúlyozza, hogy a katasztrófakockázatok kezelésének a fejlesztési tervezés szerves részét kell alkotnia, nem pusztán humanitárius kérdésként kell megjelennie;
4. hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-biztonság, a jó egészségügyi állapot, az ivóvíz és a higiénia biztosítása egyaránt magas szintű prioritást képez a fejlesztési politikák kialakításában, mivel e tényezők mindegyike a fejlődés és a gazdasági jólét előfeltételei közé tartozik;
5. tudomásul veszi, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési beruházások régóta tartó mélyrepülését tovább súlyosbítja többek között az élelmiszer-, pénzügyi és gazdasági válság, továbbá hangsúlyozza, hogy a komoly előrelépések ellenére az eddigi erőfeszítések általában véve elégtelennek bizonyultak a millenniumi fejlesztési célok és a világélelmezési csúcstalálkozókon tett kötelezettségvállalások elérésére; megjegyzi, hogy közös lépéseket kell tenni e folyamat megfordítására;
6. megjegyzi, hogy a globális élelmezésbiztonság az egyik legsürgetőbb kérdés az Európai Unió számára, valamint azonnali és következetes fellépésre szólít fel az élelmiszer-ellátás biztonságának megteremtése érdekében, az uniós polgárok számára és világméretekben is; véleménye szerint a világ valamennyi mezőgazdasági termelési és élelmezési kultúrájának értékeit el kell ismerni; hangsúlyozza, hogy az élelmiszereknek méltányos áron kell a fogyasztók rendelkezésére állniuk;
7. felszólítja a feleket, hogy működjenek együtt a WTO dohai fejlesztési fordulójának sikeres lezárása érdekében, és úgy véli, hogy létfontosságú lenne egy multinacionális megállapodás a fejlődő világ mezőgazdaságának sikeres fejlesztése érdekében;
8. hangsúlyozza a közös agrárpolitika (KAP) szerepét, amely az Európai Unión belüli élelmiszer-termelés megerősítésének eszköze; úgy véli, hogy a KAP biztos élelmiszerellátást biztosít az uniós polgárok számára a vidéki környezet védelmén és fejlesztésén, valamint a világon a legszigorúbb, uniós élelmiszer-termelési normákon felül;
9. hangsúlyozza, hogy 2007 óta a mezőgazdasági termékek ára drámai módon ingadozott, és az árak 2007 közepétől 2008 közepéig meredeken emelkedtek, amelyet a fogyasztói árak meredek emelkedése követett; megjegyzi, hogy a fogyasztói árakban bekövetkező meredek emelkedést a fogyasztói árak éles és hirtelen zuhanása követte;
10. aggodalommal állapítja meg, hogy a gazdálkodás bemeneti költségei emelkednek (a műtrágyák, vetőmagok és az üzemanyag árának emelkedése), ami (különösen az állattenyésztési ágazatban) a költségek olyan növekedéséhez vezetett, amelyet nem ellensúlyoztak egyformán valamennyi gazdálkodó számára, és amely jelentősen felemésztette a gazdaságok bevételeinek a termények és élelmiszerek árának emelkedéséből eredő növekedési lehetőségeit, elejét véve a termelés növelésére irányuló minden ösztönzésnek; aggasztja, hogy a ráfordítások árának drámai mértékű növekedése csökkentheti a ráfordításokat és potenciálisan kisebb termeléshez vezethet, amely fokozza majd az élelmiszerválságot mind az EU-ban, mind pedig a világ más területein.
11. megerősíti, hogy az EU termelői állítják elő a világ búzatermelésének 27%-át, a tejtermelés 25 %-át és a marhahús-termelés 30 %-át; hangsúlyozza, hogy az életképes gazdaságok megőrzése az EU-ban a következő évek során kiemelkedő fontosságú lesz majd a világ élelmiszer-ellátása szempontjából, különösen az EU-t a világ legfontosabb mezőgazdasági régiójává tevő éghajlatváltozás valószínű hatásait figyelembe véve;
12. felhívja a figyelmet a hosszabb távú strukturális okokra, amelyek szerepet játszanak a mezőgazdasági árucikkek legutóbbi áremelkedésében, beleértve a globális kereslet tartós növekedését és a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos beruházások szüntelen csökkenését; megállapítja, hogy az említett tényezők között az energia, különösen a kőolaj árának emelkedése (a mezőgazdasági üzemek termelési és az élelmiszerek értékesítési költségeinek növekedése folytán) jelentős hatást gyakorolt a globális mezőgazdasági termelésre, a szegény országokban pedig (az élelmiszerek ezen országokon belüli szállítási költsége miatt) élelmiszerválságok kirobbanásához vezetett;
13. figyelembe veszi, hogy a világ 2005-re várhatóan a 9 milliárd főt is meghaladó népességének élelmezésére mostantól a céldátumig 70%-kal kell majd növelni a mezőgazdaság teljesítményét, kevesebb föld, víz és növényvédő szer felhasználásával;
14. hangsúlyozza, hogy a KAP-ot tovább kell formálni az európai és globális élelmiszer-biztonsági aggályok függvényében annak érdekében, hogy a termelők jobban kihasználhassák a globális szintű kereslet növekedését;
15. hangsúlyozza a nemzetközi együttműködés fontosságát, valamint a nemzetközi joggal és az ENSZ Alapokmányával ellentétes, az élelmezésbiztonságot veszélyeztető egyoldalú intézkedésektől való tartózkodás szükségességét;
16. elismeri a FAO azon véleményét, amely szerint az élelmiszerárak emelkedése legsúlyosabban a nettó élelmiszer-importáló országokat érintette, valamint hogy ezen országok közül sok a világ kevésbé fejlett országai közé tartozik; ismételten megerősíti, hogy az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának fő oka a szegénység és az élelmiszerimporttól való függőség;
17. aggodalmát fejezi ki a jelenlegi globális pénzügyi válság miatt; felhívja az Európai Bizottságot, hogy elemezze a pénzügyi válság agrárszektorra gyakorolt hatásait, és gondolkodjon javaslatokon a szektor stabilitásának biztosítása céljából, beleértve a kölcsönökhöz és hitelgaranciákhoz való hozzájutást is;
18. úgy gondolja, hogy a KAP az EU élelmezésbiztonsági politikájának fontos elemét képezi most és 2013 után is; úgy véli, hogy az élelmiszer-ellátás biztonságának hosszú távú fenntartásához elengedhetetlenül szükséges a működőképes ökoszisztéma, a termékeny talaj, az állandó vízkészletek és a sokoldalú vidéki gazdaság;
19. megerősíti, hogy az élelmezésbiztonság kérdése nemzeti hatáskörbe tartozik, és hogy nemzeti szinten kell az élelmezésbiztonsági kihívások kezelésére kidolgozott terveket végiggondolni és kidolgozni, a tervekért felelősséget vállalni és végrehajtani őket az összes fontos szereplővel folytatott konzultációk alapján; hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonság magas prioritást élvez, amelynek a nemzeti programokban és költségvetésekben tükröződnie kell;
20. támogatja az élelmiszer-ipari és mezőgazdasági kutatásokat, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére irányuló kutatásokat, valamint a kutatási eredményekhez és technológiákhoz való nemzeti, regionális és nemzetközi szintű hozzáférés biztosítását; arra ösztönzi a nemzeti kutatási rendszereket, különösen Afrikában, hogy osszák meg egymással információikat és a legjobb gyakorlatokat; kéri, hogy osszák meg a rendelkezésre álló tudást; kéri a nemzeti mezőgazdasági statisztikák, valamint az élelmiszer-ellátás bizonytalanságával és az annak való kiszolgáltatottsággal kapcsolatos korai figyelmeztető és előrejelző rendszerek minőségének javítását, biztos alapot teremtve ezáltal a mezőgazdasági politika és stratégiák számára;
21. megerősíti a technológiába és az innovációba történő befektetés melletti elkötelezettségét a mezőgazdaság és a gazdálkodás terén;
22. hangsúlyozza az államilag finanszírozott kutatás fontosságát, amely hozzájárul az élelmiszerbiztonság előmozdításához; szorgalmazza, hogy a kutatási beruházások ne csak az egyedi új technológiákra irányuljanak, hanem a hosszú távú élelmezésbiztonságot szolgáló, átfogó mezőgazdasági rendszerekre is; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy például egy ökológiai mezőgazdasági kutatással foglalkozó uniós technológiai platform úttörő szerepet játszhatna e területen;
23. úgy véli, hogy a fejlődő országok mezőgazdasági termelésének növekedése szempontjából az egyik legsúlyosabb akadály az, hogy a mezőgazdasági kistermelők nem jutnak a vetőmagok, műtrágyák és öntözési rendszerek fejlesztésével kapcsolatos befektetésekre szolgáló kölcsönökhöz és mikrohitelekhez; továbbá hangsúlyozza a hitelgaranciák nyújtásának kérdését, amelyek az esetek nagy részében nem állnak rendelkezésre; felhívja az Európai Beruházási Bankot, hogy vizsgálja meg azon eszközöket, amelyek révén hitelgarancia-programokat lehet biztosítani a fejlődő országok helyi élelmiszer-termelőinek a hitelhez és mikrohitelhez való hozzájutás támogatása céljából;
24. elismeri, hogy a fiatal gazdálkodók száma folyamatosan csökken; kéri, hogy nyújtsanak több támogatást a fiatalok mezőgazdasági tevékenységének ösztönzésére, és sürgeti, hogy bocsássanak rendelkezésükre pénzügyi támogatásokat;
25. úgy véli, hogy további mezőgazdasági kutatásra van szükség a mezőgazdasági termelékenység növeléséhez, és felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az e tekintetben a 7. kutatási és technológiai fejlesztési keretprogram által kínált lehetőségeket;
26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
- [1] HL C 213. (E), 2008.10.16., 621. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0229.
- [3] Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0577.