ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a FAO csúcstalálkozójáról és az élelmezésbiztonságról
23.11.2009
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Mairead McGuinness, Filip Kaczmarek a PPE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0168/2009
B7‑0170/2009
Az Európai Parlament állásfoglalása a FAO csúcstalálkozójáról és az élelmezésbiztonságról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EK-Szerződés 33. cikkére,
– tekintettel az élelmiszer- és takarmányárak növekedéséről szóló, 2007. október 25-i állásfoglalására,[1] valamint az élelmiszeráraknak az EU-ban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről szóló, 2008. május 22-i állásfoglalására,[2]
– tekintettel a 2007. november 29-i, „Az afrikai mezőgazdaság előmozdításáról – javaslat az afrikai mezőgazdaság fejlesztésére és az élelmezésbiztonságra” című állásfoglalására[3],
– tekintettel a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0450),
– tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az emelkedő élelmiszerárak jelentette kihívás kezelése – Irányvonalak az uniós fellépés számára” című bizottsági közleményre (COM(2008)0321),
– tekintettel a közös agrárpolitikáról és a globális élelmezésbiztonságról szóló (McGuinness) jelentésre (2008/2153(INI),
– tekintettel az 1996. évi Világélelmezési Csúcstalálkozó következtetéseire,
– tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által közzétett, a 2008–2017-es időszakra vonatkozó mezőgazdasági kitekintésre,
– tekintettel a mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felmérés (IAASTD) ajánlásaira,
– tekintettel a közös agrárpolitika felülvizsgálatának eredményére,
– tekintettel a dohai fejlesztési forduló keretében folyamatban lévő WTO-tárgyalásokra,
– tekintettel a támogatások hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra,
– tekintettel a 2009. november 16–18-án, Rómában tartott élelmezésbiztonsági világ-csúcstalálkozón kiadott nyilatkozatra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel világszinten az Európai Unió a fejlesztési és humanitárius segélyek fő adományozója, ugyanakkor nemzetközi szinten – és különösképpen az Európai Unióból érkező – mezőgazdasági célú segélyek részesedése az 1980-as évek óta folyamatosan csökken,
B. mivel a jelenlegi válság az Európai Unió és a fejlődő világ alacsony jövedelmű háztartásait érinti a legsúlyosabban, ahol a háztartások – a 20%-nál alacsonyabb EU-átlaggal szemben – a teljes bevételük 60–80%-át költik élelmiszerre,
C. mivel a Parlament és a Tanács már többször felszólított arra, hogy a globális problémával kapcsolatban határozott válaszlépésre kerüljön sor, amely különösen a mezőgazdasági ráfordításokhoz szükséges finanszírozást és a piaci alapú gazdálkodási eszközökkel kapcsolatos segítségnyújtást biztosítja,
D. mivel az Európai Unió továbbra is jelentős élelmiszer-termelő, a világ búzatermelésének 17%-át, tejtermelésének 25%-át, sertéshústermelésének 20%-át, marhahústermelésének pedig 30%-át adja; mivel ugyanakkor nagy agárimportőr is, hiszen számos mezőgazdasági termék esetében a megtermelt mennyiség jelentősen elmarad az önellátáshoz szükséges szinttől,
E. mivel a takarmány árának növekedése növeli a termelés költségeit, ami az állattenyésztésből származó termékek előállításának csökkenését eredményezheti, annak ellenére, hogy különösen a fejlődő gazdaságokban az ilyen típusú árucikkek iránti kereslet növekszik és továbbra is növekedni látszik,
F. mivel az árucikkek árának drámai mértékű ingadozásai a világpiac markáns és rendszeres jellemzőjének tekinthetők; mivel a magasabb élelmiszerárak nem vezetnek automatikusan a mezőgazdasági üzemek nagyobb bevételéhez főleg a mezőgazdasági üzemek gyorsan növekvő bemeneti költségei és a termelői és fogyasztói árak között tapasztalható folyamatosan növekvő árrés miatt,
G. mivel a világ élelmiszerkészletei rendkívül alacsony szintre csökkentek: ahhoz képest, hogy a II. világháború után egy évre elegendő készlet állt rendelkezésre, 2007-ben csak 57, 2008-ban pedig csupán 40 napra elegendő élelmiszerkészlet,
H. mivel a fenti és egyéb tényezők rendkívül sok emberre nézve közvetlen és súlyos következményekkel jártak; mivel az élelmiszerár-válság miatt globálisan milliókat veszélyeztet még nagyobb szegénység és éhezés; mivel ezek a fejlemények világszerte forrongásokat és nyugtalanságot váltottak ki, ami tovább csökkenti a világ országainak és régióinak stabilitását; mivel még az EU-ban is olyan mértékben merültek ki a készletek, hogy a sürgősségi élelmiszer-ellátó program pillanatnyilag még kevesebb kiosztható élelmiszerrel rendelkezik,
I. mivel a világméretű éhezés ellen küzdő szervezetek jelenlegi becslései szerint a fejlődő országokban ötből egy ember alultáplált és tartós éhezéstől szenved, és mivel az éhezés és a szegénység miatt naponta több mint 30 000 gyermek hal meg világszerte,
J. mivel a fejlődő országokban a mezőgazdaság a munkaerő több mint 70%-ának, számos afrikai országban pedig több mint 80%-ának biztosít foglalkoztatást és megélhetést, és ezért a vidékfejlesztési politika döntő fontosságú a szegénység és az éhezés hatékony kezelése érdekében,
K. mivel az Európai Unió a hagyományoknak megfelelően – a tagállamok hozzájárulásain felül – a nemzetközi fejlesztési együttműködés körülbelül 10%-át finanszírozza; ezt alátámasztja az EK-eszközökön keresztül történő jelenlegi hozzájárulás (körülbelül 1,8 milliárd euró; 1 milliárd euró a fejlődő országokban a gyorsan emelkedő élelmiszerárak miatt alkalmazandó gyorsreagálási eszköz révén, a fennmaradó összeg pedig a jelenleg rendelkezésre álló fejlesztési és humanitárius segélyezési eszközökön keresztül),
L. mivel a természeti erőforrásokra nehezedő, egyre növekvő terhelés mellett az élelmiszerek iránti globális kereslet 2050-re várhatóan megkétszereződik, így szükség van a globális élelmiszer-termelés növelésére,
M. mivel a FAO szerint elegendő lenne évi 30 milliárd euró beruházása ahhoz, hogy garantálható legyen a 2050-re 9 milliárd főre növekvő népesség élelmezésbiztonsága,
N. mivel az eddig létrejött nemzetközi és regionális egyezmények elégtelennek bizonyultak a piaci kínálat és a kereskedelem normalizálása tekintetében; mivel az élelmiszerárak legutóbbi ugrásszerű emelkedésének figyelmeztetésül kell szolgálnia a világ kormányai számára, hogy a mezőgazdasági termelést ne vegyék természetesnek
1. hangsúlyozza, hogy az éhségtől és szegénységtől szenvedő emberek száma mára meghaladta az 1 milliárdot,és ez a világ népessége egyhatodának életét, megélhetését és méltóságát árnyékolja be elfogadhatatlan módon; tudomásul veszi, hogy az élelmezésbiztonsági, mezőgazdasági és vidékfejlesztési beruházások régóta tartó mélyrepülését tovább súlyosbítja többek között az élelmiszer-, pénzügyi és gazdasági válság; továbbá hangsúlyozza, hogy a komoly előrelépések ellenére az erőfeszítések általában véve elégtelennek bizonyultak a millenniumi fejlesztési célok és a világélelmezési csúcstalálkozókon tett kötelezettségvállalások elérésére; megjegyzi, hogy kollektív lépéseket kell tenni e folyamat megfordítása érdekében, valamint ahhoz, hogy a világ elinduljon azon az úton, amely a nemzeti élelmiszer-biztonság keretében a megfelelő élelmiszerhez való jog fokozatos megvalósításához vezet;
2. megjegyzi, hogy a globális élelmezésbiztonság az egyik legsürgetőbb kérdés az Európai Unió számára, valamint azonnali és következetes fellépésre szólít fel az élelmiszer-ellátás biztonságának megteremtése érdekében, az uniós polgárok számára és világméretekben is; véleménye szerint a világ valamennyi mezőgazdasági termelési és élelmezési kultúrájának értékeit el kell ismerni; hangsúlyozza, hogy az élelmiszereknek elfogadható áron kell elérhetőnek lenniük a fogyasztók számára, ugyanakkor megfelelő életszínvonalat kell biztosítani a mezőgazdasági termelőknek;
3. hangsúlyozza a közös agrárpolitika (KAP) jelentőségét, amely az Európai Unión belüli élelmiszer-termelés megerősítésének eszköze; úgy gondolja, hogy a KAP 1962-es bevezetése óta biztos élelmiszer-ellátást jelentett az uniós polgárok számára, a vidéki környezet védelmén és fejlesztésén, valamint a világon a legszigorúbb, uniós élelmiszer-termelési normákon felül; kiemeli annak szükségességét, hogy a közösségi mezőgazdaság a jövőben is betöltse ezt a szerepet;
4. hangsúlyozza, hogy 2007 óta a mezőgazdasági termékek ára drámai módon ingadozott, és az árak 2007 közepétől 2008 közepéig meredeken emelkedtek, amelyet a fogyasztói árak meredek emelkedése követett; megjegyzi, hogy a fogyasztói árakban bekövetkező meredek emelkedést a fogyasztói árak fenntarthatatlan szintekre történő éles és hirtelen zuhanása követte;
5. aggodalommal állapítja meg, hogy a gazdálkodás bemeneti költségei emelkednek (a műtrágyák, vetőmagok stb. árának emelkedése), ami (különösen az állattenyésztési ágazatban) a költségek olyan növekedéséhez vezetett, amelyet nem ellensúlyoztak egyformán valamennyi gazdálkodó számára, és amely jelentősen felemésztette a gazdaságok bevételeinek a termények és élelmiszerek árának emelkedéséből eredő növekedési lehetőségeit, elejét véve a termelés növelésére irányuló minden ösztönzésnek; aggasztja, hogy a bemeneti árak drámai mértékű növekedése csökkentheti a ráfordításokat és potenciálisan kisebb termeléshez vezethet, amely fokozza majd az élelmiszerválságot mind Európában, mind pedig a világ más területein;
6. emlékeztet, hogy az utóbbi évek – mind növekvő, mind csökkenő irányú – áringadozása különösen megnehezítette az élelmezésbiztonság biztosítását; hangsúlyozza, hogy ha a gazdák nem képesek tisztességes áron adni termékeiket, vállalkozásaik egyszerűen meg fognak szűnni. megerősíti, hogy az EU termelői állítják elő a világ búzatermelésének 17 %-át, a tejtermelés 25 %-át és a marhahús-termelés 30 %-át; hangsúlyozza, hogy az EU-ban az életképes gazdaságok megőrzése a közeljövőben kiemelkedő fontosságú lesz az EU és a világ élelmiszer-ellátása szempontjából,
7. felhívja a figyelmet a hosszabb távú strukturális okokra, amelyek szerepet játszanak a mezőgazdasági árucikkek legutóbbi áremelkedésében, beleértve a globális kereslet tartós növekedését és a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos beruházások szüntelen csökkenését; megállapítja, hogy az említett tényezők között az energia, különösen a kőolaj árának emelkedése (a mezőgazdasági üzemek termelési és az élelmiszerek értékesítési költségeinek növekedése folytán) jelentős hatást gyakorolt a globális mezőgazdasági termelésre, a szegény országokban pedig (az élelmiszerek ezen országokon belüli szállítási költsége miatt) élelmiszerválságok kirobbanásához vezetett;
8. figyelembe veszi, hogy a világ 2050-re várhatóan 9 milliárd főt is meghaladó népességének élelmezésére mostantól a céldátumig 70%-kal kell növelni a mezőgazdaság teljesítményét;
9. határozott meggyőződése azonban, hogy a KAP kiigazítását folytatni kell az Európában és az egész világon érvényes élelmezésbiztonsági szempontoknak való megfelelés érdekében; ellenzi a piacszabályozási intézkedések felszámolását és a mezőgazdasági termelők támogatását szolgáló kifizetések csökkentését;
10. hangsúlyozza a nemzetközi együttműködés és szolidaritás fontosságát, valamint a nemzetközi joggal és az ENSZ Alapokmányával ellentétes, az élelmezésbiztonságot veszélyeztető egyoldalú intézkedésektől való tartózkodás szükségességét; felszólít kiegyensúlyozott kereskedelmi megállapodások megkötésére, mivel ezek a globális élelmezésbiztonsági fellépés alapvető elemeit képezik;
11. rámutat, hogy a világon 860 millió ember éhezik tartósan; megjegyzi, hogy a Világbank előrejelzése szerint az élelmiszerárak ugrásszerű emelkedése további 100 millió embert taszíthat még nagyobb szegénységbe;
12. elfogadja a FAO azon véleményét, amely szerint az élelmiszerárak emelkedése legsúlyosabban a nettó élelmiszer-importáló országokat érintette, valamint hogy ezen országok közül sok a világ legkevésbé fejlett országai közé tartozik; ismételten megerősíti, hogy az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának fő oka a szegénység és az élelmiszerimporttól való függőség; tudatában van annak, hogy a nemzetközi piacokon a globális élelmiszer-termelésnek ténylegesen csupán egy kis részével kereskednek, amely egyre kevesebb exportáló országból származik;
13. aggasztja a jelenlegi globális pénzügyi válság, amelynek következtében csökkenhet a mezőgazdasági termeléshez rendelkezésre álló finanszírozás; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a pénzügyi válság agrárszektorra gyakorolt hatásait, és gondolkodjon javaslatokon a szektor stabilitásának biztosítása céljából, tekintetbe véve a kölcsönökhöz és hitelgaranciákhoz való hozzájutást is;
14. úgy gondolja, hogy az EU élelmezésbiztonsági politikájának alapját továbbra is a KAP-nak kell képeznie most és 2013 után is; úgy véli, hogy az élelmiszer-ellátás biztonságának hosszú távú fenntartásához elengedhetetlenül szükséges a működőképes ökoszisztéma, a termékeny talaj, az állandó vízkészletek és a sokoldalú vidéki gazdaság; továbbá véleménye szerint alapvetően fontos, hogy a KAP – más közösségi politikákkal együtt – nagyobb mértékben járuljon hozzá a világ élelmezési egyensúlyához;
15. úgy véli, hogy a közös agrárpolitikának jelentős szerepet kellene játszania az Európai Unió külügyeiben és fejlesztési politikájában, különös tekintettel a külső élelmezésbiztonsági politikára; úgy véli, hogy – amellett, hogy biztosítja az Európai Unió élelmiszer-termelését – a közös agrárpolitika hozzájárulhat a világszerte megnövekedett élelmiszerigény kielégítéséhez;
16. úgy véli, hogy a fejlődő országokban a gyorsan emelkedő élelmiszerárak miatt alkalmazandó gyorsreagálási eszköz feltétlenül szükséges első lépés az élelmiszerválság által leginkább érintettek azonnali szükségleteinek kielégítéséhez; úgy véli, hogy a Bizottságnak ellenőriznie kell a pénzösszegek elköltésének módját, illetve biztosítania kell, hogy azokat mindig olyan területeken használják fel, ahol erre a legnagyobb szükség van, valamint hogy a Parlament számára rendszeresen jelentést kell benyújtani;
17. felhívja a Bizottságot arra, hogy erősítse meg az élelmiszer-ellátás európai és világszinten történő biztosítására szolgáló jelenlegi programjait; felszólít az Élelmezésbiztonsági Tematikus Program (2007–2010) megerősítésére, amely számára jelenleg 925 millió euró került elkülönítésre a teljes programozási időszakra; felhívja a Bizottságot, hogy az élelmiszer-ellátás biztonságával kapcsolatos kérdések tekintetében fogadjon el olyan átfogó stratégiát, amely koherenciát teremt valamennyi közösségi politika között;
18. megerősíti, hogy az élelmezésbiztonság kérdése nemzeti hatáskörbe tartozik, és hogy nemzeti szinten kell az élelmezésbiztonsági kihívások kezelésére kidolgozott terveket végiggondolni és kidolgozni, a tervekért felelősséget vállalni és végrehajtani őket az összes fontos szereplővel folytatott konzultációk alapján; hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonság elsődleges fontosságú, és ennek tükröződnie kell a nemzeti programokban és költségvetésekben;
19. hangsúlyozza, hogy mindenkinek joga van a biztonságos, elegendő és tápláló élelemhez összhangban a nemzeti élelmezésbiztonság összefüggésében a megfelelő élelemhez való jog fokozatos megvalósításával; felszólít az éhezés nélküli világ megteremtésére, ahol az országok végrehajtják a nemzeti élelmezésbiztonság összefüggésében a megfelelő élelemhez való jog fokozatos megvalósítását támogató önkéntes iránymutatásokat, továbbá támogatja az iránymutatások gyakorlati alkalmazását a részvétel, az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvei alapján.
20. támogatja az élelmiszer-ipari és mezőgazdasági kutatásokat, beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére irányuló kutatásokat, valamint a kutatási eredményekhez és technológiákhoz való nemzeti, regionális és nemzetközi szintű hozzáférés biztosítását; arra ösztönzi a nemzeti kutatási rendszereket, különösen Afrikában, hogy osszák meg egymással információikat és a legjobb gyakorlatokat; kéri, hogy osszák meg a rendelkezésre álló tudást; kéri a nemzeti mezőgazdasági statisztikák, valamint az élelmiszer-ellátás bizonytalanságával és az annak való kiszolgáltatottsággal kapcsolatos korai figyelmeztető és előrejelző rendszerek minőségének javítását, biztos alapot teremtve ezáltal a mezőgazdasági politika és stratégiák számára;
21. megerősíti a technológiába és az innovációba történő befektetés melletti elkötelezettségét a mezőgazdaság és a gazdálkodás terén;
22. hangsúlyozza az állami forrásokból finanszírozott kutatás jelentőségét, amely az élelmezésbiztonságot, nem pedig egyoldalúan az ipari érdekeket szolgálja; szorgalmazza, hogy a kutatási beruházások ne csak az egyedi új technológiákra irányuljanak, hanem a hosszú távú élelmezésbiztonságot szolgáló, átfogó mezőgazdasági rendszerekre is; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy például egy ökológiai mezőgazdasági kutatással foglalkozó uniós technológiai platform úttörő szerepet játszhatna e területen;
23. úgy véli, hogy a fejlődő országok mezőgazdasági termelésének növekedése szempontjából az egyik legsúlyosabb akadály az, hogy a mezőgazdasági kistermelők nem jutnak a vetőmagok, műtrágyák és öntözési rendszerek fejlesztésével kapcsolatos befektetésekre szolgáló kölcsönökhöz és mikrohitelekhez; továbbá hangsúlyozza a hitelgaranciák nyújtásának kérdését, amelyek az esetek nagy részében nem állnak rendelkezésre; felhívja az Európai Beruházási Bankot, hogy vizsgálja meg azokat az eszközöket, amelyek révén hitelgarancia-programokat lehet biztosítani a fejlődő országok helyi élelmiszer-termelőinek a hitelhez és mikrohitelhez való hozzájutás támogatása céljából;
24. úgy gondolja, hogy további mezőgazdasági kutatásra van szükség a mezőgazdasági termelékenység növeléséhez, és felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az e tekintetben a 7. kutatási és technológiai fejlesztési keretprogram által kínált lehetőségeket, és fogadjanak el intézkedéseket, amelyek fenntartható és energiahatékony módon javítják a mezőgazdasági termelést;
25. megállapítja, hogy a globális élelmiszerválság a világ békéjére és biztonságára leselkedő legnagyobb veszélyek egyike; e tekintetben üdvözli a Bizottság legújabb erőfeszítéseit a globális élelmezésbiztonság kérdésének kezelésére vonatkozó vizsgálatok terén; felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti és helyi szinten támogassák az ilyen kezdeményezéseket;
26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
- [1] HL C 263. (E), 2008.10.16., 621. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0229.
- [3] Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0577.