ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az iráni helyzetről
3.2.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Adrian Severin, Hannes Swoboda, Roberto Gualtieri, Sergio Gaetano Cofferati, Ana Gomes, María Muñiz De Urquiza az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0078/2010
B7‑0082/2010
Az Európai Parlament állásfoglalása az iráni helyzetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az Európai Unió elnökségének 2009. december 28-i, a közelmúltbeli iráni tüntetésekről szóló nyilatkozatára,
– tekintettel a főképviselőnek az Európai Unió nevében a hét bahá'i vezető ellen Iránban folytatott tárgyalásról tett 2010. január 12-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Európai Tanács 2009. december 10–11-i, Iránról szóló nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlés 2007. december 18-i 62/149. sz. és 2008. december 18-i 63/168. sz. határozatára a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a faji diszkrimináció valamennyi formájának felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményre, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményére, amelyeket az Iráni Iszlám Köztársaság is aláírt,
– tekintettel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) alapszabályára és az atomsorompó-szerződésre, amelyeket az Iráni Iszlám Köztársaság is aláírt,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a 2009. júniusi, vitatott eredményű elnökválasztást követő iráni politikai fejlemények bizonyították, hogy az országban megvan a lehetőség az alulról szerveződő, demokratikus, a lelkes, jól képzett és aktív civil társadalom vezetésével végbemenő változásra,
B. mivel az észlelt választási csalás, valamint a politikai és polgári jogok és alapvető szabadságjogok – különösen a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának – az iszlám köztársaság általi komoly korlátozása ellen szervezett jelenlegi békés tüntetéseket a kormány erőszakos eszközökkel – nevezetesen a Forradalmi Gárda és a Baszidzs Milícia révén – elnyomja,
C. mivel több ezer tiltakozót és másként gondolkodót, köztük egyetemistákat, nőjogi aktivistákat, ügyvédeket, emberi jogi harcosokat, újságírókat, szakszervezeti aktivistákat és reformpárti egyházi személyeket önkényesen letartóztattak a rendszert bírálók megfélemlítésének és az eltérő vélemények elhallgattatásának nyilvánvaló céljával, mivel kormánytisztviselők megerősítették, hogy 2009 júniusa óta legalább 30 tiltakozó vesztette életét a tüntetések alkalmával vagy fogságban, és ezenfelül legalább heten meghaltak a december 27-én, az Ásúra vallási ünnepen történt összecsapások során, mivel a kormány által pénzelt erőszak áldozatainak száma ennél feltehetőleg sokkal magasabb,
D. mivel 2010. január 28-án Mohamed Reza Alizamanit és Aras Rahmanipurt „a monarchista ellenzékben” való állítólagos részvételükért tisztességtelen eljárást követően az iráni hatóságok felakasztották; mivel további kilenc halálra ítélt személy kivégzését is előre bejelentették; mivel Irán egyike azon országoknak, ahol a világon a legmagasabb a kivégzések aránya; és mivel ez az ország az első a fiatalkorú elkövetők halálbüntetésének tilalmát megsértők között,
E. mivel az említett letartóztatottak közül sokan elmondták, hogy a börtönökben és titkos fogvatartási létesítményekben megverték vagy megkínozták őket, néhány esetben pedig szexuális erőszakot követtek el rajtuk; mivel az Iráni Iszlám Köztársaság parlamentje (a madzslisz) 2010 elején megállapította, hogy Szaíd Mortazavi helyettes államügyész közvetlenül felelős legalább három fogolynak kínzás és gondatlanság miatt a Kahrizak börtönben bekövetkezett haláláért, amelynek bezárását a bíróság három évvel korábban elrendelte,
F. mivel 2009 augusztusának elején a bíróság kirakatpereket folytatott több száz vezető reformpárti és aktivista ellen, akik állítólag kapcsolatban álltak a „bársonyos forradalmat” támogató „rendbontókkal”; mivel e perek alatt az említett másként gondolkodók közül többen televíziós közvetítés keretében vallották be bűneiket, láthatóan kényszer hatására,
G. mivel a választást követő emberi jogi válságon felül a biztonsági erők módszeresen zaklatják a vallási kisebbségek tagjait, például a bahá’í hit követőit, a zsidókat és a szunnitákat, valamint önkényes letartóztatási kampányt folytatnak a kurd, azeri, beludzs és arab civil szervezetek és politikai aktivisták ellen,
H. mivel az iráni kormány továbbra is azzal vádolja az európai országokat, hogy beavatkoznak az iráni politikába; mivel a választásokat követő időszakban hasonló vádak alapján, a 2009 decemberében, az Ásúra vallási ünnep napján tartott tiltakozó megmozdulásban játszott állítólagos szerepük miatt kiutasítottak két brit diplomatát, és letartóztattak több iráni személyt, akik az Egyesült Királyság nagykövetségén dolgoztak, valamint két német diplomatát,
I. mivel az iráni kormány keményen fellépett az országos és nemzetközi sajtó ellen, és szigorúan korlátozza az iráni nép információkhoz való hozzáférését; mivel néhány európai vállalat rendelkezésre bocsátott olyan technológiai eszközöket és eljárásokat, amelyek révén lehetségessé vált a Teheránban és más iráni városokban tartott tiltakozó megmozdulásokról szóló tudósítások cenzúrázása,
J. mivel Irán elmulasztotta az év végére kitűzött, arra vonatkozó határidő betartását, hogy eleget tesz a felhívásoknak, és megnyitja nukleáris létesítményeit a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei előtt; mivel Irán a mai napig semmit sem tett azért, hogy a nemzetközi közösség bizalmát visszaszerezze, meggyőzve őt arról, hogy az ország nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál,
K. mivel Mahmúd Ahmedinezsád iráni elnök február 3-án bejelentette, hogy Irán készen áll arra, hogy dúsított urániumot küldjön külföldre további dúsítás céljából,
L. mivel az UNESCO úgy döntött, hogy Teheránt jelöli a filozófia fővárosa címre, és ott rendezi a filozófia világnapját 2010-ben,
1. teljes szívvel támogatja az iráni nép demokratikus törekvéseit; tisztelettel adózik minden iráni férfi és nő előtt, aki békésen tüntetve kiáll alapvető jogaiért és demokratikus elveiért; úgy véli, hogy ezek az emberek azt a vágyukat juttatják kifejezésre, hogy elnyomás és megfélemlítés nélküli társadalomban és a nemzetközi közösséggel békében kívánnak élni;
2. emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a békés gyülekezéshez való jog alapvető emberi jogok, amelyeket tiszteletben kell tartani, és Irán elkötelezte magát e jogok tiszteletben tartása mellett, amikor csatlakozott a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához; e tekintetben sürgeti az iráni kormányt, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a békés gyülekezéshez való jogot és a véleménynyilvánítás szabadságát a 2010. február 11-re bejelentett tüntetések során;
3. határozottan elítéli, hogy az iráni kormány erőszakot alkalmaz a tüntetők ellen, akik a véleménynyilvánítás szabadságát és a békés gyülekezéshez való jogukat kívánják gyakorolni; megdöbbenését fejezi ki e tekintetben, amiért az Ásúra napi tiltakozást követő, valamint a Montazeri ajatollah temetése alatt tartott tüntetéseket elfojtották; felszólít arra, hogy valamennyi, a véleménynyilvánításhoz, egyesüléshez és gyülekezéshez való jogának békés gyakorlásáért őrizetbe vett személyt haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon;
4. követeli, hogy indítsanak vizsgálatot és eljárást azon kormánytisztviselők és a biztonsági erők azon tagjai ellen, akik felelőssé tehetők a tüntetők és őrizetbe vettek megöléséért, megerőszakolásáért és megkínzásáért;
5. határozottan elítéli Mohamed Reza Alizamani és Aras Rahmanipur közelmúltbeli kivégzését és a tisztességtelen eljárással halálra ítélt további kilenc személy előre bejelentett kivégzését; súlyos aggodalmának ad hangot azon személyek helyzetével kapcsolatban, akiket olyan bűncselekménnyel vádolnak – egyes esetekben pedig hivatalosan is vádat emeltek ellenük –, amely halálbüntetést von maga után, holott ők csupán véleményt nyilvánítottak az iráni politikai helyzetről és polgári jogokról; ismételten felhívja az iráni hatóságokat, hogy töröljék el a halálbüntetést, és addig is – az ENSZ Közgyűlés 62/149. és 63/168. számú határozatának megfelelően – vezessenek be moratóriumot a kivégzésekre vonatkozóan;
6. sajnálattal tölti el a tájékoztatás szabadságának módszeres korlátozása az internetes oldalak letiltása és a nem engedélyezett tüntetésekről szóló tudósítások tilalma révén, illetve olyan új korlátozások bevezetése révén, amelyek értelmében az újságírók kötelesek előzetesen engedélyt kérni, hogy egy-egy eseményről tudósíthassanak; határozottan elítéli az iráni kormány döntését, amelynek alapján zavarni kezdték a BBC perzsa adását;
7. üdvözli a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy finanszíroz egy új, farszi nyelven sugárzó televízió-csatornát; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy keressen további lehetőségeket az iráni demokratikus változások előmozdításának támogatására a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze és más eszközök keretében;
8. felszólítja az európai vállalatokat, hogy ne szállítsanak az iráni kormánynak olyan technológiát, amely felhasználható a tiltakozások visszaszorítására, különösen olyan technológiát ne, amely a tartalmak ellenőrzése és az e-mailek, VOIP-hívások és közösségi hálózatépítő internetes oldalakon írt üzenetek forrásainak felderítése révén lehetővé teszi az online kommunikáció ellenőrzését;
9. úgy véli, hogy az iráni választásokat követő fejleményekbe való külföldi beavatkozásra vonatkozó vádak alaptalanok és elfogadhatatlanok; felszólítja az iráni kormányt, hogy haladéktalanul engedje szabadon a két német diplomatát, akit azért tartóztattak le, mert állítólag szerepet játszottak az Ásúra napján tartott tiltakozó megmozdulásban; ebben az összefüggésben kéri az iráni hatóságokat, hogy tartsák be a bécsi egyezményt és a diplomáciai előírásokat;
10. felszólítja a Tanácsot, hogy fontolja meg a biztonsági erőknek a békés tüntetések elfojtásáért és az emberi jogok megsértéséért felelős tagjaival szemben az uniós utazási tilalom bevezetését és vagyoni eszközeik befagyasztását;
11. megerősíti, hogy Iránnak joga van a békés célokra használt atomenergia fejlesztésére az atomsorompó-szerződés keretein belül; tudomásul veszi Mahmúd Ahmedinedzsád iráni elnök bejelentését, amely szerint Irán kész dúsított urániumot küldeni külföldre további dúsítás céljára; reményét fejezi ki, hogy e bejelentést konkrét lépések követik majd, amelyek eloszlatják az aggályokat az ország nukleáris programjával kapcsolatban, amely összhangban áll a NAÜ előírásaival.
12. támogatja az Irán nukleáris programjára vonatkozó kétlépcsős megközelítést; ismételten sürgeti Iránt, hogy teljes mértékben és haladéktalanul tegyen eleget az ENSZ Biztonsági Tanácsa és a NAÜ vonatkozó határozatai szerinti kötelezettségeinek, különösen a NAÜ kormányzótanácsa 2009. november 27-i határozatában megállapított követelményeknek; sürgeti a Tanácsot, hogy támogassa az ENSZ Biztonsági Tanácsának fellépését abban az esetben, ha Irán továbbra sem működik együtt a nemzetközi közösséggel nukleáris programja tekintetében; felhívja a Tanácsot, hogy álljon készen a szükséges „intelligens”, célzott és az atomsorompó-szerződés céljaira összpontosító, az ENSZ Biztonsági Tanácsa eljárását kiegészítő intézkedések megtételére;
13. felhívja a Tanácsot, hogy továbbra is álljon készen kötelezettséget vállalni Iránnal szemben a nukleáris probléma és a regionális biztonsági problémák tárgyalásos megoldása érdekében, számításba véve Irán jogos biztonsági érdekeit és aggályait, amennyiben Irán konkrét döntést hoz e tekintetben; rámutat, hogy ilyen kötelezettségvállalás nem csökkentheti az iráni demokrácia és emberi jogok előmozdítására tett erőfeszítéseket; meggyőződése, hogy a demokratikus és erős Irán kiemelkedő szerepet játszhatna a régió stabilitásának és békéjének megteremtésében;
14. felhívja az UNESCO-t, hogy ismételten mérlegelje döntését, amely szerint a filozófia világnapját 2010-ben Teheránban rendezi meg, és amely szerint támogatja az Olasz UNESCO Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy Teherán maradjon a kezdeményezésnek otthont adó város, ehelyett más városokban tartsák meg a fontos eseményeket, így téve hangsúlyossá az iráni véleménynyilvánítás szabadságának hiányáról szóló üzenet;
15. sajnálattal veszi tudomásul, hogy az iráni kormány lemondta az európai parlamenti küldöttség iráni látogatását; úgy véli, hogy egy ilyen látogatás hozzájárulhatna az Unió és Irán közötti politikai párbeszédhez, feltéve, hogy a küldöttség megbízatást és lehetőséget kap a kormánnyal, valamint az ellenzékkel, az emberi jogi harcosokkal és a civil szervezetek képviselőivel való találkozóra;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.