ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéssel kapcsolatos konferencia kilátásairól
3.3.2010
az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján
Charles Tannock az ECR képviselőcsoport nevében
B7‑0147/2010
Az Európai Parlament állásfoglalása a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéssel kapcsolatos konferencia kilátásairól
Az Európai Parlament,
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. figyelembe véve és megismételve a nukleáris leszerelésről szóló korábbi állásfoglalásait,
B. hangsúlyozva, hogy a kibővített EU által elfogadott európai biztonsági stratégia és az EU-nak a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó stratégiája kiemeli a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása és a leszerelés fontosságát,
C. elismerve, hogy valamennyi tagállam aláíró fele a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésnek (atomsorompó-szerződés), és hogy két állam az atomsorompó-szerződés meghatározása értelmében nukleáris fegyverekkel rendelkező államnak minősül,
D. elismerve, hogy a nemzetközi közösség közeledik ahhoz a ponthoz, ahol a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló rendszer romlása már visszafordíthatatlanná válhat, és ez a nukleáris fegyverek elterjedésének ugrásszerű növekedését okozhatja,
E. elismerve, hogy a NATO továbbra is úgy véli, hogy a nukleáris elrettentés – tekintve a biztonsági környezet instabilitását – még mindig aktuális, és hogy a Szövetség sok új európai tagja csatlakozása eldöntésekor alapvető fontosságúnak ítélte meg ezt a biztosítékot,
1. ismételten megerősíti azt az álláspontját, hogy az atomsorompó-szerződés rendkívül fontos a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása és a nukleáris leszerelés szempontjából;
2. emlékeztet arra, hogy az EU és az atomsorompó-szerződés célja végső soron a nukleáris fegyverek teljes körű felszámolása, ugyanakkor tudatában van annak, hogy ezt a célkitűzést talán lehetetlen elérni a nukleáris technológia terjedésének korában;
3. tudomásul veszi az Egyesült Államok elnökének, Barack Obamának tavalyi prágai beszédét, amely új reményeket ébresztett a nukleáris leszerelést illetően, ugyanakkor számos más nukleáris hatalom nem hagyott jóvá hasonló célkitűzéseket;
4. tudomásul veszi a Biztonsági Tanács 2009. szeptember 24-i 1887. számú határozatát a fegyverzetcsökkentésről, amelynek célja egy mindenki számára biztonságosabb és egy nukleáris fegyverektől mentes világ feltételeinek megteremtése, összhangban a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződéssel (atomsorompó-szerződés);
5. ezzel összefüggésben üdvözli az Oroszországi Föderáció és az USA döntését, hogy tárgyalásokat folytatnak egy új, átfogó és kötelező erejű megállapodásról a 2009 decemberében hatályát vesztő Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (START) pótlására, valamint üdvözli, hogy Barack Obama és Dimitrij Medvegyev 2009. július 6-án egyetértési nyilatkozatot írt alá a START-1-et követő szerződésről;
6. tudomásul veszi számos, többek között érzékeny biztonsági helyzetben levő régiókbeli állam megnövekedett és sok esetben megalapozott érdeklődését a nukleáris technológia energia-előállításra való felhasználása iránt; az ebből eredő kettős felhasználú nukleáris képességek elterjedése, különösen a feszültségekkel teli régiókban, növeli annak valószínűségét, hogy a nukleáris technológiával visszaélnek, például katonai célokra fogják azt felhasználni;
7. hangsúlyozza, hogy az atomsorompóval kapcsolatos legfontosabb ügyek közül kettőt még nem oldottak meg, és kevés az esély ezek tisztán diplomáciai úton történő megoldására;
8. hangsúlyozza, hogy az iráni atomprogram természetével kapcsolatos bizonytalanság veszélyezteti az atomsorompó-rendszert, valamint a régió és a világ stabilitását;
9. aggodalmát fejezi ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) által 2009-ben végrehajtott nukleáris kísérlet miatt, valamint amiatt, hogy az ország elutasítja az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1887. számú határozatát;
10. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy alakítsanak ki közös arcvonalat az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatával foglalkozó 2010-es konferencián, és építő módon járuljanak hozzá a tárgyalásokhoz;
11. felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak a hasadóanyagok alkalmazásáról szóló szerződés hatékony végrehajtásán;
12. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hozzanak létre a nukleáris anyagok, technológiák és az azokkal kapcsolatos tudás világban való elterjedésének megakadályozását célzó programot;
13. felhívja az EU-t a nemzetközi partnereivel – többek között a NATO-val – történő együttműködésre olyan intézkedések kialakítása és előmozdítása érdekében, amelyek megakadályozzák, hogy terroristák vagy támogatóik tömegpusztító eszközökhöz és fegyverekhez juthassanak;
14. felhívja valamennyi államot, elsősorban a nukleáris fegyverekkel rendelkező államokat, hogy ne nyújtsanak segítséget és ösztönzést a nukleáris fegyverek vagy egyéb nukleáris robbanóeszközök beszerzésére törekvő államoknak, különösen pedig az atomsorompó-szerződést nem aláíró államoknak;
15. felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy terjesszenek elő javaslatot a harmadik országok és azon tagállamok meggyőzésére, amelyek ezidáig nem írták alá és nem ratifikálták a NAÜ kiegészítő jegyzőkönyveit;
16. felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy egyértelműsítsék és fokozzák a pénzügyi erőforrások felszabadítására vonatkozó elkötelezettségüket a multilaterális intézmények – mint például a NAÜ – által vezetett különleges projektek támogatása iránt;
17. hangsúlyozza – a lehető leghamarabbi hatálybalépés elérése érdekében – az atomcsendszerződés (CTBT) – aláírásának és ratifikációjának jelentőségét és sürgősségét; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tartson ki emellett az azon partnerországokkal folytatott párbeszéd során, amelyek még nem ratifikálták az atomcsendszerződést és/vagy az atomsorompó-szerződést;
18. üdvözli az amerikai elnök arra vonatkozó bejelentését, hogy erőteljesen ösztönzi majd az atomcsendszerződés ratifikálását; felszólítja a Tanácsot, hogy pozitív és kezdeményező módon működjön együtt e téren az USA-val és Oroszországgal;
19. felhívja Izraelt, Indiát, Pakisztánt és Észak-Koreát, hogy írják alá az atomosorompó-szerződést;
20. üdvözli, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló záradékokat iktattak be a harmadik országokkal kötött EU-egyezményekbe és cselekvési tervekbe; hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseket az EU valamennyi partnerországának kivétel nélkül végre kell hajtania;
21. hangsúlyozza, hogy bármely ország biztonságát veszélyeztető fenyegetés megelőzéséhez a nemzetközi közösség elkötelezettsége szükséges; kiemeli, hogy erőteljesebb regionális és multilaterális biztonsági struktúrák szükségesek a Közel-Keleten, az indiai szubkontinensen és Északkelet-Ázsiában annak érdekében, hogy csökkentsék a nukleáris fegyverek elterjedéséhez vezető nyomást és elérjék a nukleáris programok felszámolását;
22. több politikai és diplomáciai erőfeszítésre szólít fel a nukleáris fegyverek elterjedésével kapcsolatos problémák békés megoldása érdekében;
23. felhívja mind a Tanácsot, mind a Bizottságot, hogy az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatával foglalkozó konferencia eredményeiről kellő időben nyújtsanak be előrehaladásról szóló jelentést a Parlamentnek;
24. javasolja, hogy hivatalos parlamenti küldöttség vegyen részt az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatával foglalkozó konferencián;
25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanács soros elnökségének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, Irán és Észak-Korea kormányának és parlamentjének, valamint az atomsorompó-szerződés és a NAÜ valamennyi aláíró felének.