ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az EU 2020 stratégiáról – az Európai Tanács 2010. február 11-i nem hivatalos üléséről
4.3.2010
az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján
Rebecca Harms, Daniel Cohn-Bendit a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
B7‑0159/2010
az Európai Parlament állásfoglalása az EU 2020 stratégiáról – az Európai Tanács 2010. február 11-i nem hivatalos üléséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Tanács 2010. február 11-i informális ülésére,
– tekintettel az Európai Tanács 2000., 2001., 2005., 2006., 2007. márciusi és 2009. decemberi üléseit követő elnökségi következtetésekre,
– tekintettel a Bizottság által az EU 2020 stratégiáról indított nyilvános meghallgatásra, és annak kimenetelére (SEC (2010)116),
– tekintettel a lisszaboni stratégia bizottsági értékelésére (SEC (2010)114),
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkére,
– tekintettel a Bizottságnak a mezőgazdaságról és a jövőbeli EU 2020 stratégiáról feltett 2010. február 23-i kérdésre (O-0023/2010 – B7 0000/2010),
– tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Bizottság által a a jövőbeli EU 2020 stratégiáról indított meghallgatáson nincsen megfelelő eljárás az érdekelt felekkel való konzultációra és az Európai Parlamentet nem vonták be,
B. mivel a lisszaboni stratégiában megfogalmazott célkitűzések nem valósultak meg; mivel a jövőbeli EU 2020 stratégia kialakításának a lisszaboni stratégia megfelelő és alapos értékelésén kell alapulnia,
C. mivel a gazdasági és pénzügyi válság rávilágított az EU és konkrétan az euroövezet strukturális sebezhetőségére; mivel a Görögországban és a GMU egyéb országaiban kialakult helyzet mély aggodalomra ad okot és sürgető kihívást jelent a szélesebb körű uniós gazdasági integrációra nézve;
D. mivel a válság következtében munkahelyek milliói szűntek meg és súlyosbodott a munkahelyek bizonytalansága és a szegénység; mivel az EU lakosságának 16%-át fenyegeti a szegénység; mivel 23 millió uniós lakos munkanélküli,
E. mivel a gyorshitel elérhetősége, a rövid távra való tervezés, a pénzügyi dereguláció és a pénzügyi piacokon való túlzott kockázatvállalás spekulatív magatartást eredményezett, és végül ez a spekulatív buborék lett a növekedés motorja, illetve ennek következtében fenntarthatatlan Unión belüli és globális egyensúlyhiányok keletkeztek,
F. mivel az éghajlatváltozás drasztikus és sürgős fellépést tesz szükségessé,
G. mivel a hagyományos üzemanyagoktól való nagyfokú függőség és a nyersanyagok nem hatékony felhasználása kétségessé teszi a fenntartható gazdaságra irányuló uniós erőfeszítéseket,
H. mivel az éghajlatváltozás kezelése és az ellátás biztonságának biztosítása és a nagymértékű foglalkoztatottság és társadalmi kohézió megvalósítása érdekében nincs más lehetőség, mint az átmenet felgyorsítása egy környezetbarát, teljes mértékben a megújuló energiaforrásokon alapuló, magas hatékonysággal működő gazdaság felé,
I. mivel a környezeti fenntarthatóság biztosítása szükségessé teszi az erőforrás-hatékonyságot és az erőforrások felhasználásának abszolút értékekben való csökkentését,
J. mivel a demográfiai elöregedés felgyorsulóban van, tekintettel arra, hogy az EU gazdaságilag aktív népességének csökkenése már 2013–2014-től megkezdődik,
K. mivel egyértelműen szükséges a munkahelyi munkavégzés és az otthoni gondoskodás férfiak és nők közti egyenlőbb megoszlása, a nők munkaerő-piaci helyzetének javítása és általában a nemek közti egyenlőség ügyének előmozdítása,
L. mivel az oktatásba, képzésbe és az egész életen át tartó tanulásba való befektetés kulcsfontosságú a jobb életminőség és a tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása szempontjából,
M. mivel az EU 2020 stratégia jövőjéről szóló bizottsági elképzelések nem veszik figyelembe a biológiai sokféleség, a mezőgazdaság és a vidéki gazdaságok fontos és széles körű szerepét az élelmiszerellátás biztosítása, a természeti erőforrások kezelése és a foglalkoztatás szempontjából, továbbá figyelmen kívül hagyja az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az egyéb kulcsfontosságú kihívások megoldásában bennük rejlő lehetőségeket; mivel a TEEB (az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana) jelentés a biológiai sokféleség csökkenésének globális környezeti, társadalmi és gazdasági költségeit 2008-ban évi 1350-3100 milliárd euróra, és 2050-ig a globális GDP 7%-ra becsüli,
N. mivel ez a mulasztás láthatólag arról tanúskodik, hogy a Bizottság nincsen tudatában annak, hogy e kihívások megválaszolása, a víz és talajgazdálkodás révén való fenntartható gyakorlatok kialakítása, az olajtól való függőség csökkentése, a biológiai sokféleség megőrzése és a mezőgazdasági és vidéki gazdaságokban való foglalkoztatás fenntartható módon való diverzifikálása érdekében alapvetően meg kell reformálni a közös mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikát,
O. mivel az EU költségvetése az EU összes közkiadásának csak 2,5%-át, az EU GDP-jének pedig kevesebb, mint 1%-át teszi ki,
I. Az EU 2020 stratégia: a sebezhetőségtől a fenntarthatóságig: az új stratégia célkitűzései és céljai
1. hangsúlyozza, hogy az EU 2020 stratégiának az EU-t a 21. század zöld forradalmának vezetőjévé kell tennie, melynek az a feladata, hogy az emberi fejlődést összehangolja a Föld fizikai korlátaival;
2. ezért arra szólít fel, hogy az EU 2020 stratégia általános célkitűzése a csupán a GDP növelésére való törekvés helyett egy, az EU jövőjéről szóló olyan szélesebb értelemben vett politikai koncepció legyen, amely egy fenntartható és szociális, az embert és a környezetet a politikaformálás középpontjába helyező, a jólét megteremtésére és minden polgár számára a legjobb lehetőségek biztosítására törekvő Unióra irányul; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a versenyképesség önmagában nem cél;
3. úgy véli, hogy az új stratégiának a GDP-n túl magában kell foglalnia egy sor, a jólétre vonatkozó indikátort, valamint a szélesebb értelemben vett külső gazdasági hatásokat és a környezeti terhelést figyelembe vevő mutatókat, és ezeket a mutatókat demokratikus és innovatív eljárások révén kell definiálni, alkalmazni és értékelni;
4. emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács 2005 márciusában, a lisszaboni stratégia félidős értékelésének keretében újra megerősítette, hogy a stratégiát az Unió valamennyi politikáját és tevékenységét irányító kulcsfontosságú alapelvnek tekintett fenntartható fejlődés szélesebb összefüggésében kell vizsgálni;
5. aggasztja, hogy az EU 2020 stratégia bizottsági előkészítése nem tűzi ki célként a vezető szerepet egy olyan világban, amely az éghajlatváltozással és a természetes erőforrások súlyos kimerülésével néz szembe, és ahol a globális ökoszisztémák az összeomlás szélén állnak;
6. mély aggodalommal tölti el, hogy a konkrét célkitűzések és célok, illetve még a biológiai sokféleségre vonatkozó 2020-as célkitűzések is hiányoznak az EU 2020 stratégiából; ezért olyan mérhető célok elfogadására szólít fel, amelyek a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének megállítására és lehetőleg 2020-ig való helyreállítására irányulnak;
7. emlékeztet rá, hogy a hazai üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának az 1990-es szinthez képest 30%-nál kisebb mértékű csökkentésére irányuló célkitűzések nem állnak összhangban a tudománnyal és nem akadályozzák meg az elszabadult éghajlatváltozás drámai következményeit; úgy véli, hogy ez csak még inkább bizonyítaná, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos politika terén az EU elvesztette vezető szerepét; ezért hangsúlyozza, hogy a célt 40%-os csökkentésben kell előírni; elutasítja az olyan kétséges és kockázatos – pl. szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS), illetve nukleáris – technológiák támogatását, amelyek túl csekély mértékben és túl későn csökkentik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásait;
8. hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóság az erőforrások felhasználásának abszolút mértékű csökkentésétől függ; ezzel kapcsolatban felszólít egy, a GDP alakulásától függetlenül legalább évi 3%-os forrás-hatékonysági javulásra irányuló célkitűzés elfogadására;
9. felszólítja az EU-t, hogy a környezetbarát, teljes mértékben a megújuló energiaforrásokon alapuló, magas hatékonysággal működő gazdaság irányában tett első lépésként 2020-ra kötelező célkitűzésként írja elő energiafogyasztásának az 1990-es szinthez képest legalább 20%-kal való csökkentését és a megújuló energiaforrások arányának az összes igénybe vett energiaforráson belül legalább 25%-ra való növelését, emellett pedig számolja fel a fenntartható megújuló energiaforrások további fejlesztését gátló technikai és nem technikai jellegű akadályokat;
10. hangsúlyozza, hogy az EU-nak fokoznia kell az egyenlőtlenségek csökkentésére, a hatékonyabb egészségügyre, jobb oktatási eredményekre, a bűnözés mértékének csökkentésére, a pusztán a szegénység elleni küzdelem révén meg nem valósítható társadalmi jogok és javak egész sorának megszilárdítására irányuló, jogon alapuló, megkülönböztetés-ellenes és tényleges szociális kohéziós politika létrehozására vonatkozó erőfeszítéseit;
11. úgy véli, hogy ezzel összefüggésben az EU 2020 stratégiának kifejezetten tartalmaznia kellene a szegénység 5 évente 50%-kal való csökkentésére irányuló ambiciózus célkitűzéseket (vagyis a cél 2015-re a szegénység 8,5%-ra, 2020-ra pedig 4%-ra való csökkentése), valamint az egyenlőtlenség és konkrétan a szegények és gazdagok jövedelme közti távolság csökkentésére irányuló célokat; úgy véli, hogy a kirekesztés által fenyegetettek azonosításának érdekében a szegénységet „viszonylagos szegénységként” kell mérni, és a Gini mutatót az EU 2020 stratégia eszközévé kell tenni;
12. felszólít arra, hogy középpontba kell állítani a nemek közti egyenlőség alábbi intézkedések révén történő megvalósítását: a gazdasági függetlenséget biztosító munkahelyek 60%-ban nőkkel való betöltését előirányzó célkitűzés előírása, a nemek közötti bérszakadék 5 évente 50%-kal való csökkentésére irányuló célkitűzés (vagyis a cél 2015-re ennek 8,5%-ra, 2020-ra pedig 4%-ra való csökkentése) előírása, a gyermekgondozáshoz való hozzáférés javítása a 3 évnél fiatalabb gyermekek 50 %-a és az ennél idősebb gyermekek100%-a számára, a Nők Elleni Erőszak Európai Megfigyelőközpontja létrehozása és a vállalatok kötelezése arra, hogy igazgatótanácsuk tagjainak 40%-a nő legyen;
13. sürgeti az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy készítsenek és fogadjanak el egy ambiciózus, a tisztességes munkára vonatkozó menetrendet, amely magában foglalja a megélhetési minimum célkitűzését, a fiatalok foglalkoztatására vonatkozó kötelező referenciaértékeket, melynek mértéke nem haladhatja meg az általános átlagos munkanélküliség szintjét, továbbá a foglalkoztatásnak az egész élet szempontjából való megközelítését, melyet megfelelő állami nyugdíjrendszerek támogatnak;
14. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy hozzák létre az Európai Ifjúsági Garanciát, amely az Európai Unióban minden fiatal számára biztosítja a jogot ahhoz, hogy legfeljebb 6 hónapig tartó munkanélküliség után munkát, szakmai gyakorlatot, kiegészítő továbbképzést vagy a munka és továbbképzés együttesét kínáló állást kapjon;
15. úgy véli, hogy az EU 2020 stratégiának magában kellene foglalnia a középfokú oktatásra vonatkozó célok 100%-os megvalósításának célkitűzését, valamint az alap- és középfokú oktatásra vonatkozó egyértelmű minőségi célkitűzéseket és mutatókat;
16. felszólít a GDP 4%-ának a kutatásra, fejlesztésre és innovációra való felhasználását előirányzó célkitűzés elfogadására; ennek keretében úgy véli, hogy a kkv-k céljaira felhasználható finanszírozási eszközök vonatkozásában konkrét célkitűzéseket kell megállapítani, valamint a digitális interoperabilitás és elérhetőség garantálása érdekében nyílt szabványokat kell előmozdítani;
17. felhívja a figyelmet a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos rendszer felülvizsgálatának szükségességére, mivel egy, a szabadalmi jogokra és kizárólagos jogokra vonatkozó, túlságosan szigorú rendszer tulajdonképpen lelassíthatja az innovációt és korlátozhatja az alapvető erőforrásokhoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy az ismeretek szabad áramlását korlátozó szükségtelen akadályokat el kell távolítani, mivel a tudásmegosztás a jólét nélkülözhetetlen eszköze;
18. hangsúlyozza, hogy a katonai és nukleáris kutatási és fejlesztési kiadásokat nem szabad a kutatás-fejlesztésre és innovációs célokra szánt, a GDP 4%-át kitevő célkitűzésben szerepeltetni;
19. felszólít az ökoinnovációra vonatkozó uniós célkitűzéseknek a GDP 4%-ra vonatkozó célkitűzés részeként való egyértelmű integrálására;
20. hangsúlyozza, hogy szükség van a Bizottság „Globális Európa” kereskedelmi stratégiájának alapos, a társadalmilag és környezetileg fenntartható kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó kötelező szabványokkal kapcsolatos együttműködés előmozdításának céljával történő felülvizsgálatára; ezzel kapcsolatban felszólít a Kolumbiával, Peruval és Koreával kötendő szabadkereskedelmi megállapodások (FTA) aláírásának szüneteltetésére és az Indiával, Kanadával, a Perzsa-öböl államaival, valamint egy sor, az Unióval gazdasági partnerségi megállapodásokat aláírt AKCS-országgal folyamatban lévő FTA-tárgyalások moratóriumára;
II. Az EU 2020 stratégiának jobb irányítása
21. úgy véli, hogy az EU 2020 stratégiának az alulról felfelé irányuló harmonizációt és rugalmasságot kombináló, kötelező célkitűzéseket és megfelelőségi mechanizmusokat kell megállapítania;
22. ezzel kapcsolatban felhívja az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadjanak el olyan gazdasági ösztönzőket, például további uniós alapokat, illetve szankciókat (pl. külön díjakat), amelyek hatékonyan támogatják az EU 2020 célkitűzéseit;
23. úgy véli, hogy minden tagállamnak be kell nyújtania a Bizottsághoz saját konkrét kiindulási helyzetén alapuló és az EU 2020 céljaival összhangban lévő, 2020-ig szóló nemzeti programját;
24. sürgeti az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU 2020 stratégiába foglalják bele az Unió egészére vonatkozó gazdasági irányítás ambiciózus célját, beleértve a stabilitási és konvergenciaprogramok és nemzeti reformprogramok közös keretben való, közös elindítását is;
25. hangsúlyozza, hogy a GMU felépítésének egyes hiányosságai és bizonyos mértékig a partnerállamok gazdaságpolitikái megnehezítik a tagállamok számára államháztartásaik rendbehozatalát; különösen sajnálja, hogy a költségvetési politikára vonatkozó koordináció a stabilitási és növekedési paktumban lefektetett szabályokra korlátozódik, amely csak a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozik;
26. rámutat arra, hogy az euroövezeten belüli jelenlegi szakpolitikai koordinációs mechanizmust ki kell bővíteni, az euroövezeten belüli jelenlegi és jövőbeli gazdasági egyensúlyhiányok és eltérések leküzdése érdekében; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy nincsenek kormányok közötti, a GMU-n és az EU-n belüli koordinációt kikényszerítő, kötelező erejű kötelezettségvállalások;
27. úgy véli, hogy a Bizottságnak ajánlásokat kell intéznie a nemzeti célkitűzések megvalósíthatóságáról és fel kell mérnie, hogy kívánatos-e a további pénzforrások háromévente történő rendelkezésre bocsátása; felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzeti programok értékelésekor használjon a megnevezés és nyilvános elítélés eszközeit alkalmazó eljárásokat;
28. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek évente értékelnie kellene az EU 2020 stratégiát, valamint a költségvetési hatóság egyik ágaként ezen értékeléseket nyíltan össze kellene kapcsolnia a kiegészítő uniós finanszírozással;
29. úgy véli, hogy a demokratikus támogatottság a siker kulcsfontosságú feltétele, ezért tevékenyen be kell vonni a nemzeti parlamenteket az EU 2010 stratégia meghatározásába és végrehajtásába; ugyanebben a szellemben úgy vélekedik, hogy tevékenyen be kell vonni a régiókat, önkormányzatokat, társadalmi partnereket és nem kormányzati szerveket a stratégia meghatározásába és végrehajtásába;
30. úgy véli, hogy az EU 2020 stratégiának javítania kell a stratégiai és műveleti kapcsolatokat az átfogó fenntartható fejlődési stratégiával, valamint energia/éghajlat csomaggal, az Európai Szociális Menetrenddel, az EU 2020 biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiával és a közös agrárpolitikával is; e vonatkozásban kéri a Bizottságot, hogy évente adjon ki közleményt e stratégiák kölcsönhatásáról és koherenciájáról;
31. felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fel a közös agrárpolitika és vidékfejlesztési politika reformját az EU 2020 stratégiába annak érdekében, hogy a kohéziót, a versenyképességet és a fenntarthatóságot egymástól elválaszthatatlan hármas célként kezeljék, ahogyan ezt az EU lisszaboni és göteborgi menetrendje is tartalmazta;
III. Az új stratégia sikeréhez nélkülözhetetlen intézkedések és eszközök biztosítása
32. felhívja a folyó fizetésimérleg-többlettel rendelkező országokat, hogy ösztönözzék a foglalkoztatást és a belföldi keresletet többek között a bérkorlátozás beszüntetésével, a minimálbérek bevezetésével ott, ahol ez még nem létezik, és a fenntartható beruházások növelésével, az SNP szabályainak figyelembevétele mellett; felhívja a folyó fizetésimérleg-hiánnyal rendelkező országokat, hogy csökkentsék a túlzott mértékű fogyasztást és növeljék a fenntartható beruházásokat;
33. hangsúlyozza, hogy a bérek korlátozása egyben a háztartások bevételeinek növekedését, és így a magánfogyasztás növekedését is fékezi; éppen ezért óva int attól, hogy az árstabilitás elérése érdekében elsősorban a bérek korlátozására összpontosítsunk; emlékeztet arra, hogy a fokozott globális verseny már a bérek csökkentésének irányába hat, míg a fogyasztási cikkek magasabb ára az uniós fogyasztók vásárlóerejét csökkenti;
34. úgy ítéli meg, hogy az európai költségvetés nem megfelelő ahhoz, hogy eredményesen korlátozza a tagállamok közötti egyensúlyhiányokat, és kellő mértékű anticiklikus hatást gyakoroljon; ezért javasolja a költségvetés összegének növelését; véleménye szerint a pénzügyi tervről a közeljövőben folytatandó vita lehetőséget teremt az EU költségvetésének növelését célzó felvetésekre, amelyet egyértelműen integrálni kell az EU 2020-as felülvizsgálati folyamatába;
35. alapvető fontosságúnak tartja további, EU-n belüli szolidaritási mechanizmusok kialakítását az aszimmetrikus hatású megrázkódtatások leküzdésére; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan szolidaritási alap létrehozásának megvalósíthatóságát, amelybe a jobb időkben a tagállamok hozzájárulásokat fizetnének be az aszimmetrikus hatású megrázkódtatások jobb leküzdése céljából;
36. egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EU sikeres fejlődéséhez létfontosságú a pénzügyi piacoknak a pénzügyi stabilitás fenntartását és a spekulációs hullámok elkerülését célzó felügyelete és szabályozása, valamint a belső és külső egyensúlyhiányok korlátozása;
37. úgy véli, hogy az EU-ban tevékenykedő összes (európai és nem-európai), határokon átnyúló és több ágazatban működő vállalatot és szereplőt azonos, határokon átnyúló alapokra kell helyezni;
38. véleménye szerint a pénzügyi piacokat, szereplőket és eszközöket, valamint a rendszerben fontos szerepet betöltő összes pénzügyi infrastruktúrát – mint pl. a fizetési, kiegyenlítési és elszámolási rendszereket, mechanizmusokat és fórumokat és az ehhez kapcsolódó kiegyenlítési szolgáltatások biztosítását – szabályozni kell;
39. úgy ítéli meg, hogy egy hatékony és fokozott szabályozás kulcsfontosságú ahhoz, hogy a betéteket és megtakarításokat a fenntartható és zöld beruházások és munkahelyteremtés felé terelje; hangsúlyozza az egységes európai felügyelet szükségességét az összes határokon átnyúló és ágazatközi intézmény számára; megfelelő eszközöket követel a pénz- és áruspekuláció kezeléséhez és a pénzügyi innováció ellenőrzéséhez;
40. úgy véli, hogy a prudenciális szabályozást jelentősen meg kell erősíteni, továbbá magasabb és minőségibb tőkekövetelményeket – pl. kontraciklikus tőke- és likviditási követelményeket, tőkeáttételeket és a vállalat méretének megfelelően progresszív tőke- és likviditási követelményeket – foglaljanak magukba;
41. úgy véli, hogy a banktevékenységeknek újból a hagyományos kereskedelmi banktevékenységekre (betétgyűjtés és hitelnyújtás) kellene összpontosítaniuk, amelyeket szigorúan szabályozni és szorosan felügyelni kell, és amelyek viszonzásul végső hitelezői funkciót és végső piacteremtő (market-makers of last resort) szerepet tölthetnének be; másrészről úgy véli, hogy a többi banktevékenységet eltérő alapokon és a rendszerben fontos szerepet betöltő piacokkal és magas tőkeáttételű nem-banki intézményekkel (például fedezeti alapok és magántőkealapok) azonos elveknek megfelelően kell szabályozni és felülvizsgálni;
42. komoly aggodalmának ad hangot a fenntarthatatlan szintű államadósságok és azok 2010-re és 2011-re jósolt gyors növekedése miatt – amelyet a válság elhárítása érdekében szükséges expanzív költségvetési politika okozott –, ami még nagyobb terhet jelent, tekintettel arra, hogy a jövőbeni generációk örökölni fogják a növekvő ökológiai és magánadósságot is; emlékeztet arra, hogy a válságot megelőző időszakban a magánadósságok fenntarthatatlan növekedését tapasztalták számos tagállamban;
43. hangsúlyozza, hogy a túlzott hitel növeli a pénzeszköz-árbuborékok kialakulásának kockázatát; ezért felszólítja az EKB-t és a Központi Bankok Európai Rendszerét, hogy a magánadósságok túlzott növekedésének elkerülése érdekében mérjék fel a megfelelő intézkedéseket, például a kötelező tartalékok kiigazítását;
44. szükségesnek tartja a SNP szabályainak felülvizsgálatát, amely szabályokat nem a számos tagállamban felhalmozódott adósságok válság utáni várható mértékeire vagy a magánadósságok alakulásának nyomon követésére alakítottak ki; e vonatkozásban javasolja az SNP túlzott hiány esetére kidolgozott eljárásának a túlzott folyó fizetésimérleg-többlettel rendelkező tagállamokra és túlzott magánadósságokra történő kiterjesztését;
45. emlékeztet arra, hogy a költségvetési hiányok komoly aggodalomra adnak okot és a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk mérséklésük érdekében, figyelembe véve a ciklikus helyzetet, beleértve a magánadósságok szintjét és a folyó fizetési mérleget; kiemeli a deflációs csapda veszélyeit, amennyiben a költségvetési hiányt és a béreket az adott tagállam általános pénzügyi helyzetétől, és különösen a kibocsátási réstől függetlenül csökkentik;
46. ugyanebből a szempontból úgy gondolja, hogy a béreknek legalább az inflációs céllal megemelt termelékenységgel azonos mértékben kell alakulniuk;
47. felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan intézkedéseket, amelyek támogatják a tagállamokat államháztartásaik újbóli kiegyensúlyozásában, és hogy az alábbiak révén finanszírozza az állami beruházásokat:
a) eurokötvények vagy hasonló intézkedések a kamatköltségek csökkentése érdekében az államadósságok kamatszolgálatai vonatkozásában, tekintettel arra, hogy a tagállamok közötti kamatkülönbözetek nem csökkentek a válság előtti szintekre;
b) a tagállamok közötti adóversenytől az adóügyi együttműködés felé történő elmozdulás, beleértve a vállalati nyereségek közös, egységes szerkezetbe foglalt adóalapja bevezetésének menetrendjét, a társasági adószintek – a HÉA jelenlegi koordinációjához hasonló – minimális koordinációjának biztosítására szolgáló mechanizmust;
c) a környezetvédelmi adók összehangolt bevezetése annak érdekében, hogy a munkára kivetett adók helyett inkább a fenntarthatatlan tevékenységeket és termékeket adóztassák;
d) uniós szintű, pénzügyi tranzakciók után kivetendő adók, például a Tobin/Spahn típusú adó;
e) a társasági jövedelmekre és az azokra kivetett adókra vonatkozó országonkénti jelentéstétel, valamint az automatikus információcsere bevezetése;
f) az adóparadicsomok megszüntetése, az EU-ban találhatókkal kezdve;
48. felhívja a Bizottságot, az Eurostatot és a tagállamokat, hogy törekedjenek olyan eszközök meghatározására, amelyek elősegítik a nemzeti költségvetések összehasonlíthatóságát a különféle kategóriákban előforduló kiadások tekintetében, és amelyek felhatalmazzák a Bizottságot a nemzeti statisztikák nyilvános ellenőrzésére;
49. emlékeztet arra is, hogy a pénzügyi válságok jövőbeli elkerülése érdekében például az USA-dollár és a renminbi, valamint az euro közötti árfolyam-ingadozásokkal összefüggő globális stabilitáshiányt is kezelni kell; ezért felhívja az Eurocsoportot, a Tanácsot és az EKB-t, hogy hangolják össze cselekvéseiket az árfolyam-politika terén;
50. hangsúlyozza, hogy az euroövezetnek egyetlen tagsági helyet kell szereznie a vonatkozó nemzetközi pénzügyi intézményekben, és egységesen kell fellépnie az árfolyam-politikák vonatkozásában;
51. felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben tartsa tiszteletben a Lisszaboni Szerződésben szereplő, általános alkalmazású jogalkotási rendelkezéseket, például az új horizontális szociális záradék (9. cikk), valamint a megkülönböztetés tilalmára (8. é 10. cikkek), a fenntartható fejlődésre (11. cikk) és a fogyasztóvédelemre vonatkozó rendelkezések; úgy véli, hogy a hatásvizsgálati eljárás ennek megfelelően csiszolásra szorul;
52. véleménye szerint a társadalmi integráció célkitűzésének eléréséhez egy, az összes tagállam által végrehajtott és irányított uniós keretirányelv révén megfelelő alapjövedelmet kell garantálni, valamint a progresszív adózáson és eredményes adóbehajtáson alapuló megerősített államháztartást kell biztosítani;
53. sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen széles körű elemzést az eddigi liberalizáció hatásairól, és az általános érdekű szolgáltatásokról szóló új jegyzőkönyv alkalmazásával és vizsgálja felül az előrehaladást;
54. emlékeztet arra, hogy mindenki számára hozzáférést kell biztosítani a megfizethető magas minőségű szolgáltatásokhoz, és ennek eléréséhez egy, az általános gazdasági érdekű szolgáltatások különleges szerepét elismerő uniós keretirányelv és egy, a társadalmi és egészségügyi szolgáltatásokról szóló irányelv elfogadására szólít fel;
55. felszólítja a Bizottsággal együttműködő társadalmi partnereket, hogy tegyenek közös európai kezdeményezéseket a szociális dömping elleni és a dolgozó szegények számának csökkentését célzó küzdelemért; sürgeti a Bizottságot, hogy évente tegye közzé a munkahelyek minőségére vonatkozó, a Tanács által elfogadott mutatókat;
56. úgy véli, hogy egy intelligensebb, fenntarthatóbb és szolidárisabb gazdaság elérése érdekében az EU-nak a készségeket, munkahelyeket átalakító és a társadalmat átformáló, környezetbarát foglalkoztatási stratégiára van szüksége; úgy véli, hogy egy ilyen stratégiának ki kell terjednie az új zöld munkahelyeket megteremtő, intelligens beruházásokra; a meglévő munkahelyek környezetbaráttá tételét célzó ösztönzőkre; a munkavállalók fejlődését segítő és szükség szerint átképzésüket lehetővé tevő képzésre és az életen át tartó tanulásra irányuló befektetésekre; egy, az átmeneti biztonságra vonatkozó keretmegállapodásra, ideértve a képzéshez és elegendő társadalombiztosításhoz való jogot a munkahely-váltás alatt; egy, a társadalmi partnerek közötti, az életen át tartó tanulásra és a munkahelyi képzésre vonatkozó megállapodásra; valamint az átképzések és a munkahelyi szervezetek széles körű alkalmazásának támogatására;
57. hangsúlyozza, hogy az EU 2020 stratégiában valós szociálpolitikai menetrendnek kell szerepelnie, amely kiterjed az Európai Szociális Alap vagy a PROGRESS megfelelő célkitűzésekhez kötésére, valamint a finanszírozási és irányítási eszközökkel támogatott, a minden élethelyzetükben – így a munkahelyükön kívüli is – az embereknek biztonságát kiemelten kezelő (átmeneti biztonságra vonatkozó uniós keret), aktív bevonásra vonatkozó menetrendre, illetve a tagállamok számára meghatározott, pénzügyi ösztönzőkkel összekötött célkitűzéseire;
58. felszólít a szociális gazdaság mint alternatív gazdasági modell teljes elismerésére és előmozdítására, és a gazdasági tevékenységeknek a társadalmi, egészségügyi, foglalkoztatási és lakáspolitikai célok megvalósításához valló összekapcsolására, amely kielégíti a helyi szintű igényeket és a munkahelyteremtés céljait;
59. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az EU strukturális alapjainak szigorú társadalmi és környezeti feltételekhez kötését, és ezáltal járuljon hozzá az EU éghajlat-változási célkitűzéseihez egy éghajlati ellenőrzés bevezetésével a strukturális alapok összes fellépéséhez, a nagyszabású projektekkel kezdve;
60. felszólít az innováció előmozdítására a szabadalmi alapokon, platformokon, innováció-serkentő díjakon, teljes jogú engedélyeken, tudásklasztereken, kényszerengedélyeken, valamint az innovációhoz való hozzáférést összehangoló egyéb innovációpolitikai eszközökön keresztül;
61. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és az Európai Bizottságnak.