Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0170/2010Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0170/2010

    ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Kubáról

    8.3.2010

    a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
    az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

    Fiorello Provera, Lorenzo Fontana az EFD képviselőcsoport nevében

    Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0169/2010

    Eljárás : 2010/2592(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    B7-0170/2010
    Előterjesztett szövegek :
    B7-0170/2010
    Elfogadott szövegek :

    B7‑0170/2010

    az Európai Parlament állásfoglalása Kubáról

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel a kubai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira,

    –   tekintettel az emberi jogok a világban tapasztalható helyzetével foglalkozó éves jelentésekről szóló korábbi állásfoglalásaira,

    –   tekintettel a Szaharov-díj nyomon követéséről szóló, 2006. december 14-i állásfoglalására,[1],

    –   tekintettel az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/az Európai Bizottság alelnöke szóvivőjének Tamayo úr halálával kapcsolatos nyilatkozatára,

    –   tekintettel az EU Tanácsának az EU Kubával kapcsolatos közös álláspontjáról szóló, 2009. június 15-i következtetéseire,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

    A. mivel az emberi jogok, köztük a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok egyetemességének és oszthatatlanságának védelme továbbra is az Európai Unió egyik fő célkitűzése,

    B.  mivel 2010. február 23-án Orlando Zapata Tamayo közismert kubai politikai aktivista a börtönben életét vesztette, miután 83 napon át éhségsztrájkot folytatott, tiltakozásul amiatt, mert a kubai kormány nem engedélyezte számára, hogy a rabok szokásos egyenruhája helyett a másként gondolkodók fehér ruháját viselje, és felhívva a figyelmet a többi elítélt életkörülményeire,

    C. mivel a jelentés kimutatja, hogy a politikai foglyokat szokásosan számos megaláztatásnak teszik ki, például erőszakos ideológiai átképzésen esnek át, hosszú ideig magánzárkában tartják őket és megtagadják tőlük az orvosi kezelést,

    D. mivel a kubai hatóságok továbbra is megtagadják a Nők fehérben szervezet képviselőitől az engedélyt, hogy a Szaharov-díj átvételére elutazhassanak az Európai Parlament székhelyére, és ezzel a nevezett hatóságok megsértik azt az alapvető emberi jogot, amely szerint bárki szabadon elhagyhatja hazáját és oda szabadon visszatérhet, amint azt az emberi jogok egyetemes nyilatkozata kimondja,

    E.  mivel a kubai alkotmány 62. cikke kifejezetten megtiltja a kubaiaknak a „szocialista állam céljaival” ellentétes alapvető jogaik gyakorlását,

    F.  mivel a Raúl Castro vezette új kubai kormány folytatja az erőszakos politikai elnyomást, amelynek eszközéül bűnvádi eljárásokat, hosszú és rövid ideig tartó elzárást, zaklatást, a munkalehetőségtől való megfosztást és utazási korlátozásokat használ fel,

    G. mivel a kubai kormány egyre gyakrabban folyamodik a büntető törvénykönyv úgynevezett „estado peligroso” rendelkezéséhez, amely lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy bárminemű bűncselekmény elkövetése előtt tartóztasson le személyeket, pusztán a gyanú alapján, hogy bűncselekményeket követnek majd el, például a jövőben másolatban terjesztenék az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, békés felvonulásokon vennének részt, bíráló hangvételű újságcikkeket írnának és független szakszervezetek szervezésére tennének kísérletet,

    H. mivel Kína mögött Kuba a második ország, amely a legtöbb újságírót tartja börtönben,

    I.   mivel Kubában kezdeményezni kell a többpárti demokráciába történő politikai átmenet folyamatát, és mivel ebben a folyamatban és a döntéshozatalban nyílt párbeszéd révén, kirekesztés nélkül valamennyi kubainak részt kell vennie,

    J.   mivel az EU, a kubai kormány, a kubai civil társadalom és a demokratikus ellenzék párbeszéde során különös prioritást kell adni a demokráciával, az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal kapcsolatos elveknek,

    1.   továbbra is komoly aggodalommal tölti el a kubai emberi jogi helyzet változatlansága, különösen az állampolgári és politikai jogok, valamint a politikai reformok területén; sajnálja, hogy nem vették figyelembe a Tanácsnak és a Parlamentnek a politikai foglyok és a lelkiismereti okok miatt fogva tartottak haladéktalan szabadon bocsátására vonatkozó követelését, és hangsúlyozza, hogy a kubai másként gondolkodók eszméik és békés politikai tevékenységük miatti bebörtönzése ellentétes az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával;

    2.  határozottan elítéli, hogy az Orlando Zapata Tamayo börtönben bekövetkezett halála esetében a kubai kormány a legalapvetőbb humanitárius szükségleteket is semmibe vette; sürgeti a kubai kormányt, hogy feltétel nélkül bocsássa szabadon az összes politikai foglyot, ideértve a 2003-ban őrizetbe vett és elítélt személyeket is; mély aggodalmát fejezi ki a kubai börtönökben továbbra is fogva tartott személyek egészségi állapota miatt; felszólítja a kubai hatóságokat, hogy könnyítsék meg a nemzetközi humanitárius szervezetek számára a kubai börtönökbe való azonnali bejutást;

    3.  sajnálja, hogy bár a hatalom Fidel Castróról a testvére, Raúl Castro által vezetett közös vezetésre szállt át, a politikai, gazdasági és társadalmi rendszer alapjában véve érintetlen maradt; kiemeli a gazdasági és szociális szerkezeti reformok fontosságát a kubai emberek életfeltételeinek javítása szempontjából, és a kubai kormányt a szükséges lépések megtételére ösztönzi;

    4.  ismételten felszólítja a kubai kormányt a tájékoztatás és a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítására, beleértve a kubai emberek internet-hozzáférését is.

    5.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen meg minden szükséges lépést a politikai foglyok szabadon engedésének követelése érdekében, valamint annak biztosítására, hogy azonnal szüntessék be a politikai ellenzék tagjainak és az emberi jogok védelmezőinek zaklatását;

    6.  sürgeti az uniós intézményeket, hogy folytassák a párbeszédet a kubai civil társadalommal, és ajánlják fel a békés változások iránti támogatásukat olyan fejlesztési együttműködési eszközök révén, mint az EIDHR;

    7.  követeli, hogy a kubai hatóságok engedélyezzék a politikai ellenzék tagjai, az emberi jogi aktivisták és minden állampolgár számára a szabad külföldre utazást és a Kubába való szabad visszatérést;

    8.  feltétlenül szükségesnek tartja, hogy az EU és a kubai hatóságok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok – közöttük a fejlesztési támogatás – feltételéül minden kubai állampolgár emberi jogainak konkrét és értékelhető javítását szabják, kezdve az összes politikai és lelkiismereti okokból fogva tartottak szabadon bocsátásával;

    9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az EUROLAT Közgyűlésnek, Kuba kormányának és a Néphatalom Nemzeti Közgyűlésének, valamint az Európai Parlament Szaharov-díja kitüntetettjeinek.