ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Kubáról
8.3.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Fiorello Provera, Lorenzo Fontana az EFD képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0169/2010
B7‑0170/2010
az Európai Parlament állásfoglalása Kubáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a kubai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az emberi jogok a világban tapasztalható helyzetével foglalkozó éves jelentésekről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a Szaharov-díj nyomon követéséről szóló, 2006. december 14-i állásfoglalására,[1],
– tekintettel az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/az Európai Bizottság alelnöke szóvivőjének Tamayo úr halálával kapcsolatos nyilatkozatára,
– tekintettel az EU Tanácsának az EU Kubával kapcsolatos közös álláspontjáról szóló, 2009. június 15-i következtetéseire,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az emberi jogok, köztük a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok egyetemességének és oszthatatlanságának védelme továbbra is az Európai Unió egyik fő célkitűzése,
B. mivel 2010. február 23-án Orlando Zapata Tamayo közismert kubai politikai aktivista a börtönben életét vesztette, miután 83 napon át éhségsztrájkot folytatott, tiltakozásul amiatt, mert a kubai kormány nem engedélyezte számára, hogy a rabok szokásos egyenruhája helyett a másként gondolkodók fehér ruháját viselje, és felhívva a figyelmet a többi elítélt életkörülményeire,
C. mivel a jelentés kimutatja, hogy a politikai foglyokat szokásosan számos megaláztatásnak teszik ki, például erőszakos ideológiai átképzésen esnek át, hosszú ideig magánzárkában tartják őket és megtagadják tőlük az orvosi kezelést,
D. mivel a kubai hatóságok továbbra is megtagadják a Nők fehérben szervezet képviselőitől az engedélyt, hogy a Szaharov-díj átvételére elutazhassanak az Európai Parlament székhelyére, és ezzel a nevezett hatóságok megsértik azt az alapvető emberi jogot, amely szerint bárki szabadon elhagyhatja hazáját és oda szabadon visszatérhet, amint azt az emberi jogok egyetemes nyilatkozata kimondja,
E. mivel a kubai alkotmány 62. cikke kifejezetten megtiltja a kubaiaknak a „szocialista állam céljaival” ellentétes alapvető jogaik gyakorlását,
F. mivel a Raúl Castro vezette új kubai kormány folytatja az erőszakos politikai elnyomást, amelynek eszközéül bűnvádi eljárásokat, hosszú és rövid ideig tartó elzárást, zaklatást, a munkalehetőségtől való megfosztást és utazási korlátozásokat használ fel,
G. mivel a kubai kormány egyre gyakrabban folyamodik a büntető törvénykönyv úgynevezett „estado peligroso” rendelkezéséhez, amely lehetővé teszi a hatóságok számára, hogy bárminemű bűncselekmény elkövetése előtt tartóztasson le személyeket, pusztán a gyanú alapján, hogy bűncselekményeket követnek majd el, például a jövőben másolatban terjesztenék az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, békés felvonulásokon vennének részt, bíráló hangvételű újságcikkeket írnának és független szakszervezetek szervezésére tennének kísérletet,
H. mivel Kína mögött Kuba a második ország, amely a legtöbb újságírót tartja börtönben,
I. mivel Kubában kezdeményezni kell a többpárti demokráciába történő politikai átmenet folyamatát, és mivel ebben a folyamatban és a döntéshozatalban nyílt párbeszéd révén, kirekesztés nélkül valamennyi kubainak részt kell vennie,
J. mivel az EU, a kubai kormány, a kubai civil társadalom és a demokratikus ellenzék párbeszéde során különös prioritást kell adni a demokráciával, az emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal kapcsolatos elveknek,
1. továbbra is komoly aggodalommal tölti el a kubai emberi jogi helyzet változatlansága, különösen az állampolgári és politikai jogok, valamint a politikai reformok területén; sajnálja, hogy nem vették figyelembe a Tanácsnak és a Parlamentnek a politikai foglyok és a lelkiismereti okok miatt fogva tartottak haladéktalan szabadon bocsátására vonatkozó követelését, és hangsúlyozza, hogy a kubai másként gondolkodók eszméik és békés politikai tevékenységük miatti bebörtönzése ellentétes az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával;
2. határozottan elítéli, hogy az Orlando Zapata Tamayo börtönben bekövetkezett halála esetében a kubai kormány a legalapvetőbb humanitárius szükségleteket is semmibe vette; sürgeti a kubai kormányt, hogy feltétel nélkül bocsássa szabadon az összes politikai foglyot, ideértve a 2003-ban őrizetbe vett és elítélt személyeket is; mély aggodalmát fejezi ki a kubai börtönökben továbbra is fogva tartott személyek egészségi állapota miatt; felszólítja a kubai hatóságokat, hogy könnyítsék meg a nemzetközi humanitárius szervezetek számára a kubai börtönökbe való azonnali bejutást;
3. sajnálja, hogy bár a hatalom Fidel Castróról a testvére, Raúl Castro által vezetett közös vezetésre szállt át, a politikai, gazdasági és társadalmi rendszer alapjában véve érintetlen maradt; kiemeli a gazdasági és szociális szerkezeti reformok fontosságát a kubai emberek életfeltételeinek javítása szempontjából, és a kubai kormányt a szükséges lépések megtételére ösztönzi;
4. ismételten felszólítja a kubai kormányt a tájékoztatás és a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítására, beleértve a kubai emberek internet-hozzáférését is.
5. sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is tegyen meg minden szükséges lépést a politikai foglyok szabadon engedésének követelése érdekében, valamint annak biztosítására, hogy azonnal szüntessék be a politikai ellenzék tagjainak és az emberi jogok védelmezőinek zaklatását;
6. sürgeti az uniós intézményeket, hogy folytassák a párbeszédet a kubai civil társadalommal, és ajánlják fel a békés változások iránti támogatásukat olyan fejlesztési együttműködési eszközök révén, mint az EIDHR;
7. követeli, hogy a kubai hatóságok engedélyezzék a politikai ellenzék tagjai, az emberi jogi aktivisták és minden állampolgár számára a szabad külföldre utazást és a Kubába való szabad visszatérést;
8. feltétlenül szükségesnek tartja, hogy az EU és a kubai hatóságok közötti politikai és gazdasági kapcsolatok – közöttük a fejlesztési támogatás – feltételéül minden kubai állampolgár emberi jogainak konkrét és értékelhető javítását szabják, kezdve az összes politikai és lelkiismereti okokból fogva tartottak szabadon bocsátásával;
9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az EUROLAT Közgyűlésnek, Kuba kormányának és a Néphatalom Nemzeti Közgyűlésének, valamint az Európai Parlament Szaharov-díja kitüntetettjeinek.
- [1] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0601.