ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Kubáról – az Orlando Zapata Tamayo eset

8.3.2010

a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Charles Tannock, Edvard Kožušník, Jacek Olgierd Kurski, Ryszard Antoni Legutko, Tomasz Piotr Poręba, Adam Bielan, Ryszard Czarnecki az ECR képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0169/2010

B7‑0176/2010

az Európai Parlament állásfoglalása Kubáról – az Orlando Zapata Tamayo eset

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a kubai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2004. november 17-i[1], 2006. február 2-i[2] és 2007. június 21-i[3] állásfoglalásaira,

–   tekintettel állásfoglalásaira az emberi jogok világbeli helyzetével kapcsolatos 2004-es, 2005-ös, 2006-os, 2007-es és 2008-as éves jelentésről és az EU ezzel kapcsolatos politikájáról,

–   tekintettel a Szaharov-díj nyomon követéséről szóló, 2006. december 14-i állásfoglalására[4],

–   tekintettel a tanácsi elnökség 2005. december 14-i ülésének a Nők fehérben mozgalomról szóló nyilatkozatára, valamint a kubai helyzetről szóló korábbi, 2003. március 26-i és 2003. június 5-i nyilatkozataira,

–   tekintettel a Tanács Kubáról szóló, 1996 december 2-án elfogadott és időszakosan frissített 96/697/KKBP közös álláspontjára[5],

–   tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. június 18-i ülésének Kubáról szóló következtetéseire,

–   tekintettel Catherine Ashton, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szóvivőjének Orlando Zapata Tamayo Kubában történt halálával kapcsolatos, 2010. február 25-i nyilatkozatára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az emberi jogok, köztük a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok egyetemességének és oszthatatlanságának védelme továbbra is az Európai Unió egyik fő célkitűzése,

B.  mivel Kubában több tucat független újságírót, békés másként gondolkodót és emberi jogvédőt, a demokratikus ellenzék tagjait továbbra is börtönökben tartanak fogva, akik közül néhányan súlyos betegek,

C. mivel a Parlament 2005-ben a gondolat szabadságáért járó Szaharov-díjat a Nők fehérben kubai mozgalomnak ítélte oda; mivel a kubai hatóságok döntése, amelynek értelemében nem engedélyezték, hogy a Nők fehérben képviselői a díj átvételére elutazhassanak a Parlament székhelyére, sérti az alapvető emberi jogokat, konkrétan azt a jogot, hogy az ember szabadon elhagyhassa hazáját, majd oda visszatérjen, amint azt az emberi jogok egyetemes nyilatkozata kimondja,

D. mivel Kubában kezdeményezni kell a többpárti demokráciába történő politikai átmenet folyamatát, és mivel ebben a folyamatban és a döntéshozatalban nyílt párbeszéd révén, kirekesztés nélkül valamennyi kubainak részt kell vennie,

E.  mivel Orlando Zapata Tamayo halála 40 éve az első olyan eset, hogy egy kubai aktivista a kormány által elkövetett visszaélések és a kubai politikai rendszer elleni tiltakozásként halálos kimenetelű éhségsztrájkot folytat,

F.  mivel Orlando Zapata Tamayo halála következtében széleskörű, nemzetközi szintű tiltakozás bontakozott ki a kubai hatóságok ellen,

G. mivel Kubában még mindig mintegy 200 politikai foglyot tartanak fogva,

1.  határozottan elítéli Orlando Zapata Tamayo politikai fogoly halálát, amire 85 öt nappal azután került sor, hogy a börtönben tapasztalt körülmények elleni tiltakozásul éhségsztrájkba kezdett;

2.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a kubai hatóságok semmilyen lényegi választ nem adtak az Európai Uniónak az alapvető szabadságok teljes mértékű tiszteletben tartására, különös tekintettel a véleménynyilvánítás és a politikai egyesülés szabadságára való felszólításaira;

3.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a kubai kormány nem vette figyelembe a Parlamentnek és a Tanácsnak a politikai foglyok és a meggyőződésük miatt fogva tartottak azonnali szabadon bocsátására vonatkozó felhívásait, és hangsúlyozza, hogy a kubai másként gondolkodók eszméik és békés politikai tevékenységük miatti bebörtönzése ellentétes az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával;

4.  sürgeti a kubai kormányt, hogy haladéktalanul és feltételek nélkül bocsásson szabadon minden politikai foglyot, és a jövőben hagyjon fel az önkényes letartóztatások gyakorlatával;

5.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy továbbra is ragaszkodjanak a kubai politikai másként gondolkodók szabadon bocsátásához, és javasoljanak konkrét intézkedéseket az emberi jogi aktivisták munkájának védelme céljából,

6.  felszólítja a kubai hatóságokat, hogy tegyenek eleget az emberi jogokkal kapcsolatos, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya aláírásával vállalt kötelezettségeiknek;

7.  felszólítja a kubai kormányt, hogy hagyjon fel az emberi jogok gyakorlásának akadályozásával, és ne gátolja tovább a mozgás, a véleménynyilvánítás, a tájékoztatás és az egyesülés szabadságának érvényesülését, valamint a pártpolitikai tevékenységet;

8.  sürgeti az európai intézményeket, hogy feltétel nélkül támogassák egy demokratikus politikai rendszerbe történő politikai átmenet békés folyamatának megkezdését Kubában;

9.  felszólítja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy – összhangban a Tanács által sorban jóváhagyott következtetésekkel és az együttműködést és fejlesztést célzó közösségi mechanizmusok igénybe vételével – kezdjen strukturális párbeszédbe a civil társadalom képviselőivel és a kubai politikai átalakulást támogatókkal;

10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EUROLAT Közgyűlésnek, valamint Kuba kormányának és a Néphatalom Nemzeti Közgyűlésének.

• [1]  HL C 201. E, 2005.8.18., 83. o.
• [2]  HL C 288. E, 2006.11.25., 81. o.
• [3]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0288.
• [4]  Elfogadott szövegek, 2006. december 14., P6_TA(2006)0601.
• [5]  HL L 322., 1996.12.12., 1. o.