ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a nigériai Josban januárban és márciusban történ tömeges atrocitásokról
28.4.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Mara Bizzotto, Fiorello Provera az EFD képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0247/2010
B7‑0254/2010
az Európai Parlament állásfoglalása a nigériai Josban januárban és márciusban történ tömeges atrocitásokról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a az emberi jogok nigériai helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettek az EU elnökségének 2008. december 2-i, a Plateau szövetségi államban történt erőszakos cselekményekről szóló nyilatkozatára,
– tekintettel az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton, az amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton, a brit külügyminiszter, David Miliband és a francia külügyminiszter, Bernard Kouchner 2010. január 28-i, a josi tömeges erőszakról tett közös nyilatkozatára,
– tekintettel az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője által 2010 február 12-én és március 1-én a demokrácia és a jogállamiság nigériai helyzetéről tett nyilatkozataira,
– tekintettel az EU elnökségének az észak-nigériai tömeges erőszakról szóló 2009. július 31-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, valamint a faji diszkrimináció valamennyi formájának felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményre, amelyeknek Nigéria is részes fele,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2010 januárjában a vitatott mecsetépítés miatt Plateau szövetségi állam (Közép-Nigéria) fővárosában Josban a muzulmánok és keresztények között kitört etnikai és vallási összecsapásokban 500-an haltak meg és ezren megsebesültek,
B. mivel 2010. március 7-én muzulmán pásztorok egy csapata megtámadta a főleg keresztények által lakott (a Jos közelében fekvő) Dogo Nahawa, Ratsat és Zot falvakat, elindítva ezzel egy olyan tömeges erőszakot, amely több száz ember (köztük nők és gyermekek) halálát okozta, sokakat pedig nyomorékká tett,
C. mivel április 24-én egy keresztény folyóirat két újságíróját ölték meg Jos külvárosában egy főleg muzulmánok által lakott területen; a két újságírót egy fiatal muzulmán Josban történt halála miatt kitört összecsapásban támadták meg,
D. mivel a muzulmánok és keresztények közötti komoly etnikai erőszak és összetűzések már majdnem tíz éve folynak több nigériai városban és faluban, főként Plateauban és Kadunában; 2000-ben az erőszaknak ezrek estek áldozatul a Kadunában alkalmazott, sokat vitatott saría törvények miatti súlyos összecsapásokban; a 2001-es josi összecsapásokban ezren haltak meg, és több mecset és templom leégett; további tömeges erőszak történt 2002 novemberében (Kadunában több mint 200 halálos áldozattal), 2004 májusában százak haltak meg Yelmában, Közép-Nigériában és 500-600 ember Kanoban, Észak-Nigériában), 2008 novemberében (700 halálos áldozat Josban), 2009 júliusában (700 halott az észak-nigériai iszlám szövetségi államokban), valamint 2009 decemberében (70 halott),
E. mivel a muzulmánok és keresztények között régóta tartó harcok vallásos jellege az etnikai, társadalmi és gazdasági konfliktusok legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, amely a nigériai népesség millióinak rontja a helyzetét, és már eddig is egyre fokozódó erőszakhoz vezetett,
F. mivel – míg a muzulmán és keresztény közösségek közötti viszony bár gondterhelt volt, és semmiképpen sem baráti, soha nem torkollott tömeges erőszakba – a nigériai etnikai és vallási csoportok közötti kapcsolatok az elmúlt évtizedben csak romlottak (főleg Plateau tagállamban és több északi tagállamban), amióta a radikálisan iszlamista Al-Qaida által támogatott saría törvények állami jogszabályként kerültek elfogadásra az északi államokban (36-ból 12-ben),
G. mivel az emberi jogok általános helyzete Nigériában tovább romlott, különösen a muzulmán tagállamokban Nigéria északi részén, ahol a Magajin Gari bíróság (Kaduna) nemrégiben megtiltotta az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetek számára, hogy nyílt vitát indítsanak a saría törvények szerinti büntetési formákról,
H. mivel Nigéria hatalmas természetes erőforrásaival és mintegy 150 milliós népességével politikailag és földrajzilag igen jelentős, meg kell találni belső társadalmi és etnikai stabilitását, mert ellenkező esetben fennáll a nemzetközi béke és biztonság fenyegetésének kockázata,
I. mivel 2009-ben Nigéria aláírta az EU fejlesztési alapról szóló megállapodását, amelynek célja a kormányzás, a kereskedelem és nigériai béketeremtési intézkedések támogatása; a megállapodás értéke 677 millió euró, amelynek nagy része a belső kormányzás megerősítését, valamint béke garantálását és az emberi jogok tiszteletben tartását szolgálja,
J. mivel a vallási harcok fokozódása mögött minden megfigyelő szerint gazdasági és társadalmi konfliktusok rejlenek, amelyek megoldása a nigériai politikai instabilitás miatt lehetetlen, és a nigériai elnök betegség miatti távolléte, illetve a szövetségi állam vezetőségének hatalmi deficitje a muzulmánok és a keresztények közötti összecsapások és az iszlám fundamentalisták agressziójának folyamatos erősödéséhez vezetett,
1. elítéli a muzulmán és keresztény közösségek közötti erőszakot, mint az etnikai, gazdasági és vallási konfliktusok kifejeződését, amely nyomorúságba taszítja Nigéria lakosságát, főleg az ország középső és északi államaiban;
2. komoly aggodalmának ad hangot a majd tíz éve folyó erőszakkal kapcsolatban, valamint az etnikai és vallási közösségek közötti az iszlám fundamentalista Al-Qaida által támogatott egyes militarista csoportok fokozódó agressziója miatt az összecsapások erősödése kapcsán;
3. emlékeztet arra, hogy bár elismeri, hogy az összecsapásoknak mélyen gyökerező etnikai és vallási alapja van, a muzulmánok és keresztények közötti brutális erőszak gyakori megnyilvánulása mögött vallási konfliktust sejt;
4. hangsúlyozza, hogy a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság alapvető és elidegeníthetetlen jogok, amelyeket – a Nigéria által is aláírt – Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkének megfelelően minden körülmények között biztosítani kell;
5. aggódik amiatt, hogy Észak-Nigéria sok szövetségi állama alkalmazza a saría törvényeket, amelyek az alapvető jogok gyakori megsértését okozzák, és lehetővé teszik a kínzást, a halálbüntetést és a csonkítást, továbbá erősödő és rosszabbodó vallási konfliktusokhoz vezetnek;
6. sürgeti az észak-nigériai szövetségi államok hatóságait, hogy a Nigéria által is aláírt és ratifikált, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni nemzetközi egyezmény értelmében mind a törvényből, mind pedig a gyakorlatból iktassák ki a kínzást és az egyéb embertelen, illetve megalázó büntetési módokat;
7. helyteleníti a nem kormányzati szervezetek tevékenységének korlátozását különösen az észak-nigériai régióban, ami akadályozza a saría törvények és muzulmán irányítású igazságszolgáltatási rendszer kegyetlenségéről szóló szabad és demokratikus vita kialakulását;
8. aggodalmának ad hangot a nigériai politikai rendszernek a politikai vezetés hiánya miatt kialakult instabilitása miatt, és azt ajánlja az EU-nak, hogy minden lehetséges módon működjön együtt a nemzetközi közösséggel az etnikai és vallási harcok megoldását is akadályozó nigériai intézményi válság mielőbbi megoldása érdekében;
9. javasolja, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztosa küldjön különmegbízottat a politikai instabilitás, a társadalmi, etnikai és vallási konfliktusok megfigyelésére;
10. sürgeti az EU-t, ellenőrizze, hogy a Nigéria által a közelmúltban aláírt EU fejlesztési alapról szóló megállapodás keretében a nigériai kormánynak juttatott támogatást a kormányzás előmozdítására, illetve az alapvető emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásának garantálására használják-e fel;
11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint a Nigériai Szövetségi Köztársaság nemzetgyűlésének.