ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az európai gazdasági irányításról
14.6.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Martin Schulz, Stephen Hughes az S&D képviselőcsoport nevében
Daniel Cohn-Bendit, Rebecca Harms, Philippe Lamberts a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0349/2010
B7‑0349/2010
Az Európai Parlament állásfoglalása az európai gazdasági irányításról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről szóló bizottsági közleményre (COM(2010)250),
– tekintettel az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre,
– tekintettel az Európai Tanács legutóbbi, március 25–26-i ülését követő elnökségi következtetésekre,
– tekintettel az Európai Tanács 2000., 2001., 2005., 2006., 2007. márciusi és 2009. decemberi üléseit követő elnökségi következtetésekre,
– tekintettel az euróövezet állam- és kormányfőinek 2010. május 7-i találkozójára,
– tekintettel az Ecofin Tanács 2010. május 9-i határozataira,
– tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),
– tekintettel a Bizottság lisszaboni stratégiát értékelő dokumentumára (SEC (2010) 114),
– tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről szóló bizottsági közleményre (COM(2010)250),
– tekintettel az „EU 2020” stratégiáról szóló március 10-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a pénzügyi, gazdasági és szociális válság nem enyhülő súlyossága miatt az Európai Tanács által 2010 júniusában jóváhagyandó új Európa 2020 stratégiával kapcsolatos várakozások igen erőteljesek,
B. mivel számos tagállamnak továbbra is növekvő munkanélküliséggel kell szembenéznie, amely megfelelő, középtávon értékelhető politikai válasz hiányában az Unióban összesen akár 28 millió embert érinthet, és óriási nehézségeket okoz az egyes emberek életében és szociális téren; mivel a válság következtében munkahelyek milliói szűntek meg és súlyosbodott a munkahelyek bizonytalansága és a szegénység; mivel az EU-ban a lakosság 16%-át fenyegeti a szegénység; mivel a lakosság 9,6 %-a munkanélküli; mivel az emberek 8%-a „dolgozó szegénynek” minősül,
C. mivel az éghajlatváltozás, a biodiverzitás csökkenése és a természeti erőforrások tékozló felélése alapjában kérdőjelezi meg a jelenlegi fenntarthatatlan termelési, elosztási és fogyasztási módokat, és ez új, fenntartható fejlődési modellt tesz szükségessé,
D. mivel a lisszaboni stratégia célul tűzte ki a nagymértékben versenyképes, tudásalapú gazdaság megvalósítását, amely képes a fenntartható fejlődésre, több és jobb munkalehetőség biztosítására, nagyobb társadalmi kohézióra és a környezet tiszteletére, de nem érte el céljait,
E. mivel a Lisszaboni Szerződés világosan kimondja, hogy az Uniónak külső tevékenységét a fejlődő országok fenntartható gazdasági, szociális és környezeti fejlődésének szem előtt tartásával kell meghatároznia és folytatnia, elsődleges célként tűzve ki a szegénység megszüntetését, valamint ösztönözve valamennyi ország integrálódását a világ gazdasági vérkeringésébe,
F. mivel a Tanács – több hónapig tartó szükségtelen és költségesnek bizonyuló, az euróövezet pénzügyi válságának súlyosbodásához nagymértékben hozzájáruló tétovázás után megegyezett az európai pénzügyi stabilitás fenntartását támogató intézkedéscsomagról, amely tartalmaz egy, összesen 500 milliárd eurót előirányzó európai pénzügyi stabilizációs mechanizmust is,
G. mivel a nagyon eladósodott országoknak és határokon átnyúló pénzintézeteknek segíteni képes válságrendezési keret, valamint a ciklikus hatásokat kiegyenlítő összehangolt fiskális politika hiányával jellemezhető monetáris unió erősen ki van téve a külső és belső sokkhatásoknak,
1. kifejezi mély csalódottságát az Európai Tanács által március 26-án elfogadott új Európa 2020 stratégia főbb elemeivel kapcsolatban;
2. véleménye szerint az Európai Tanács nem élt annak történelmi lehetőségével, hogy levonja a jelenlegi válság valamennyi tanulságát és valóban hosszú távú, ambiciózus és koherens stratégiát dolgozzon ki;
3. hangsúlyozza, hogy az EU 2020 stratégiának az EU-t a 21. század zöld forradalmának vezetőjévé kell tennie, melynek az a feladata, hogy az emberi fejlődést összehangolja a Föld fizikai korlátaival;
4. ezért arra szólít fel, hogy az EU 2020 stratégia általános célkitűzése a csupán a GDP növelésére irányuló törekvés helyett egy, az EU jövőjéről szóló olyan szélesebb értelemben vett politikai koncepció legyen, amely egy fenntartható és szociális, az embert és a környezetet a politikaformálás középpontjába helyező, a jólét megteremtésére és minden polgár számára a legjobb lehetőségek biztosítására törekvő Unióra irányul; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a versenyképesség önmagában nem cél;
5. úgy véli, hogy az új stratégiának a GDP-n túl magában kell foglalnia egy sor, a jólétre vonatkozó mutatót, valamint a szélesebb értelemben vett külső gazdasági hatásokat és a környezeti terhelést figyelembe vevő mutatókat, amelyeket demokratikus és innovatív eljárások révén kell definiálni, alkalmazni és értékelni;
6. megismétli korábbi felhívásait egy egységes és integrált európai fejlesztési stratégia érdekében, amely egyértelműen meghatározza a gazdasági fejlődés hosszú távú irányait és azt, hogy a fejlődés miképpen járulhat hozzá a jobb, méltányosabb és fenntarthatóbb – mindenki számára magasabb szintet biztosító – társadalom építéséhez, továbbá milyen védelmet nyújthat a pénzügyi ágazat mohósága és túlkapásai ellenében; megismétli arra irányuló kérését, hogy integrálják a jelenleg Európa előtt álló, egymást részben lefedő stratégiákat, különös tekintettel az Európa 2020 stratégiára, a fenntartható fejlődés stratégiájára és a stabilitási és növekedési paktumra; sajnálja, hogy az Európai Tanács elutasította ezt a megközelítést és ezzel megoldatlanul hagyta a politikai inkoherencia problémáját;
7. véleménye szerint ugyanakkor az EU-nak a következő évtizedben számos kihívással kell szembenéznie a gazdasági és szociális fejlődés biztosítása terén – ideértve a gazdasági visszaesés ezzel ellentétes következményeit –, és úgy gondolja, hogy e kihívások miatt alapjában felül kell vizsgálni azokat a mechanizmusokat, amelyek révén az európai foglalkoztatottsági és a szociális célkitűzéseket el kellene érni;
8. véleménye szerint az euróövezet jelenlegi pénzügyi válsága – a 16 tagállamból ma 13 nem képes teljesíteni a stabilitási és növekedési paktum kritériumait, az EKB előrejelzése szerint pedig 2011–2012-ben egyetlen tagállam sem lesz képes erre, nem beszélve az államkötvények elleni kiterjedt és rendszeres spekulatív támadásokról – világos jele a jelenlegi uniós gazdasági koordinációs politika súlyos hiányosságainak, ugyanis az elsősorban a fiskális konszolidációra és felügyeletre összpontosít; hangsúlyozza, hogy a munkahelyteremtés elindításához és a fenntartható gazdasági fejlődés és szociális kohézió célkitűzésének eléréséhez mindenekelőtt az euróövezet makacs és súlyos makroökonómiai egyensúlyhiányaira és a versenyképesség terén fennálló egyenlőtlenségekre kell megoldást találni; ennek kapcsán üdvözli, hogy gazdaságpolitikáról szóló közleményében a Bizottság elismerte ennek szükségességét;
9. üdvözli a Tanács arra vonatkozó határozatait, hogy az euróövezet irányítását új eszközökkel erősíti a válság által gerjesztett kihívások megoldása érdekében, támogatási csomagot hagy jóvá Görögország javára, létrehozza az európai pénzügyi stabilitási mechanizmust, megerősíti a gazdaságirányítást, a pénzpiacok szabályozását és a spekuláció elleni küzdelmet; ezzel felsorakozik azon alapelv mögé, hogy az euróövezet problémáit euróövezeti megoldásokkal kell orvosolni; úgy véli, hogy ezeknek az új eszközöknek továbbá az uniós tagállamok gazdaságpolitikáinak vonatkozásában erősíteniük kellene a koordinációt, amelynek túl kell lépnie a felügyeleten a proaktív gazdaságpolitikai koordináció irányában, ideértve az új Európa 2020 stratégia végrehajtását szolgáló megerősített kormányzási mechanizmusokat is; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy a Bizottság – miközben széleskörű javaslatokat terjeszt elő a pénzügyi felügyelet megerősítése érdekében – egy csapásra felhagyott azzal, hogy kellőképpen alkalmas javaslatokat dolgozzon ki a hosszú távú gazdasági fenntarthatóság helyreállítása és megerősítése céljából, valamint a jól meghatározott célokat maga elé állító, az átfogó Európa 2020 stratégia keretében közös költségvetési stratégia felépítésére törekvő gazdaságpolitikai koordináció érdekében;
10. hangsúlyozza, hogy az államháztartás fenntarthatóságának megvalósításához nemcsak a közkiadások felelős kezelésére, hanem a megfelelő és társadalmilag méltányos adózásra is szükség van; ezt szem előtt tartva felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot intézkedésekre, amelyek célja a tagállamok költségvetési egyensúlyának helyreállítása, valamint állami beruházások finanszírozása eurókötvények, az uniós pénzügyi tranzakciókra kivetett adó, a környezeti adó, a bankokra kivetett progresszív adók, valamint az adóparadicsomok elleni harcot szolgáló automatizált információcsere és egyéb intézkedések révén; az intézkedéseknek a tagállamokat abban is segíteniük kell, hogy elmozdulhassanak az adóversenytől az adóügyi együttműködés felé, beleértve a vállalati nyereségek közös, egységes szerkezetbe foglalt adóalapjának bevezetésére vonatkozó menetrendet, a társasági adószintek – a HÉA jelenlegi koordinációjához hasonló – minimális koordinációjának biztosítására szolgáló mechanizmust;
11. ezért felhívja az Európai Tanács által 2010. márciusban létrehozott munkacsoportot, hogy terjesszen elő mélyrehatóbb és szélesebb gazdasági koordinációra irányuló konkrét javaslatokat; e javaslatok tartalmazzanak iránymutatásokat a 121. és 136. cikkel összhangban a ciklikus hatásokat kiegyenlítő, összehangolt fiskális politika kidolgozására, valamint a belső egyensúlyhiány és az aszimmetrikus hatású megrázkódtatások leküzdésére, a konvergencia fokozására és a forráselosztás hatékonyságának javítására irányuló további uniós szolidaritási mechanizmusokat;
12. sajnálja, hogy az Európai Tanács következtetései nem veszik figyelembe, hogy a jelenlegi törékeny helyreállítási folyamatnak teljes mértékben meg kell jelennie az új Európa 2020 stratégiában, egy olyan koherens és átfogó politikai ütemterv formájában, amely a makroökonómiai feltételrendszert teljes mértékben beépíti ebbe a stratégiába, biztosítva, hogy a szükséges költségvetési konszolidáció ne ássa alá a stratégia végrehajtását, különös tekintettel a munkanélküliség elleni küzdelemre, valamint a megfelelő, jól koordinált infrastrukturális és tudásalapú beruházásokra; nyugtalanítónak tartja a Tanács május 9-i következtetéseit, amelyben felhív a gyorsított fiskális konszolidáció melletti szilárd elköteleződésre, amely viszont aláássa az Európa 2020 stratégiában kinyilvánított politikai kötelezettségvállalásokat, veszélyezteti a kellőképpen szilárd és méltányos alapokon nyugvó jóléti államok fenntartását, továbbá fenyegetheti a még törékeny helyreállítási folyamatot és ezzel középtávon további több millió munkahely elvesztését eredményezheti;
13. hangsúlyozza, hogy a legutóbbi események – amelyekben szerepet játszottak a pénzügyi spekulánsok által igénybe vett, a szuverén adósok nem teljesítésével kapcsolatos csereügyletek, melyek következtében több nemzeti árfolyam-különbözet indokolatlanul magas szintet ért el – nyomatékosan figyelmeztettek rá, hogy a pénzügyi szabályozás és felügyelet kereteinek hiányosságai és instabilitási tényezői közvetlen negatív hatással vannak a nemzeti gazdaságok fenntarthatóságára és az euróövezet stabilitására; erőteljesen támogatja egy olyan kibővített és ambiciózus európai pénzügyi felügyeleti rendszer sürgős elfogadását, amely biztosítja valamennyi pénzügyi termék, ügylet és intézmény megfelelő szabályozását és felügyeletét az Unióban; hangsúlyozza, hogy a piac átláthatóságának és a kibővített európai szabályozásnak a szükségessége nem csupán a hatékony piacfelügyeletnek, hanem az európai szuverenitásnak is összetevője;
14. tudomásul veszi a foglalkoztatottsági arányra, a kutatás és fejlesztés feltételeire, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, a képzettségi szintek emelésére és a szociális felzárkóztatásra vonatkozó, az Európai Tanács által kitűzött öt fő célt; sajnálja, hogy ezek a fő célok nem egy olyan, a fenntartható fejlődésre vonatkozó összefüggő és egységes stratégia keretében kerültek megfogalmazásra, amely ötvözné a gazdaság-, szociál- és környezetpolitikai tennivalókat; sajnálatosnak tartja azonban, hogy e célok nem eléggé nagyra törőek, némelyikük esetében pedig nincsenek konkrét mutatók, ami lehetőséget hagy a visszalépésre olyan fontos témakörökben, mint például a társadalmi integráció, az oktatás és a szegénység elleni küzdelem;
15. tudomásul veszi a férfiak és nők foglalkoztatottságára vonatkozó fő célkitűzést; sajnálja, hogy a célkitűzésbe nem tartozik bele a foglalkoztatottság minősége; megismétli, hogy 2020-ra vonatkozó stratégiában kulcsfontosságú prioritásnak kell lennie a magas színvonalú foglalkoztatásnak, valamint hogy a foglalkoztatottsági mutatók javítása érdekében erőteljesebb hangsúlyt kell helyezni a nemzeti és európai szinten egyaránt jól működő munkaerőpiacra és a szociális körülményekre; sürgeti ezért egy új, a munkavállalók jogainak és foglalkoztatási feltételeinek javítását célul kitűző jogalkotási ütemterv megvalósítását, amely kiterjedne a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó irányelv felülvizsgálatára, valamint a minimumjövedelem-rendszerekről, a munkaidőről, az indokolatlan egyéni elbocsátásokról, a tájékoztatásról és egyeztetésről, a szakszervezetek elismeréséről, a határokon átnyúló kollektív megállapodásokról, az atipikus munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmódról, az egyenlő munkabérekről és a munkaügyi ellenőrzésekről szóló új vagy felülvizsgált irányelvekre is; úgy véli továbbá, hogy az új stratégiának jobban ki kell domborítania a munkahelyek minőségét és a tisztességes munkát, ideértve a bizonytalan és be nem jelentett munka elleni küzdelmet, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetését lehetővé tevő körülmények biztosítását, továbbá annak garantálását, hogy a munkaerőpiacról jelenleg kiszorultak munkához juthassanak; felhívja a Bizottságot, hogy változtasson azon a gyakorlatán, hogy az említett területet csupán bizottsági közlemények témájának tekinti, és sürgősen álljon elő iránymutató jogalkotási kezdeményezésekkel a munkavállalók jogainak védelme érdekében;
16. ezzel kapcsolatosan sürgeti az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy határozzon meg és fogadjon el nagyra törő menetrendet a méltányos munka témakörében, amely magában foglalja a megélhetési minimum bevezetésének célkitűzését is; kéri, hogy a szociális partnerek a Bizottsággal együttműködve tegyenek közös európai kezdeményezéseket a szociális dömping ellen és a munkaviszonyuk ellenére is szegény körülmények között élők számának csökkentésére; sürgeti a Bizottságot, hogy évente tegye közzé a munkahelyek minőségére vonatkozó, a Tanács által elfogadott mutatókat;
17. hangsúlyozza, hogy a bérek nagymértékű korlátozása a háztartások bevételeinek növekedését, és így a magánfogyasztás növekedését is fékezi; éppen ezért óva int attól, hogy az árstabilitás elérése érdekében elsősorban a bérek mérsékelt növekedésére összpontosítsunk; emlékeztet arra, hogy a fokozott globális verseny már a bérek csökkentésének irányába hat, míg a fogyasztási cikkek magasabb ára az uniós fogyasztók vásárlóerejét csökkenti;
18. felhívja a tagállamokat, a Tanácsot, a Bizottságot és a Parlamentet, hogy az év végéig fogadjanak el nagyszabású stratégiát környezettudatos munkahelyek teremtésére, meghatározva a képességeken és az innováción alapuló fenntarthatóbb gazdaságban rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázásának keretfeltételeit, valamint biztosítva azt, hogy az ilyen típusú gazdaságra történő átállás társadalmilag igazságos és Európában mindenki számára hasznos legyen; úgy véli, hogy egy ilyen stratégiának magába kell foglalnia a munkavállalók fejlődését segítő és szükség szerint átképzésüket lehetővé tevő képzésre és az egész életen át tartó tanulásra irányuló befektetéseket, egy, az átmeneti biztonságra vonatkozó keretmegállapodást, ideértve a képzéshez és megfelelő társadalombiztosításhoz való jogot a munkahelyváltás alatt, egy társadalmi partnerek közötti, az egész életen át tartó tanulásra és a munkahelyi képzésre vonatkozó megállapodást, valamint az átképzések és a munkahelyi szervezetek átalakításának széles körű támogatását;
19. tudomásul veszi az oktatás javítására vonatkozó fő célkitűzést; sajnálja, hogy nincsenek számszerű arányokra vonatkozó célkitűzések, és sürgeti az Európai Tanácsot, hogy tűzzön ki 100%-os célt a középfokú oktatás vonatkozásában, és határozzon meg egyértelmű minőségi célokat és indikátorokat az alapfokú és középfokú oktatás számára;
20. üdvözli, hogy az Európai Tanács javaslatot tesz a társadalmi integrációra, prioritásként kezelve a szegénység visszaszorítását, azonban sajnálatosnak tartja, hogy nincsenek világos célok és kezdeményezések e téren; úgy véli, hogy ez az Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb célkitűzése; olyan nagyratörő, hosszú távú stratégia kidolgozását kéri a szegénység csökkentésére, amely messzemenő célkitűzéseket tartalmaz e téren, ideértve a nők, a gyermekek és az idősek szegénységének, valamint a munkavállalók szegénységének visszaszorítását, és amelyet összehangolt európai lakásügyi stratégia egészít ki; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégiának kifejezetten tartalmaznia kellene a szegénység 5 évente 50%-kal való csökkentésére irányuló ambiciózus célkitűzéseket (vagyis a cél 2015-re a szegénység 8,5%-ra, 2020-ra pedig 4%-ra való csökkentése), valamint az egyenlőtlenség és konkrétan a szegények és gazdagok jövedelme közötti különbség csökkentésére irányuló célokat; úgy véli, hogy a kirekesztés által fenyegetettek azonosításának érdekében a szegénységet „viszonylagos szegénységként” kell mérni, és a Gini-mutatót az Európa 2020 stratégia eszközévé kell tenni;
21. a szegénység visszaszorítására vonatkozó célkitűzések kapcsán emlékeztet korábbi javaslataira, amelyek a minimumjövedelem-rendszerekkel kapcsolatos uniós célkitűzésre és olyan járulékalapú jövedelemhelyettesítő rendszerekre irányultak, amelyek a nemzeti átlagjövedelem legalább 60%-ának megfelelő mértékű jövedelemtámogatást nyújtanak, valamint arra, hogy szülessen megállapodás az e cél teljes megvalósítására szolgáló menetrendről;
22. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a foglalkoztatottsági aránnyal és a szegénység visszaszorításával kapcsolatos fő célkitűzések alapján uniós és nemzeti szinten egyaránt jelöljenek ki alcélokat, amelyek megvalósulását konkrét politikák és mutatókat is tartalmazó ellenőrzési mechanizmusok révén kell előmozdítani;
23. emlékeztet rá, hogy közszolgáltatások – különösen a szociális szolgáltatások – a társadalmi integráció kulcsfontosságú elemei; hangsúlyozza, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok széles mérlegelési jogkört kaptak e szolgáltatások vonatkozásában; sajnálatosnak tartja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nem kaptak kellő figyelmet, holott ezek alapvető fontosságú csatornái a beruházásoknak és a polgárok és a gazdaság számára nyújtott alapvető szolgáltatásoknak; emlékeztet rá, hogy e szolgáltatások köztulajdonban lévő szolgáltatói hosszú ideje nagyobb jogbiztonságot kérnek e szolgáltatói tevékenységek vonatkozásában, figyelembe véve a szubszidiaritás és a helyi önkormányzatiság elveit; felhívja ezért a Bizottságot, hogy készítsen átfogó elemzést az eddigi liberalizáció hatásairól, és a Szerződésben található új rendelkezések figyelembe vételével nyújtson be jogalkotási keretet;
24. sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Tanács által kitűzött fő célok nem tartalmazzák a nemek közötti egyenlőséget az Európa 2020 stratégia fő célkitűzései között; jogalkotási menetrend kidolgozását kéri tehát a nemek közötti esélyegyenlőség területén is, a férfiak és nők közötti jelenlegi bérszakadék felszámolása, a nők teljes munkaerő-piaci részvétele és előmeneteli lehetőségeik előmozdítása érdekében, többek között az alábbiak révén:
- a bérkülönbségek 0–5%-ra történő csökkentése 2020-ig,
- a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatára irányuló jogalkotási javaslat előterjesztése,
- jogsértési eljárások indítása az előírásokat be nem tartó tagállamok ellen,
- a munka és a családi élet összehangolása érdekében tett erőfeszítések fokozása könnyen hozzáférhető, megfizethető, rugalmas és minőségi szolgáltatások biztosítása révén, fenntartva egyszersmind a társadalombiztosítási jogokat, különös tekintettel a gyermekgondozó létesítményekre azzal a céllal, hogy hároméves korig a gyermekek fele számára, három éves kor felett pedig az összes gyermek számára biztosított legyen a gondozás, és az ellátás az egyéb eltartottak esetében is javuljon,
- a szakmai és a családi élet összeegyeztetésére – például rugalmas munkaidő és munkavégzési hely, valamint minőségi, de elérhető árú gyermek- és egyéb eltartottra vonatkozó felügyeleti megoldásokra – irányuló célzott, aktív munkaerő-piaci politikák és rendelkezések megvalósításán keresztül 75%-os női foglalkoztatottság megvalósítása, amelynek legalább 50%-a gazdasági függetlenséget eredményező munkalehetőség;
25. megjegyzi, hogy az Európai Tanács 2008. decemberi kötelezettségvállalására, amely szerint az Unió 2020-ra 20%-kal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását, legalább 20%-kal növeli az energia-végfogyasztás területén a megújuló energiaforrásokból nyert energia részesedését, és az energiahatékonyságnak köszönhetően 20%-kal csökkenti az energiafogyasztást; emlékeztet rá, hogy a hazai üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-ig az 1990-es szinthez képest 30%-nál kisebb mértékű csökkentésére irányuló célkitűzések nem állnak összhangban a tudománnyal és nem akadályozzák meg az elszabadult éghajlatváltozás drámai következményeit; úgy véli, hogy ez csak még inkább bizonyítaná, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos politika terén az EU elvesztette vezető szerepét; ragaszkodik ahhoz, hogy hosszú távon további csökkentésre van szükség, és hogy az uniós politikáknak a hosszú távú célkitűzések megvalósítására kell összpontosítaniuk, melyek végrehajtását haladéktalanul el kell kezdeni; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan politikára, amelynek révén elérhető, hogy a termelés, az elosztás és a fogyasztás rendszere e célok érdekében alapvetően megváltozzon;
26. mély aggodalommal tölti el, hogy a konkrét célkitűzések és célok, illetve még a biológiai sokféleségre vonatkozó 2020-as célkitűzések megemlítése is hiányoznak az EU 2020 stratégiából; ezért olyan mérhető célok elfogadására szólít fel, amelyek a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének megállítására és lehetőleg 2020-ig való helyreállítására irányulnak; emlékezteti rá a Bizottságot, hogy Európa polgárai az Uniótól azt várják, hogy a tisztább, biztonságosabb és egészségesebb társadalom érdekében tevékenykedjék; felhívja a Bizottságot, hogy ne hagyjon fel a „szennyező fizet” és a „óvatosság” elvének alkalmazásával a jogalkotásban, hiszen ezek kulcselemei a fenntartható gazdasági fellendülés sikerének; kifejezi csalódottságát a fenntartható fejlesztési stratégia eddigi eredményei kapcsán; sajnálja, hogy az Európa 2020 stratégia prioritásainak sorában az egészségügyi megelőzés és az egészségügyi egyenlőtlenségek terén tervezett fellépések nem kerültek kiemeltebb helyre;
27. sajnálja, hogy az Európa 2020 stratégiában a valóban közös európai energiapolitika elérése tekintetében semmiféle ambiciózus célkitűzés nem szerepel; hangsúlyozza, hogy bár a működő belső piac kulcsfontosságú célkitűzés Európa számára, és hogy szükséges a harmadik energiacsomag gyors végrehajtása, az európai energiapolitika e részletének túlhangsúlyozása a másik két célkitűzés – a „fenntartható fejlődés” és a „biztonságos ellátás” – kárára vált; újfent emlékeztet rá, hogy a belső piac kérdését nem lehet külső dimenziójától függetlenül kezelni, és Európának valódi közös európai energiapolitikára van szüksége annak érdekében, hogy valós befolyása legyen az energiaellátás biztonságára, az éghajlatváltozásra és az energia megfizethetőségére;
28. sürgeti az EU-t, hogy a környezetbarát, teljes mértékben a megújuló energiaforrásokon alapuló, magas hatékonysággal működő, 2050-re megvalósítandó gazdaság irányában tett első lépésként 2020-ra kötelező célkitűzésként írja elő energiafogyasztásának csökkentését és a megújuló energiaforrások arányának növelését, emellett pedig számolja fel a fenntartható megújuló energiaforrások további fejlesztését gátló technikai és nem technikai jellegű akadályokat;
29. hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóság az erőforrások felhasználásának abszolút mértékű csökkentésétől függ; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi gazdasági válságot fel kell használni arra, hogy elmozdulás történjen a teljes mértékben a megújuló energiaforrásokon alapuló, az erőforrásokat hatékonyan felhasználó gazdaság kialakítása irányába; kiemeli, hogy gyors és széleskörű változtatásokra van szükség ahhoz, hogy Európa sikeresen csökkenthesse minimálisra a magas széntartalmú anyagok energiaforrásként való használatát, valamint jelentős mértékben csökkenhesse általánosságban a természeti erőforrások felhasználását; ezzel kapcsolatban felszólít a forráshatékonysági javulásra irányuló, ambiciózus célkitűzés elfogadására; üdvözli e tekintetben az „Erőforrás-hatékony Európa” és „A globalizáció időszakára vonatkozó iparpolitika” című iránymutató kezdeményezéseket, megállapítja azonban, hogy nem állnak rendelkezésre olyan szakpolitikai eszközök, amelyek segítségével elérhetők lennének a szükséges változások; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő elemzést arra vonatkozóan, hogy miként lehetne megvalósítani a teljes mértékben a megújuló energiaforrásokon alapuló, az erőforrásokat hatékonyan felhasználó gazdaságra történő átállást, vizsgálja felül munkaprogramját, és terjesszen elő szakpolitikai javaslatokat; rendkívül sajnálja, hogy az Európai Tanács az erőforrás-hatékonyság említése nélkül fogadott el álláspontot az energiahatékonyságról;
30. üdvözli az Európa 2020 stratégiában az európai digitális menetrend kialakítását illetően felvázolt keretet, azonban sajnálatosnak tartja, hogy a fellépés halaszthatatlansága ellenére sem maga stratégia, sem a 2010-es tervezés nem tartalmaz konkrét intézkedéseket és célkitűzéseket az elképzelés megvalósítására; felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő menetrendet és célkitűzéseket tartalmazó átfogó cselekvési tervet annak érdekében, hogy gyors és kézzelfogható eredmények szülessenek a nyílt és gyarapodó digitális társadalom érdekében;
31. tudomásul veszi a GDP 3%-ának kutatásra és fejlesztésre való fordítására vonatkozó fő célkitűzést; hangsúlyozza, hogy a jelentős K+F projektekhez, a kulcsfontosságú infrastrukturális beruházásokhoz, az űrpolitikával kapcsolatos új uniós hatáskörökhöz, valamint az EU innovációs politikájának finanszírozásához szilárd, hiteles és fenntartható uniós pénzügyi támogatásra van szükség annak érdekében, hogy meg lehessen valósítani az Unió 2020-as fő célkitűzéseit; ennek keretében úgy véli, hogy a kkv-k céljaira felhasználható finanszírozási eszközök vonatkozásában konkrét célkitűzéseket kell megállapítani, valamint a digitális interoperabilitás és elérhetőség garantálása érdekében nyílt szabványokat kell előmozdítani; sürgeti az ökoinnovációra vonatkozó uniós célkitűzések egyértelmű integrációját;
32. sürgeti az európai gazdaság nagyarányú és gyors – az európai fenntartható iparpolitikára támaszkodó – átalakulását, amely hozzájárul zöld munkahelyek teremtéséhez, valamint az erőforrás-hatékonyság és az erőforrás-használat javításához; hangsúlyozza, hogy az ebből származó előnyöket tisztességesen meg és szét kell osztani, és hogy az emberek életminőségének javítására kell felhasználni; úgy véli, hogy az európai ipar fenntartható fejlődése érdekében intenzív párbeszédet kell folytatni az alkalmazottakkal és munkavállalókkal, hiszen az előretekintő iparpolitikához szükség van innovációra, intelligens szerkezetváltásra, az eljárások javítására és a minősítési normák továbbfejlesztésére, és ezek mindegyike szempontjából hasznos az alkalmazottak és munkavállalók bevonása; megismétli, hogy az átmenet során olyan intézkedésekre lesz szükség, amelyek elősegítik a munkavállalók beilleszkedését az új, környezeti értelemben fenntartható gazdaságba;
33. emlékeztet rá, hogy az Európai Uniónak hatékonyabban kell beruháznia az olyan létező közlekedési infrastruktúrákba mint a TEN-T, annak érdekében, hogy lendületet adjon a munkahelyteremtésnek, fokozza a társadalmi és területi kohéziót, valamint fenntartható és interoperábilis közlekedési rendszert hozzon létre; sürgeti az egyes közlekedési módok közötti együttműködés kialakítását és a logisztika ésszerű használatát, hiszen a közlekedési ágazat szén-dioxid-mentesítése és fenntarthatóvá tétele érdekében innovációra, új technológiákra és pénzügyi forrásokra van szükség;
34. úgy véli, hogy az új 2020-as stratégiában központi szerepet kell kapnia egy, az egységes piacra vonatkozó új stratégiának; hangsúlyozza, hogy az egységes piac kapcsán átfogó megközelítést kell alkalmazni, amely teljes mértékben figyelembe veszi a polgárok aggodalmait, például szociális és fogyasztóorientált politikák folytatásával;
35. üdvözli, hogy az Európai Tanács kiemelte a közös mezőgazdasági politika és a kohéziós politika kulcsfontosságú szerepét az Európa 2020 stratégia támogatásában; kéri, hogy legyen szoros kapcsolat az Európa 2020 stratégia és a kohéziós politika között, mivel az utóbbi jelentős hatással lehet az Európa 2020 stratégia hosszú távú célkitűzéseinek elérésére és a pénzügyi válság negatív hatásainak fenntartható és szociálisan érzékeny módon történő orvoslására; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának kulcsfontosságú szerepet kell játszania az Európa 2020 stratégiában, és valamennyi európai régióra ki kell terjednie, ezáltal tovább erősítve a stratégia egész Európára kiterjedő hatását; ragaszkodik hozzá, hogy a kohéziós politika alapelvei – az integrált megközelítés, a többszintű kormányzás és a tényleges partnerség – játsszanak kulcsfontosságú szerepet az Európa 2020 stratégia céljainak elérésében, ezért ezeket az elveket teljes mértékben integrálni kell a stratégiába; hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződésnek megfelelően a területi kohéziót is az Európa 2020 stratégia integrált részévé kell tenni;
36. aláhúzza, hogy a KAP és a kohéziós politika jövőbeni reformját egyértelműen az Európa 2020 stratégiában kitűzött célok eléréséhez való hozzájárulásra összpontosítva kell végrehajtani; emlékeztet rá, hogy a KAP 2013-ig történő reformját is ebben az összefüggésben kell vizsgálni annak érdekében, hogy környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt fenntartható, az élelmiszer-biztonságra, a természetierőforrás-gazdálkodásra, az éghajlatváltozás problémájára, a területi kohézióra, a környezetvédelemre és a vidéki területek munkalehetőségeire összpontosító mezőgazdasági politika jöhessen létre;
37. hangsúlyozza, hogy a halászat (a szabadvízi halászatot és az akvakultúrát is ideértve) az Európai Unió élelmiszer-biztonságának egyik legfontosabb pillére, ezért gondoskodni kell az ágazat fenntarthatóságáról és stabilitásáról, hogy a jövőben is hozzá tudjon járulni több mint félmilliárd európai polgár halászati termékekkel történő ellátásához, minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt megfelelő módon;
38. sajnálatosnak tartja, hogy az Európa 2020 stratégia külső dimenziója nem kapott kellő figyelmet; felkéri a Bizottságot, hogy az Európa 2020-hoz kapcsolódó kereskedelmi stratégiát a multilateralizmus alapján alakítsa ki, hogy az EU kereskedelmi politikája valóban alkalmas eszköz legyen a munkahelyteremtésre, a szegénység felszámolására és a világ fenntartható fejlődésének biztosítására; szilárd meggyőződése, hogy nélkülözhetetlen az EU belső és külső politikái közötti következetesség, és hogy az új kereskedelmi politika kialakítása közben ügyelni kell a munkahelyteremtésre irányuló erőteljes iparpolitikával való összhangra annak érdekében, hogy több és jobb munkahelyet lehessen létrehozni;
39. felkéri a Bizottságot, hogy minél előbb kezdeményezzen nyílt párbeszédet az Európai Parlamenttel és a civil társadalommal a dohai forduló utáni korszak uniós prioritásairól, különösen a szociális és környezetvédelmi normákról és a WTO reformjáról; kéri továbbá, hogy az EU valamennyi, tárgyalás alatt álló kétoldalú és regionális kereskedelmi egyezménye tartalmazzon betartatható szociális és környezetvédelmi rendelkezéseket, különösen az alapvető munkaügyi előírások végrehajtására és a tisztességes munka egyéb szempontjaira nézve, az ILO előírásainak megfelelően; ezzel összefüggésben kéri a tagállamokat, hogy tegyenek eleget nemzetközi kötelezettségeiknek, és haladéktalanul ratifikálják az összes ILO-egyezményt, különösen a 94. számút;
40. sürgeti a Bizottságot, hogy külső fellépései során alkalmazzon szélesebb körű és átfogóbb megközelítést, összhangban a politikák fejlesztési célú koherenciájának uniós koncepciójával; emlékeztet rá, hogy a Lisszaboni Szerződés új rendelkezése szerint a közös kereskedelmi politikát az Unió külső fellépését meghatározó elvek és célkitűzések teljes tiszteletben tartása mellett kell folytatni; szoros kapcsolatot szorgalmaz az EU 2020 stratégia és az Európai Unió jövőbeli kereskedelmi stratégiája, valamint a millenniumi célok elérésére vonatkozó cselekvési terve között;
41. hangsúlyozza, hogy 2020-ig és azt követően is feltétlenül növelni kell a fejlődő országoknak juttatott hivatalos fejlesztési támogatások összegét, valamint fokozni kell a segélyprogramok hatékonyságát, ugyanakkor biztosítani kell a szakpolitikai következetességet, ideértve az adóparadicsomokkal, az adókijátszással és az illegális pénzmozgatással való leszámolást, mivel ezek negatívan hatnak a szegény országok fenntartható fejlődésére; aláhúzza, hogy a fejlesztési célú együttműködés megerősítése nemcsak önmagában vett cél, hanem az EU és a fejlődő országok közötti tisztességes és egyenlő kereskedelmet valósítja meg, ami az EU polgárai és a fejlődő országok számára is haszonnal jár; létfontosságúnak tartja, hogy a szegénység felszámolására irányuló célkitűzés elérését más uniós politikák ne sodorják veszélybe; felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikke is rögzíti a politikák fejlesztési célú koherenciájának követelményét; úgy véli, hogy a külső hatású uniós politikákat úgy kell tervezni, hogy támogassák a fejlődő országok fenntarthatósági igényeit a szegénység elleni küzdelem, a méltányos jövedelem és megélhetés biztosítása, valamint az alapvető emberi jogok, köztük a nemek jogainak, a társadalmi, gazdasági és környezeti jogok kiteljesítése érdekében;
42. hangsúlyozza, hogy alaposan felül kell vizsgálni a Bizottság „Globális Európa” kereskedelmi stratégiáját a társadalmilag és környezetileg fenntartható kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó kötelező szabványokkal kapcsolatos együttműködés előmozdítása céljából;
43. ismételten kijelenti, hogy a 27 uniós tagállam és az EU költségvetésének egymással kompatibilisabbnak és egymást jobban kiegészítőnek kell lenniük ahhoz, hogy az Európa 2020 stratégia hiteles legyen; aláhúzza, hogy e tekintetben az EU költségvetésének nagyobb szerepet kell játszania, összefogva a rendelkezésre álló forrásokat; úgy véli ezért, hogy a 2013 utáni uniós költségvetésnek az új Európa 2020 stratégiában rögzített alapvető politikai prioritásokra kell összpontosítania, arra törekedve, hogy az uniós kiadásokat a saját forrásokra vonatkozó, közösen megállapított plafonértékre, vagyis a kifizetések terén a bruttó nemzeti jövedelem 1,24%-ára, a kötelezettségvállalások terén pedig 1,31%-ára növelje; ragaszkodik hozzá, hogy a Bizottság rövid- és középtávon már 2010 első félévének vége előtt tegyen javaslatot a 2007 és 2013 közötti többéves pénzügyi keret plafonértékeinek felülvizsgálatára annak érdekében, hogy további költségvetési eszközök álljanak rendelkezésre az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítása végett, különösen a javasolt iránymutató kezdeményezések finanszírozására való tekintettel; kiemeli azt is, továbbra is vizsgálni kell az eurokötvényekhez hasonló új uniós finanszírozási eszközök bevezetésének lehetőségeit, valamint olyan új finanszírozási rendszer kidolgozását az EU költségvetése számára, amely a pénzügyi tranzakciókra kivetett adót és környezetvédelmi adókat is magában foglal; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU költségvetésének és valamennyi finanszírozási forrásának tükröznie kell a környezeti szempontból fenntartható gazdaságra való átállás finanszírozásának szükségességét;
44. hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia hitelességét csakis a megfelelő finanszírozási háttér biztosíthatja; sajnálattal állapítja meg, hogy e kérdéssel nem foglalkozott sem az Európai Tanács, sem a Bizottság; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a nagyobb összegű EBB-beavatkozás vagy a magán- és közszféra partnerségének fokozottabb alkalmazása (ahogyan azt a Bizottság közleménye javasolja) hatékony megoldásnak bizonyulhat egyes esetekben, amikor a gazdasági ésszerűség ezt indokolja, azonban ez nem jelent minden helyzetben alkalmazható uniformizált megoldást; kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy értékelje a hosszú távú magán- és közberuházások által az Európa 2020 stratégia iránymutató kezdeményezéseihez szükséges infrastruktúra finanszírozása terén játszott szerepet, valamint azt, hogy ki kell-e igazítani az európai szabályozási keretet a hosszú távú befektetők közötti együttműködés elősegítése céljából;
45. tudomásul veszi a stratégia nemzeti szintű politikai elfogadottságának erősítése érdekében hozott ösztönző intézkedéseket; sajnálatosnak tartja azonban, hogy nem születtek javaslatok annak érdekében, hogy határozott európai jogalkotási menetrend révén elérhető legyen az európai szintű politikai azonosulás a stratégiával; javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja felül a közösségi módszert, és az Európa 2020 stratégia végrehajtása során éljen a Lisszaboni Szerződés kínálta eszközökkel; aggodalmának ad hangot a módszer egységességének hiánya miatt, aminek oka, hogy a tagállamoknak 2010 júniusáig kell kitűzniük nemzeti céljaikat a fő uniós célok és mutatók fényében, holott addigra ezekről nem minden esetben születik majd megállapodás;
46. úgy véli, hogy a demokratikus támogatottság a siker kulcsfontosságú feltétele, ezért tevékenyen be kell vonni a nemzeti parlamenteket az EU 2010 stratégia meghatározásába és végrehajtásába; ugyanebben a szellemben úgy vélekedik, hogy tevékenyen be kell vonni a régiókat, önkormányzatokat, társadalmi partnereket és nem kormányzati szerveket a stratégia meghatározásába és végrehajtásába;
47. e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy a 2010. júniusi Európai Tanácsra való felkészülés alatt terjessze a Tanács és a Parlament elé az új stratégiában rögzített célok elérését szolgáló irányelvek és rendeletek átfogó listáját;
48. sürgeti a Bizottságot, hogy ismerje el az Európai Parlament által az Európa 2020 stratégia meghatározásában és végrehajtásában játszott kulcsfontosságú szerepet, és ezt intézményközi megállapodás keretében fogalmazza meg annak érdekében, hogy ez a demokratikus és hatékony eljárás hivatalos formában is rögzítve legyen; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy igen kevés idő állt az Európai Parlament rendelkezésére ahhoz, hogy kifejtse álláspontját az integrált iránymutatásokról; emlékezteti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Szerződés értelmében a foglalkoztatási iránymutatásokról konzultálni kell az Európai Parlamenttel;
49. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak.
- [1] E napon elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0053.