ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a gazdaságirányítás megerősítésének szükségességéről
14.6.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Guy Verhofstadt, Lena Ek az ALDE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0349/2010
B7‑0355/2010
Az Európai Parlament állásfoglalása a gazdaságirányítás megerősítésének szükségességéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Tanács 2010. február 11-i, nem hivatalos ülésére,
– tekintettel a Bizottság által az Európa 2020 stratégiáról indított nyilvános konzultációra és annak kimenetelére (SEC(2010)116),
– tekintettel a Bizottság lisszaboni stratégiára vonatkozó értékelésére (SEC(2010)114),
– tekintettel „A növekedést és foglalkoztatást célzó európai stratégia végrehajtásának hét lépése” című, az Európai Tanács által készített dokumentumra,
– tekintettel az EU 2020-ról szóló, 2020. március 10-i európai parlamenti állásfoglalásra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az EU 2020 stratégiának a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést kell elősegítenie, hiszen a GDP 4%-os csökkenése, az ipari termelés visszaesése és a több mint 23 millió nőt és férfit érintő munkanélküliség társadalmi és gazdasági kihívást jelent,
B. mivel a jelenlegi pénzügyi válság az Európai Unió bizonyos tagállamaiba nem gyűrűzött volna be, ha a tagállamok betartották volna a stabilitási és növekedési paktum szabályait,
C. mivel az államháztartási kiadások és a bürokrácia csökkentése, az állampolgárok felelősségtudatának növelése, valamint a vállalkozói kedv és az innováció serkentése érdekében a tagállamoknak strukturális reformok bevezetésével növelniük kellene gazdasági teljesítményüket, a törvényi szabályozást kkv-barátabbá kellene tenniük, továbbá lehetőségeket kellene biztosítaniuk az embereknek ahhoz, hogy a szociális támogatásoktól való függés helyett kiteljesítsék önmagukat,
Az euróövezet stabilitását biztosítani hivatott európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus mint fontos első lépés
1. úgy véli, hogy a május 9-én elért megállapodás, miszerint a pénzügyi nehézségekkel küzdő euróövezetbeli és nem euróövezetbeli országok megsegítésére európai pénzügyi stabilizációs mechanizmust hoznak létre, döntő jelentőségű mozzanat volt az európai történelemben, ugyanakkor fájlalja, hogy az európai döntéshozók azzal, hogy hamarabb nem tettek határozott lépéseket, hónapokat és több milliárd eurót veszítettek el,
2. úgy véli, hogy a megállapodás az Európai Unió erős és fenntartható monetáris politikai kerete felé vezető első fontos lépés; úgy véli, hogy a program sikere elsősorban attól függ, hogy a pénzügyi nehézségekkel küzdő tagállamok át tudják-e alakítani munkaerőpiacukat, rendbe tudják-e tenni bankszektorukat, javítani tudják-e a termelékenységet és gyorsan sort tudnak-e keríteni a fiskális kiigazításokra;
3. emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Parlamentnek hozzá kell járulnia ahhoz, ha a Bizottság és a Tanács növelni kívánja a segélyalapot a nemzetközi tőkepiacokon;
4. rámutat arra, hogy a közelmúlt eseményeiből kiderült, hogy az euróövezetnek erősebb kezű gazdaságirányításra van szüksége; hangsúlyozza, hogy szociális-gazdasági pillér nélkül a monetáris pillér kudarcra van ítélve;
Az Európai Uniónak felkészültebbnek kell lennie a jövőbeli válságokra
5. üdvözli az euróövezet közép- és hosszú távú irányításának a jelenlegi valutaválság esetleges megismétlődése elkerülése érdekében történő megerősítéséről szóló bizottsági javaslatokat;
6. sürgeti a Bizottságot, hogy az euróövezetben vezessen be – pl. a megszégyenítés, a szavazati jogok megvonása, a strukturális alapokból kapott támogatás csökkentése és a pénzbüntetés eszközeire támaszkodó – szankcionálási rendszert annak érdekében, hogy a tagállamok betartsák a stabilitási és növekedési paktum szabályait;
7. egy európai monetáris alap létrehozására szólít fel, amelyhez az euróövezet tagjai GDP-jük arányában járulnának hozzá, valamint amelybe az államadósság és a költségvetési hiány alapján kiszabott pénzbírságok folynának be; a tagállamok hozzájárulásuk mértékében tudnának összegeket felvenni az alapból; amennyiben egy országnak további forrásokra vagy garanciákra lenne szüksége, az Európai Bizottság által felügyelt, egyénre szabott reformprogramot kellene elfogadnia;
8. úgy véli, hogy a főbb részvények közötti hozadékkülönbségek csökkentése és a tagállamok forráshozzáférésének egyszerűsítése érdekében az euróövezetben közös eurókötvény-piacot (EBM) kellene létrehozni; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az országok rendet teremtsenek adóbevételeik körül és jelentősen csökkentsék hiányaikat és az államadósságot;
9. hangsúlyozza, hogy az EUROSTAT hatáskörét bővíteni kell; úgy véli, hogy a hozzáférhető és átlátható statisztikai információnak a strukturális alapokhoz való hozzájutás előfeltételének kell lennie;
10. hangsúlyozza egy európai mikro- és makroprudenciális felügyelet létrehozásának szükségességét a hatékony felügyelet biztosítása érdekében;
11. felhívja az Európai Bizottságot, hogy egyszerűsítse az alapok felosztását, és a válság eredményesebb leküzdése érdekében tegye azokat rövidebb időn belül hozzáférhetővé;
Az Európa 2020 stratégia irányítási szerkezete még mindig túl gyenge
12. úgy véli, hogy a jelenlegi Európa 2020 stratégiának merészebbnek kellene lennie annak érdekében, hogy ne végezze úgy, mint a Lisszaboni Stratégia, amely a gyenge irányítási szerkezet, az elszámoltathatóság hiánya, valamint az összpontosítás és az átláthatóság hiánya miatt fulladt kudarcba;
13. mélységesen elítéli ezért, hogy az Európai Parlament 2010. március 10-i, az Európa 2020 stratégiáról szóló állásfoglalásában foglalt nyomatékos felhívás ellenére a Bizottság és a Tanács nem erősítette meg az Európa 2020 stratégia irányítási struktúráját;
14. ismételten hangsúlyozza, hogy a gazdaságpolitikában a nyílt koordinációs módszer nem működik, és azt kötelező érvényű intézkedésekkel kell felváltani;
15. úgy véli, hogy az Európai Bizottsággal szoros együttműködésben a tagállamoknak – gazdaságaik egyes makrogazdasági vetületei esetén maximum- és minimumértékeket alkalmazva – az európai konvergenciaszabályokat tiszteletben tartó nemzeti cselekvési terveket kellene kidolgozniuk; a konvergenciaszabályokat az Európai Bizottságnak kell kidolgoznia és az Európai Tanácsnak kell elfogadnia;
16. sürgeti az Európai Bizottságot, hogy kezdeményezési lehetőségével élve tegyen javaslatot európai eszközökre, és nem csupán kormányközi kezdeményezésekre támaszkodó, a gazdasági fellendülést célzó gazdaságpolitikai stratégiára;
17. úgy véli, hogy a megfelelő gazdaságirányításhoz elengedhetetlen, hogy a Bizottság valóban és mélyrehatóbban felelős legyen az irányításért, ami lehetővé tenné számára, hogy a meglévő és a Lisszaboni Szerződésben újonnan kapott eszközöket (például a reformjavaslatok és fellépések koordinációjának, valamint a közös stratégia kialakításának feladatát a Bizottságra bízó 121.,122.,136.,172.,173. és 194. cikket) mozgósítsa;
18. sürgeti az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy léptessék érvénybe a „büntess és jutalmazz” elvén alapuló megközelítést, és a Szerződés 136. cikke értelmében használják az olyan megfelelőségi mechanizmusokat, mint a gazdasági ösztönzők (pl. plusz uniós finanszírozás), továbbá éljenek a fejlett uniós gazdaságirányítást, egészen pontosan az EU 2020 stratégia fejlettebb irányítását támogató szankciók lehetőségével;
Az uniós költségvetésben nem tükröződik az Európa 2020-ról szóló bizottsági közleményben megnyilvánuló ambíció
19. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament nem fogja támogatni a 2011. évi költségvetés-tervezetet, ha az nem tükrözi az Európa 2020 stratégiában előrevetített ambíciókat; helyteleníti, hogy az Európa 2020 iránymutató programjaira nincsenek előirányozva megfelelő szintű források a 2011. évi költségvetési tervezetben; felhívja az Európai Bizottságot, hogy tisztázza a költségvetési sorok és az azokhoz rendelt EU 2020 stratégiai célkitűzések közötti kapcsolatot;
20. felhívja az Európai Bizottságot, hogy a többéves pénzügyi keret júniusi felülvizsgálatakor tegyen javaslatot az uniós költségvetés alapos átdolgozására annak érdekében, hogy az Európa 2020 stratégia sikere biztosított legyen;
Az Európai Parlament minden eszközzel támogatni fogja az Európa 2020 stratégia megerősítését
21. elítéli, hogy sem az Európai Bizottság, sem az Európai Tanács nem mutatnak hajlandóságot az Európai Parlamenttel való szorosabb, az Európa 2020 stratégia sikerének biztosítására irányuló együttműködésre;
22. hangsúlyozza, hogy a Parlament csak az Európa 2020 stratégia irányítási szerkezetére és költségvetésére vonatkozó kielégítő válasz után fog dönteni a foglalkoztatási iránymutatásokról;
23. hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács határozatainak az éves szakpolitikai ajánlásokon és az EU 2020 célkitűzéseinek megvalósítása terén a tagállamoknak címzett, a Bizottságtól származó figyelmeztetéseken kellene alapulniuk; a jelentéseket az Európai Parlamentnek meg kell vitatnia, mielőtt a téma az Európai Tanács elé kerül;
24. úgy véli, hogy az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak és az országspecifikus ajánlásoknak elég részleteseknek kell lenniük ahhoz, hogy valódi hatást fejtsenek ki;
25. elvárja, hogy a Tanács és a Bizottság konzultáljon a Parlamenttel az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról; úgy véli, hogy az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak az Unióban általában és konkrétan az egyes tagállamokban tapasztalható makro- és mikrogazdasági fejleményekre vonatkozó szakpolitikai ajánlásokra kell összpontosítaniuk, és hogy külön figyelmet kell szentelni a növekedést ösztönző közép és hosszú távú szerkezeti átalakításnak;
26. hangsúlyozza, hogy időben történő benyújtásukkal a stabilitási és növekedési paktum és a nemzeti reformprogramok eszközei között szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot, valamint javítani kell az egyes tagállamok költségvetésének összehasonlíthatóságát az egyes tételek alatti kiadások tekintetében;
27. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és az Európai Bizottságnak.