Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0410/2010Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0410/2010

    ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az európai pénzügyi stabilizációs eszközről és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusról, valamint a jövőbeli intézkedésekről

    1.7.2010

    a B7‑0000/2010. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez
    az eljárási szabályzat 115. cikkének (5) bekezdése alapján

    Sharon Bowles a Gazdasági és Monetáris Bizottság nevében


    Eljárás : 2010/2749(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    B7-0410/2010

    B7‑0410/2010

    Az Európai Parlament állásfoglalása az európai pénzügyi stabilizációs eszközről és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusról, valamint a jövőbeli intézkedésekről

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 122. és 143. cikkére,

    –   tekintettel az eurócsoport az európai pénzügyi stabilizációs eszközre vonatkozó, 2010. június 7-i feladatmeghatározásaira,

    –   tekintettel az euróövezetbe tartozó 16 tagállam 2010. június 7-i határozatára,

    –   tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről szóló, 2010. május 12-i bizottsági közleményre (COM(2010)250 végleges),

    –   tekintettel az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló, 2010. május 11-i 407/2010/EK tanácsi rendeletre,

    –   tekintettel a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus eszköz létrehozásáról szóló, 2002. február 18-i 332/2002/EK tanácsi rendeletre,

    –   tekintettel az euróövezet állam- és kormányfőinek 2010. május 7-i nyilatkozatára,

    –   tekintettel a 2010. május 9–10-i ECOFIN Tanács következtetéseire,

    –   tekintettel az euróövezet állam- és kormányfőinek 2010. március 25-i nyilatkozatára,

    –   tekintettel a 2010. március 25–26-i Európai Tanács következtetéseire,

    –   tekintettel az euróövezetbe tartozó tagállamok az általuk Görögországnak nyújtandó támogatásról szóló 2010. április 11-i nyilatkozatára,

    –   tekintettel az európai pénzügyi stabilizációs eszközről és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusról, valamint a jövőbeli intézkedésekről szóló, a Bizottsághoz intézett 2010. június 24-i kérdésre (O-0095/2010 – B7‑0000/2010),

    –   tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

    A. mivel a Maastrichti Szerződés szövegének szerkesztői nem számoltak azzal a lehetőséggel, hogy az euróövezetben államadósági válsághelyzet alakulhat ki,

    B.  mivel az euróövezethez tartozó tagállamokban az államilag garantált hitelkibocsátás léptéke 2009 ősze folyamán jelentősen növekedett,

    C. mivel bizonyos tagállamokban az államilag garantált hitelkibocsátás piacának helyzete 2010 tavasza folyamán jelentősen romlott, és 2010 májusára kritikus helyzet alakult ki,

    D. mivel az államilag garantált hitelkibocsátás piacán olyan folyamatok játszódtak le, amelyeket még tanulmányozni kell,

    E.  mivel a 2010. május 11-i 407/2010/EU tanácsi rendelet értelmében vett uniós pénzügyi támogatás felső összeghatára a rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a saját források felső határán belül kifizetési előirányzatokra rendelkezésre álló tartalékra korlátozódik; mivel a rendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében a Bizottság egyetértési megállapodást köt az érintett tagállammal, amelyben rögzítik a Tanács által megállapított általános gazdaságpolitikai feltételeket, majd a Bizottság az egyetértési megállapodásról tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot,

    F.  mivel a 2010. május 9–10-i ECOFIN Tanács következtetéseivel összhangban az euróövezethez tartozó tagállamok a luxemburgi jog alapján korlátozott felelősségű társaságként (société anonyme) 2010. június 7-én létrehozták az európai pénzügyi stabilizációs eszközt (EFSF), amelynek keretében az euróövezet tagállamai az EFSF-kibocsátásokra 440 milliárd euróig arányosan kezességet vállalnak,

    1.  üdvözli az euró stabilitásának megőrzésére a közelmúltban tett uniós és tagállami szintű erőfeszítéseket; sajnálatának ad hangot, hogy az uniós politikai döntéshozók a pénzügyi válság folyamatos mélyülése ellenére nem tettek már korábban határozott lépéseket;

    2.  hangsúlyozza, hogy ezek az erőfeszítések csak ideiglenes jellegűek, és hogy az egyes tagállamok fiskális és strukturális politikájában tovább kell lépni, valamint létre kell hozni a gazdaságirányítás új, szilárdabb keretét, amely képes a hasonló válságok megelőzésére, a növekedési képességet növelni tudja és fenntartható módon ki tudja egyensúlyozni az Unió makrogazdasági környezetét;

    3.  úgy véli, hogy a válságot hosszú távon nem lehet a már teljesen eladósodott országok további eladósításával megoldani;

    4.  úgy véli, hogy az összes tagállamnak, és különösen a gazdasági és monetáris unió (EMU) tagjainak gazdaságpolitikájuk kidolgozásakor figyelembe kell venniük azok belső, de az Unióra, és különösen az EMU-tagállamokra kifejtett hatásait is; úgy véli, hogy a gazdaságpolitika közös ügy, és azt a Tanácsnak kell koordinálnia a Szerződésben előírt eljárásoknak megfelelően;

    5.  úgy véli, hogy a 2010. május 11-i 407/2010/EU tanácsi rendelettől és a 2002. február 18-i 332/2002/EK tanácsi rendelettől eltérve a különleges célú gazdasági egységekre (SPV) vonatkozó szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy az euróövezeten kívüli országok is részt vehessenek benne;

    6.  üdvözli a gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről szóló bizottsági közleményt (COM(2010)250), mint a szorosabb uniós gazdaságpolitikai koordináció megteremtéséhez való fontos hozzájárulást; úgy véli, hogy a szigorúbb gazdasági felügyeletre irányuló jogalkotási javaslatoknak a Szerződés 121. cikkének (6) bekezdése alapján tartalmazniuk kellene új, másodlagos jogszabályokat is; úgy véli, hogy a létrehozandó felügyeleti keret céljának a fenntartható államháztartás, a gazdasági növekedés és a társadalmi kohézió megteremtésének, valamint a kereskedelmi egyensúlyhiány csökkentésének kell lennie;

    7.  úgy véli, hogy az új uniós eszközök és eljárások kialakításakor figyelembe kell venni az uniós intézmények szerepét is, ideértve a Parlament jogalkotási és költségvetési szerepét, valamint az EKB-nak a monetáris politikai döntések meghozatalában betöltött független funkcióját;

    8.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen értékelést az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus hatásáról, különösen az uniós költségvetést és az egyéb uniós pénzügyi eszközöket és EBB-kölcsönöket illetően;

    9.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen értékelést az európai pénzügyi stabilizációs eszköz hatásáról, különösen az eurókötvény-piacok működését és a nyereségeltéréseket illetően; a hosszú távú megoldás fellelése érdekében felkéri továbbá a Bizottságot a különleges célú gazdasági egységekre (SPV) vonatkozó döntéshozatali folyamat kiszámíthatóságának és elszámoltathatóságának felmérésére;

    10. további tájékoztatást kér arról, hogy az EFSF és az IMF közötti koordináció hogyan fog megvalósulni, és hogy az alapok közötti átcsoportosítás a 2:1 arány fenntartásával párhuzamosan fog-e történni, hogy a kamatlábat az IMF fogja-e bármilyen módon koordinálni, feltételezve, hogy az IMF-kamatláb a bevett eljárás alapján kerül megállapításra, hogy mennyi lesz a tervezett kamatláb, a német államkötvényektől eltekintve, és hogy az 1% körül lesz-e; kérdezi továbbá, hogy az IMF és az EFSF-kölcsönök egyenrangúak lesznek-e, mivel ez automatikusan felruházná az EFSF-et azzal az előjoggal, hogy a hitelfelvevői kötelezettségek átstrukturálásában ne szerepeljen, mivel egyébirányt az EFSF lenne a veszteségnek leginkább kitett fél;

    11. tájékoztatást kér arról, hogy tervbe vannak-e véve az egyenlő bánásmód biztosítására irányuló intézkedések; megjegyzi, hogy ebben a tekintetben például az EFSF kamatlába eltér a Görögország számára előirányzott csomagétól, mivel az EFSF hitelfelvevői az alapok előteremtéséért a különleges célú gazdasági egységeknek mindent magában foglaló nettó költségtérítést fizetnek; kérdezi továbbá, hogy hogyan lehet a méltányosságot biztosítani a monetáris unión kívüli országok részére, ha az EFSF csak akkor lép működésbe, ha a 60 milliárd eurós eszköz már elfogyott;

    12. rámutat, hogy a tőkekövetelményekről szóló irányelv feltételezésével ellentétben az euróövezet országainak államadóssága tekintetében nem szükségszerűen zéró a nominális hitelkockázat, és hogy az újabb fejlemények tükrében a tagállamok által kibocsátott hosszú távú kölcsönök hitelkockázata nő; úgy véli, hogy az európai bankfelügyeleti hatóságnak és az európai rendszerkockázati testületnek foglalkoznia kellene ezzel a problémával;

    13. rámutat, hogy a tőkekövetelményekről szóló irányelv az államkötvények hitelkockázatát nullában állapítja meg;

    14. felkéri az EKB-t, hogy indokolja meg részletesen azon nemrégiben hozott döntéseit, hogy a másodlagos piacon államkötvényeket vásárol; úgy véli, hogy az EKB-nak e gyakorlattal meghatározott időn belül fel kell hagynia, és erre irányuló kivonulási stratégiát kell kidolgoznia;

    15. úgy véli, hogy a hosszú távú megoldáshoz a belső egyensúlyhiány és a nem fenntartható adósság problémáját, más szóval a jelenlegi válság strukturális kiváltó okait kell kezelni; úgy gondolja, hogy a hosszú távú tervezésben az euróövezeten és az EU-n belüli makrogazdasági egyensúlyhiányt, és ezáltal az egyes tagállamok közötti jelentős versenyképességbeli különbségeket kell orvosolni;

    16. úgy véli, hogy az erősebb uniós gazdaságirányítási keretnek magában kell foglalnia egy állandó uniós államadósság-válság megoldási mechanizmust – például egy Európai Monetáris Alapot –, a makrogazdasági kiegyensúlyozás összehangolt megközelítését, valamint az uniós és a tagállami költségvetés közötti, a fenntartható fiskális egységesítést kiegészítő fokozott szinergiát;

    17. rámutat, hogy egy ilyen mechanizmusnak az uniós költségvetésre gyakorolt várhatóan jelentős hatása ellenére a Parlamentnek nem jut szerep a döntéshozatali folyamatban, mivel az eszközt az EUMSz. 122. cikkének (2) bekezdése értelmében a Tanács hozta létre; szükségesnek tartja, hogy a Parlament mint költségvetési hatóság részt vehessen egy ilyen, potenciálisan jelentős költségvetési hatású ügyről szóló döntésben;

    18. felhívja a Bizottságot, hogy 2010 végéig készítsen független megvalósíthatósági tanulmányt az olyan innovatív finanszírozási eszközökről, mint például a nyereségeltérések csökkentésére és a többségében euró alapú hitelpiac likviditásának növelésére képes közös Eurobond-kibocsátás;

    19. megállapítja, hogy az Unió szempontjából fontos infrastruktúrákra való Eurobond-kibocsátás összhangban lenne a Stabilitási és Növekedési Paktum célkitűzéseivel;

    20. kéri a Bizottságot, hogy elemezze az államadósági válságok hatékony és fenntartható megelőzését és kezelését szolgáló hosszú távú lehetőségeket, kihasználva az egységes fizetőeszköz nyújtotta előnyöket; úgy véli, hogy az elemzésben figyelembe kell venni, hogy az államkötvények hitelkockázata tagállamonként eltérő lehet, és hogy ezt a hitelintézetek tőkemegfelelésének tükröznie kell;

    21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európa Tanácsnak, az eurócsoport elnökének és az Európai Központi Banknak.