Eljárás : 2010/2771(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0412/2010

Előterjesztett szövegek :

B7-0412/2010

Viták :

PV 07/07/2010 - 18
CRE 07/07/2010 - 18

Szavazatok :

PV 08/07/2010 - 6.6
CRE 08/07/2010 - 6.6

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0284

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 152kWORD 104k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0412/2010
5.7.2010
PE442.010v01-00
 
B7-0412/2010

a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a HIV/AIDS-re adott uniós válasz jogokon alapú megközelítéséről


Véronique De Keyser, Michael Cashman, Thijs Berman, Linda McAvan az S&D képviselőcsoportja nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a HIV/AIDS-re adott uniós válasz jogokon alapuló megközelítéséről  
B7‑0412/2010

Az Európai Parlament,

 tekintettel a közelgő 18. Nemzetközi AIDS Konferenciára (Rights Here, Right Now), amely 2010. július 18–23. között Bécsben kerül megrendezésre,

 

 tekintettel az ENSZ HIV/AIDS-ről szóló, „Globális válság – globális fellépés” című kötelezettségvállalási nyilatkozatára, amelyet az ENSZ Közgyűlése 2001. június 27-én fogadott el a 26. rendkívüli ülésszakán,

 

 tekintettel az ENSZ Közgyűlésének rendkívüli ülésszaka (UNGASS) HIV/AIDS-ről szóló, 2006. június 2-i magas szintű ülésére, és az ezen elfogadott politikai nyilatkozatra,

 

 tekintettel a 2001. április 27-i, HIV/AIDS-ről, tuberkulózisról és más kapcsolódó fertőző betegségekről szóló abujai nyilatkozatra, valamint Afrikának az UNGASS 2006. évi magas szintű üléséhez címzett közös álláspontjára, valamint a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni szolgáltatásokhoz való egyetemes afrikai hozzáférésre irányuló gyorsított fellépésre vonatkozó felhívásra, amelyet 2006. május 4-én írt alá Abujában az Afrikai Unió,

 

 tekintettel a „HIV/AIDS: Ideje cselekedni” című, 2006. július 6-i állásfoglalására; „A HIV/AIDS elleni küzdelem az Európai Unióban és a szomszédos országokban, 2006–2009” című, 2007. április 24-i állásfoglalására; valamint a „HIV/AIDS: korai diagnózis és gondozás” című, 2008. november 20-i állásfoglalására,

 

 tekintettel a HIV/AIDS, malária és tuberkulózis elleni, külső fellépés révén végrehajtandó, 2007–2011-es európai cselekvési program eredményeiről szóló, 2009. novemberi tanácsi következtetésekre,

 

 tekintettel a „HIV/AIDS elleni küzdelem az Európai Unióban és a szomszédos országokban”, valamint a „HIV/AIDS elleni küzdelem az EU-ban és a szomszédos országokban 2009–2013 programra” vonatkozó stratégiáról szóló bizottsági közleményre

 

 tekintettel az UNAIDS globális AIDS-járványról szóló, 2009. évi jelentésére,

 

 tekintettel az UNAIDS 2009–2011-es célkitűzéseire (Outcome Framework 2009-2011),

 

 tekintettel a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáról szóló, 2010. évi ENSZ-jelentésre,

 

 tekintettel „a millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladásról: a 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős értékelés” című, 2010. június 15-i állásfoglalására,

 

 tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

 

A. mivel a HIV/AIDS betegek száma világszerte 33,4 millióra tehető és folyamatosan nő, és ami igazán kétségbeejtő, hogy 2008-ban 2,7 millió ember fertőződött meg,

 

B. mivel a HIV/AIDS világszerte továbbra is az egyik vezető halálok, és 2008-ban 2 millió ember veszítette miatta életét, továbbá várhatóan az elkövetkező évtizedekben is fontos kiváltó oka lesz az idő előtti elhalálozásnak világszerte;

 

C.  mivel 2009 végére a becslések szerint 5 millió, alacsony és közepes jövedelmű országban élő ember részesült retrovírusellenes kezelésben, ami öt év alatt tízszeres növekedés, és a közegészségügy történetében példátlan ugrás,

 

D. mivel az új fertőzések száma továbbra is meghaladja a kezelés kiterjedését, és 2009-ben a kezelésre szoruló emberek kétharmada még mindig nem kapta azt meg, ami azt jelenti, hogy 10 millió rászoruló ember nem fért hozzá a szükséges hatékony kezeléshez,

 

E. mivel továbbra is a szubszaharai Afrika a legsúlyosabban érintett régió, ahol 22,4 millió ember él HIV/AIDS-szel és ahol a 2008-ban megfertőződöttek 71%-a található;

 

F. mivel hiteles bizonyíték van arra, hogy a HIV/AIDS-megelőzés az új fertőzések csökkentésének hatékony eszköze,

 

G. mivel fontos elvi akadálya van, hogy a HIV/AIDS-szel élő embereket bevonják a megelőző erőfeszítésekbe,

 

H. mivel a nőket és lányokat továbbra is aránytalan mértékben sújtja a HIV/AIDS, és a szubszaharai Afrikában a HIV/AIDS-fertőzöttek mintegy 60%-a közülük kerül ki, illetve a HIV/AIDS továbbra is a vezető halálozási ok, illetve betegség a reproduktív korban lévő nők körében,

 

I. mivel a jelenlegi HIV megelőzési lehetőségek nem elegendőek a nők védelméhez, illetve az olyan megelőzési módszerek, mint például az óvszer vagy az önmegtartóztatás, nem jelentenek valós megoldást sok nő számára, különösen, akik házasságban élnek, akik gyermeket szeretnének, vagy akik szexuális erőszak kockázatának vannak kitéve. Egy biztonságos és hatékony oltás vagy baktériumölő erőteljes új eszközökkel vértezhetné fel a nőket, hogy megvédhessék magukat a HIV-től anélkül, hogy korlátoznák gyermekvállalási szándékukat,

 

J. mivel jelentős bizonyíték áll fenn arra, hogy az olyan fontos népességcsoportok(1) körében magasabb a fertőzések és a kockázat szintje, mint például a szexuális munkások, a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiak, a fogvatartottak, az intravénás kábítószereket használók, a migráns népességcsoportok, a menekültek és az utazó tevékenységet végző személyek szinte valamennyi régióban és az általános járványok sújtotta országokban, továbbá általánosan elterjedt gyakorlat, hogy az e népességcsoportokat célzó, a HIV/AIDS megelőzésére irányuló programok nem élveznek semmiféle prioritást és nem részesülnek anyagi támogatásban,

 

K. mivel a HIV/AIDS-hez fűződő megbélyegzés miatt az Európai Unióban a HIV/AIDS-fertőzöttek mintegy 30%-a nem tudja, hogy fertőzött, és a tanulmányok azt mutatják, hogy a diagnosztizálatlan fertőzés segíti a HIV/AIDS terjedését és növeli a korai elhalálozások számát a HIV/AIDS-szel élők körében;

 

L. mivel az azonos neműek iránti vonzalmat még mindig súlyosan megbélyegzik különösen a szubszaharai Afrikában, ahol 31 ország bűncselekménynek tekinti, ha azonos nemű felnőttek szabad akaratukból szexuális kapcsolatba lépnek, hiszen 4 országban halálbüntetéssel, míg a többiben 10 évnél hosszabb bebörtönzéssel sújtják, és ez a megbélyegzés akadályozza a HIV/AIDS megelőzésére irányuló munkát;

 

M. mivel az illegális kábítószer-fogyasztók bűnözőkként történő kezelése számos országban megakadályozza, hogy HIV/AIDS-megelőzésben, kezelésben, gondozásban és támogatásban részesüljenek, valamint erősíti a HIV/AIDS intravénás kábítószer-használattal való terjedését;

 

N. mivel még mindig 106 országban vannak a HIV/AIDS hatékony kezelését akadályozó törvények vagy politikák hatályban;

 

O. mivel a HIV/AIDS miatt 2008-ban körülbelül 17.5 millió gyermek – túlnyomó részük a szubszaharai Afrikából – veszítette el egyik vagy mindkét szülőjét, amiért gyakran megbélyegzik őket vagy hátrányos megkülönböztetésben részesülnek és nem férnek hozzá olyan alapvető szolgáltatásokhoz, mint az oktatás és a lakhatás, ami egyben növeli annak kockázatát, hogy ők maguk is megfertőződjenek,

 

P. mivel a HIV/AIDS és a fogyatékosság közötti kapcsolat eddig nem kapott kellő figyelmet, noha a fogyatékkal élők minden fontos népességcsoport körében magasabb kockázatnak vannak kitéve a HIV/AIDS-nek,

 

Q. mivel a HIV/AIDS-re adott, jogokon alapuló válasz kulcsfontosságú a járvány megfékezése során,

 

1.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak és globális közegészségügyi prioritásként fokozzák a HIV/AIDS kezelésére irányuló erőfeszítéseiket, azzal, hogy az emberi jogokat helyezik a HIV/AIDS megelőzés, kezelés, gondozás és támogatás – ideértve az EU fejlesztési együttműködést – középpontjába;

 

2.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozdítsa elő a HIV/AIDS vírus átadása és az annak való kitettség(2) büntetőjogi üldözésének megszüntetésére irányuló erőfeszítéseket, többek között a HIV/AIDS fogyatékként való elismerésének ösztönzésével a fennálló és jövőbeli, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó jogszabályok alkalmazásában;

 

3.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a globális és nemzeti szinten folyó politikai párbeszédben mozdítsák elő a HIV/AIDS-re adott, jogalapú válaszokhoz kapcsolódó bevált gyakorlatokat és politikákat az alábbiak révén:

 

–  a HIV/AIDS-szel élők és más fontos népességcsoportok emberi jogainak előmozdítása, védelmezése és tiszteletben tartása,

 

–  elsősorban a fontos népességcsoportoknak nyújtott, hatékony és bizonyítékokon alapuló HIV-AIDS-programokat és szolgáltatásokat korlátozó jogszabályok felülvizsgálata és módosítása,

 

–  az emberi jogoknak a HIV/AIDS-re adott válaszok finanszírozási elosztására vonatkozó határozatok középpontjába helyezése az Európai Unión belül és kívül,

 

–  olyan HIV/AIDS-programozás, amely a HIV/AIDS-szel élőket és más fontos népességcsoportokat céloz, és feladata az egyének és közösségek felelősségvállalásának javítása a HIV/AIDS-re adott válaszok tekintetében, a HIV/AIDS-fertőzés kockázatának csökkentése, valamint a HIV/AIDS hátrányos hatásainak enyhítése révén,

 

–  a fontos népességcsoportoknak a HIV/AIDS-megelőzési, -kezelési, -gondozási és -támogatási programozás megtervezésében, megvalósításában, nyomon követésében és értékelésében való tartalmas részvételének megkönnyítése és előmozdítása,

 

–  az egészségügyhöz való teljes körű hozzáférés megkönnyítése, függetlenül attól, hogy HIV/AIDS-szel kapcsolatos megelőzésről, kezelésről, gondozásról és támogatásról, vagy egyéb, nem HIV/AIDS-szel kapcsolatos orvosi szolgáltatásról van szó,

 

–   a HIV/AIDS-szel élők és más fontos népességcsoportok oktatáshoz való hozzáférésének és munkavállalásának előmozdítása,

 

–  a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelem jövőbeni nyomon követésének olyan mutatókra történő kiterjesztése, amelyek közvetlenül érintik és értékelik a HIV/AIDS-hez kapcsolódó emberi jogi kérdéseket;

 

–  a tájékoztatást követő beleegyezés, a titoktartás és a tanácsadás alapelveinek tiszteletben tartása a HIV/AIDS-tesztek és más HIV/AIDS-hez kapcsolódó szolgáltatások tekintetében,

 

–  a HIV/AIDS-ben szenvedők és más fontos népességcsoportok megbélyegzése és kirekesztése elleni küzdelem, valamint a biztonsághoz és az erőszak és megaláztatás elleni védelemhez való joguk védelme;

 

–  a HIV/AIDS-szel élők és más fontos népességcsoportok HIV/AIDS-re adott válaszokban való részvételének megkönnyítése és ösztönzése,

 

–  objektív és nem elítélő tájékoztatás a betegségről,

 

–  a HIV/AIDS-fertőzéssel kapcsolatos ismeretek, készségek és lehetőségek biztosítása;

 

4.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a járvány megfékezéséhez szükséges alapvető fontosságú intézkedésként foglalkozzanak a nők HIV/AIDS megelőzésre, kezelésre és gondozásra vonatkozó szükségleteivel, mégpedig azáltal, hogy kiterjesztik a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátási programokhoz való hozzáférést, az ezen intézkedésekbe teljes mértékben beépülő HIV/AIDS szűréssel, tanácsadó és megelőző szolgáltatásokkal, valamint a nők HIV/AIDS kockázatához hozzájáruló olyan alapvető szocioökonómiai tényezők megfordításával, mint a nemek közötti egyenlőtlenség, a szegénység, a gazdasági és oktatási lehetőségek hiánya, a jogvédelem és az emberi jogi jogvédelem hiánya;

 

5.  felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy biztosítsanak tisztességes és rugalmas finanszírozást az olyan új, megelőző technológiák, mint például az oltások és a baktériumölők kifejlesztésére irányuló kutatásokra;

 

6.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a gyermekek és fiatalok HIV/AIDS megelőzésre, kezelésre, gondozásra és támogatásra vonatkozó szükségleteivel, illetve biztosítsák hozzáférésüket a HIV/AIDS szolgáltatásokhoz, különösen a korai csecsemő diagnózishoz, a megfelelő és elérhető árú ARV-készítményekhez, pszichológiai-szociális támogatáshoz, szociális védelemhez és jogi védelemhez;

 

7.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a HIV/AIDS-re adott válaszok során a fogyatékkal élők részvételét, valamint emberi jogaik nemzeti HIV/AIDS stratégiai tervekbe és politikákba történő beépítését, illetve hogy biztosítsák, hogy hozzáférnek a HIV/AIDS szolgáltatásokhoz, amelyeket a szükségletekhez igazítanak és a más közösségek számára rendelkezésre álló szolgáltatásokkal egyenértékűek;

 

8.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a fogvatartottak és az intravénás kábítószer-fogyasztók veszélyeztetettségének enyhítésére irányuló programokat;

 

9.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a nemzeti kormányokat és vonja be a civil társadalmat, hogy foglalkozzanak a programok alacsony hatókörével a megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés csökkentése, valamint a nemzeti HIV/AIDS-re adott válaszok során az ügyek bírósági elbírálásához fűződő jogok érvényesítésének javítása érdekében;

 

10.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy működjön együtt az UNAIDS-szel és más partnerekkel az előrehaladás mérésére vonatkozó mutatók, köztük a fontos népességcsoportokra jellemző mutatók javítása érdekében globális, nemzeti és elvi szinten a HIV/AIDS-szel kapcsolatos megbélyegzés és hátrányos megkülönböztetés csökkentése érdekében;

 

11.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassa a HIV és a jog kapcsolatával foglalkozó, a közelmúltban létrehozott globális bizottság munkáját annak biztosítása érdekében, hogy a jogalkotás hozzájárul a HIV/AIDS-re adott hatékony válaszokhoz;

 

12.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vonja be az Európai Unió alapjogi ügynökségét, hogy gyűjtsön további bizonyítékokat a HIV/AIDS-szel élő emberek és más fontos népességcsoportok emberi jogi helyzetéről Európában, figyelemmel különösen a többszörös és átfogó hátrányos megkülönböztetésükkel kapcsolatos sebezhetőségükre;

 

13.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a fejlesztési célú kiadások legalább 20%-át az egészségügyi alapellátásra és az alapfokú oktatásra fordítsák, növeljék a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alapnak és a többi, az egészségügyi rendszerek és közösségi rendszerek megerősítését célzó programnak nyújtott támogatást;

 

14.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsák meg a fejlődő országokban a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra nyújtott támogatások aggasztó csökkenésének folyamatát, és támogassák a biztonságos abortusszal, a nemi úton terjedő betegségek kezelésével és a reproduktív egészséget szolgáló életmentő gyógyszerek és fogamzásgátlók, köztük az óvszerek biztosításával kapcsolatos politikákat;

 

15.  felszólítja az EU-t, hogy a költségvetési támogatás mellett globális és nemzeti szinten továbbra alkalmazzon többfajta pénzügyi eszközt, valamint használja azokat a fontos szervezeteket, különösen a civiltársadalmi szervezeteket és közösségi alapú szervezeteket, valamint mechanizmusokat, amelyek sikeresnek bizonyultak a HIV/AIDS emberi jogi dimenziójának kezelése során,

 

16.  üdvözli a Tanács emberi jogi munkacsoportja által készített, „Kézikönyv az összes emberi jog leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transzszexuális emberek által történő gyakorolhatóságának elősegítéséhez és védelméhez” című munka elfogadását, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot ajánlásainak végrehajtására;

 

17.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg újra

a Tanács 2009. novemberi cselekvési programja következtetéseinek (16) bekezdését, mégpedig hogy kezdeményezzenek széles körű konzultációs eljárást a tagállamokkal és egyéb érdekeltekkel egy európai cselekvési program elkészítésére a HIV/AIDS, a malária és a tuberkolózis elleni harcban a 2012-re vonatkozó külső cselekvési programon keresztül és azon túl, illetve hogy álljanak ki az uniós akciócsoportok létrehozása mellett, ami a Bizottság és a tagállamok számára szolgálna eszközül ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a cselekvésbe a meghatározott kiemelt területeken;

 

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ HIV/AIDS-ről szóló közös programjának, az Egészségügyi Világszervezetnek, valamint a XVIII. nemzetközi AIDS konferencia szervezőinek.

 

(1)

„Fontos népességcsoportok” azon csoportok, amelyek nagyobb kockázattal fertőződnek meg a HIV-vel, illetve nagyobb kockázattal érinti őket a HIV, akik kulcsszerepet játszanak a HIV terjedésének módjában, és akik részvétele alapvetően fontos a HIV-re adott hatékony és fenntartható válaszhoz. A fontos népességcsoportok a helyi adottságoktól függően változnak, de a sebezhető és a társadalom perifériájára szorult csoportokat foglalják magukba, így például a HIV-fertőzötteket, azok partnereit és családját, a szexet eladókat és megvásárlókat, a férfiakkal közösülő férfiakat, a kábítószer-fogyasztókat, az árvákat és más sebezhető gyermekeket, a migránsokat és a hazájukban kitelepítetteket, valamint a fogvatartottakat.

(2)

Az UNAIDS a HIV vírus átadásának büntetőjogi üldözéséről szóló politikai összefoglalója szerint a kormányoknak a büntetőjogi üldözést a szándékos megfertőzés eseteire kell korlátozniuk, azaz amikor az adott személy tud HIV pozitív fertőzöttségéről, a HIV vírus átadásának szándékával cselekszik és ténylegesen átadja azt.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat