Eljárás : 2010/2771(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0428/2010

Előterjesztett szövegek :

B7-0428/2010

Viták :

PV 07/07/2010 - 18
CRE 07/07/2010 - 18

Szavazatok :

PV 08/07/2010 - 6.6
CRE 08/07/2010 - 6.6

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0284

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 146kWORD 97k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0412/2010
5.7.2010
PE442.026v01-00
 
B7-0428/2010

a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a HIV/AIDS-re adott uniós válasz jogokon alapuló megközelítéséről


Gabriele Zimmer, Bairbre de Brún, Marisa Matias a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a HIV/AIDS-re adott uniós válasz jogokon alapuló megközelítéséről  
B7‑0428/2010

Az Európai Parlament,

 tekintettel a közelgő 18. Nemzetközi AIDS Konferenciára (Rights Here, Right Now), amely 2010. július 18–23. között Bécsben kerül megrendezésre,

 

 tekintettel az ENSZ HIV/AIDS-ről szóló, „Globális válság – globális fellépés” című kötelezettségvállalási nyilatkozatára, amelyet az ENSZ Közgyűlése 2001. június 27-én fogadott el a 26. rendkívüli ülésszakán,

 

 tekintettel az ENSZ Közgyűlésének rendkívüli ülésszaka (UNGASS) HIV/AIDS-ről szóló, 2006. június 2-i magas szintű ülésére, és az ezen elfogadott politikai nyilatkozatra,

 

 tekintettel a 2001. április 27-i, HIV/AIDS-ről, tuberkulózisról és más kapcsolódó fertőző betegségekről szóló abujai nyilatkozatra, valamint Afrikának az UNGASS 2006. évi magas szintű üléséhez címzett közös álláspontjára, valamint a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni szolgálatokhoz való egyetemes afrikai hozzáférésre irányuló gyorsított fellépésre vonatkozó felhívásra, amelyet 2006. május 4-én írt alá Abujában az Afrikai Unió,

 

 tekintettel a „HIV/AIDS: Ideje cselekedni” című, 2006. július 6-i állásfoglalására; „A HIV/AIDS elleni küzdelem az Európai Unióban és a szomszédos országokban, 2006-2009” című, 2007. április 24-i állásfoglalására; valamint a „HIV/AIDS: korai diagnózis és gondozás” című, 2008. november 20-i állásfoglalására,

 

 tekintettel a HIV/AIDS, malária és tuberkulózis elleni, külső fellépés révén végrehajtandó, 2007–2011-es európai cselekvési program eredményeiről szóló, 2009. novemberi tanácsi következtetésekre,

 

 tekintettel az UNAIDS globális AIDS-járványról szóló, 2009. évi jelentésére,

 

 tekintettel az UNAIDS 2009–2011-es célkitűzéseire (Outcome Framework 2009-2011),

 

 tekintettel a millenniumi fejlesztési célok megvalósításáról szóló, 2010. évi ENSZ-jelentésre,

 

 tekintettel „a millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladásról: a 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős felülvizsgálatra

 

 tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

 

A. mivel a HIV/AIDS betegek száma világszerte 33,4 millióra tehető és folyamatosan nő, és ami igazán kétségbeejtő, hogy 2008-ban 2,7 millió ember fertőződött meg,

 

B. mivel a HIV/AIDS világszerte továbbra is az egyik vezető halálok, és 2008-ban 2 millió ember veszítette miatta életét, továbbá várhatóan az elkövetkező évtizedekben is fontos kiváltó oka lesz az idő előtti elhalálozásnak világszerte;

 

C.  mivel 2009 végére a becslések szerint 5 millió, alacsony és közepes jövedelmű országban élő ember részesült retrovírusellenes kezelésben, ami öt év alatt tízszeres növekedés, és a közegészségügy történetében példátlan ugrás,

 

D. mivel az új fertőzések száma továbbra is meghaladja a kezelés kiterjedését, és 2009-ben a kezelésre szoruló emberek kétharmada még mindig nem kapta azt meg, ami azt jelenti, hogy 10 millió rászoruló ember nem fért hozzá a szükséges hatékony kezeléshez,

 

E. mivel továbbra is a szubszaharai Afrika a legsúlyosabban érintett régió, ahol 22,4 millió ember él HIV/AIDS-szel és ahol a 2008-ban megfertőződöttek 71%-a található;

 

F. mivel hiteles bizonyíték van arra, hogy a HIV/AIDS megelőzés az új fertőzések csökkentésének hatékony eszköze,

 

G. mivel fontos elvi akadálya van, hogy a HIV/AIDS-szel élő embereket bevonják a megelőző erőfeszítésekbe,

 

H. mivel a nőket és lányokat továbbra is aránytalan mértékben sújtja a HIV/AIDS, és a szubszaharai Afrikában a HIV/AIDS-fertőzöttek mintegy 60%-a közülük kerül ki, illetve a HIV/AIDS továbbra is a vezető halálozási ok, illetve betegség a reproduktív korban lévő nők körében,

 

I. mivel jelentős bizonyíték áll fenn arra, hogy az olyan emberek körében, akiknek szexuális viselkedése magas kockázatot rejt magában, magasabb a fertőzések és a kockázat szintje szinte valamennyi régióban és országban, ahol általános járvány méreteit ölti a fertőzés, általában nem kezelik prioritásként az e népességcsoportokat célzó HIV/AIDS-megelőzési programokat, illetve nem biztosítják ezek finanszírozását,

 

J. mivel a HIV/AIDS-hez fűződő megbélyegzés miatt a HIV/AIDS-fertőzöttek mintegy 30%-a nem tudja, hogy fertőzött, és a tanulmányok azt mutatják, hogy a diagnosztizálatlan fertőzés segíti a HIV/AIDS terjedését és növeli a korai elhalálozások számát a HIV/AIDS-szel élők körében;

 

K. mivel az azonos neműek iránti vonzalmat még mindig súlyosan megbélyegzik különösen a szubszaharai Afrikában, ahol 31 ország bűncselekménynek tekinti, ha azonos nemű felnőttek szabad akaratukból szexuális kapcsolatba lépnek, hiszen 4 országban halálbüntetéssel, míg a többiben 10 évnél hosszabb bebörtönzéssel sújtják, és ez a megbélyegzés akadályozza a HIV/AIDS megelőzésére irányuló munkát;

 

L. mivel az illegális kábítószer-fogyasztók bűnözőkként történő kezelése számos országban megakadályozza, hogy HIV/AIDS-megelőzésben, kezelésben, gondozásban és támogatásban részesüljenek, valamint erősíti a HIV/AIDS intravénás kábítószer-használattal való terjedését;

 

M. mivel még mindig 106 országban vannak a HIV/AIDS hatékony kezelését akadályozó törvények vagy politikák hatályban;

 

N. mivel a HIV/AIDS miatt 2008-ban körülbelül 17,5 millió gyermek – túlnyomó részük a szubszaharai Afrikából – veszítette el egyik vagy mindkét szülőjét, amiért gyakran megbélyegzik őket vagy hátrányos megkülönböztetésben részesülnek és nem férnek hozzá olyan alapvető szolgáltatásokhoz, mint az oktatás és a lakhatás, ami egyben növeli annak kockázatát, hogy ők maguk is megfertőződjenek,

 

O. mivel a HIV/AIDS és a fogyatékosság közötti kapcsolat eddig nem kapott kellő figyelmet, noha a fogyatékkal élők minden fontos népességcsoport körében magasabb kockázatnak vannak kitéve a HIV/AIDS-nek,

 

P. mivel a HIV/AIDS-re adott, jogokon alapuló válasz kulcsfontosságú a járvány megfékezése során,

 

1.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tegyenek eleget kötelezettségvállalásaiknak és globális közegészségügyi prioritásként fokozzák a HIV/AIDS kezelésére irányuló erőfeszítéseiket, azzal, hogy az emberi jogokat helyezik a HIV/AIDS megelőzés, kezelés, gondozás és támogatás – ideértve az EU fejlesztési együttműködést – középpontjába;

 

2.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az uniós fejlesztési együttműködési erőfeszítések részeként mozdítsa elő a HIV/AIDS átadása és az annak való kitettség(1) büntetőjogi üldözésének megszüntetésére irányuló erőfeszítéseket, többek között a HIV/AIDS fogyatékként való elismerésének ösztönzésével a fennálló és jövőbeli, hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó jogszabályok alkalmazásában;

 

3.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a globális és nemzeti szinten folyó politikai párbeszédben mozdítsák elő a HIV/AIDS-re adott, jogalapú válaszokhoz kapcsolódó bevált gyakorlatokat és politikákat az alábbiak révén:

 

–  a HIV/AIDS-szel élők és más fontos népességcsoportok emberi jogainak előmozdítása, védelmezése és tiszteletben tartása,

 

 elsősorban a fontos népességcsoportoknak nyújtott, hatékony és bizonyítékokon alapuló HIV-AIDS-programokat és szolgáltatásokat korlátozó jogszabályok felülvizsgálata és módosítása,

 

 az emberi jogoknak a HIV/AIDS-ra adott válaszok finanszírozási elosztására vonatkozó határozatok középpontjába helyezése az Európai Unión belül és kívül,

 

 olyan HIV/AIDS-programozás, amely a HIV/AIDS-szel élőket és más fontos népességcsoportokat céloz, és feladata az egyének és közösségek felelősségvállalásának javítása a HIV/AIDS-re adott válaszok tekintetében, a HIV/AIDS-fertőzés kockázatának csökkentése, valamint a HIV/AIDS hátrányos hatásainak enyhítése révén,

 

 a fontos népességcsoportoknak a HIV/AIDS megelőzés, kezelés, gondozás és támogatás programozás megtervezésében, megvalósításában, monitoringjában és értékelésében való tartalmas részvételének megkönnyítése és előmozdítása,

 

 az egészségügyhöz való teljes körű hozzáférés megkönnyítése, függetlenül attól, hogy HIV/AIDS-szel kapcsolatos megelőzésről, kezelésről, gondozásról és támogatásról, vagy egyéb, nem HIV/AIDS-szel kapcsolatos orvosi szolgáltatásról van szó,

 

  a HIV/AIDS-szel élők és más fontos népességcsoportok oktatáshoz való hozzáférésének és munkavállalásának előmozdítása,

 

 a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelem jövőbeni nyomon követésének olyan mutatókra történő kiterjesztése, amelyek közvetlenül érintik és értékelik a HIV/AIDS-hez kapcsolódó emberi jogi kérdéseket;

 

 a tájékoztatást követő beleegyezés, a titoktartás és a tanácsadás alapelveinek tiszteletben tartása a HIV/AIDS-tesztek és más HIV/AIDS-hez kapcsolódó szolgáltatások tekintetében,

 

 a HIV/AIDS-ben szenvedők és más fontos népességcsoportok megbélyegzése és kirekesztése elleni küzdelem, valamint a biztonsághoz és az erőszak és megaláztatás elleni védelemhez való joguk védelme;

 

 a HIV/AIDS-szel élők és más fontos népességcsoportok HIV/AIDS-re adott válaszokban való részvételének megkönnyítése és ösztönzése,

 

 objektív és nem elítélő tájékoztatás a betegségről,

 

 a HIV/AIDS-fertőzéssel kapcsolatos ismeretek, készségek és lehetőségek biztosítása;

 

4.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a járvány megfékezéséhez szükséges alapvető fontosságú intézkedésként foglalkozzanak a nők HIV/AIDS megelőzésre, kezelésre és gondozásra vonatkozó szükségleteivel, mégpedig azáltal, hogy kiterjesztik a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátási programokhoz való hozzáférést, az ezen intézkedésekbe teljes mértékben beépülő HIV/AIDS szűréssel, tanácsadó és megelőző szolgáltatásokkal, valamint a nők HIV/AIDS kockázatához hozzájáruló olyan alapvető szocioökonómiai tényezők megfordításával, mint a nemek közötti egyenlőtlenség, a szegénység, a gazdasági és oktatási lehetőségek hiánya, a jogvédelem és az emberi jogi jogvédelem hiánya;

 

5.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a HIV/AIDS-re adott válaszok során a fogyatékkal élők részvételét, valamint emberi jogaik nemzeti HIV/AIDS stratégiai tervekbe és politikákba történő beépítését, illetve hogy biztosítsák, hogy hozzáférnek a HIV/AIDS szolgáltatásokhoz, amelyeket a szükségletekhez igazítanak és a más közösségek számára rendelkezésre álló szolgáltatásokkal egyenértékűek;

 

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a fogvatartottak és az intravénás kábítószer-fogyasztók veszélyeztetettségének enyhítésére irányuló programokat;

 

7.  kéri a Bizottságot, hogy támogassák a nemzeti kormányokat és vonják be a civiltársadalmat, hogy kezeljék a programok alacsony hatókörét a megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés csökkentése, valamint a nemzeti HIV/AIDS-re adott válaszok során az ügyek bírósági elbírálásához fűződő jogok érvényesítésének javítása érdekében;

 

8.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy működjön együtt az UNAIDS-szel és más partnerekkel az előrehaladás mérésére vonatkozó mutatók, köztük a fontos népességcsoportokra jellemző mutatók javítása érdekében globális, nemzeti és elvi szinten a HIV/AIDS-szel kapcsolatos megbélyegzés és hátrányos megkülönböztetés csökkentése érdekében;

 

9.  kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassa a HIV és a jog kapcsolatával foglalkozó, a közelmúltban létrehozott globális bizottság munkáját annak biztosítása érdekében, hogy a jogalkotás hozzájárul a HIV/AIDS-re adott hatékony válaszokhoz;

 

10.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vonja be az Európai Unió alapjogi ügynökségét, hogy gyűjtsön további bizonyítékokat a HIV/AIDS-szel élő emberek és más fontos népességcsoportok emberi jogi helyzetéről Európában, figyelemmel különösen a többszörös és átfogó hátrányos megkülönböztetésükkel kapcsolatos sérülékenységükre;

 

11.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a fejlesztési célú kiadások legalább 20%-át az egészségügyi alapellátásra és az alapfokú oktatásra fordítsák, növeljék a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alapnak és a többi, az egészségügyi rendszerek és közösségi rendszerek megerősítését célzó programnak nyújtott támogatást;

 

12.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsák meg a fejlődő országokban a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra nyújtott támogatások aggasztó csökkenésének folyamatát, és támogassák a biztonságos abortusszal, a nemi úton terjedő betegségek kezelésével és a reproduktív egészséget szolgáló életmentő gyógyszerek és fogamzásgátlók, köztük az óvszerek biztosításával kapcsolatos politikákat;

 

13.  felszólítja az EU-t, hogy továbbra is pénzügyi eszközök együttes alkalmazása útján járjon el globális és nemzeti szinten a költségvetési támogatáson kívül, illetve olyan fontos szervezetek, különösen a civiltársadalmi szervezetek és közösségi alapú szervezetek, valamint mechanizmusok útján, amelyek sikeresnek bizonyultak a HIV/AIDS emberi jogi dimenziójának kezelése során,

 

14.  üdvözli a Tanács emberi jogi munkacsoportja által készített, „Kézikönyv az összes emberi jog leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transzszexuális emberek által történő gyakorolhatóságának elősegítéséhez és védelméhez” című munka elfogadását, és felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot ajánlásainak végrehajtására;

 

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ HIV/AIDS-ről szóló közös programjának, az Egészségügyi Világszervezetnek, valamint a XVIII. nemzetközi AIDS konferencia szervezőinek.

 

(1)

Az UNAIDS a HIV vírus átadásának büntetőjogi üldözéséről szóló politikai összefoglalója szerint a kormányoknak a büntetőjogi üldözést a szándékos átadás eseteire kell korlátozniuk, azaz amikor az adott személy tud HIV pozitív fertőzöttségéről, a HIV vírus átadásának szándékával cselekszik és ténylegesen átadja azt.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat