Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0497/2010Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0497/2010

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az emberi jogok iráni helyzetéről, különös tekintettel Szakineh Mohammadi Astiani és Zahra Bahrami ügyére

6.9.2010

a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Frédérique Ries, Marietje Schaake, Ramon Tremosa i Balcells, Marielle De Sarnez, Alexander Alvaro, Renate Weber, Leonidas Donskis, Niccolò Rinaldi, Sonia Alfano az ALDE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0494/2010

Eljárás : 2010/2846(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0497/2010
Előterjesztett szövegek :
B7-0497/2010
Viták :
Elfogadott szövegek :

B7‑0497/2010

Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok iráni helyzetéről, különös tekintettel Szakineh Mohammadi Astiani és Zahra Bahrami ügyére

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Iránról szóló, és különösen az emberi jogokra vonatkozó korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és az uniós tagállamok alkotmányaira,

–   tekintettel Catherine Ashton, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2010. július 6-i nyilatkozatára a küszöbön álló iráni kivégzésekről,

–   tekintettel az iráni kormányhoz Szakineh Mohammadi Astiani ügyében intézett, a The Times-ban megjelent és Buzek elnök által aláírt 2010. július 7-i nyílt levélre,

–   tekintettel a jogalkotók 2010. júniusi párbeszédének az iráni emberi jogokról szóló közös nyilatkozatára,

–   tekintettel az Evin börtönben több mint nyolc hónapja magánzárkában fogva tartott Zahra Bahrami, holland-iráni állampolgár ügyére,

–   tekintettel az állítólagos házasságtörésért halálbüntetésre váró, 2006 óta siralomházban lévő Szakineh Mohammadi Astiani ügyére,

–   tekintettel Buzek elnök 2010. augusztus 11-i, hét bahái vallási vezető Iránban 20 éves börtönbüntetésre ítéléséről szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel az Európai Parlament elnökének 2009. október 9-i nyilatkozatára, amelyben ismételten hangot ad az Európai Parlament elkötelezettségének a halálbüntetés világszerte történő eltörlése iránt,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2009. szeptember 23-i jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlés 2007. december 18-i 62/149. sz. és 2008. december 18-i 63/168. sz. határozatára a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról,

–   tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a faji diszkrimináció valamennyi formájának felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményre, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményére, amelyek mindegyikét aláírta Irán is,

–   tekintettel a diplomáciai és konzuli kapcsolatokról szóló 1963-as bécsi egyezményre,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az emberi jogok általános helyzete Iránban folyamatosan romlik,

B.  mivel az Európai Parlament különösen aggódik Szakineh Mohammadi Astiani és Zara Bahrami ügye miatt,

C. mivel az iráni-azeri Szakineh Mohammadi Astiani 2006 óta siralomházban van Iránban,

D. mivel ellentmondásos ügye 2010-ben lett nemzetközileg ismert, miután állítólag házasságtörés bűncselekménye miatt kövezés általi halálbüntetésre ítélték,

E.  mivel a halálra kövezést az iráni iszlám forradalom idején 1979-ben visszaállították, és ez barbár eljárásnak minősül, illetve a kivégzés utolsó fennmaradt kínzó fajtája,

F.  mivel szakértők szerint 1979 óta az iráni bíróságok ítéletei alapján 200–300 nőt köveztek halálra;

G. mivel a halálra kövezés gyakorlatát Nigériában, Szudánban, Szomáliában, Szaúd-Arábiában és Afganisztánban is folytatják;

H. mivel a két gyermeke által folytatott kampány 2010 júliusában sikeresen megállította Mohammadi Astiani kivégzését, de a kiszabott halálbüntetést nem sikerült visszavonatni,

I.   mivel Zahra Bahrami 45 éves holland-iráni állampolgárt a 2009. december 27-én, Ásúra napján tartott tiltakozó megmozdulás alatt letartóztatták, majd több mint 8 hónapon keresztül magánzárkában fogva tartották az Evin börtönben és a látogatási jogokat megtagadták,

J.   mivel az iráni hatóságok nem engedélyezték, hogy a holland hatóságok konzuli segítséget nyújtsanak Zahra Bahraminak, valamint hogylétéről semmiféle tájékoztatást nem adtak,

K. mivel az uniós tagállamok alkotmányos kötelessége gondoskodni állampolgáraik jólétéről,

L.  mivel az uniós tagállamok az elkövetett bűncselekményektől függetlenül megpróbálják felvenni a kapcsolatot külföldi börtönökben fogva tartott állampolgáraikkal,

M. mivel számos európai állampolgárnak van iráni kettős állampolgársága,

N. mivel Irán az iráni állampolgárság mellett nem ismer el európai állampolgárságot,

O. mivel a Zahra Bahrami elleni fő vád az, hogy Irán nemzetbiztonsága ellen cselekedett, mivel védelmére nem utaltak ki ügyvédet,

P.  mivel bebörtönzésének első hónapjaiban a családja semmiféle tájékoztatást nem kapott az ügyéről,

Q. mivel valószínűleg Szakineh Mohammadi Astianit és Zahra Bahramit is a hosszú kihallgatások alatt szexuálisan zaklatták, illetve fizikailag és pszichikailag megkínozták; mivel a kihallgatást végző tisztek arra próbálták kényszeríteni a foglyokat, hogy hamis beismerő vallomást tegyenek és televíziós interjúkat adjanak,

R.  mivel az emberi jogok megsértése a fogvatartottak kínzásával és bántalmazásával, az alvásmegvonás, a magánzárka, az illegális fogva tartás, a kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód és a fizikai bántalmazás – beleértve a szexuális erőszakot – alkalmazásával továbbra is széles körben elterjedt gyakorlat, csakúgy mint az állami ügynökök büntetlensége,

S.  mivel a banái hit képviselői elleni ítéletek sokkolják és mélységes csalódottságot okoznak azoknak, akik az emberi jogok iráni helyzetének javulását remélték,

T.  mivel a bírósági eljárás tisztességessége és átláthatósága erősen megkérdőjelezhető,

U. mivel folyamatosan nő a politikai ellenzék, emberi jogi aktivisták, újságírók, blogszerzők, tanárok, értelmiségiek, tudósok, homoszexuálisok, nők, diákok, szakszervezeti aktivisták, valamint a vallási, etnikai és nyelvi kisebbségek tagjainak erőszakos fizikai, gazdasági, politikai, jogi és társadalmi elnyomása,

V. mivel a sajtó- és szólásszabadság korlátozása tovább erősödik, amint azt a választásokat követően letartóztatott újságírók és internetes blogszerzők száma, az internetes média és információforrások szisztematikus letiltása, a műholdas közvetítés zavarása, valamint több ismert iráni újságíró útlevelének elkobzása is mutatja,

W. mivel a bűncselekmények elkövetésével vádolt emberek kapcsolatban állnak az iráni politikai ellenzékkel, és a politikai ellenzékben álló személyeket az iráni bíróságok bűncselekmények elkövetésével hozta kapcsolatba, tehát a politikai ellenzék tényét bűncselekménnyel tette egyenlővé,

X. mivel az ország teljes elszigeteltsége miatt a nemzetközi közösség nem tudja ellenőrizni, hogy a gyanúsítottak emberi jogait tiszteletben tartották, tisztességes tárgyalást folytattak és biztosították az ügyvédhez való hozzáférést,

Y. mivel az iráni kormány számos emberi jogi ügyvédet letartóztatott, köztük Naszrin Szotudeh-t, Mohammed Ali Dadkah-t, Mohammad Oliajifardot, Mohammad Seifzadeh-t és Mohammad Mostafaeit, aki Szakineh Astiani védelme közben kénytelen volt elmenekülni az országból,

Z.  mivel az adózási jogszabályokat helytelenül arra használják fel, hogy az emberi jogi ügyvédek munkáját akadályozzák,

1.  tiszteletét fejezi ki valamennyi iráni férfi és nő bátorsága iránt, akik az alapvető szabadságok védelméért, valamint emberi jogaik és demokratikus elveik tiszteletben tartásáért harcolnak, és kifejezik azon kívánságukat, hogy elnyomás és megfélemlítés nélküli társadalomban éljenek;

2.  sürgeti az iráni kormányt Astiani és Bahrami asszonyok ügyének újbóli tárgyalására, valamint arra, hogy a nemzetközi szabványok szerint biztosítsanak számukra tisztességes tárgyalást és engedélyezzék az ügyvédhez, illetve a konzuli segítséghez való hozzáférést;

3.  felszólítja az iráni kormányt, hogy azonnal fogadjon el olyan jogszabályokat, amelyek tiltják a kövezést és a halálbüntetés egyéb formáit, a „házasságtörés” és egyéb bűncselekmények miatt elítéltek megkorbácsolását és bebörtönzését, valamint hogy – az ENSZ Közgyűlés 62/149. és 63/168. számú határozatának megfelelően – állítsa vissza a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot;

4.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy a jogszabályokban és a gyakorlatban is szüntessék meg a kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés valamennyi formáját, tartsák fenn a megfelelő jogi eljárásokat, és vessenek véget az emberi jogok megsértésével kapcsolatos büntetlenségnek;

5.  mélyen elítéli a bírósági eljárás tisztességességének és átláthatóságának hiányát és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsák a tisztességes és nyílt fellebbezési eljárást;

6.  felkéri az EU képviselőit és a főképviselőt, hogy folytassanak ismét emberi jogi párbeszédet Iránnal;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának és az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.