ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az emberi jogok iráni helyzetéről különös tekintettel Szakine Mohammadi Astiani és Zahra Bahrami ügyére
6.9.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Barbara Lochbihler, Isabelle Durant, Nicole Kiil-Nielsen, Emilie Turunen, Raül Romeva i Rueda, Heidi Hautala a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0494/2010
B7‑0498/2010
Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok iráni helyzetéről különös tekintettel Szakine Mohammadi Astiani és Zahra Bahrami ügyére
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2007. decemberi nyilatkozatára, amelyben a történelem során első alkalommal szólít fel a halálbüntetés felfüggesztésére,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az ENSZ gyermekjogi egyezményére, amelyeket az Iráni Iszlám Köztársaság is aláírt,
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira és különösen a ...-i állásfoglalására,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Irán sajnálatos módon továbbra is világelső az egy főre eső kivégzett polgárok és köztük fiatal bűnözők számában, és mivel csupán 2010-ben 2000 ember ítéltek halálra;
B. mivel egyes jelentések szerint, a masadi Vakil Abad börtönben csak az elmúlt néhány hétben több mint száz rabot végeztek ki kábítószerrel kapcsolatos vádak nyomán;
C. mivel a legmagasabb szintű iráni bírói kar állításaival szemben, Iránban még mindig alkalmazzák a megkövezést, például Szakine Mohammadi Astiani estében, akit házasságtöréssel vádoltak, ami 2010. augusztus 11-i, a televízió által közvetített „vallomásában” is nagy hangsúlyt kapott;
D. mivel a fiatalkorú bűnözőt, Ebrahím Hammádit augusztusban halálra ítélték, mert állítása szerint kínvallatást követően elismerte, hogy alig 16 évesen szexuálisan zaklatott egy férfit;
E. mivel a vádlottak helyzetét a nyilvánosság elé táró Mohammad Mostafaeinek, a mindkét ügyben részt vevő védőügyvédnek a letartóztatástól tartva el kellett menekülnie az országból, és mivel egyre több emberi jogi ügyvédet fenyeget az állami üldöztetés, amely az irreális mértékű adóktól az ügyvédek és családjuk életveszélyes megfenyegetéséig terjed és olyan kiemelkedő személyeket sem kímél, mint a Nobel-díjas Sirin Ebadi;
F. mivel egy évvel a tisztességtelen elnökválasztások és az azt követő tömeges tiltakozások után, még mindig több száz tiltakozó, újságíró és polgári jogi aktivista, sőt a tüntetésekben részt sem vevő polgár, mint például a holland Zahra Bahrami, van börtönben,
G. mivel egyre több az olyan eset, amelyben békés polgári jogi aktivistákat vádolnak azzal, hogy „Isten ellensége” (mohareb), amely bűnt akár halálbüntetéssel is sújthatnak, amint az Shiva Nazar Ahari, az emberi jogi tudósítók bizottsága (CHRR) 2009. december 20. óta fogva tartott tagjának hamarosan bíróság elé kerülő ügyében is látható;
H. mivel Iránban továbbra is változatlanul üldözik a vallási és etnikai kisebbségeket; mivel a kizárólag vallásos meggyőződésük miatt 2008 óta fogva tartott Faríba Kamalabadit, Dzsamáloddín Handzsánit, Afíf Naímit, Saíd Rezaiét, Mahvas Szabetet, Behróz Tavakkolit és Vahíd Tizfahmot, a bahá’í vallás hét vezetőjét augusztusban 20 év börtönre ítélték az állam elleni izgatás és kémkedés vádjával;
I. mivel folytatódik Ahmedinedzsád elnök választási ellenfelei, Mir Hosszein Muszavi és Mehdi Karrubi, valamint a politikai pártok más vezető beosztású tagjai zaklatása, amint azt a Karrubi otthona ellen elkövetett. 2010. szeptember 3-i merénylet is bizonyítja,
1. mélyen elítéli Szakine Mohammadi Astiani kövezés általi halálbüntetését és felszólítja az iráni hatóságokat, hogy sem kövezéssel sem máshogy ne végezzék őt ki, hanem ügyét vizsgálják felül;
2. követeli, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság vessen véget azon gyakorlatnak, hogy a 18 éves kor előtt elkövetett bűncselekményekre halálbüntetést szabnak ki, és módosítsa törvényeit úgy, hogy azok megfeleljenek az Irán által aláírt nemzetközi emberi jogi egyezményeknek, többek között a gyermekjogi egyezménynek és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának; felszólítja az iráni hatóságokat, hogy Ebrahim Hammadit ne végezzék ki, hanem az ő ügyét is vizsgálják felül;
3. mély megdöbbenését fejezi ki, hogy Irán továbbra is azon rendkívül kevés ország – például Afganisztán, Szomália, Szaúd-Arábia, Szudán és Nigéria – közé tartozik, amelyekben még mindig él a megkövezés gyakorlata; e tekintetben elítéli, hogy 2010. augusztus 15-én Afganisztánban egy párt köveztek halálra;
4. megerősíti, hogy maradéktalanul ellenzi a halálbüntetés alkalmazását és hogy az egyes államok viselik a végső felelősséget azért, hogy biztosítsák polgáraik számára az élethez való emberi jogot; üdvözli, hogy mostanra több mint 140 államban törölték el a halálbüntetést;
5. felszólítja az iráni parlamentet, hogy hozzon törvényt a megkövezés kegyetlen és embertelen gyakorlatának eltörléséről, hogy számolja fel a halálbüntetést, valamint hogy – az ENSZ Közgyűlése 62/149. és 63/168. sz. határozatainak megfelelően a kivégzésekre vonatkozóan bevezetendő moratórium első lépéseként – tiltsa meg a korbácsolást és ne tekintse bűncselekménynek a „házasságtörést”;
6. sürgeti az iráni hatóságokat, hogy vessenek véget a televízióban közvetített nyilvános vallatásoknak;
7. felszólítja az iráni hatóságokat, hogy haladéktalanul engedjék szabadon azokat, akiket kizárólag békés tiltakozás és a szólásszabadság alapvető emberi jogának érvényesítése miatt tartanak fogva és megismétli a bahá’í vallás hét vezetőjének szabadon bocsátására vonatkozó követelését;
8. felhívja az iráni hatóságokat, hogy biztosítsanak hozzáférést a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága számára minden fogvatartotthoz, és tegyék lehetővé a nemzetközi emberi jogi szervezetek számára, hogy nyomon követhessék az országban zajló helyzetet;
9. felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az ENSZ-ben ösztönözzék a politikai fogvatartottak helyzetének nyomon követésével foglalkozó különmegbízott kinevezését és annak biztosítását, hogy az iráni hatóságok tiszteletben tartsák a tisztességes eljárással kapcsolatos nemzetközi standardokat és Irán emberi jogi kötelezettségeit;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, valamint az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének.