Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0499/2010Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0499/2010

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az emberi jogok iráni helyzetéről, különös tekintettel Szakine Mohammadi-Astiani és Zahra Bahrami ügyére

6.9.2010

a Bizottság nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Charles Tannock, Michał Tomasz Kamiński, Tomasz Piotr Poręba, Adam Bielan az ECR képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0494/2010

Eljárás : 2010/2846(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0499/2010
Előterjesztett szövegek :
B7-0499/2010
Viták :
Elfogadott szövegek :

B7‑0499/2010

Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogok iráni helyzetéről, különös tekintettel Szakine Mohammadi-Astiani és Zahra Bahrami ügyére

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–   tekintettel Catherine Ashton, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2010. július 6-i nyilatkozatára a küszöbön álló iráni kivégzésekről,

–   tekintettel a főképviselő 2010. június 12-i nyilatkozatára az emberi jogok egyre romló helyzetéről Iránban,

–   tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR) és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR),

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az emberi jogok általános helyzete Iránban nem javult, sőt, a 2009. júniusi elnökválasztásokat követően inkább mélypontra jutott, és mivel az elmúlt év során számos iráni állampolgár az iráni hatóságok erőszakos fellépésének és elnyomásának áldozatává vált és börtönbe került,

B.  mivel a 43 éves, kétgyermekes Szakine Mohammadi-Astianit kövezés általi halálra ítélték azt követően, hogy 2006-ban házasságtörés miatt elítélték,

C. mivel egy másik ügyben Astiani büntetését 99 korbácsütésben állapították meg, és az ítéletet végre is hajtották,

D. mivel Szakine Mohammadi-Astianit most azért ítélték 99 korbácsütésre ismét, mert egy brit újságban állítólag fedetlen arcú képe jelent meg,

E.  mivel július 12-én a legfelső bíróság ideiglenesen felfüggesztette Astiani kövezés általi halálbüntetését, ám ezt követően kormánytisztviselők kijelentették, lehet, hogy felakasztják,

F.  mivel a 45 éves holland–iráni állampolgárságú Zahra Bahramit – azt követően, hogy a 2009. december 27-én, Ásúra napján tartott tiltakozó megmozduláson részt vett – Iránba történő beutazásakor, ahol a lányával akart találkozni, letartóztatták azzal a váddal, hogy egy monarchista csoport tagja, amely egy kormányellenes szervezet létrehozásán munkálkodik és az iráni rendszer ellen propagandát fejt ki,

G. mivel Bahramit letartóztatása óta a teheráni Evin börtönben tartják fogva, és kínzás és erőszak nyomai látszódnak rajta,

H. mivel a holland külügyminisztériumtól származó információk szerint Bahramit életfogytiglani börtönbüntetésre vagy halálra fogják ítélni,

I.   mivel sem a nemzetközi emberi jogi szervezetek, sem a holland hatóságok számára nem engedték meg, hogy Bahramival kapcsolatba lépjenek,

J.   mivel az iráni hatóságok továbbra is üldözik a vallási kisebbségeket, például a bahá’í vallás híveit és a keresztényeket, és jelenleg is fogva tartják a bahá’í vallás hét vezetőjét, Behróz Tavakkolit, Saíd Rezaiét, Faríba Kamalabadit, Vahíd Tizfahmot, Dzsamáloddín Handzsánit, Afíf Naímit és Mahvas Szabetet, akiket ellenük szóló bizonyíték nélkül 20 év börtönre ítéltek,

K. mivel az iráni hatóságok még most is több száz olyan embert tartanak börtönben, akiket a politikai másként gondolkodók tömeges letartóztatásai során, valamint a sokat vitatott 2009. június 12-i elnökválasztásokat követően jogtalanul tartottak őrizetben,

L.  mivel Iránban továbbra is folytatódik az emberi jogok védelmezőinek letartóztatása és őrizetbe vétele, ilyen például Siva Nazar Ahari esete is, akit 2009. december 20-án tartóztattak le Teherán központjában, és az ellene felhozott vád „bűnelkövetés céljából történő gyülekezés és összejátszás”, „államellenes propaganda” és „mohárebeh” (Isten ellensége), amelyekért mind halálbüntetés járhat,

1.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy álljanak el Astiani halálbüntetésétől és biztosítsanak számára tisztességes eljárást;

2.  sürgeti az iráni hatóságokat, hogy biztosítsanak Bahrami számára tisztességes eljárást, valamint a bebörtönzöttek számára járó jogokat;

3.  elítéli, hogy Irán egyre gyakrabban alkalmazza a halálbüntetést a politikai ellenzék megfélemlítése eszközeként, valamint olyan esetekben, amelyekben a nemzetközi jog tiltja annak alkalmazását, például a fiatalkorúak által elkövetett bűnök esetében;

4.  felszólítja Iránt, hogy engedje szabadon a bahá’í vallási vezetőket, akiket az ellenük felhozott vádakat alátámasztó bizonyítékok nélkül tartanak fogva, és fogva tartásuk során nem tartják tiszteletben az Irán által a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR) keretében vállalt nemzetközi kötelezettségeket, sem pedig saját, a tisztességes eljárásra vonatkozó jogszabályait;

5.  követeli, hogy haladéktalanul engedjék szabadon mindazokat, akiket pusztán a szólásszabadság, valamint az egyesülési és a gyülekezési jog békés gyakorlása vagy vallásuk miatt vettek őrizetbe, valamint felszólítja a hatóságokat, hogy vizsgálják ki és ítéljék el azokat a kormánytisztviselőket és a biztonsági erők azon tagjait, akik felelősek a másképp gondolkodók vagy ezek családtagjai, a tüntetők és az őrizetbe vettek megöléséért, zaklatásáért és megkínzásáért;

6.  felszólítja Iránt, hogy hagyjon fel az emberi jogok védelmezőinek letartóztatásával, és engedje szabadon a tisztességes eljárás mellőzésével őrizetbe vett embereket;

7.  emlékeztet arra, hogy a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság alapvető jog, amelyet az Iráni Iszlám Köztársaság által is aláírt és megerősített ICCPR 18. cikkének megfelelően minden körülmények között biztosítani kell;

8.  rendkívül aggódik a televíziós közvetítések keretében, láthatóan kényszer hatására történő vallomások miatt, többek között Szakine Mohammadi-Astiani esetében is;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.