Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0504/2010Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0504/2010

    ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a romák helyzetéről Európában

    6.9.2010

    a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
    az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

    Hélène Flautre, Nicole Kiil-Nielsen, Margrete Auken, Reinhard Bütikofer, Marije Cornelissen, Karima Delli, Franziska Keller, Jean Lambert, Barbara Lochbihler, Ulrike Lunacek, Raül Romeva i Rueda, Keith Taylor, Bart Staes, Catherine Grèze, Heidi Hautala, Malika Benarab-Attou a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

    Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0493/2010

    Eljárás : 2010/2842(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    B7-0504/2010
    Előterjesztett szövegek :
    B7-0504/2010
    Elfogadott szövegek :

    B7‑0504/2010

    az Európai Parlament állásfoglalása a romák helyzetéről Európában

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel a nemzetközi emberi jogi jogszabályokra, nevezetesen a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre, az ENSZ nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló, 1992-es nyilatkozatára, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményére,

    –   tekintettel az emberi jogokat és alapvető szabadságokat védő európai egyezményekre, nevezetesen az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ehhez kapcsolódó joggyakorlatára, az Európai Szociális Chartára és a Szociális Jogok Európai Bizottságának vonatkozó ajánlásaira és az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére,

    –   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 6. és 7. cikkére, továbbá 13. (többek között a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés elleni intézkedések), 12. (az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalma) és 18. (a mozgás szabadsága) cikkére,

    –   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, éspedig annak a megkülönböztetés tilalmáról szóló 21. valamint a mozgás és tartózkodás szabadságáról szóló 45. cikkére,

    –   tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK tanácsi irányelvre, és abban a közvetett és közvetlen megkülönböztetés meghatározására, valamint az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

    –   tekintettel a romák európai társadalmi és gazdasági integrációjáról szóló bizottsági közleményre (COM/2010/0133) és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének jelentéseire,

    –   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek a marginalizált közösségeket segítő, lakásberuházási intézkedések támogathatósága tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. május 19-i 437/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

    –   tekintettel az ENSZ faji megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottságának 77. ülésén (2010. augusztus 2–27.) elfogadott, Dániára, Észtországra, Franciaországra, Romániára és Szlovéniára vonatkozó ajánlásaira,

    –   tekintettel az Európa Tanács jelentésére, valamint a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság Franciaországról szóló, 2010. június 5-én kiadott jelentésére,

    –   tekintettel az Európai Unióban az alapvető jogok helyzetéről (2004–2008) szóló, 2009. január 14-i állásfoglalására,

    –   tekintettel a többek között a romákról, a rasszizmusról és idegengyűlöletről, a megkülönböztetés elleni intézkedésekről és a szabad mozgásról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a romákkal kapcsolatos európai stratégiáról szóló, 2008. január 31-i, a romák etnikai alapon történő olaszországi összeírásáról szóló, 2008. július 10-i, valamint a romákról szóló második európai csúcstalálkozóról szóló, 2010. március 25-i állásfoglalására,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

    A. mivel a francia kormány „bizonyos vándorok és romák viselkedése miatti problémák” megbeszélése céljából, valamint egy francia állampolgárságú vándor csendőrök általi meggyilkolása és az azt követő zavargásokat követően július 28-ára összehívott válságülésen úgy döntött, hogy három hónapon belül felszámol mintegy 300, romák és vándorok által lakott szabálytalan tábort, és a romákat visszatoloncolja származás szerinti országukba, elsősorban Romániába és Bulgáriába,

    B.  mivel a francia hatóságok állítása szerint a romák hazatérése önkéntes és humanitárius alapon történik, felnőttenként 300, gyermekenként 100 eurós kompenzáció ellenében, miközben sajtójelentések és az ENSZ faji megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottsága szerint nem mindenki egyezett bele önként és teljes mértékben a hazatérésbe, és nem mindenki volt tisztában a jogaival, továbbá egyes roma személyek kijelentették, hogy a hatóságok letartóztatásukat vagy erőszakos kiutasításukat helyezték kilátásba, amennyiben elutasítják az önkéntes hazatérést, ugyanakkor a hatósági eljárások, melyek során a férfiakat szétválasztották a nőktől és a gyermekektől, szintén kritikák kereszttüzébe kerültek; mivel a romák Franciaországba való visszatérésének megakadályozása érdekében a hazatérési segély átvevőivel nyilatkozatot írattak alá, és ujjlenyomatot vettek tőlük;

    C. mivel lakóhelyük bejelentését gyakran megakadályozza, hogy nem találnak munkát a hivatalos munkaerőpiacon, és emellett nincsenek elegendő erőforrásaik,

    D. mivel a közel 40 000 Franciaországban élő roma 95%-a francia állampolgársággal rendelkezik, és Franciaország évek óta folytatja a romák kitelepítését, ezen belül 2009-ben közel 10 000 főt, idén több mint 8 000 főt telepítettek ki,

    E.  mivel augusztus 19-én 86, augusztus 20-án körülbelül 130, augusztus 26-án körülbelül 300 romát küldtek vissza Romániába és Bulgáriába, és a kormány bejelentette, hogy augusztus végéig körülbelül 800 romát küldenek haza,

    F.  mivel a francia kormány emellett kijelentette, hogy a roma kisebbség integrációjának sikertelensége megakadályozhatja Románia és Bulgária márciusi csatlakozását a schengeni térséghez, amennyiben „nem vállalják felelősségüket” a romák felé, annak ellenére, hogy a Schengen munkacsoportban részt vevő valamennyi tagállam egyértelműen elfogadta a Románia és Bulgária megfelelésére vonatkozó technikai értékelést; mivel a Bizottság is visszautasította a francia kormány e javaslatát,

    G. mivel annak ellenére, hogy a francia kormány intézkedéseit nemzeti, európai és nemzetközi szinten széles körben elítélték nem kormányzati szervezetek, kormányok, intézmények, egyházi vezetők és olyan szervezetek, mint az ENSZ, az Európa Tanács és az EU testületei, a francia kormány nem hagyott fel a kiutasításokkal, és ebben kizárólag az olasz belügyminiszter támogatását bírta, aki korábban maga is javasolt és végrehajtott hasonló intézkedéseket,

    H. mivel ezekre a kiutasításokra a francia kormány vezetőinek a romák, a bevándorlók és a bűnözés közötti összefüggéseket sejtető kijelentéseinek kontextusában kerül sor, és mivel olyan javaslatok is elhangzottak, hogy a rendőrök életét fenyegető, idegen származású személyektől megvonnák a francia állampolgárságot,

    I.   mivel a romák kiutasításának közelmúltbeli eseteit francia nemzeti bíróságok is kifogásolták amiatt, hogy a francia hatóságok aránytalanul értelmezték a „közrendet fenyegető veszélyt”, amikor kizárólag földterület jogtalan elfoglalásával indokolták a kiutasítást,

    J.   mivel a francia hatóságok szeptemberre találkozót szerveztek Párizsba a bevándorlással és szabad mozgással kapcsolatos, uniós hatáskörbe tartozó kérdések megvitatása céljából, ahova meghívták Olaszország, Németország, az Egyesült Királyság, Spanyolország és Görögország belügyminiszterét, majd később a belga belügyminisztert, az Európai Bizottságot, Kanadát és az Egyesült Államokat, de a többi tagállamot nem, és mivel az olasz belügyminiszter kijelentette, hogy szót kíván emelni a bevándorlás és a szabad mozgás szigorúbb uniós szabályozása érdekében, különösen a romák vonatkozásában,

    K. mivel a szabad mozgáshoz való jog az EU Szerződéseiben foglalt alapvető jog, melyet a 2004/38/EK irányelv szabályoz, amelyről bizottsági jelentés készült, továbbá amelynek helyes alkalmazásáról a tagállamok iránymutatást kaptak,

    L.  mivel az EU elnökségi triója a 2010. április 8–9-én Córdobában tartott, romákról szóló második csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozatában elkötelezte magát arra, hogy

    · előmozdítja a romákkal kapcsolatos ügyeknek az alapvető jogokhoz, a rasszizmus elleni védelemhez, a szegénységhez és a társadalmi kirekesztéshez kapcsolódó európai és nemzeti politikákba történő beépítését,

    · továbbfejleszti az Európai Roma Platform menetrendjének felépítését, és prioritásként kezeli a fő célkitűzéseket és az eredményeket,

    · biztosítja, hogy az Európai Unió meglévő pénzügyi eszközei – különösen a strukturális alapok – hozzáférhetővé váljanak a romák számára,

    M. mivel a romák kiutasítása önmagában is az emberi jogokra és alapvető szabadságokra vonatkozó európai értékek súlyos megsértését jelenti, és sérti az uniós tagállamok által a romákról szóló második csúcstalálkozón tett azon kötelezettségvállalást, miszerint erősítik a romák integrációját,

    N. mivel a Bizottság kötelessége garantálni az uniós szerződések és jogszabályok, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, védelmét és előmozdítását, és azonnal és határozottan fel kell lépnie ezek nyilvánvaló megsértésével szemben, amint az bekövetkezik,

    O. mivel az UNICEF és az Európa Tanács emberi jogi biztosa nyugati államokhoz intézett azon felhívása ellenére, hogy állítsák le a romák erővel történő visszatelepítését Koszovóba, Németország mintegy 12 000 romát – akiknek fele gyermek, köztük Németországban született gyermekek is – készül visszatelepíteni Koszovóba; mivel néhányuk már feltűnt az ólommal mérgezett észak-mitrovicai táborokban, ahol a feltételek halálos veszélyt jelentenek az egészségre; mivel Svédország 50 romát deportált „koldulás” miatt, holott a koldulás nem bűncselekmény Svédországban; mivel más tagállamok is hasonló politikát folytatnak; mivel Dánia júliusban rövid úton kiutasította a romákat;

    1.  elítéli a francia és más tagállami hatóságok romákat és vándorokat célzó, kiutasításukra irányuló intézkedéseit, és sürgeti őket, hogy haladéktalanul függesszék fel a romák kiutasítását, egyúttal felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy lépjenek közbe e felhívással megegyező módon;

    2.  hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések sértik az uniós szerződéseket és jogszabályokat, mivel faji és etnikai alapú megkülönböztetést valósítanak meg, és sértik az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelvet, a kollektív kiutasítást pedig tiltja az Alapjogi Charta és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény, és az semmilyen körülmények között sem elfogadható;

    3.  emlékeztet arra, hogy a 2004/38/EK irányelv nagyon világosan definiált korlátokon belül határozza meg az uniós polgárok kiutasításának lehetőségét, és különösen, hogy a kiutasítási határozatokat egyedi mérlegelés és döntés alapján kell meghozni, figyelembe véve az érintett személy körülményeit (28. cikk), eljárási biztosítékokat kell alkalmazni (30. cikk), garantálni kell a bírósági vagy közigazgatási felfüggesztési és jogorvoslati eljárásokhoz való hozzáférést (31. cikk), továbbá hogy a polgárok kiutasítása azon az alapon, hogy indokolatlan terhet jelentenek a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére, önmagában nem elégséges indoka az automatikus kiutasításnak ((16) preambulumbekezdés és 14. cikk), a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból történő korlátozása nem szolgálhat gazdasági célokat, a korlátozásnak arányosnak kell lennie, és kizárólag az érintett egyén személyes magatartásán alapulhat, és az általános megelőzési megfontolásokon alapuló indokolások nem elfogadhatóak (27. cikk), továbbá a tagállamok szankcióinak hatékonyaknak és arányosaknak kell lenniük (36. cikk);

    4.  megállapítja, hogy a kiutasítások kifejezetten a romák közösségére irányultak, azon az alapon, hogy közösségként veszélyeztetik a közrendet és közbiztonságot, és terhet jelentenek a szociális rendszernek, és hogy az intézkedések rendkívüli gyorsasággal történtek, továbbá olyan eszközök alkalmazásával, mint a nyilvános megbélyegzés, az erőszak és a megfélemlítés; mivel ilyen körülmények között nincs lehetőség megfelelő egyéni és egyedi elbírálásra, eljárási biztosítékokat nem alkalmaztak és nem biztosítottak; az arányosság követelményének sem feleltek meg, és nem kizárható, hogy az intézkedések gazdasági célokat szolgáltak vagy általános megelőző jelleggel történtek; az irányelv nem ír elő és nem enged meg olyan eljárást, amely lehetővé teszi uniós polgárok gazdasági ellentételezés melletti visszaküldését származási országukba, ami ellentétes volna a Szerződések szellemével és betűjével, mivel a szabad mozgáshoz való jog elidegeníthetetlen, meg nem vásárolható és áruba nem bocsátható alapjog, és mivel diszkriminációhoz vezetne a különböző uniós polgárok között;

    5.  sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben tegyenek eleget az uniós jogszabályokban előírt kötelezettségeiknek, és szüntessék meg a következetlenségeket a szabad mozgáshoz való jogról szóló irányelv előírásainak alkalmazása terén;

    6.  hangsúlyozza továbbá, hogy a kiutasított romáktól való ujjlenyomatvétel is jogellenes és ellentétes az EU Alapjogi Chartájával (21. cikk (1) és (2) bekezdés), a Szerződésekkel és az uniós joggal, nevezetesen a 38/2004 és a 43/2000 irányelvekkel, és kimeríti az etnikai vagy nemzetiségi alapú megkülönböztetés fogalmát;

    7.  osztja az Európai Bizottság jogérvényesülésért, alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős alelnökének véleményét, mely szerint „az a retorika, amelyet bizonyos tagállamokban az elmúlt hetekben használtak”, „nyíltan diszkriminatív és részben gyűlöletkeltő volt”, valamint felhívását, hogy a roma integráció kérdését a politikák kialakítói „óvatosan és felelős módon” kezeljék, és visszautasítja a kisebbségeket és a bevándorlókat a bűnözéssel összekapcsoló gyűlöletkeltő kijelentéseket, mivel tartósítják azokat a negatív sztereotípiákat, amelyek a romák megbélyegzéséhez és hátrányos megkülönböztetéséhez vezetnek;

    8.  rámutat a különböző kultúrák elfogadásával, valamint a hátrányos megkülönböztetés és az előítéletek hatásaival kapcsolatos nevelés fontosságára; megjegyzi, hogy a tényleges befogadás mind a romák, mind a többségi társadalom felelőssége, mivel a társadalmi egység megvalósulása érdekében mind a kettőnek erőfeszítéseket kell tenni;

    9.  üdvözli a jogérvényesülésért, az alapvető jogokért és az uniós polgárságért felelős biztos augusztus 25-én kiadott közleményét, amelyben „aggodalmát” fejezi ki a romák franciaországi kiutasítása kapcsán, és kijelenti, hogy senkit nem fenyegethet a kiutasítás veszélye csak azért, mert roma származású, és amelyben felszólít minden tagállamot, hogy tartsák tiszteletben a szabad mozgásra és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó közös európai szabályokat és az Európai Unió – mint értékek és alapvető jogok közössége – közös értékeit, különösen felhívva a figyelmet az alapvető jogok, köztük a kisebbséghez tartozók jogainak tiszteletben tartására;

    10. felszólítja a Bizottságot, hogy cselekedjen azonnal, biztosítva a Szerződések és az uniós jog tiszteletben tartását, mégpedig oly módon, hogy haladéktalanul felszólítja a tagállamokat a romák kiutasításának leállítására azon az alapon, hogy a Bizottság még nem végezte el az intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatát;

    11. üdvözli a Franciaországi helyzet „teljes körű elemzését” és a meghozott intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatát, amelyet a biztos helyezett kilátásba, és kéri, hogy vonják be a Parlamentet e folyamatba, üdvözli továbbá a Bizottság és a francia hatóságok közötti információcserét és a Bizottság elnöke és a francia hatóságok által javasolt műhelymunkát; kéri, hogy minden érintett tagállamban végezzék el az események ilyen jellegű ellenőrzését; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság elemzését ne kizárólag az illetékes állami hatóságokkal folytatott információcserére alapozza, hanem az érintett nem kormányzati szervezetekkel és a romák képviselőivel is folytasson alapos konzultációt;

    12. ismételten felszólítja az Európai Bizottságot egy olyan európai romastratégia kialakítására, amelyben szerepelnek „konkrét, előrelátó intézkedések a romák társadalmi integrációjának javítására”, továbbá a „lakhatást, a munkaerő-piachoz, az oktatáshoz és az egészségügyhöz való hozzáférést magába foglaló intézkedések”, amelyek hozzájárulnak „a romák helyzetének javításához”; felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot, a tagállamokat, valamint regionális és helyi hatóságaikat, hogy vállalják fel a romák iránti közös felelősségüket és járuljanak hozzá e stratégiához a saját felelősségi szintjükön;

    13. emlékeztet arra, hogy az uniós polgárok szabad mozgása az Unió hatáskörébe tartozó kérdés, ezért az ide tartozó ügyekről a lojális együttműködés elve alapján az uniós intézményekben kell tárgyalni, nem olyan zártkörű találkozókon, ahová csak bizonyos tagállamok kormányai kapnak meghívást; mély aggodalmát fejezi ki e zárt körű találkozók célját illetően, amelyek ,az európai állampolgárság hatókörének szűkítésére irányulnak és veszélyeztetik a polgárok szabad mozgásának megvalósítását;

    14. kéri az érintett tagállamokat, hogy az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló, 1994-ben elfogadott keretegyezményének aláírása és ratifikálása révén szüntessék meg területükön a kisebbségek védelme terén fennálló joghézagot;

    15. felhívja a francia hatóságokat, hogy vizsgálják meg, hogyan gyűjthetnének – a mindenki számára biztosított egyenlőség elvét tiszteletben tartva – etnikai statisztikákhoz felhasználható adatokat a diszkrimináció leküzdésére irányuló hivatalos politikák eredményességének mérése céljából;

    16. sürgeti a dán, az észt, a francia, a román és a szlovén kormányt, hogy teljes mértékben tegyenek eleget a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény alapján fennálló kötelezettségeiknek azáltal, hogy azonnal elfogadják az ENSZ faji megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottságának 77. ülésén kiadott ajánlásokat; Franciaország esetében ezek értelmében mellőzni kell a kollektív deportálást, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket az egyenlő esélyek biztosítása érdekében a minőségi oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz és más közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítására, a szavazójog biztosítására, a menedékhelyek biztosítására a 2000. július 5-i „Besson-törvényben” tervezettek szerint, valamint az állampolgárok közötti egyenlő bánásmód biztosítására azáltal, hogy eltörlik a vándorok számára eddig kiadott utazási engedélyeket;

    17. emlékezteti az EU tagállamait a nemzetközi emberi jogi jogszabályok értelmében fennálló azon kötelezettségükre, hogy garantálják minden személy, ezen belül a romák és a vándorok jogait, többek között a megfelelő lakhatásra, és hangsúlyozza, hogy alternatív szálláslehetőséget kell biztosítaniuk számukra;

    18. sürgeti Franciaországot, hogy a francia jogszabályokból távolítson el minden olyan rendelkezést, amely hátrányosan megkülönbözteti a vándorokat, például azokat, amelyek utazási engedély birtoklását írja elő számukra, és korlátozza szavazati jogukat; felhívja továbbá a francia hatóságokat, hogy tartsák be a francia törvényeket, amelyek értelmében minden 5 000 lakosnál nagyobb városnak (önkormányzatnak) engedélyezett táborhelyet kell létrehoznia a vándorok számára, az egyenlő lehetőségekkel és a megkülönböztetés elleni küzdelemmel foglalkozó francia bizottság (HALDE) megállapítása szerint ugyanakkor az erre kötelezett önkormányzatok mindössze 25%-a teljesítette ezt a kötelezettséget, ami az engedély nélküli táborhelyeken élő vándorok számának emelkedéséhez vezetett;

    19. kéri a romaként és nőként kettős diszkriminációt elszenvedő roma nőket célzó politikák hatékony végrehajtását; sürgeti ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nem kormányzati szervezetekkel együttműködésben szervezzenek a roma nőket és a nyilvánosságot megcélzó figyelemfelkeltő kampányokat, és a megosztottság elkerülése érdekében biztosítsák a meglévő rendelkezések teljes körű végrehajtását a diszkriminatív kulturális szokások és patriarchális példaképek leküzdésére, valamint küzdjenek a nők elleni erőszakot alátámasztó, széles körben elterjedt szexista sztereotípiák és társadalmi megbélyegzés ellen, továbbá biztosítsák, hogy az erőszak igazolása céljából ne lehessen semmilyen szokással, hagyománnyal vagy vallással kapcsolatos szempontra hivatkozni;

    20. mély sajnálatát fejezi ki a romákról szóló második csúcstalálkozó során a tagállamok által mutatott politikai akarat hiánya miatt, és felhívja a tagállamokat, hogy támogassanak konkrét intézkedéseket az elnökségi trió romákról szóló csúcstalálkozón kiadott együttes nyilatkozatában vállalt kötelezettségeik valóra váltása érdekében;

    21. kéri az Alapjogi Ügynökséget, hogy készítsen véleményt arról, hogy e politikák mennyiben felelnek meg az EU Alapjogi Chartájának;

    22. emlékezteti a tagállamokat a nemzetközi emberi jogi jogszabályok szerinti azon kötelezettségükre, hogy az egyenlő esélyek elve alapján az adminisztratív akadályok elkerülésével garantálják a gyermekek oktatáshoz való jogát;

    23. rámutat a példaképek fontosságára az integráció tekintetében, és támogatja a romák társadalmi kirekesztésének megakadályozásában több tapasztalattal rendelkező tagállamokban, nevezetesen az Egyesült Királyságban és Spanyolországban bevált gyakorlatok cseréjét; ezzel összefüggésben kéri az Alapjogi Ügynökséget, hogy készítsen jelentést a romák integrációjára vonatkozó legjobb gyakorlatokról az uniós politikák gazdagítása és az integráció fokozása érdekében;

    24. megbízza illetékes bizottságát, hogy az Alapjogi Ügynökséggel, az emberi jogokkal és a romák problémáival foglalkozó nem kormányzati szervezetekkel, szervekkel, valamint a romákat képviselő testületekkel folytatott konzultációt követően kövessék nyomon a kérdést, és a megbízatás kezdetén már meghatározott módon készítsenek jelentést az európai romák helyzetéről a Parlament korábbi jelentéseiben és állásfoglalásaiban megfogalmazott állásfoglalások és kérések alapján;

    25. felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés leküzdésére szolgáló európai források felhasználását, és teljes mértékben hasznosítsa valamennyi európai forrást a romák valódi integrációjának biztosítására a romák körüli problémák alapvető jogokkal kapcsolatos európai és nemzeti politikákba való beépítésének végrehajtása céljából;

    26. sürgeti a tagállamokat, hogy ismerjék el és tartsák tiszteletben a szociális és lakhatási segítségnyújtáshoz való jogot, hogy méltó életkörülményeket biztosítsanak mindazok számára, akik nem rendelkeznek elegendő anyagi eszközzel, gondoskodjanak arról, hogy szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló romák és más személyek tájékoztatást kapjanak azokról az előírásokról, amelyeket lakóhelyük nyilvántartásba vételéhez teljesíteniük kell;

    27. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia elleni Európai Bizottságának, valamint az ENSZ faji megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottságának.