Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0542/2010Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0542/2010

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a halálbüntetés elleni világnapról

29.9.2010

az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője / a Bizottság alelnöke nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Richard Howitt, Véronique De Keyser, Ana Gomes, Raimon Obiols, Marc Tarabella az S&D képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0541/2010

Eljárás : 2010/2855(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0542/2010
Előterjesztett szövegek :
B7-0542/2010
Elfogadott szövegek :

B7‑0542/2010

az Európai Parlament állásfoglalása a halálbüntetés elleni világnapról

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez csatolt, a halálbüntetés eltörléséről szóló 1983. április 28-i 6. jegyzőkönyvre,

–   tekintettel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának a halálbüntetés eltörlésére irányuló, 1989. december 15-i második fakultatív jegyzőkönyvére,

–   tekintettel a halálbüntetés eltörléséről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen az Európai Parlament által 2007. április 26-án elfogadott állásfoglalásra a halálbüntetésre vonatkozó azonnali moratóriumról azokban az országokban, amelyekben a halálbüntetést még mindig alkalmazzák,

–   tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen Kínáról, a kisebbségek jogairól és a halálbüntetés alkalmazásáról szóló 2009. november 26-i állásfoglalására; a Nigériában alkalmazott halálbüntetésről szóló 2008. november 20-i állásfoglalására; a líbiai kivégzésekről szóló 2010. június 17-i állásfoglalására; a Koreai-félszigeten kialakult helyzetről szóló 2010. július. 8-i állásfoglalására, valamint az Iránról szóló 2009. október 22-i, 2010. február 10-i és 2010. szeptember 8-i állásfoglalásaira,

–   tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumot sürgető, 2007. december 18-i 62/149 (2007) számú határozatára, valamint az ENSZ Közgyűlése 63/168 számú határozatára, amely sürgeti az ENSZ Közgyűlése által 2008. december 18-án elfogadott 62/149 (2007) számú közgyűlési határozat végrehajtását,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2010. augusztus 11-i jelentésére,

–   tekintettel az ENSZ főtitkárának a halálbüntetés kérdéséről szóló, 2010. július 16-i jelentésére,

–   tekintettel a főképviselőnek/Bizottság alelnökének az emberjogi politikáról szóló, a 2010. június 16-i plenáris ülésen elmondott beszédére, amely emlékeztet arra, hogy a halálbüntetés világszerte történő eltörlése kiemelt jelentőségű kérdés az Európai Unió számára,

–   tekintettel Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének 2009. október 19-i nyilatkozatára, amelyben határozottan felszólított a halálbüntetés eltörlésére,

–   tekintettel a 2010. február 24. és 26. között Genfben megrendezett, a halálbüntetés elleni negyedik világkongresszus által elfogadott zárónyilatkozatra, amely a halálbüntetés egyetemes eltörlését kéri,

–   tekintettel a Tanács által 2008. június 16-án elfogadott, a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatások felülvizsgált és frissített változatára,

–   tekintettel a halálbüntetés elleni világnapra és minden év október 10-ének a halálbüntetés elleni európai nappá nyilvánítására,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Európai Unió határozottan elkötelezte magát a halálbüntetés egyetemes eltörlése mellett, és ezen elv egyetemes elfogadtatására törekszik,

B.  mivel az EU a halálbüntetés elleni globális küzdelem vezető intézményi szereplője, és az e területen folytatott tevékenységei az emberi jogokkal kapcsolatos külpolitikájának egyik kulcsfontosságú prioritását képezik; mivel ugyanakkor az EU járul hozzá legnagyobb mértékben a világszerte a halálbüntetés eltörléséért tevékenykedő civil társadalmi szervezetek erőfeszítéseihez,

C. mivel a halálbüntetés a legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés, amely megsérti az élethez való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is kimondja, és a kínzás olyan formája, amely elfogadhatatlan az emberi jogokat tiszteletben tartó államok számára,

D. mivel különböző tanulmányok bizonyítják, hogy a halálbüntetésnek nincs hatása az elkövetett erőszakos bűncselekmények számára,

E.  mivel bizonyítékok vannak arra, hogy a halálbüntetés elsősorban a hátrányos helyzetű embereket érinti,

F.  mivel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez csatolt 6. jegyzőkönyv rendelkezései tiltják az Európa Tanács tagállamainak a halálbüntetés alkalmazását,

G. mivel az EU célja az, harmadik országok is moratóriumokat vezessenek be a halálbüntetés végrehajtása tekintetében, és idővel eltöröljék azt, illetve ratifikálják a vonatkozó nemzetközi ENSZ és más okmányokat és különösen a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvét, amely a halálbüntetés eltörléséről rendelkezik,

H. mivel a halálbüntetés eltörlése az 1994 óta több mint 15 millió eurós átfogó keretből világszerte 30-nál is több projektet finanszírozó demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) alapján nyújtott segítségnyújtás egyik tematikus prioritása,

I.   mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Parlamentnek egyetértését kell adnia a kereskedelmi megállapodások megkötéséhez és általánosságban a harmadik országokkal megkötendő nemzetközi megállapodásokhoz,

J.   mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmánya és a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY), a Ruandában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi büntető törvényszék, a Sierra Leonéval foglalkozó Különleges Bíróság, a súlyos bűncselekményekkel foglalkozó dili (kelet-timori) különleges bizottságok és a kambodzsai bíróság rendkívüli kamarái (ECCC) még az e törvényszékek joghatósága alá tartozó, a nemzetközi közösség által legsúlyosabbnak tartott bűncselekmények, a háborús bűnök elkövetése, az emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás elkövetése esetén is kizárják a halálbüntetést,

K. mivel 2007-ben az ENSZ elfogadta a 62/149 (2007) és 63/168 (2007) számú, történelmi jelentőségű határozatokat, amelyek világszerte sürgetik a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot, és végső céljuk a halálbüntetés eltörlése, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a határozatokat támogató országok száma nőtt, és így a 63/169 (2007) számú határozatot elsöprő többséggel, 106 igen, 46 nem és 34 tartózkodás mellett fogadták el,

L.  mivel a halálbüntetés elleni negyedik világkongresszus, amelyre 2010 februárjában, Genfben került sor, a de facto eltörléspárti államokat arra hívta fel, hogy törvényben töröljék el a halálbüntetést, az eltörléspárti országokat arra, hogy a halálbüntetés egyetemes eltörlésének kérdését építsék be nemzetközi kapcsolataikba, a nemzetközi és regionális szervezeteket pedig arra, hogy a támogassák az egyetemes eltörlést azáltal, hogy a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot illetően állásfoglalást fogadnak el,

M. mivel a halálbüntetést de jure vagy de facto világszerte 154 állam törölte el, ezek közül 96 állam minden bűncselekmény esetén, 8 állam rendkívüli – például háborús – bűncselekmények esetére tartja fenn, 6 állam moratóriumot hirdetett a kivégzésekre, 44 pedig de facto eltörléspárti (azaz ezen országokban legalább 10 éve nem hajtottak végre kivégzést, vagy kötelezettséget vállaltak a halálbüntetés alkalmazásának mellőzésére),

N. mivel a halálbüntetést különböző bűncselekmények esetére fenntartó több mint 100 ország törvényen kívül helyezte a fiatalkorú elkövetők kivégzését, ám néhány ország a nemzetközi jogot, különösen pedig a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 6. cikkének (5) bekezdését súlyosan megsértve továbbra is végez ki kiskorú elkövetőket, és hangsúlyozza, hogy Iránban a legmagasabb a fogva tartott kiskorúak aránya,

O. mivel bizonyított, hogy jelenleg világszerte több tucat európai polgár ül siralomházban vagy számíthat halálbüntetésre, és e tekintetben hangsúlyozni kell az európai polgárok lehetséges kivégzésére adott európai reakciók megszilárdításának és megerősítésének szükségességét,

P.  mivel Borisz Grizlov, az Oroszországi Föderáció dumájának elnöke 2010. március 23-án, Moszkvában, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése monitoring bizottságának tagjaival való találkozóján elmondta, hogy Oroszország az országban fennálló terrorfenyegetés miatt nem ratifikálta az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez csatolt, a halálbüntetés eltörléséről szóló hatodik jegyzőkönyvet,

Q. üdvözölvén, hogy 2010. február 11-én a kirgiz parlament elfogadta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a halálbüntetés eltörléséről szóló második fakultatív jegyzőkönyvét, és hogy 2010. május 21-én az ideiglenes kirgiz kormány közzétette az alkotmány végleges tervezetét, amely többek között tiltja a halálbüntetést, és amelyet azóta el is fogadtak,

R.  mivel a világon 43 ország továbbra is alkalmazza a halálbüntetést, és a legtöbb kivégzést Kína, Irán és Irak hajtotta végre; mivel csupán Kínában 5 000 embert végeztek ki, ami a világban végrehajtott kivégzések 88%-ának felel meg; Iránban legalább 402 embert, Irakban pedig legalább 77 embert végeztek ki,

S.  mivel Irán még mindig alkalmazza a megkövezés általi halálbüntetést, amely ellentétes a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvével,

T.  mivel az iraki Elnöki Tanács a közelmúltban ratifikálta legalább 900 rab, köztük nők és gyermekek halálos ítéletét,

U. mivel mind az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, mind az Európai Unió többször is felszólította Fehéroroszországot a halálbüntetés eltörlésére; mivel Fehéroroszországban a halálbüntetés részletei titkosak, és a büntetés-végrehajtásról szóló törvénykönyv értelmében a halálbüntetést golyó által, titokban hajtják végre, a büntetés-végrehajtási intézet vezetése tájékoztatja a bírót a kivégzésekről, a rokonokat pedig a bíró tájékoztatja; a kivégzett személy holttestét nem adják ki a családnak, és a temetés helyszínét nem közlik velük,

V. mivel az Amerikai Egyesült Államok 50 tagállama közül 38 államban létezik halálbüntetés, noha ezek közül 4 államban már 1976 óta nem hajtottak végre kivégzéseket; mivel 2009-ben, a 2007 szeptembere és 2008 májusa között érvényben lévő de facto moratórium lejárta után 52-re emelkedett a kivégzések száma, jóllehet az Amerikai Egyesült Államokban hozott halálos ítéletek száma már hetedik éve folyamatosan, egészen 106-ra csökkent,

W. üdvözölve a tényt, hogy bizonyos államok, köztük Montana, New Jersey, New York, Észak-Karolina és Kentucky a kivégzésekre vonatkozó moratóriumok bevezetésével vagy a halálbüntetés eltörlésével változtattak a halálbüntetéssel kapcsolatos álláspontjukon, ugyanakkor elítélve Teresa Lewis virginiai és Holly Woodot alabamai kivégzését annak ellenére, hogy mindketten bizonyítottan értelmi fogyatékosok voltak, továbbá hangsúlyozva a Pennsylvaniában halálos ítélete végrehajtására váró Mumia Abu-Jamal és Georgiában Troy Davis esetét,

1.  megismétli azt a régóta hangoztatott álláspontját, hogy minden esetben és minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést, és ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság kibontakoztatásához és az emberi jogok fokozatos fejlődéséhez;

2.  elítél minden kivégzést, függetlenül attól, hogy hol kerül rájuk sor; határozottan felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy gyakoroljanak nyomást a kivégzésekre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló ENSZ-határozat végrehajtása érdekében, hogy minden olyan államban megszűnjön a halálbüntetés, ahol még alkalmazzák azt; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket a halálbüntetés alkalmazásának fokozatos korlátozása érdekében, ugyanakkor ennek eléréséig is ragaszkodjanak ahhoz, hogy a kivégzésekre a nemzetközi minimumkövetelményeknek megfelelően kerüljön sor;

3.  sürgeti az EU-t, hogy a diplomácia és a fejlesztési segítségnyújtás terén rendelkezésére álló valamennyi eszközzel munkálkodjon a halálbüntetés megszüntetésén;

4.  felszólítja a halálbüntetést alkalmazó országokat, hogy azonnali hatállyal hirdessenek moratóriumot a kivégzésekre vonatkozóan; továbbra is arra buzdítja például Kínát, Egyiptomot, Iránt, Malajziát, Szudánt, Thaiföldet és Vietnamot, hogy tegyenek közzé hivatalos statisztikákat a halálbüntetés általuk történő alkalmazását illetően;

5.  azokat az államokat, amelyek még nem törölték el a halálbüntetést, a halálra ítéltek jogait védő, az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa által előírt biztosítékok betartására ösztönzi; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, ösztönözzék a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányhoz csatolt második fakultatív jegyzőkönyv aláírására, és ugyanígy azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, ösztönözzék az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez csatolt, a halálbüntetésről szóló 13. sz. jegyzőkönyv aláírására;

6.  sürgeti az EBESZ-tagállamokat, nevezetesen az Egyesült Államokat és Fehéroroszországot, hogy hirdessenek azonnali moratóriumot a kivégzésekre vonatkozóan;

7.  felszólítja Kazahsztánt és Lettországot, hogy módosítsák nemzeti szabályozásuk azon rendelkezéseit, amelyek rendkívüli körülmények esetén még mindig lehetővé teszik halálbüntetés kiszabását;

8.  határozottan arra ösztönzi az EU-tagállamokat, hogy egy régiókon átnyúló szövetség keretében az ENSZ 65. közgyűlésén terjesszenek be a halálbüntetés kérdéskörének nyomon követésére irányuló határozatot;

9.  felszólítja a közgyűlésen részt vevő, a halálbüntetést még alkalmazó országokat, hogy az Európa Tanáccsal együttműködve ösztönözzék a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalát, valamint az EBESZ egyéb misszióit a halálbüntetéssel szembeni figyelemfelkeltő tevékenységek folytatására, különösen a média, a bűnüldöző szervek, a politikai döntéshozók és a közvélemény körében;

10. sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, az európai külügyi szolgálat létrehozása kapcsán is, valamint különös tekintettel arra, hogy több tucatnyi európai állampolgárra szabtak ki halálbüntetést harmadik országokban, hogy nyújtsanak iránymutatást egy, a halálbüntetésre vonatkozó átfogó és hatékony európai politikát illetően, amelynek szilárd és megerősített mechanizmusokat kell tartalmaznia az azonosítási rendszer, a jogi segítségnyújtás, valamint az uniós jogi beavatkozás és diplomáciai képviseletek tekintetében;

11. továbbra is ösztönzi a halálbüntetés megszüntetése érdekében tevékenykedő nem kormányzati szervezetek (pl.: Hands Off Cain, Amnesty International, Penal Reform International, Világkoalíció a Halálbüntetés Ellen (World Coalition Against the Death Penalty, WCADP), Nemzetközi Helsinki Szövetség az Emberi Jogokért (International Helsinki Federation for Human Rights), Sant’Egidio, Reprieve) munkáját;

12. elkötelezi magát a halálbüntetés kérdéskörének nyomon követése mellett, valamint amellett, hogy egyes egyedi eseteket illetően kapcsolatba lép az adott ország hatóságaival, továbbá hogy megvizsgálja a halálbüntetést fenntartó államok kapcsán elképzelhető kezdeményezéseket, illetve az ilyen országokba irányuló eseti küldöttségek indításának lehetőségét azzal a céllal, hogy a kormányzati hatóságokat a kivégzések felfüggesztésére, majd hosszabb távon a halálbüntetés megszüntetésére ösztönözze;

13. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a halálbüntetést máig alkalmazó vagy a halálbüntetés megszüntetéséig a kivégzésekre vonatkozó moratóriumot alá nem író országokkal kötendő megállapodások alkalmával erőteljesen szorgalmazzák a halálbüntetés megszüntetését;

14. kéri az EU főképviselőjét/a Bizottság alelnökét és a tagállamokat, hogy továbbra is azonos álláspontot képviseljenek, és tartsák szem előtt, hogy a határozat fő politikai tartalmaként az egész világra kiterjedő moratóriumnak kell szerepelnie, ami kulcsfontosságú lépés a halálbüntetés teljes megszüntetése felé;

15. emlékeztet rá, hogy a halálbüntetés teljes megszüntetése továbbra is az EU emberi jogi politikájának egyik fő célkitűzése; ez a cél csak az országok közötti szoros együttműködés, oktatás, figyelemfelkeltés, valamint hatékony és tényleges fellépés révén érhető el;

16. bátorítja az erre irányuló regionális együttműködést; Mongólia például 2010 januárjában hivatalosan moratóriumot hirdetett a kivégzések végrehajtására vonatkozóan, és ennek pozitív hozadékaként a halálbüntetést fenntartó több ország is vizsgálni kezdte e büntetés alkotmányosságát;

17. sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a halálbüntetés elleni világ- és európai napot használják fel többek között Szakine Mohammadi Astiani, Zahara Bahrami, Mumia Abu-Jamal, Troy Davis, Oleg Griskovsztov, Andrej Burgyikó és Ibrahim Hamidi ügyének ismertetésére;

18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-közgyűlés elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.