ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a halálbüntetés elleni világnapról
29.9.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Marie-Christine Vergiat, Søren Bo Søndergaard, Sabine Lösing, Rui Tavares, Bairbre de Brún, Thomas Händel, Ilda Figueiredo a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0541/2010
B7‑0545/2010
Az Európai Parlament állásfoglalása a halálbüntetés elleni világnapról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a halálbüntetés eltörléséről szóló korábbi állásfoglalásaira, és arra, hogy a kivégzéseket azonnali hatállyal fel kellene függeszteni azokban az országokban, ahol a halálbüntetést még mindig alkalmazzák,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumot sürgető, 2007. december 18-i 62/149 (2007) számú, a Harmadik Bizottság jelentése (A/62/439/Add.2) alapján hozott határozatára, valamint 63/168 számú határozatára, amely sürgeti az ENSZ Közgyűlése által 2008. december 18-án elfogadott 62/149 (2007) számú közgyűlési határozat végrehajtását,
– tekintettel az ENSZ főtitkárának a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2010. augusztus 11-i jelentésére,
– tekintettel az ENSZ főtitkárának a halálbüntetés kérdéséről szóló, 2010. július 16-i jelentésére,
– tekintettel a főképviselőnek/Bizottság alelnökének az emberi jogokról szóló, a 2010. június 16-i plenáris ülésen elmondott beszédére, amely emlékeztet arra, hogy a halálbüntetés világszerte történő eltörlése kiemelt jelentőségű kérdés az Európai Unió számára,
– tekintettel Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének 2009. október 19-i nyilatkozatára, amelyben határozottan felszólított a halálbüntetés eltörlésére,
– tekintettel a 2010. február 24. és 26. között Genfben megrendezett, a halálbüntetés elleni negyedik világkongresszus által elfogadott zárónyilatkozatra, amely a halálbüntetés egyetemes eltörlését kéri,
– tekintettel a Tanács által 2008. június 16-án elfogadott, a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatások felülvizsgált és frissített változatára,
– tekintettel minden év október 10-ének a halálbüntetés elleni európai nappá nyilvánítására,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a halálbüntetés a legkegyetlenebb, legembertelenebb és legmegalázóbb büntetés és megsérti az élethez való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is kimondja,
B. mivel nincs bizonyíték arra, hogy a halálbüntetésnek hatékonyabb a bűnözéstől való elrettentő hatása, mint más büntetéseknek,
C. mivel bizonyítékok vannak arra, hogy a halálbüntetés elsősorban a hátrányos helyzetű embereket érinti,
D. mivel az Európai Unió határozottan elkötelezte magát a halálbüntetés eltörlése mellett,
E. mivel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez csatolt 6. jegyzőkönyv rendelkezései tiltják az Európa Tanács tagállamainak a halálbüntetés alkalmazását,
F. mivel világszerte több mint 20 000 férfi, nő és gyermek van siralomházban (az Amnesty International 2006. évi jelentése),
G. mivel az EU célja az, hogy moratóriumokat vezessenek be a halálbüntetés végrehajtása tekintetében, és idővel eltöröljék azt, illetve ratifikálják a vonatkozó nemzetközi ENSZ és más okmányokat és különösen a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvét, amely a halálbüntetés eltörléséről rendelkezik,
H. mivel az iráni bírói testület rangidős tagjainak kérése ellenére Irán házasságtörés esetén továbbra is alkalmazza a megkövezést mint ítéletet, mint ahogyan Szakine Mohammadi Astiani és Zahra Bahrami esetében is, amelyre 2010. augusztus 11-án a televízióban sugárzott „beismerő vallomása” is rávilágított; mivel a 18 éves Ebrahim Hamidit 2010 augusztusában halálra ítélték az általa állítólag 16 éves korában elkövetett szodómia vádjával, egy, a saját állítása szerint kínzások közben kicsikart vallomás alapján,
I. mivel Kína továbbra is jelentős mértékben alkalmazza a halálbüntetést; mivel Shaikh Akmal brit állampolgárt 2009 decemberében kábítószer-csempészet miatt kivégezték,
J. mivel az iraki Elnöki Tanács a közelmúltban ratifikálta legalább 900 rab, köztük nők és gyermekek halálos ítéletét; mivel Irakban az igazságszolgáltatás hiányát a jogrendnek az amerikai-brit megszállás óta bekövetkezett szinte teljes összeomlásával – többek között háborús bűnökkel, atrocitásokkal, polgári személyek zsoldosok és a megszálló amerikai katonai erők általi lemészárlásával – összefüggésben kell szemlélni,
K. mivel a nemi erőszak, a gyilkosság, a hit elhagyása, a fegyveres rablás és a kábítószer-csempészet Szaúd-Arábiában halálbüntetést von maga után; mivel e büntetést lefejezés által hajtják végre, a holttesteket pedig olykor még keresztre is feszítik, mint ahogyan a júniusban kivégzett jemeni Naséri Saaban esetében történt,
L. mivel Teresa Lewist szeptember 23-án annak ellenére végezték ki injekcióval az USA-ban, hogy a szellemi fogyatékosság határán volt,
M. mivel Mumia Abu-Jamal, „a hangtalanok hangjának” is nevezett afroamerikai fogoly, aki egy tisztességtelen és rasszista indíttatású eljárás alapján 1982 óta van siralomházban, méltó képviselője lehetne azoknak az ezreknek, akiket világszerte halálra ítéltek,
N. mivel az Amnesty International által 2000-ben Mumia Abu-Jamalról készített jelentés új eljárás lefolytatását kéri a korábbi rasszista indíttatású, az elítélésére elegendő jogi garanciával nem szolgáló eljárás miatt,
1. elítél minden kivégzést, függetlenül attól, hogy hol kerül rájuk sor; határozottan felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy gyakoroljanak nyomást az ENSZ kivégzésekre vonatkozó egyetemes moratóriumról szóló határozatának végrehajtása érdekében, hogy minden olyan államban megszűnjön a halálbüntetés, ahol még alkalmazzák azt;
2. felszólítja az EU elnökségét, hogy azokat az országokat, amelyek ezt még nem tették meg, ösztönözzék a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvének aláírására, és ugyanígy azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, ösztönözzék az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez csatolt, halálbüntetésről szóló 13. sz. jegyzőkönyv aláírására;
3. emlékeztet rá, hogy a halálbüntetés teljes megszüntetése továbbra is az EU emberi jogi politikájának egyik fő célkitűzése; ez a cél csak az országok közötti szoros együttműködés, oktatás, figyelemfelkeltés, valamint hatékony és tényleges fellépés révén érhető el;
4. felhívja az EU tagállamait, hogy a régiókon átnyúló partnereikkel együtt az ENSZ 65. közgyűlésén újra terjesszenek be a halálbüntetés kérdéskörének nyomon követésére irányuló határozatot;
5. felszólítja a közgyűlésen részt vevő, a halálbüntetést még alkalmazó országokat, hogy az Európa Tanáccsal együttműködve ösztönözzék a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalát, valamint az EBESZ egyéb misszióit a halálbüntetéssel szembeni figyelemfelkeltő tevékenységek folytatására, különösen a média, a bűnüldöző szervek, a politikai döntéshozók és a közvélemény körében;
6. továbbra is ösztönzi a halálbüntetés megszüntetése érdekében tevékenykedő nem kormányzati szervezetek munkáját;
7. elkötelezi magát amellett, hogy nyomon követi a halálbüntetés eltörlésének kérdéskörét, és hogy a lehetséges kezdeményezéseket fontolóra veszi;
8. aggodalmának ad hangot Mumia Abu-Jamal esete kapcsán, és kéri, hogy számára egy új és tisztességes eljárás biztosítása érdekében ügyét vizsgálják felül;
9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a főképviselőnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-közgyűlés elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.