Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0628/2010Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0628/2010

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az ENSZ Biztonsági Tanácsa a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) számú határozatának tizedik évfordulója

22.11.2010

az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője / a Bizottság alelnöke nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Ilda Figueiredo, Eva-Britt Svensson, Sabine Lösing, Cornelia Ernst, Bairbre de Brún, Helmut Scholz a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0628/2010
Előterjesztett szövegek :
B7-0628/2010
Viták :
Elfogadott szövegek :

B7‑0628/2010

Az Európai Parlament állásfoglalása az ENSZ Biztonsági Tanácsa a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) számú határozatának tizedik évfordulójáról

Az Európai Parlament,

–         tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. (2000) és 1820. (2008), valamint a nők és gyermekek ellen fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló 1888. (2009) számú határozatára, amely valamennyi állam felelősségét hangsúlyozza abban, hogy véget vessenek a büntetlenségnek, és felelősségre vonják az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények elkövetőit, beleértve a nők és lányok ellen elkövetett nemi erőszak és egyéb erőszakos bűncselekmények elkövetőit,

 

–         tekintettel az Európai Unió Tanácsának a fejlesztési együttműködés során a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdításáról szóló cselekvési tervére, amelynek célja, hogy az EU partnerországokkal folytatott együttműködése során minden szinten biztosítsa a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését,

 

–         tekintettel az UNIFEM tanulmányára (2009),

 

–         tekintettel az ENSZ-főtitkár fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottjának 2010. márciusi kinevezésére,

 

–         tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról és megkülönböztetésről szóló uniós iránymutatásokra, valamint a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról szóló uniós iránymutatásokra,

 

–         tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban az emberi jogok védelme és a jog érvényesülése terén fennálló hiányosságokról szóló, 2010. október 7-i állásfoglalására,

 

–         tekintettel a nemek kérdésével foglalkozó új ENSZ-szerv (UN Women) létrehozására,

–         tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.       mivel ebben az évben van az ENSZ Biztonsági Tanács egyhangúlag elfogadott 1325. számú határozatának 10. évfordulója és e határozat hatalmas siker volt a békeaktivisták számára az egész világon, illetve fontos, nemzetközi jogi szempontból kötelező érvényű lépést jelentett, amely egyenlő felekként vonja be a nőket a békefolyamatokba és figyelembe veszi a nemekkel kapcsolatos szempontokat,

 

B.        mivel a 1325. számú határozat foglalkozott először a fegyveres konfliktusok nőkre gyakorolt aránytalan és sajátos hatásával; mivel a részvétel, a megelőzés és a védelem biztosítása megerősíti a nők béketeremtésben és konfliktusmegelőzésben játszott szerepét, megelőzhetővé teszi a háborúkat és konfliktusokat, valamint hatékonyabb védelmet nyújt a nők és gyermekek számára a háborús és konfliktussal sújtott régiókban,

 

C.       mivel a Biztonsági Tanács három, 1820., 1888. és 1889. számú határozata megerősíti és kiegészíti az 1325. számú határozatot, és e négy határozat a nők, a béke és a biztonság érdekében tett együttes kötelezettségvállalásnak tekintendő,

 

D.       mivel az ENSZ 1820., 1888., 1889. és 1325. számú határozataiban vállalt kötelezettségek teljesítése az ENSZ minden egyes – konfliktus sújtotta, adományozó vagy egyéb – tagállamának feladata és felelőssége; hangsúlyozva ebben az összefüggésben a nők és lányok elleni erőszakról szóló európai uniós iránymutatások, továbbá a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról, valamint az érintettekkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatások 2008. december 8-i elfogadását, amely erős politikai jelzése volt annak, hogy ezek a kérdések az Unió számára prioritást jelentenek;

 

E.        mivel egyre többször használják fel a nők jogait és így az ENSZ BT 1325. számú határozatát katonai műveletek legitimálására;

 

F.        mivel a katonai beavatkozások nem segítik a nők jogainak biztosítását, hanem inkább fokozzák e jogok megsértését;

 

G.       mivel a válságrégiókban és konfliktusövezetekben élő nők egyre nagyobb arányban vannak kitéve az erőszak következményeinek, miközben a nők béketárgyalásokban való részvételi lehetősége folyamatosan csökken, mivel 1992 óta 21 megvizsgált béketárgyalás során az aláíró felek mindössze 2,4 százaléka volt nő (UNIFEM 2009);

 

H.       mivel az 1325. számú határozat ígéretét csak a konfliktusmegelőzés és konfliktushelyzetekben a polgári intézkedések végrehajtása képes teljesíteni;

 

I.         mivel az ENSZ BT 1820. és 1325. számú határozatai végrehajtásának elsőbbséget kell kapnia a fegyveres konfliktusokban és a konfliktusoktól sújtott országokban és térségekben tevékenykedő civil társadalmi szervezetek megfelelő támogatását célzó uniós külső fellépések keretében;

 

J.         mivel az Európai Parlamentnek figyelemmel kell kísérnie az átfogó megközelítés alkalmazását, a nemek közötti esélyegyenlőségnek és a nők szerepének az EU külső fellépéseiben történő megerősítésére irányuló uniós cselekvési terv végrehajtását, valamint a nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszakról szóló iránymutatások végrehajtását;

 

K.       mivel az EU-nak egyenlő részvételi lehetőséget kell biztosítania a nők számára a konfliktusok megelőzésében, a béketárgyalások során és az olyan konfliktus utáni helyzetekben, mint a háború utáni helyreállítás megtervezése;

 

L.        mivel a széles körben és rendszeres gyakorlatként űzött nemi erőszak és szexuális rabszolgatartás a Genfi Egyezmény értelmében emberiesség elleni, valamint háborús bűncselekménynek számít, mivel a nemi erőszak a népirtás bűncselekményének is eleme, amennyiben egy meghatározott csoport egésze vagy egy része megsemmisítésének szándékával történik; mivel az EU-nak támogatnia kell a nőkön és gyermekeken nemi erőszakot elkövetők büntetlenségének felszámolását célzó erőfeszítéseket;

 

M.       mivel az EU és tagállamai számos fontos dokumentumot fogadtak el az ENSZ BT 1820. és 1325. számú határozatai végrehajtásának módjáról, ám az EU csak korlátozott érdeklődést mutatott ezen iránymutatások gyakorlatba történő rendszeres és összehangolt átültetése iránt;

 

N.       mivel csupán az uniós tagállamok kisebbsége dolgozott ki nemzeti cselekvési tervet az ENSZ BT 1325. számú határozatának végrehajtására; mivel Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia, Portugália, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság elfogadta nemzeti cselekvési tervét;

 

O.       mivel november 25. a nőkkel szembeni erőszak elleni tiltakozás nemzetközi napja;

 

1.        hangsúlyozza, hogy a Biztonsági Tanács 1325. számú határozatának tizedik évfordulóját az 1325. számú határozat végrehajtását célzó megújított ütemterv beindításának napjává kell tenni; a végrehajtás nem képzelhető el a legmagasabb szintű politikai irányítás és megnövelt források hiányában; különösen ajánlja, hogy e kérdéssel megfelelően foglalkozzanak a nők és lányok elleni erőszakról szóló, valamint a gyermekekről és a fegyveres konfliktusokról, illetve az érintettekkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatások értékelése során;

 

2.        felhív arra, hogy különítsenek el célzott, jelentős mértékű pénzügyi, humán és szervezeti forrásokat a nők részvétele és a nemek közötti egyenlőség érvényesítése érdekében a kül- és biztonságpolitika keretében tett polgári intézkedések terén; felhívja az EU tagállamait, hogy tevékenyen működjenek közre a nők részvételének előmozdításában a nem uniós államokkal és a nemzetközi szervezetekkel fenntartott két- és többoldalú kapcsolataik területén;

 

3.        kiemelten ösztönzi a nők, a béke és a biztonság kérdéseivel foglalkozó uniós munkacsoport megerősítését, amelynek elnöki tisztét az újonnan kinevezett uniós különmegbízottnak kellene ellátnia, és amelynek el kell végeznie az ENSZ BT 1325. és 1820. számú határozataival kapcsolatos nemzeti cselekvési tervek elfogadásának és végrehajtásának szakértői értékelését, rendszeresen elemeznie kell a nemek kérdése szempontjából a konfliktusmegoldás terén alkalmazott polgári intézkedéseket, továbbá ellenőriznie és tanácsaival segítenie kell a konfliktusoktól sújtott országokban és térségekben működő uniós képviseleteket;

 

4.        szorgalmazza a nők azonnali fokozottabb bevonását a konfliktusok békés és civil megoldásának kidolgozására irányuló valamennyi kezdeményezésbe, többek között közvetítőként, tárgyalóként és a konfliktus rendezésére irányuló intézkedések végrehajtásában;

 

5.        sürgeti az EU-t, hogy hagyjon fel a katonai erő nemzetközi konfliktusokban és háborúkban való alkalmazásával, és felhív a civilek és katonák közötti együttműködés azonnali megszüntetésére;

 

6.        sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy valamennyi tanácsi határozatba és polgári missziós mandátumba illesszék be az ENSZ BT 1820. és 1325. számú határozataira való hivatkozást, továbbá mindig gondoskodjanak arról, hogy valamennyi polgári misszióban részt vegyen legalább egy, a nemi dimenzióval foglalkozó tanácsadó, továbbá a missziók rendelkezzenek cselekvési tervvel a nőkkel, a békével és a biztonsággal kapcsolatos kérdések megoldására; sürgeti az Unió tagállamait és a missziók vezetőit, hogy a helyi nőszervezetekkel való együttműködést és konzultációt tegyék valamennyi polgári misszió tevékenységének rendszerszerű elemévé;

 

7.        sürgeti valamennyi európai uniós kormányt, amely még nem dolgozott ki nemzeti cselekvési tervet az ENSZ BT 1325. számú határozatának végrehajtására, hogy egy éven belül ezt tegye meg, együttműködésben a béke- és nőszervezetekkel; e nemzeti cselekvési tervet hajtsák végre és biztosítsanak számára megfelelő költségvetési forrásokat a külső, fejlesztési és védelmi tevékenységek összes területén, mind a nemzeti, mind pedig az európai tevékenységek körében; illetve e cselekvési terv az alábbi kulcsfontosságú pontokon alapuljon:

 

           a)   a nőknek egyenlő felekként kell részt venniük a hivatalos békefolyamatok és béketárgyalások valamennyi szakaszában, továbbá a helyi és informális döntéshozatali folyamatokban;

 

           b)   biztosítani kell a nők a konfliktust követő valamennyi tevékenységben történő politikai és gazdasági részvételét, illetve e tevékenységekre gyakorolt befolyásukat, különös tekintettel a béketárgyalásokra és a közvetítésre, az újjáépítésre és a rehabilitációra, illetve valamennyi programot és projektet a nemek szempontjából semleges elveknek és végrehajtásnak kell jellemeznie;

 

           c)   fegyveres konfliktus esetén minden lehetséges polgári intézkedést meg kell hozni az emberi jogok megsértése, különösen a nők és gyermekek ellen irányuló nemi erőszak és a nemekhez kapcsolódó agresszió elkerülése érdekében, valamint a konfliktus megszüntetése céljából;

 

           d)   a nemzeti cselekvési tervek hatását és végrehajtását értékelni kell, az értékelést pedig be kell nyújtani az Európai Parlamentnek és az ENSZ-nek;

 

8.        felhívja valamennyi EU-tagállamot, hogy aktívan és fenntartható módon ösztönözzék – mind erkölcsileg, mind pedig pénzügyileg – az 1325. számú ENSZ-határozat ellenőrző intézményeinek és eszközeinek létrehozását európai és ENSZ-szinten egyaránt, a határozat minden nemzetközi szinten történő végrehajtása érdekében;

 

9.        felszólít megfelelő panasztételi eljárások bevezetésére, elsősorban a szexuális, illetve a nemi hovatartozáson alapuló erőszakra vonatkozó bejelentések elősegítése céljából; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy a polgári missziók féléves értékelésébe illesszen be a nők, a béke és a biztonság helyzetéről szóló részletes beszámolót;

 

10.      emlékeztet rá, hogy 2010. július 30. és augusztus 4. között a kelet-kongói bányavidéken tömeges nemi erőszakra került sor, hogy az elmúlt évben Kelet-Kongóban legalább 8 300 erőszaktételről érkezett bejelentés, 2010 első negyedévében pedig legkevesebb 1 244 nő tett bejelentést arról, hogy megerőszakolták, vagyis naponta átlagosan 14 szexuális erőszaktétel történt; felhív az EUPOL-misszió befejezésére a Kongói Demokratikus Köztársaságban, mert az – az itt működő EUSEC-misszióval együtt – negatívan járult hozzá az erőszak kiterjedéséhez és a helyzet rosszabbodásához olyan katonák és rendőrök kiképzésével, akik bűncselekményeket követtek el saját polgári lakosságuk, és különösen nők és gyermekek ellen;

 

11.      felhívja az EU-t és tagállamait, hogy szüntessék meg mindenfajta támogatás folyósítását – ideértve felszerelés biztosítását és a kiképzéshez nyújtott segítséget is – olyan rendszerek és fegyveres erők számára, amelyek a fegyveres konfliktusokban kiskorúakat alkalmaznak katonaként, vagy amelyek rendszeresen megsértik az emberi jogokat vagy rendszeresen szexuális erőszakot alkalmaznak;

 

12.      felkéri a biztost, hogy biztosítson elsőbbséget a nőszervezetek által a konfliktus sújtotta területeken végzett munka támogatásának, irányozzon elő pénzügyi támogatást a nők békével, biztonsággal és megbékéléssel kapcsolatos folyamatokban való részvételéhez, valamint rendszeresen juttasson támogatást a nők, a béke és a biztonság ügyének valamennyi rövid távú intézkedésben;

 

13.      úgy véli, hogy az uniós küldöttségeknek tájékoztatniuk kellene a civil társadalmi szervezeteket, köztük a helyi nőszervezeteket a konfliktusövezetekben folytatott tevékenységükről, és a politikai tervezés során konzultálniuk kellene a civil társadalmi szervezetekkel;

 

14.      felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az ENSZ „Nyílt nap a nőkért és a békéért” világnapjának kiegészítéseként kezdeményezze egy évente sorra kerülő, a női vezetőkkel való konzultációra szánt hét bevezetését, amelyet az uniós küldöttségek jelentései és beszámolói követnének;

 

15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a fegyveres konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó ENSZ-különmegbízottnak, valamint a nemek kérdésével foglalkozó ENSZ-szerv (UN Women) újonnan kinevezett vezetőjének.