ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a nyugat-szaharai helyzetről
23.11.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Raül Romeva i Rueda, Nicole Kiil-Nielsen, Ulrike Lunacek, Hélène Flautre, Jill Evans, Oriol Junqueras Vies, Judith Sargentini, François Alfonsi, Isabella Lövin, Barbara Lochbihler, Michèle Rivasi, Catherine Grèze, Frieda Brepoels, Martin Häusling, Jean Lambert, Bart Staes, Franziska Keller és José Bové a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0675/2010
B7‑0676/2010
az Európai Parlament állásfoglalása a nyugat-szaharai helyzetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Nyugat-Szaharáról szóló állásfoglalásaira és különösen a 2005. október 27-i állásfoglalására,
– tekintettel a polgári és politikai jogok Marokkó által 1979. május 3-án ratifikált nemzetközi egyezségokmányra,
– tekintettel a Marokkó és az Európai Unió közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, amely 2000. március 1-jén lépett hatályba,
– tekintettel a 2004-ben megtárgyalt EU–Marokkó cselekvési tervre és annak legutóbbi, 2010. május 12-i helyzetjelentésére,
– tekintettel az UNHRC keretében végzett, 2008. május 22-i, Marokkóról szóló átfogó időközi felülvizsgálatra,
– tekintettel az EP eseti küldöttsége 2009. márciusi jelentésének következtetéseire,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Nyugat-Szaharáról szóló határozataira, különösen az 1754. számú (2007), az 1783. számú (2007), az 1813. számú (2008), az 1871. számú (2009), valamint az 1920. számú (2010) határozatra,
– tekintettel a főtitkárnak a Biztonsági Tanácshoz benyújtott legutóbbi, a nyugat-szaharai helyzetről szóló 2008. április 6-i jelentésére,
– tekintettel Catherine Ashtonnak, az EU főképviselőjének szóvivője által a Nyugat-Szaharáról kiadott 2010. november 10-i nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2010 októbere óta körülbelül 20000 szaharai polgár költözött el el-Aaiún városából és 12 km-re a fővárostól táborokat épített azért, hogy békésen tiltakozzon hazájuk marokkói megszállása, valamint a marginalizálódás, a rossz életkörülmények, a természeti erőforrások eltulajdonítása és az emberi jogok megsértése ellen; mivel ez a kezdeményezés a vitatott területen évtizedek óta a legnagyobb kormányellenes demonstrációt jelenti,
B. mivel 2010. október 24-én a marokkói biztonsági erők tüzet nyitottak egy szaharai civilekkel teli gépkocsira, akik az el-Auiún közeli tiltakozó táborokba igyekeztek, és mivel a 14 éves Nadzsm el Gareh a helyszínen meghalt, öten pedig megsérültek,
C. mivel 2010. november 8-án legalább tizenkét ember, köztük rendőri és biztonsági tisztviselők, vesztették életüket a marokkói biztonsági erők akciója során, amelynek célja a Gdeim Izik-i tiltakozó tábor szétrombolása volt; mivel jelentős számú sebesült civilről is voltak jelentések, amikor is a biztonsági erők könnygázt és gumibotot alkalmaztak a tábor kiürítése céljából,
D. mivel ezen incidensek éppen akkor történtek, amikor az ENSZ közvetítésével a marokkói hatóságok és a Polisario Front között új nem hivatalos tárgyalások kezdődtek Nyugat-Szahara jövőjéről,
E. mivel biztonsági intézkedéseket vezettek be el-Aaiúnban és Nyugat-Szahara más városaiban, ami legalább öt emberi jogvédő letartóztatásához vezetett: Ennaama Asfari, a CORELSO alelnöke, Al-Salmani Mohammed, az AMDH tagja, Banka Al-Shaikh és Ismael Brahim, az AMDH tagjai Asában és el-Aaiúnban, valamint Brahim Elansari, a HRW helyi képviselője,
F. mivel a nemzetközi emberi jogi szervezetek attól tartanak, hogy számos más emberi jogi jogvédővel szemben szintén alkalmaztak önkényes letartóztatást és teljes elkülönítést a tiltakozó tábor elleni támadás óta,
G. mivel számos szaharai aktivistát – köztük olyan emberi jogi jogvédőket, mint Brahim Dahane, Ali Szalem Tamek és Ahmed Nasiri – vádoltak meg Marokkó belbiztonságának aláásásával, illetve börtönöztek be több mint egy évre azt követően, hogy látogatást tettek az algériai menekülttáborokban,
H. mivel az erőszakos eltüntetésekkel és nem önkéntes eltűnésekkel foglalkozó munkacsoport a Marokkóról szóló átfogó időközi felülvizsgálat keretében megjegyezte, hogy az eltűnéses esetek többsége olyan személyeket érintett, akik a jelentések szerint a Polisario Front ismert vagy feltételezett támogatói,
I. mivel a Polisario Front egyik rendőrségi tisztviselőjét, Musztafa Szelma Szidi Maulúdot letartóztatták a Polisario biztonsági erők, miután támogatását nyilvánította ki Marokkó Nyugat-Szaharára vonatkozó autonómiaterve iránt; mivel Musztafa Szelma Szidi Maulúdot kémkedéssel vádolták a Polisario tisztviselők által 2010. szeptember 23-án kiadott nyilatkozatban, amely hangsúlyozta, hogy továbbra is teljesen el van különítve,
J. emlékeztetve az ENSZ Biztonsági Tanácsának Nyugat-Szaharáról szóló határozataira és megerősítve erőteljes támogatását az ENSZ főtitkárának és személyes megbízottjának arra irányuló erőfeszítéseivel kapcsolatban, hogy segítsék a feleket egy olyan igazságos, tartós és kölcsönösen elfogadható politikai megoldás elérésében, amely lehetővé teszi a nyugat-szaharai nép önrendelkezését,
K. mivel a Biztonsági Tanács 2010. április 30-i határozatában, amely 2011 áprilisig meghosszabbította az ENSZ nyugat-szaharai népszavazást felügyelő missziójának (MINURSO) megbízatását, hangsúlyozta, hogy a status quo hosszú távon nem elfogadható, és hogy a tárgyalások során alapvető fontosságú az előrelépés a nyugat-szaharai nép életminőségének minden tekintetben történő javításához,
L. mivel az EU-nak a Nyugat-Szaharát érintő minden tevékenysége és politikája során tiszteletben kell tartania nemzetközi kötelezettségvállalásait és saját alapszerződéseit; e tekintetben rámutatva arra , hogy az EU és Marokkó közötti bármilyen új megállapodásnak, mint például a 2011-ben megújítandó halászati megállapodásnak, és a mezőgazdasági termékekre, a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, a hal- és halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló megállapodásnak meg kell felelnie az EU nemzetközi jog alapján fennálló kötelezettségeinek, amennyiben érinti a Nyugat-Szaharát, miközben az emberi jogi záradékot a megállapodás alapvető elemeként tartalmazza,
M. emlékeztetve arra, hogy Marokkó az első ország a földközi-tengeri régió déli térségében, amelynek előnye származik az EU-val fennálló kapcsolatainak előrehaladott állapotából, és el van kötelezve amellett, hogy előmozdítsa, védelmezze és tiszteletben tartsa az emberi jogokat a társulási megállapodás 2. cikkével és az európai szomszédsági politika szerinti cselekvési tervével összhangban,
1. legnagyobb aggodalmát fejezi ki a nyugat-szaharai helyzet jelentős romlása kapcsán, és erőteljesen elítéli azon incidenseket, amelyekre a Gdeim Izik tiltakozó táborban került sor, és amelyek eredményeképpen jelentős számban haltak és sérültek meg emberek, így többek között Nadzsm el-Garehet is ekkor gyilkolták meg;
2. sürgeti a marokkói hatóságokat, hogy haladéktalanul indítsanak a függetlenségre, a semlegességre, az átláthatóságra, a gyorsaságra és a hatékonyságra vonatkozó nemzetközi normáknak megfelelő vizsgálatot a fenti eseményeknek az ENSZ égisze alatt történő kivizsgálására a körülmények tisztázása és az elkövetők felelősségre vonásának garantálása érdekében;
3. hangsúlyozza az ENSZ főtitkárának felhívását, hogy valamennyi fél tartson fenn továbbra is folyamatos és konstruktív párbeszédet az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalával (OHCHR), biztosítandó, hogy Nyugat-Szahara népének emberi jogait mind az érintett területen belül, mind a menekülttáborokban tiszteletben tartsák; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy az ENSZ testületeit fel kell szólítani az emberi jogok ellenőrzését szolgáló mechanizmus létrehozatalára Nyugat-Szaharában vagy a nyugat-szaharai népszavazást felügyelő misszió (MINURSO) megbízatásának meghosszabbítása, vagy az OHCHR koordinált kezdeményezése révén;
4. felszólítja a feleket, hogy nyilvánítsák ki további politikai szándékukat a helyzet megoldására, és hangsúlyozza az ENSZ-főtitkár személyes megbízottjának védnökségével zajló, hiteles és átlátható megbeszélések fontosságát;
5. felszólítja a marokkói hatóságokat, hogy szüntessék meg a szaharai aktivisták, az emberi jogok védelmezői és családtagjaik üldözésére és zaklatására irányuló politikájukat, és haladéktalanul bocsássák szabadon valamennyi, a meggyőződése miatt bebörtönzött személyt, hogy betartsák az idevágó nemzetközi emberi jogi előírásokat, amelyek Marokkóra is vonatkoznak;
6. felszólítja a marokkói kormányt, hogy biztosítsa az ENSZ különleges eljárásai számára a szabad bejutást Nyugat-Szahara területére, és engedélyezze az újságírók szabad működését;
7. sürgeti a Polisario Frontot, hogy engedélyezze az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosa számára a bejutást a tindoufi táborokba, hogy tájékoztatni tudja az embereket azon jogukról, hogy elhagyhatják a táborokat és arról a lehetőségről, hogy önkéntes alapon újra áttelepülhetnek;
8. felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tindoufi régióban élő körülbelül 165 000 szaharai menekülthöz eljusson a megnövelt finanszírozásban részesülő szükséges humanitárius segély, amelynek segítségével élelmiszer-, víz-, lakhatási és orvosi ellátás iránti alapvető szükségleteik kielégíthetőek és lakhatási körülményeiken is javítani lehet;
9. emlékezteti a marokkói hatóságokat azon kötelezettségvállalásukra, hogy a nemzetközi normáknak megfelelően előmozdítják a jogállamiságot és az alapvető szabadságok és jogok tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy e kötelezettségvállalások teljesítése alapvető fontosságú az Európai Unió és Marokkó közötti kapcsolatok fejlesztése és megerősítése szempontjából;
10. felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy a Tanácson belül erős közös álláspont alakuljon ki a legutóbbi események elítélése tekintetében, és hogy megtaláljuk a békefolyamat előmozdításának módját az ENSZ védnöksége alatt; sürgeti a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy hívjon össze megbeszélést a marokkói kormánnyal a nyugat-szaharai helyzet kezelése és egy konkrét célokon és egyértelmű határidőkön alapuló ütemterv elfogadása érdekében;
11. sürgeti a Polisario Frontot Musztafa Szelma Szidi Maulúd hollétének felfedésére és azonnali szabadon bocsátására;
12. megállapítja, hogy az EP Jogi Szolgálata olyan véleményt terjesztett elő (SJ 269/09), amely aggályokat vetett fel az EU és Marokkó között hatályban lévő halászati partnerségi megállapodás jogszerűségével kapcsolatban, tekintettel arra, hogy az uniós hajók a megállapodás feltételei értelmében működnek Nyugat-Szahara part menti vizein, valamint azt, hogy a megállapodás jelenlegi végrehajtási formájában nem tartja be teljes mértékben az ENSZ Biztonsági Tanácsa számára készített Correl-jelentésben (S/2002/161) leírt feltételeket;
13. ezért úgy ítéli meg, hogy a Marokkóval kötött megállapodás esetleges megújítását meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy megfelel-e a nemzetközi jognak és így az alapszerződéseknek, továbbá kifejezi azon szándékát, hogy az EUMSz. 218. cikkének (11) bekezdésével összhangban kikérje a Bíróság véleményét az esetleges jövőbeli megállapodás alapszerződéseknek való megfelelőségével kapcsolatban;
14. kéri az Elnökök Értekezletét, hogy közelgő ülésén vitassa meg a felek közötti párbeszéd elősegítésének valamennyi módját;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Unió főtitkárának, a Maghreb-országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős EP-küldöttségnek, valamint az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökségének, Marokkó és Algéria kormányának és parlamentjének, a Polisario Frontnak és a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság (RASD) elnökségének.