ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Afrika–EU közös stratégiáról a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó előtt
8.12.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Judith Sargentini a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0693/2010
B7‑0693/2010
az Európai Parlament állásfoglalása az Afrika–EU közös stratégiáról a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó előtt
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Afrika–EU közös stratégiára (a továbbiakban: közös stratégia) és az Afrika–EU stratégiai partnerség végrehajtására irányuló első cselekvési tervre (2008–2010), amelyet 2007. december 8-án és 9-én Lisszabonban tartott találkozójuk alkalmával elfogadtak az EU és az afrikai országok állam- és kormányfői,
- tekintettel a 2010. november 29-én és 30-án Tripoliban tartott EU–Afrika csúcstalálkozó következtetéseire,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Afrika–EU közös stratégia csak akkor érheti el kitűzött céljait, ha megfelelően kezelik az Afrika fejlődését elősegítő döntő fontosságú kérdéseket,
B. mivel az Afrika–EU közös stratégia nem vonta le a tanulságokat a két kontinens közötti együttműködés elmúlt évtizedei alapján, amikor – az EU „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség” című kereskedelmi stratégiai dokumentuma szerint – elsősorban az európai gazdasági érdek került előtérbe,
C. mivel az EU kereskedelmi stratégiájának célja, hogy a fejlődő országok rovására azok piacát a nagy uniós vállalatok számára megnyitva biztosítsa az EU hozzáférését a fejlődő országok nyersanyagaihoz, köztük a mezőgazdasági árukhoz,
D. mivel a fejlődő országok számára az uniós piachoz való hozzáférés a gyakorlatban a feldolgozott árukhoz képest alacsonyabb adótartalmú nyersanyagok kivitelére korlátozódik, és ez a politika arra kényszeríti a fejlődő országokat, hogy az uniós ipart folyamatosan nyersanyaggal lássák el,
E. mivel a jogszerűtlen tőkekiáramlás és az adókikerülés továbbra is megfosztja az afrikai országokat azoktól a pénzügyi forrásoktól, amelyekre égető szükségük lenne szociális és gazdasági infrastruktúrájuk fejlesztéséhez az egészségügy, az oktatás, a foglalkoztatás stb. területén,
F. mivel az Afrika–EU stratégiának méltányos feltételeken és a politikák koherenciáján kell alapulnia, hogy fel lehessen számolni az afrikai országok szegénységének és függőségének ördögi körét,
1. sajnálatának ad hangot, amiért a közös Afrika–EU stratégia nem vonta le a két kontinens közötti együttműködés elmúlt évtizedeinek tanulságait, és nem sikerült a hosszú távú, fenntartható fejlődésen alapuló, új kapcsolatot kidolgoznia, amelyhez méltányos, igazságos, koherens, a részvételre építő, szociális és környezetvédelmi szempontból megfelelő politikák szükségesek;
2. úgy véli, hogy az Afrika–EU közös stratégia alapelveit úgy kell kidolgozni, hogy a szegénység elleni fellépés, a méltányos jövedelem és megélhetés biztosítása érdekében támogassák a fejlődő országok fenntartható szükségleteit, valamint az alapvető emberi jogok – többek között a társadalmi, gazdasági és környezeti jogok – tiszteletben tartását;
3. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a csúcstalálkozón nem tértek ki az afrikai mezőgazdasági földterületeknek a kormány támogatását élvező külföldi befektetők általi felvásárlására, ami nem megfelelő működtetés esetén veszélyeztetheti a helyi élelmezésbiztonságot, valamint súlyos és messzemenő következményekhez vezethet;
4. rámutat, hogy az EU és a fejlődő országok közötti tisztességes kereskedelemhez hozzátartozik a fejlődő országokból származó erőforrásokért és mezőgazdasági termékekért fizetett tisztességes ár is, azaz olyan ár, amely tükrözi a belső és külső költségeket, miközben biztosíthatók az ILO által a munkakörülményekre kidolgozott alapvető munkaügyi szabványok, valamint a környezetvédelem;
5. úgy véli, hogy az afrikai és az uniós vezetőknek meg kell mutatniuk, hogy valóban elkötelezettek egy olyan mechanizmus bevezetése iránt, amely megakadályozza a jogszerűtlen tőkekiáramlást és az adókikerülést, elősegíti a teljes átláthatóságot és az országonkénti jelentéstételt, továbbá fokozza az adókikerülés és az adócsalás fölött Afrikában szemet hunyó igazságszolgáltatásokra nehezedő nemzetközi nyomást;
6. úgy véli, hogy a tartós béke alapvető feltétele a konfliktusmegelőzési politika, és hogy a konfliktusok strukturális okait a fenntartható fejlesztési politika végrehajtásával kell kezelni az afrikai lakosság alapvető szükségleteinek kielégítése, valamint a munkanélküliség és a társadalmi és gazdasági igazságtalanságok elleni küzdelem érdekében;
7. véleménye szerint igen jelentős lépés, hogy az Egyesült Államokban elfogadták a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló új törvényt az afrikai ásványkincsek polgárháborút és konfliktusokat szító illegális kitermelése ellen; úgy véli, hogy a Bizottságnak és a Tanácsnak is hasonló javaslatot kell benyújtania, hogy biztosítható legyen az uniós piacra behozott ásványkincsek nyomon követhetősége;
8. felszólítja az afrikai és az uniós vezetőket, hogy foglalkozzanak a fejlesztés adóügyi vonatkozásával, és hatékony, életképes adózási rendszert dolgozzanak ki Afrikában, hogy a fejlesztés finanszírozására fenntartható forrás álljon rendelkezésre annak érdekében, hogy hosszú távon felváltsa a külföldi segélyektől való függőséget;
9. sajnálattal veszi tudomásul, hogy az EU az afrikai országok vonakodása ellenére továbbra is erőlteti a gazdasági partnerségi megállapodás megkötését;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az EU Gazdasági és Szociális Bizottságának, az Afrikai Unió Gazdasági, Szociális és Kulturális Tanácsának, az Afrikai Unió Bizottságának, az Afrikai Unió Végrehajtó Tanácsának, a Pánafrikai Parlamentnek, az AKCS Miniszterek Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.