ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Afrika–EU közös stratégiáról a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó után
8.12.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Nirj Deva, Jan Zahradil az ECR képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0693/2010
B7‑0694/2010
az Európai Parlament állásfoglalása az Afrika–EU közös stratégiáról a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó után
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Afrika–EU közös stratégiára („ a közös stratégia”) és az Afrika–EU stratégiai partnerség és az éghajlatváltozásról szóló közös nyilatkozat végrehajtására irányuló második cselekvési tervre (2011–2013), amelyet 2007. november 29–30-án Tripoliban tartott találkozójuk alkalmával az EU és az afrikai országok állam- és kormányfői fogadtak el,
– tekintettel az egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok (AKCS) csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonou-ban aláírt partnerségi megállapodásra (a „Cotonou-i megállapodás”), a 2005. június 25-én Luxembourgban aláírt megállapodással módosított formájában,
– tekintettel a Pánafrikai Parlamentnek az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelős ad hoc bizottsága és az Európai Parlamentnek a Pánafrikai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelős ad hoc küldöttsége által az Afrikai Unió (AU) és az EU hivatalban lévő elnöksége, az Európai Bizottság és az AU Bizottság számára írt 2009. február 16-i feljegyzésre, amelyben a Pánafrikai Parlamentnek és az Európai Parlamentnek a közös stratégia végrehajtásában és ellenőrzésében betöltött szerepéről van szó,
– tekintettel az Európai Parlament 2009. március 24-i, „Egy évvel Lisszabon után: az Afrika–EU partnerség működése” című állásfoglalására,
– tekintettel a 15. Afrika–EU miniszteri trojka ülés által az etiópiai Addisz-Abebában elfogadott közös közleményre,
– tekintettel az Afrika–EU közös stratégia félidős felülvizsgálatára,
– tekintettel a 2009. április 28-án a 12. Afrika–EU miniszteri trojka ülés által elfogadott közös közleményre,
– tekintettel az Afrikai Unió 2009 és 2012 közötti időszakra vonatkozó stratégiai tervére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság „az AKCS-EK partnerségi megállapodás második felülvizsgálatáról” szóló jelentésére (2009/2165),
– tekintettel az EU–Afrika-kapcsolatok aktuális állásáról szóló 2007. október 25-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az Afrikára vonatkozó fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,
– tekintettel az EK-Szerződés 177–181. cikkeire,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Afrika–EU stratégiában kitűzött célok csak az Afrika fejlődését elősegítő alapvető kérdések megfelelő kezelése révén érhetők el,
B. mivel ez a partnerség a felelősségteljes kormányzás, a demokrácia és a jogállamiság megvalósítására irányuló közös értékeinken és célkitűzéseinken alapul,
C. mivel mindkét fél megegyezett abban, hogy a hagyományos adományozó-kedvezményezett viszonyon túlmenően a közös érdekek és a stratégiai érdekek érvényesítésére együtt törekednek,
D. mivel a közös stratégia célja, hogy kiterjedjen a „fejlesztésen túl”, „Afrikán túl” és az „intézményeken túl”, és így a korábbinál szélesebb körben lefedje az afrikai és globális kérdéseket, mint energia, a migráció, a demokratikus kormányzás és a kereskedelem,
E. mivel 2009-ben az EU ismét az egyik vezető szerepet játszotta a világon a fejlesztési segélyek nyújtásában; ugyanakkor 2009-ben az Európai Bizottság a kiutalt segélyei 42%-át Afrikának küldte (4,1 milliárd euró);
F. mivel az EU az afrikai kontinens messze legjelentősebb kereskedelmi partnere,
G. mivel a kereskedelem előmozdítása és a kereskedelmi kapcsolatok további fejlesztése, valamint az üzleti tevékenység és a vállalkozás ösztönzése, valamint a tulajdonjogok meghatározása a szegénység ördögi köréből való kitörés fenntartható útja a jólét kialakítása révén,
H. mivel fontos szinergiákra törekedni és az átfedéseket elkerülni a közös stratégia intézményei és a meglévő kapcsolatok, mint a Cotonoui Megállapodás, az euro-mediterrán stratégia és a Dél-Afrika–EU stratégiai partnerség felépítményei között,
I. mivel a tavalyi évben elkészült a közös stratégia intézményi felépítményének és innovatív munkavégzési módszereinek java, de a gyakorlatban csak csekély tényleges előrehaladást sikerült elérni,
1. elismeri, hogy Afrika és az EU állam- és kormányfőinek három évvel ezelőtti találkozója óta a világ a globalizáció gyorsított folyamatán ment keresztül, és eddig példátlan pénzügyi és gazdasági válsággal néz szembe;
Közös Afrika–EU stratégiai célkitűzések
Béke és biztonság
2. úgy véli, hogy a háború és a belső ellentétek megsemmisítik a fejlesztési eredményeket és figyelmen kívül hagyják az emberi jogokat; úgy véli, hogy a konfliktusmegelőzésnek és konfliktusmegoldásnak a fejlesztési politika előfeltételének kell lennie;
Demokratikus kormányzás és emberi jogok
3. felszólítja az AU valamennyi tagállamát, hogy írják alá, ratifikálják és hatékony hajtsák végre az Afrikai Unió a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló chartáját; reméli, hogy a stratégia keretében a jövőben következetesebben lehet majd összpontosítani a korrupcióellenes és a kormányzati kérdésekre;
4. mélységesen sajnálja, hogy a demokratikus kormányzás és az emberi jogok iránti ismételt elkötelezettségünk mellett Robert Mugabe a 3. Afrika–EU csúcstalálkozó meghívottja és aktív résztvevője volt; felszólítja valamennyi szereplőt, hogy a jövőben képviseljenek határozottabb politikai álláspontot, és ezzel egyértelműen közvetítsék az afrikai országoknak a jogállamiságba és a demokráciába vetett szilárd hitünket;
Kereskedelem, regionális integráció és infrastruktúra
5. sürgeti az afrikai és az uniós vezetőket, hogy a stratégiát az afrikai kontinensen belüli kereskedelem – mint a fejlődés fő forrása – fellendítésére szolgáló eszközként használják fel; meggyőződése, hogy az EU által az afrikai országoknak nyújtható legjelentősebb segítség az, ha javítják az afrikai vállalatok európai piacokhoz való hozzáférését;
6. üdvözli a stratégia magánszektor előmozdítása iránti elkötelezettségét, amely az inkluzív és fenntartható gazdasági növekedés fő hajtóereje és jelentős szerepet játszik a fenntartható fejlődés jövőbeli biztosításában;
7. úgy véli, hogy az infrastruktúra olyan ágazat, amelyen belül az EU a makroszintű projektekben az egyes tagállamok fejlesztési programjain túlmenően a helyi feltételeknek megfelelő realisztikus projektek révén jelentős szerepet tud játszani,
MFC-k
8. valamennyi szereplőtől kéri annak biztosítását, hogy a stratégia továbbra is nagyobb prioritással kezelje az élelmiszerbiztonság és az élelmiszer-önellátás kérdéseit Afrikában mindenütt; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági ágazatot ismét erőssé kell tenni Afrikában, fenntartható módon és elsősorban a kisbirtokos gazdálkodók javára;
9. úgy véli, hogy a stratégiának több figyelmet kell összpontosítania a szociális szolgáltatások előmozdítására Afrikában; kéri az EU-t,. hogy az általa nyújtott támogatás legalább 20%-át az alapvető egészségügyi és oktatási célokra folyósítsa, és kéri az afrikai kormányokat, hogy nemzeti költségvetésük legalább 15%-át fordítsák az egészségügyre;
10. sürgeti az afrikai és az uniós vezetőket, hogy a stratégia révén biztosítsanak jobb hozzáférést az afrikai hitel- (többek között mikrohitel-) és pénzügyi szolgáltatásokhoz;
11. határozottan kéri az afrikai és az uniós vezetőket, hogy a stratégia közös felhasználása révén vigyék győzelemre a tiltott tőkemenekülés és az adókikerülés ellen folytatott küzdelmet, mozdítsák elő a teljes átláthatóságot és az országonkénti jelentéseket, továbbá fokozzák a nemzetközi nyomást minden joghatóságra, amely megengedheti az adók alóli kibúvást a fejlődő országokban;
Energiaügy
12. úgy véli, hogy az EU-nak segélyt kell biztosítania az energiaágazaton belüli kapacitásépítéshez, a megújulóenergia-piacok fejlődéséhez, valamint az afrikai országok energiahatékonyságának növelésére irányuló intézkedésekhez;
Éghajlatváltozás
13. hangsúlyozza, hogy a világ legszegényebb népeit érinti legelőször és legsúlyosabban az éghajlatváltozás, és felszólítja valamennyi szereplőt, hogy támogassák a fejlődő országokat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, valamint arra, hogy a szegénység megszüntetése érdekében alacsony szén-dioxid-kibocsátás mellett növekedjenek;
14. elismeri, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos globális egyezménnyel kapcsolatban elért haladás elengedhetetlen a globális leküzdése tekintetében, és ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban gyakran bőven rendelkezésre álló természeti erőforrásokban – a napban, a szélben, a folyókban, az árapályban – óriási lehetőségek rejlenek;
Migráció, mobilitás és foglalkoztatás;
15. megjegyzi, hogy mindkét partner érdekében fontos teljes körű megoldást biztosítani a migráció, a mobilitás és a foglalkoztatás kérdéseire, és külön célkitűzéseket kell meghatározni, melyek Afrika számára több és jobb munkahely teremtésére és a migrációs áramlások jobb igazgatására irányulnak;
Tudomány, információ és élettér
16. úgy véli, hogy az agyelszívás hatalmas problémát jelent Afrika számára, és az országukat elhagyó szakembereket erősen ösztönzőkkel kell visszatéríteni, hogy képzésüket a származási országukban kamatoztathassák;
A stratégia végrehajtása és felépítése
17. üdvözli, hogy az elmúlt három évben ténylegesen megindult e nagyratörő, kontinenseken átívelő stratégia; úgy véli azonban, hogy megérett az idő arra, hogy a stratégia kézzelfogható eredményeket és igazi hozzáadott értéket hozzon létre azáltal, hogy egyértelműbben a stratégiai politikai mandátumra összpontosít; hangsúlyozza, hogy a stratégia nyolc tematikus partnerségének ismét kevesebb prioritásra kell összpontosítania, melyek egyértelműen megvalósítható célokhoz vezetnek olyan területeken, ahol a stratégia vitathatatlanul képes hozzáadott értéket teremteni;
18. felszólít arra, hogy egyszerűsítsék a stratégia túlságosan bonyolult és nehézkes adminisztratív szerkezetét;
19. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Afrika és EU nagyobb politikai vezető szerepet vállaljon, jobban elkötelezze magát a stratégia iránt, és minden szinten következetesen részt vegyen a partnerségekben és a cselekvési tervekben;
20. emlékeztet arra, hogy a parlamentek a stratégia intézményi szerkezetének a civil társadalomtól elkülönült, szerves részét képezik, és emlékezteti a partnerintézményeket arra, hogy e parlamenti dimenziót mind a döntéshozatali, mind pedig a végrehajtási folyamatban továbbra is maradéktalanul figyelembe kell venniük;
21. felszólít arra, hogy a stratégiába rendszeresebben és hatékonyabban vonják be a magánszektort, valamint az afrikai nemzeti parlamenteket és a civil társadalmat;
22. kéri az Afrikai Uniót, hogy valamennyi tevékenységébe vonja be szorosabban a Pánafrikai Parlamentet, lehetővé téve számára felügyeleti szerepének hatékony ellátását; jelentős előnyöket lát a Pánafrikai Parlament és az Európai Parlament közötti politikai párbeszéd fokozásában;
23. úgy véli, hogy az Európai Uniónak több kapacitásépítő erőforrást kell az Afrikai Unió és különösen a Pánafrikai Parlament rendelkezésére bocsátania, és ragaszkodik ahhoz, hogy meg kell erősíteni az Afrikai Unió intézményeinek pénzügyi ellenőrzési kapacitásait,
24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az EU Gazdasági és Szociális Bizottságának, az Afrikai Unió Gazdasági, Szociális és Kulturális Tanácsának, az Afrikai Unió Bizottságának, az Afrikai Unió Végrehajtó Tanácsának, a Pánafrikai Parlamentnek, az AKCS Miniszterek Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.
- [1] (2008/2318(INI))
- [2] (005/2142(INI))