ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Afrika és az EU közötti stratégiai partnerség jövőjéről a 3. EU–Afrika csúcstalálkozó előestéjén
8.12.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Gabriele Zimmer, Nikolaos Chountis, Marie-Christine Vergiat, Elie Hoarau, Jacky Hénin, Jean-Luc Mélenchon a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B7‑0699/2010
az Afrika és az EU közötti stratégiai partnerség jövőjéről a 3. EU–Afrika csúcstalálkozó előestéjén
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Afrika–EU közös stratégiára (a továbbiakban: „közös stratégia”), valamint az Afrika és az EU közötti stratégiai partnerség végrehajtására irányuló első cselekvési tervre (2008–2010), amelyet az EU és az afrikai országok állam- és kormányfői 2007. december 8-án és 9-én Lisszabonban tartott találkozójukon fogadtak el,
– tekintettel az egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok (AKCS) csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonou-ban aláírt partnerségi megállapodásra (a Cotonou-i megállapodásra), a 2005. június 25-én Luxembourgban aláírt megállapodással módosított formájában,
– tekintettel a Pánafrikai Parlamentnek az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelős ad hoc bizottsága és az Európai Parlamentnek a Pánafrikai Parlamenttel fenntartott kapcsolatokért felelős ad hoc küldöttsége által az Afrikai Unió (AU) soros elnökségéhez, az EU soros elnökségéhez, az Európai Bizottsághoz és az AU Bizottságához intézett 2009. február 16-i feljegyzésre, amelynek tárgya a Pánafrikai Parlament és az Európai Parlament szerepe a közös stratégia végrehajtásában és ellenőrzésében,
– tekintettel az Európai Parlament 2009. március 24-i, „Egy évvel Lisszabon után: az Afrika–EU partnerség működése” című állásfoglalására,
– tekintettel az Afrika–EU közös stratégia félidős felülvizsgálatára,
– tekintettel az Afrikai Unió 2009 és 2012 közötti időszakra vonatkozó stratégiai tervére,
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság „az AKCS-EK partnerségi megállapodás második felülvizsgálatáról” szóló jelentésére (2009/2165),
– tekintettel az EU és Afrika közötti kapcsolatok aktuális állásáról szóló 2007. október 25-i állásfoglalására,
– tekintettel az Afrikára vonatkozó fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i állásfoglalására,
– tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Afrika–EU stratégiában kitűzött nemes célok csak az Afrika fejlődését elősegítő alapvető kérdések megfelelő kezelése révén érhetők el,
B. mivel minden fejlesztés alapja az élelmezésbiztonság, és Afrika lakosságának egynegyede még alultáplált,
C. mivel a szubszaharai Afrikában több a járvány, gyakoribb a gyermekágyi halál, szűkösebbek a családtervezés lehetőségei és alacsonyabb arányú az általános iskolai oktatásban való részvétel, mint a világ bármely más régiójában,
D. mivel az alulfejlettség a legkeményebben a nőket, a gyermekeket, a kisebbségekhez tartozókat, a fogyatékossággal élőket és egyéb sérülékeny csoportokat sújtja,
E. mivel a tiltott tőkekiáramlás és az adókikerülés minden évben dollármilliárdokkal károsítja meg az afrikai nemzeteket,
F. mivel Afrika hosszú lejáratú külső államadóssága (azaz az állami hatóságok által szerződésben vagy garancia formájában vállalt adósságok összege) 1980 óta folyamatosan és nagy ütemben nő; mivel a nemzetközi szervezetek – különösen a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank – és rajtuk keresztül a legnagyobb hitelezők által diktált feltételek vitathatatlanul holtpontra juttatják Afrikát és a világot, és a legfőbb akadályt jelentik az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak megvalósítása előtt,
G. mivel a stratégia intézményi szerkezete már sikeresen létrejött, de kézzelfogható eredmény és a hozzáadott érték még hiányzik, és továbbra is mindkét oldalon alacsony a politikai elkötelezettség,
H. mivel Afrika alulképviselt a kontinens jövőjét érintő számos ügyben határozó nemzetközi szervezetekben és multilaterális fórumokon,
I. mivel a földrészeket képviselő parlamentek hivatalosan már a stratégia teljes jogú szereplői, de a parlamenti dimenziót az egész stratégiában mindenütt érvényre kell juttatni,
J. mivel a finanszírozásra vonatkozó világos megállapodások hiányában nehéz lesz a stratégia lehetőségeit maradéktalanul kibontakoztatni,
1. kéri, hogy az EU az Afrika–EU közös stratégia előterébe Afrika önállóan meghatározott társadalmi és gazdasági fejlődését, az éhezés felszámolását, a szegénység elleni küzdelmet és a természeti források megóvását állítsa, és hogy a stratégia a szegénység szerkezeti okait kezelje, ellensúlyozva a közelmúltbeli válságok, az éghajlatváltozás, az olaj- és élelmiszerárak emelkedése és a pénzügyi válság által okozott hatásokat;
2. kéri legalább az adósságok visszafizetésének azonnali felfüggesztését (és a kamatok befagyasztását) a déli országok számára; kéri ezen adósságok elszámolását és jogosulatlan részének (amely az érintett országok népeinek semmilyen hasznot sem hozott) mesterséges infláció révén történő elengedését, a hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) elengedett összegeit nem ideszámítva; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a nyugati országok – elsősorban az EU országai – ellentételezést fizessenek a déli országok számára környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi adósságaikért;
3. valamennyi szereplőtől kéri annak biztosítását, hogy a stratégia nagyobb prioritással kezelje az élelmezésbiztonság és az élelmiszer-önellátás kérdéseit Afrikában mindenütt; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági ágazatot erőssé kell tenni Afrikában, fenntartható módon és különös tekintettel a kisbirtokos gazdálkodókra; ezzel összefüggésben támogatja a fontos, de sérülékeny afrikai piacok védelmét, az átfogó mezőgazdasági fejlesztési programot (CAADP) és az uniós mezőgazdasági exporttámogatások megszüntetését;
4. megjegyzi, hogy számos egyénnek, társadalmi csoportnak vagy kulturális kisebbségnek nincs – vagy már nincs – hozzáférése bizonyos forrásokhoz, mivel azokat az érintett államok politikai hatóságainak támogatását élvező társaságok vagy egyéb magáncégek monopóliumuk alá vonták; hangsúlyozza, hogy e helyzet következménye a gazdálkodók kirekesztéséből fakadó élelmiszerhiány, az élelmiszerárak emelkedése és az alapvető javakhoz, például a vízhez való korlátozott hozzáférés; ezért kéri, hogy az Európai Unió és a tagállamok hozzák meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy véget vessenek az erőforrások, és különösen a földek európai vállalkozások által történő felvásárlásának, és kéri továbbá, hogy az Unió nemzetközi és regionális fórumok és konferenciák (Világbank, WTO, UNCTAD, IMF, OECD stb.) keretében terjesszen elő az egyetemes közjavak elismerésére és azoknak egy külön ENSZ-egyezménybe történő belefoglalására irányuló javaslatokat;
5. úgy véli, hogy a stratégiának a jövőben több figyelmet kell összpontosítania az alapvető szociális szolgáltatások előmozdítására Afrikában; kéri az EU-t, hogy az általa nyújtott támogatás legalább 20%-át az alapvető egészségügyi és oktatási célokra folyósítsa, és kéri az afrikai kormányokat, hogy nemzeti költségvetésük legalább 15%-át fordítsák az egészségügyre;
6. nyomatékosan kéri az afrikai és uniós vezetőket, hogy a stratégiát az afrikai kontinensen belüli kereskedelem fellendítésére szolgáló eszközként használják fel, ideértve a regionális gazdasági közösségek számára nyújtott és az Afrikán belüli infrastruktúra-hálózatok javítását célzó, frissített támogatási csomagokat is; reméli, hogy az EU fenntartja „segély a kereskedelemért” kötelezettségvállalásait; hangsúlyozza, hogy az Afrika–EU kereskedelmi kapcsolatok minden vonatkozásában figyelembe kell venni, hogy az afrikai oldal gazdasági és tárgyalási képességei csekélyebbek;
7. kéri, hogy az afrikai partnerországokkal együttműködve vessenek véget a deregularizációs és privatizációs politikák alkalmazásának, különösen a közszolgáltatások, a természetes erőforrások, a vetőmagok, a növények és a víz privatizálásának; kéri az olyan szabadalomvédelmi szabályok elhagyását, amelyek szűkíthetik a partnerországok gazdasági és társadalmi fejlődésének előmozdítására irányuló politikai fellépés lehetőségeit;
8. elítéli az eddig hatályba lépett gazdasági partnerségi megállapodásokat; kéri új, Afrika és Európa népeinek általános érdekén alapuló mandátum kialakítását annak érdekében, hogy tárgyalások kezdődjenek a szolidaritásra épülő gazdasági partnerségi megállapodásokról, és kéri olyan mechanizmusok kialakítását, amelyek a termelők és valamennyi afrikai polgár érdekében helyi és regionális szinten megvédik a piacot; kéri új mandátum kialakítását, amely soha és semmiféle zsarolást, sem gazdasági nyomást nem enged gyakorolni a hivatalos fejlesztési segélyekre, ezzel szemben elfogadja az AKCS-országok szuverén egyenlőségét;
9. kéri a regionális integráció előmozdítását Afrikában, és hogy ne írjanak alá gazdasági partnerségi megállapodásokat egyedi országokkal vagy regionális csoportok csupán egy részével;
10. kéri, hogy az európai piachoz való hozzáférés meglévő jogait biztosítsák valamennyi afrikai ország számára, függetlenül attól, hogy aláírt-e gazdasági partnerségi megállapodást;
11. nyomatékosan kéri az afrikai és az uniós vezetőket, hogy a stratégián keresztül biztosítsanak nagyobb hozzáférést a kisvállalkozások számára folyósított mikrohitelekhez, valamint a szabályozott és átlátható pénzügyi szolgáltatásokhoz Afrikában;
12. úgy véli, hogy a stratégia alkalmazása során nagyobb szinergiára kell törekedni az Afrikai Szakértői Értékelési Mechanizmussal (APRM) és az Új Partnerséggel Afrika Fejlesztéséért (NEPAD), és ki kell dolgozni az ezen kezdeményezések hatékonyabbá tételére alkalmas eszközöket;
13. üdvözli az Afrikai Unió a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló chartáját;
14. kéri, hogy az afrikai népesség alapvető szükségleteinek kielégítése, valamint a munkanélküliség és a társadalmi és gazdasági igazságtalanságok elleni küzdelem érdekében az AU és az EU dolgozzon ki közös stratégiát a szegénység szerkezeti okainak a fenntartható fejlesztésre irányuló politika működésbe léptetése révén történő kezelésére;
15. kéri az EU-t, hogy alakítson ki nyersanyagokra vonatkozó politikát, amely tiszteletben tartja az afrikai országok szuverenitását és érdekeit; kéri olyan politika követését, amely elutasít a nyersanyagforrásokhoz való hozzáférésre vagy az azok feletti ellenőrzésre irányuló mindennemű katonai fellépést;
16. határozottan kéri az afrikai és az uniós vezetőket, hogy a stratégia közös felhasználása révén vigyék győzelemre a tiltott tőkekiáramlás és az adókikerülés ellen folytatott küzdelmet, mozdítsák elő a teljes átláthatóságot és az országonkénti jelentéseket, továbbá a fejlődés fenntartható – a külső támogatástól való függés helyettesítésére irányuló hosszú távú célkitűzéseket finanszírozó – forrásainak biztosítása érdekében fokozzák a nemzetközi nyomást minden joghatóságra, amely a fejlődő országokban megengedheti az adókikerülést vagy az adók alóli kibúvást;
17. reméli, hogy a stratégia keretében a jövőben olyan kezdeményezésekre kerül majd sor, amelyek kifejezetten a leginkább sérülékeny és hátrányos helyzetben lévő csoportokat célozzák meg, különösen a nőket, a gyerekeket, a kisebbségeket és a fogyatékkel élő személyeket; olyan egyedi programokat vár, amelyek célja a nemek közötti egyenlőség érvényesítése és a nemi erőszak leküzdése, valamint a női nemi szervek megcsonkításának és az emberi kiszolgáltatottság minden egyéb formájának felszámolása;
18. nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a stratégia pontosan meghatározott – megfelelő forrásokkal rendelkező, és valamennyi afrikai és európai uniós nemzeti költségvetésben önálló költségvetési tételként szereplő – finanszírozási stratégiát igényel; kéri, hogy ezt a célkitűzést vegyék tekintetbe az EU költségvetése és az Európai Fejlesztési Alap következő felülvizsgálata során, ideértve az EFA költségvetésbe történő beemelését is;
19. hangsúlyozza, hogy a parlamentek a stratégia intézményi szerkezetének szerves részét képezik, és emlékezteti a partnerintézményeket arra, hogy e parlamenti dimenziót mind a döntéshozatali, mind pedig a végrehajtási folyamatban maradéktalanul figyelembe kell venniük;
20. kéri az Afrikai Uniót, hogy valamennyi tevékenységébe vonja be szorosabban a Pánafrikai Parlamentet, lehetővé téve számára felügyeleti szerepének hatékony ellátását; jelentős előnyöket lát a Pánafrikai Parlament és az Európai Parlament közötti politikai párbeszéd fokozásában;
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az EU Gazdasági és Szociális Bizottságának, az Afrikai Unió Gazdasági, Szociális és Kulturális Tanácsának, az Afrikai Unió Bizottságának, az Afrikai Unió Végrehajtó Tanácsának, a Pánafrikai Parlamentnek, az AKCS Miniszterek Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.