ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Európai Bizottság 2011-re szóló munkaprogramjáról
8.12.2010
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Lothar Bisky a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B7‑0701/2010
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Bizottság 2011-re szóló munkaprogramjáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a Bizottság 2011-re szóló munkaprogramjáról szóló közleményére,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az emberek Európában mindenütt tüntetnek a bérek, a szociális juttatások és a közérdekű szolgáltatások jelentős csökkenésével járó, az Európai Unió és a tagállamok által bevezetett megszorító intézkedések ellen; mivel az emberek nem hajlandók megfizetni a bankok felelőtlen és nyereséghajhász magatartása által okozott pénzügyi válság költségeit; mivel az emberek nem értenek egyet a válságnak teret adó neoliberális politikával,
B. mivel ugyanakkor az alapító tagállamok és az uniós intézmények további megszorító intézkedéseket terveznek a nemzeti költségvetéseket illetően, és szigorítják a stabilitási paktumot, mivel ez a politika a bérek csökkentésével a kereslet visszaszorítását eredményezi, ami egy új gazdasági válságnak teret adó radikális liberalizációs program bevezetésére serkent; mivel az Európai Bizottság megszorító intézkedéssorozat végrehajtásához készíti elő a terepet azzal, hogy 2011-ben újabb nyugdíjreformra, illetve a munkahelyek védelmének és az állami támogatások rendszerének reformjára, valamint további liberalizációra és privatizációra nyújt majd be javaslatot,
C. mivel a bankok ismét jelentős haszonnal dolgoznak; mivel az EU és a tagállamok nem hajlandók érvényt szerezni a banki kereskedelemre vonatkozó korlátozásoknak és szabályoknak, és ezért a válság gyökereit továbbra sem orvosolják,
D. mivel az EU-ban még mindig tart a pénzügyi és gazdasági válság, miközben néhány országban – különösen Németországban – gazdasági konjunktúra, néhány más országban – például Görögországban, Írországban, Spanyolországban és Portugáliában – pedig stagnálás vagy hanyatlás tapasztalható,
E. mivel az EU-ban 84 millió ember, köztük botrányos módon 19 millió gyermek él szegénységben; mivel mindeközben a vagyonos emberek száma és vagyonuk mértéke egyre gyarapszik,
F. mivel a Bizottság 2011. évi munkaprogramja nem ad választ ezekre a kihívásokra; mivel a fokozódó polarizáció és a neoliberális politikák térnyerése veszélybe sodorják az uniós integrációt és magának az EU-nak a létezését is,
1. úgy véli, hogy a Bizottság 2011. évi munkaprogramja nem a megfelelő kérdésekkel foglalkozik, és az a gazdasági és pénzügyi válsághoz vezető neoliberális megközelítésen alapszik; radikális szemléletváltásra szólít fel annak érdekében, hogy a makrogazdasági kereslet növelését és a teljes foglalkoztatottság előmozdítását lehetessen előtérbe állítani;
2. elítéli, hogy azon új eljárás, mely szerint a Bizottságnak a munkaprogramra való felkészülés során nem kell éves stratégiai programot benyújtania, csökkenti a munkaprogram alakulására az Európai Parlament által a korai szakaszban gyakorolt befolyás mértékét; felszólítja a Bizottságot, hogy orvosolja ezt a helyzetet;
3. aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Lisszaboni Szerződés első évét a demokratikus részvételt és az Európai Parlament ellenőrzési jogát illetően az uniós intézmények közötti durva nézeteltérések jellemezték; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió demokratizálása az Unió fennmaradása szempontjából létfontosságú, és az Európai Parlament szerepének erősítése e kihívás jelentős része;
Gazdaságirányítás és a pénzügyi ágazat szabályozása
4. elutasítja a gazdaságirányításra vonatkozó bizottsági javaslatokat, mivel azok nem tükrözik kellőképpen az Unión belüli alapvető egyensúlyhiányt; helyteleníti, hogy a javaslatok a hitelét vesztett stabilitási és növekedési paktum megelőzést és kiigazítást célzó eszközrendszerének megerősítésére irányulnak, aminek az lesz az eredménye, hogy sok tagállam mély recesszióba süllyed, és az európai gazdaságok többsége fogja viselni ennek igen súlyos következményeit;
5. rámutat arra, hogy a stabilitási és növekedési paktumot hatályon kívül kell helyezni, és ezzel párhuzamosan egy foglalkoztatási és növekedési paktumot kell létrehozni, mely elősegíti az állami befektetést, növeli a belső keresletet, támogatja a mikro-, kis- és középvállalkozásokat, és különleges gazdasági, szociális és környezetvédelmi feltételeket szab, amelyek megfelelnek minden tagállam különleges szükségleteinek, különösen azoknak, amelyek a munkanélküliség és a szegénység csökkentésére irányulnak;
6. ismét hangot ad kritikájának az új uniós pénzügyi felügyeleti keretet illetően; helyteleníti, hogy az nem foglalkozik a pénzügyi kockázatok igazi okaival, és hogy annak eredményeképpen az Európa szerte működő bankokat továbbra is a korlátozott hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok fogják felügyelni;
7. a túlzott kockázatvállalást és a kockázatoknak az árnyék-bankágazatba történő kihelyezését megakadályozó, szigorú szabályok életbe léptetésére szólít fel; úgy véli, hogy az állami kézben lévő és szövetkezeti bankok létrehozását kell támogatni, és tagállamonként legalább egy olyan nagyobb állami bankot kell létrehozni, amely a társadalmi és ökológiai szempontból fontos projekteknek finanszírozást biztosít;
8. elítéli, hogy az EU nem halandó szabályozni és visszaszorítani a makroprudenciális kockázatok növelésével a válság kialakulásához nagy mértékben hozzájáruló fedezeti és kockázatitőke-alapokat; rámutat, hogy EU szerte a kockázati tőke felelős a nagy mértékű vagyonkimazsolázásért, a jelentős leépítésekért és sok vállalat bezárásáért; erősen helyteleníti, hogy a fedezeti és kockázatitőke-alapokra vonatkozó új uniós szabályozás a visszaszorítás helyett e káros termékek normává változtatására és jogi szempontból biztonságossá tételére törekszik;
9. hangsúlyozza, hogy szigorítani kell a hitelminősítő intézetekre vonatkozó szabályokat, és világszerte javítani kell a hitelminősítő intézetek felügyeletét; javasolja egy európai hitelminősítő intézet felállítását a hitelminősítési folyamatot akadályozó összeférhetetlenség feloldására;
10. mélyen elítéli, hogy a Bizottság és a tagállamok többsége elutasítja a pénzügyi műveletekre kivetendő bárminemű adó ötletét; úgy véli, hogy a devizaügyeletek után kivetendő adókat (Tobin-adó), valamint a tőzsdei ügyletek (közöttük a készpénzes tranzakciók) után kivetendő adókat uniós szinten be kellene vezetni;
A szegénység elleni küzdelem európai platformja
11. mélyen elítéli, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem 2010-es európai éve nem hozott igazi eredményeket; rámutat, hogy az új stratégiában a szegénység csökkentését illetően csak egy célkitűzés – az érintett személyek számának 20 millióval történő csökkentése – szerepel, de az hatékony szakpolitikai javaslatokat nem tartalmaz; erősen helyteleníti, hogy a szegénység elleni fellépés csak egy az úgy nevezett „nyílt koordinációs módszeren” alapuló, iránymutató program;
Kohéziós politika és strukturális alapok
12. aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság a munkaprogramban a kohéziós politikát csak az „Erőforrás-hatékony Európa” iránymutató kezdeményezés mellékes elemeként, és az uniós pénzügyi keret módosításával kapcsolatosan említi;
13. ismételten rámutat azon álláspontjára, hogy a kohéziós politikát nem lenne szabad alárendelni a neoliberális EU2020 stratégia prioritásainak, és hogy a hangsúlyt a versenyképességre, a deregulációra, az alkalmazkodási képességre és a vállalkozói hajlamra kellene fektetni; hangsúlyozza, hogy a versenyképesség nem helyettesítheti a konvergenciát a fejlődésükben hátramaradt tagállamokban és régiókban;
14. hangsúlyozza, hogy a regionális politika a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdításának nélkülözhetetlen eszköze, amelynek elsődleges célja a régiók közötti különbségek csökkentése, a valódi konvergencia előmozdítása, valamint a növekedés és a foglalkoztatottság ösztönzése; ragaszkodik ahhoz, hogy a kohéziós politikát folytatni kell és meg kell erősíteni 2013 után, és annak mindig a fenntartható – gazdasági, társadalmi, környezeti és területi – fejlődés, a régiók közötti különbségek és a szegényebb régiók elmaradottsága csökkentésének szolgálatában álló, független politikának kell maradnia;
15. úgy véli, hogy a kohéziós politika meglévő uniós alapjai és pénzügyi forrásai nem elegendőek az EU-ban a reálkonvergencia, a regionális egyenlőtlenségek, a magas munkanélküliség, az egyenlőtlen jövedelmek és a szegénység vonatkozásában felmerülő igények kielégítésére; rámutat, hogy az uniós költségvetésben több forrást kell elkülöníteni a kohéziós politika céljára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a területi irányítás és tervezés az egyes tagállamok felelősségi körében maradjon;
16. úgy véli, hogy továbbra is a GDP-nek kell a regionális politikai segélyre való jogosultság fő kritériumának maradnia, de azt más, a GDP-n túlmenő mutatókkal is ki kell egészíteni, ideértve a szegénység felszámolására és a társadalmi befogadásra, a nemek közötti egyenlőség megteremtésére, az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség megvalósítására – többek között az egyes európai régiók irányítása közötti különbségek és a bevételen és vagyonon alapuló egyenlőtlenségek felszámolására –, valamint az energia, a természeti erőforrások és az ökoszisztéma jelentette kihívások megoldására irányuló erőfeszítéseket;
17. javasolja, hogy az EUMSz. 349. cikke értelmében különintézkedések elfogadása révén igazítsák a kohéziós politikát a legtávolabbi régiók igényeihez; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan állandó és megfelelően finanszírozott intézkedésekre, amelyek képesek kielégíteni minden egyes legkülső régió igényeit és segítséget tudnak nyújtani a rendszeresen felmerülő akadályok áthidalásában;
A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv
18. tudomásul veszi a Bizottságnak azt a szándékát, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtására és érvényre juttatására vonatkozó szabályok meghatározása érdekében jogalkotási aktusra irányuló javaslatot terjeszt elő; hangsúlyozza azonban, hogy az „ugyanazon munkahelyen egyenlő vagy egyenértékű munkáért egyenlő bér” elvének alkalmazása érdekében az irányelvet alaposan át kell dolgozni, és tisztázni kell, hogy a minimálbérre vonatkozó előírásokat nem lehet a maximális bérre vonatkozó előírásként értelmezni, amint az az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában előfordult;
19. a következő bővítés miatt a Szerződésben szükségessé váló további módosításokról szóló vitára való tekintettel kitart amellett, hogy az EU elsődleges jogába záradékot kell beilleszteni a társadalmi előrelépésről, amely rögzítené, hogy az alapvető jogok általában, valamint a munkabeszüntetéshez és a szervezett fellépéshez, a kollektív tárgyaláshoz stb. való jog mindenkor elsőbbséget élvez a belső piac „alapvető szabadságaival” szemben;
A munkaidőről szóló irányelv felülvizsgálata
20. mélységes aggodalmának ad hangot a Bizottság azon szándéka kapcsán, hogy javasolja a munkaidőről szóló irányelv felülvizsgálatát az irányelvnek napjaink helyzetéhez történő hozzáigazítása, és különösen az ügyeletet illető végrehajtásának tisztázása céljából; emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlament ellenezte a munkaidőről szóló érvényben lévő irányelv gyengítésére irányuló bizottsági és tanácsi javaslatokat, és az elmúlt parlamenti ciklus során az ügyben folyó egyeztető tárgyalások kudarcba is fulladtak; arra inti a Bizottságot, hogy a munkaidőről szóló irányelv átdolgozott szövegének benyújtásakor tartózkodjon az irányelv gyengítésére irányuló bármilyen kísérlettől;
21. felhívja a Bizottságot, hogy a munkaidőről szóló irányelv felülvizsgálatát hozza összhangba a foglalkoztatás és a magánélet összeegyeztetésének célkitűzésével, amelyhez többek között legalább az alábbiak szükségesek:
· a maximális munkahét uniós szinten történő egyértelmű korlátozása (első lépésben a mostani 48 órás munkahét 40 órásra csökkentése, a jelenlegi irányelvben található valamennyi derogáció és kibúvó megszüntetésével), amely a tagállamokat a munkaidő nemzeti szinten történő, a munkanélküliség leküzdését is előmozdító csökkentésére ösztönözné;
· az irányelvből való kimaradási lehetőségek eltörlése és az EB ítéleteinek maradéktalan érvényre juttatása (a munkahelyen töltött rendelkezésre állási időt munkaidőként kell elszámolni, és a kompenzációs pihenőidőt közvetlenül a szolgálatban töltött idő után kell kiadni);
· amennyiben a munkavállaló több munkaszerződéssel rendelkezik, intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy a munkavállaló munkaideje az összes szerződés alapján ledolgozott munkaidő összessége legyen;
Munkahelyi egészségvédelem és biztonság
22. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy átdolgozza a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló, 2004/37/EK irányelvet; hangsúlyozza, hogy az irányelv hatályát ki kell terjeszteni az új kockázati tényezőkre és a reprotoxinokra, és a benzol, a vinil-klorid monomer és a keményfa-por expozíciós határértékének korlátozásával, valamint a rákkeltő anyagok az irányelvben foglaltaknál jóval szélesebb körének – elsősorban a kristályos szilíciumrészecskék – feltüntetésével a védelem és a megelőzés szintjét jelentősen javítani kell;
23. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy közösségi kezdeményezést indítson a foglalkozási eredetű izom- és csontrendszeri rendellenességekkel kapcsolatban; helyteleníti azonban azt, hogy a Bizottság a 90/269/EGK és a 90/270/EGK irányelvek rendelkezéseinek egy közös jogalkotási aktusba történő összevonásával az átdolgozási eljárás leszűkített formáját választja; felhívja a Bizottságot a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről szóló, 89/391/EGK keretirányelvben előírt megelőzési elveken alapuló új irányelvre irányuló javaslat benyújtására, amely holisztikus megközelítéssel mindenfajta munkahelyi helyzetről rendelkezve eleve kizárná az izom- és csontrendszeri rendellenességekkel kapcsolatos kockázatokat; rámutat, hogy nem csak a biomechanikus körülményekkel, hanem a munkavégzés tartalmával, a munkaszervezéssel, a fizikai és pszichés környezettel és az érzékszervi és érzelmi kényszerűségekkel is foglalkozni kell, ideértve a nemi dimenziót, mivel a nőket és a férfiakat különböző módon érintik az izom- és csontrendszeri rendellenességekkel kapcsolatos kockázatok;
24. úgy véli, hogy a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos új, a 2013–2020-as időszakra szóló közösségi stratégiának el kell szakadnia az előző (2007–2012-es) stratégiától, amely a munkahelyi egészségvédelemre elsősorban a vállalatok termelékenységének és versenyképességének egy választható összetevőjeként tekintett; rámutat, hogy az új stratégiának a munkavállalóknak a vegyi kockázatokkal szembeni védelmének fokozása, a munkára visszavezethető betegségek megelőzésére irányuló megújult erőfeszítések, a munkahelyi környezet színvonalának emelése, a munkahelyi ellenőrök ellenőrzési és végrehajtási hatáskörének erősítése, a munkavállalóknak a megelőzési politikák kidolgozásába, felügyeletébe és megvalósításába történő bevonásának fokozása, a foglalkozási megbetegedések elismerésének javítása, valamint a megfelelő kockázatmegelőzés akadályaiként felfogható rugalmasság, bizonytalanság, kiszervezés stb., problémájának megoldása tekintetében a REACH-ben rejlő lehetőségekre kell összpontosítania;
A munkavállalók tájékoztatása és véleményük meghallgatása
25. tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy átdolgozza az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló, 2001/86/EK irányelvet és az európai szövetkezet statútumának a munkavállalói részvétel tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2003/72/EK irányelvet; rámutat, hogy a Bizottság azon célja, hogy „egyszerűsítse a munkavállalók bevonásának lehetőségeit”, abba az irányba mutat, hogy beadja a derekát az ipari lobbinak, mivel a munkavállalók bevonása az európai társaság (SE) részére teher; hangsúlyozza, hogy az SE-szabályozás célja nem az volt, és nem lehet megengedni, hogy az legyen, hogy a munkavállalói részvételre és a vállalatvezetésben való részvételre vonatkozó nemzeti szabályozásokat egymással versenyre kényszerítse; felhívja a Bizottságot, hogy vonja vissza az európai magántársaság statútumára irányuló javaslatát, mert az tovább korlátozza a munkavállalók részvételi jogát;
A nyugdíjról szóló fehér könyv és az IORP irányelv átdolgozása
26. úgy véli, hogy a nyugdíjról szóló bizottsági fehér könyv sorsa az is lehet, hogy csak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerek további bomlasztására irányuló propaganda ugródeszkájául fog szolgálni; határozottan helyteleníti, hogy a nyugdíjakról szóló bizottsági zöld könyv szerint az állami nyugdíjak az elkövetkező tíz évben várható költségvetési hiányok, demográfiai trendek és lassú növekedés miatt egyre kevésbé lesznek megfelelőek, és az aktív életkort meg kell hosszabbítani;
27. határozottan bírálja a Bizottságnak azt a szemléletét, hogy az alapokon nyugvó rendszereket – nem csak a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciókat, hanem a magánnyugdíj-alapok, életbiztosítások és hasonló eszközök széles körét – a „nyugdíjak belső piacának erősítése” serkenteni fogja, és hogy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló irányelv tervezett átdolgozása során a Bizottságot minden bizonnyal ez a szemlélet fogja vezetni; határozottan elítéli, hogy az IORP irányelv megnyitotta a versenytársak előtt a foglalkoztatói nyugdíjkonstrukciók részére történő szolgáltatásnyújtást és erősen liberalizálta a prudenciális szabályozásra vonatkozó előírásokat;
28. rámutat a liberalizációs politika és a nyugdíjrendszerek részleges privatizációjának katasztrofális következményeire: amint azt a pénzügyi válság során elszenvedett súlyos veszteségek (az eszközérték legalább 20%-a) bizonyítják, a nyugdíjalapok nem tudták teljesíteni azt az ígéretet, hogy magasabb hozamot és biztos nyugdíjfolyósítást tudnak biztosítani, helyette a tagállamok kiváltására szorulnak, magasabbak lettek a járulékok és csökkentek a juttatások;
29. a magánnyugdíj-rendszereknek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő fokozatos visszaléptetését tartja jó megoldásnak – amint azt Argentína tette –, azzal a céllal, hogy jobb legyen az újraelosztás és ezzel megszűnjön az öregkori szegénység, valamint a nyugdíjrendszereknek a jövedelemtől függő összetevője tekintetében az életszínvonal fenntartása lehetséges legyen;
Az új munkahelyekhez szükséges új készségek menetrendje
30. tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy kétévente uniós képességfelmérést végezzen; úgy véli azonban, hogy a készségek és képességek egész életen át tartó fejlesztését leginkább az aktív munkaerő-piaci politika és az élethosszig tartó tanulás a jogokat előtérbe helyező szemléletmódja, a teljes munkahelyi egészség és biztonság, a mindenkit megillető egyetemes és igazságos szociális és munkajogok, a munka és a magánélet egyensúlya és összeegyeztetése, a munkaerő mobilitása és a rugalmas biztonság ösztönzésének szűklátókörű megközelítése helyett a munkaminőség és a munkahelyi jólét fokozása ösztönzi; ragaszkodik ahhoz, hogy az új munkahelyekhez szükséges új készségek menetrendjét a változások megelőlegezését célzó puszta stratégia helyett a környezetbarát és a szociális gazdaság, valamint a fenntartható fejlődést célzó ipar- és regionális politikák előmozdítása érdekében szorosan össze kell kötni a kereslet-kínálat befolyásolására irányuló határozott intézkedésekkel;
Mozgásban az ifjúság
31. tudomásul veszi a Bizottságnak azt a szándékát, hogy egy a fiatal munkavállalók mobilitására irányuló uniós program beillesztése céljából módosítsa az 1612/68/EGK rendeletet (az EURES-rendelet); ragaszkodik ahhoz, hogy a fiatal munkavállalóknak lehetőséget kell biztosítani a szabad választásra, és a mobilitást nem lehet rájuk kényszeríteni;
32. úgy véli, hogy a fiatalok mobilitásának ösztönzésére való összpontosítás önmagában nem elegendő a fiatalok munkanélkülisége elleni hatékony fellépéshez; javasolja ezért, hogy a Bizottság nyújtson be egy az Európai Ifjúsági Garanciára vonatkozó javaslatot, amely az EU-ban minden fiatal számára biztosítaná a jogot ahhoz, hogy munkanélküliség esetén haladéktalanul képesítésének és képességeinek megfelelő, tisztességesen megfizetett munkát, szakmai gyakorlatot, kiegészítő továbbképzést, vagy a munka és továbbképzés együttesét kínáló állást kapjon;
A nők jogai és az esélyegyenlőségi politika
33. kitart amellett, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó új uniós stratégiának a pekingi cselekvési platformra és annak eredményeire épülő cselekvési tervet és politikai kötelezettségvállalást kell jelentenie, figyelembe véve, hogy a nők és a fiatal lányok emberi jogai az egyetemes emberi jogok elidegeníthetetlen, elválaszthatatlan és szerves részét képezik;
34. sürgős intézkedések meghozatalára szólít fel a jövedelmek terén tapasztalható megkülönböztetés leküzdése érdekében, akár a meglévő irányelv felülvizsgálatával, akár a közvetlen és a közvetett megkülönböztetés felszámolására irányuló, pontos célokat követő, fokozatos ágazati tervek kidolgozásával – ilyen cél lehet pl. a bérszakadék 0–5%-os szintre való leszorítása 2020-ig –, akár a kollektív tárgyalások, illetve „esélyegyenlőségi tanácsadók” képzésének ösztönzésével, a fizetés nélküli munka nők és férfiak közötti egyenlőtlen megoszlásának kiigazításával és egyenlőségi tervek kidolgozásával a vállalatoknál és más munkahelyeken;
35. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az élet minden területén és minden életkorban küzdeni kell a sztereotípiák ellen, mivel ez a nemek közötti egyenlőtlenség egyik állandó oka, amely befolyásolja az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás terén hozott döntéseiket, a háztartásbeli és családi kötelezettségek elosztását, a közéletben és a döntéshozatali pozíciókban való részvételüket és képviseletüket, valamint munkahelyválasztásukat, és felszólít a nők elleni erőszak felszámolására irányuló irányelv kidolgozására;
Belső piac
36. úgy véli, hogy a belső piacra vonatkozó politikának a szociális jogokat és az európai polgárok érdekeit kellene előtérbe helyeznie; elutasítja az egységes piacról szóló jogszabályra vonatkozó, a versenyképességre és a liberalizáció ütemének felgyorsítására irányuló bizottsági javaslatokat; első lépésként a liberalizációs politikák moratóriumára szólít fel, és felhívja a Bizottságot, hogy az érintett felekkel együttműködésben tanulmányozza a liberalizációs politikák gazdasági és társadalmi következményeit;
37. a megszorító politikák láttán mélységesen aggódik a közszolgáltatások jövője miatt az EU-ban; hangsúlyozza a közszolgáltatásoknak az EU társadalmi, gazdasági és területi kohéziójának előmozdításában betöltött szerepét; határozottan ellenzi az állam mint közérdekű szolgáltató elleni kifogásokat, és arra szólít fel, hogy a közjavakat helyezzék az állam felügyelete alá; hangsúlyozza, hogy az állam szerepét meg kell erősíteni a piaci szabályozást, részvételt és intervenciót illetően; hangsúlyozza, hogy ebben a tekintetben felül kell vizsgálni a szolgáltatásokról szóló irányelvet;
38. ragaszkodik ahhoz, hogy az állami szubvenciókra vonatkozó bizottsági politikának nem szabad ellehetetlenítenie az általános érdekű és általános gazdasági érdekű tevékenységekre vonatkozó kötelezettségek teljesítését a tagállamokban; úgy véli, hogy a vállalatoknak nemzeti és uniós szinten nyújtott állami támogatást hosszú távú kötelezettségvállalásokhoz kell kötni a regionális fejlesztés és a foglalkoztatás terén, és nem szabad olyan támogatást nyújtani, amely elősegítheti az áttelepülést; a munkavállalói képviseletek által a vállalatok irányításában és a szerkezetátalakítási döntésekben betöltött szerep erősítésére szólít fel;
39. rámutat, hogy a Bizottság nem nyújtott be javaslatot a fogyasztóvédelmet illetően, pedig az alapvető javak ára nő, és ezért arra kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan alapvető változásra az árszabályozást illetően, amely lehetővé teszi az országok számára, hogy az alapvető javak árait a lakosság érdekeinek megfelelően szabályozzák;
40. hangsúlyozza, hogy továbbra is fennáll az igény azonos feltételek teremetésére a kkv-k számára, mivel azok bizonyos piacokon – például a közbeszerzési eljárások során – továbbra is versenyhátrányban vannak;
Éghajlatváltozás
41. hangsúlyozza, hogy a gazdasági világválságot nem lehet és nem is szabad az éghajlati igazságossággal kapcsolatos tétlenség igazolására vagy az elv tagadására felhasználni; ismételten hangsúlyozza, hogy a fenntartható gazdaság kialakítása a jelenlegi válságból kivezető út alapvető eleme; ezért zöld innovációra szólít fel, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokban az ipar fenntartható fejlődés irányában történő átalakításának, a környezetbarát technológiák elősegítésének, az energiafüggőség csökkentésének, a munkahelyek biztonságának és a társadalmi és gazdasági kohéziónak az alapját képezi;
42. az éghajlattal és az energiával kapcsolatos ambiciózus intézkedések sürgős elfogadására szólít fel az éghajlatváltozás további költségeinek elkerülése érdekében, egy olyan bizottsági kezdeményezés révén, amelynek célja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 1990-es szinthez képest 2020-ra több mint 40%-kal való csökkentése, 2050-re pedig legalább 80–90%-os csökkenés elérése az iparosodás előtti időszakhoz képest a globális hőmérsékletemelkedés 1,5 ºC-ban való korlátozása érdekében;
43. arra szólít fel, hogy az energiahatékonyság 2020-ig való javítására vonatkozó „előzetes” 20%-os európai uniós célkitűzést tegyék kötelező céllá, és hogy az EU energiafogyasztásának 20%-a megújuló forrásokból származzon; olyan meghatározott és kötelező intézkedések meghozatalára hív fel, amelyek irányvonalakat határoznak meg a megújuló forrásokból származó energia felhasználási hatékonyságának javítására; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság energiaüggyel foglalkozó kezdeményezései között mindössze egy jogalkotási jellegű található; kéri a Bizottságot, hogy 2011. június végéig fogadja el ezt a jogalkotási kezdeményezést;
44. bizottsági kezdeményezésre hív fel a tiszta fejlesztési mechanizmus és a kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálata érdekében, mivel azok jelenleg komolyan veszélyeztetik a CO2-kibocsátásnak az EU-ban és világszerte történő csökkentésére irányuló cél elérését; ragaszkodik ahhoz, hogy megvalósítsák a hatékony belföldi kibocsátáscsökkentést, anélkül, hogy piaci eszközökre vagy rugalmassági mechanizmusokra hagyatkoznának;
45. sürgeti a Bizottságot, hogy a hatások enyhítésére vonatkozó ambiciózus célkitűzések elfogadása mellett terjesszen elő olyan projekteket, amelyek révén az EU és a fejlett világ megfelelő pénzügyi, technikai és technológiai kapacitásépítési támogatás révén segíteni fogja a fejlődő országokat a fenntartható és hatékony technológia alkalmazásában anélkül, hogy költséges szabadalmak megvásárlására kötelezné azokat;
46. hangsúlyozza, hogy támogatni kell az éghajlattal kapcsolatos fellépések finanszírozásának innovatív és az új forrásait, egy olyan átfogó megállapodás keretében, amely nemzetközi pénzügyi tranzakciók után kivetett adókat és a nemzetközi légi közlekedésből és hajózásból való finanszírozást foglal magában; hangsúlyozza, hogy az éghajlattal kapcsolatos finanszírozás teljes és átlátható biztosítása kulcsfontosságú tényező lesz a jelenlegi hivatalos fejlesztési segélyek költségvetése feletti, új és kiegészítő hozzájárulásként, az alkalmazkodás és a hatások enyhítése közötti kiegyensúlyozott elosztás mellett;
47. rámutat arra, hogy elő kell terjeszteni egy, a jövőre vonatkozó éghajlat-változási szabályrendszert a fejlődő országokban a földhasználatra, a földhasználat változásaira, a természetvédelemre, a fenntartható erdőgazdálkodásra és az erdők szén-dioxid-tárolásának fokozására vonatkozó szigorú szabályokkal, biztosítva a REDD+ program megfelelő végrehajtását;
Energiapolitika
48. megjegyzi, hogy a Bizottság prioritásként kezeli az energiaügyi kérdéseket; úgy véli, hogy mindenfajta jövőbeli stratégiának arra kell törekednie, hogy teljesítse az energiahatékonyságra és energiamegtakarításra, az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésére, az energiahálózatok támogatására és az ellátás biztonságára vonatkozó célkitűzést; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU energiapolitikájának minden fogyasztó érdekében hozzá kell járulnia a megfizethető energiaárak érvényesüléséhez, a fenntartható energia-előállítás keretében a megújuló energiaforrások szerepének növeléséhez, valamint az egymással összekapcsolt, integrált, interoperábilis és intelligens energiahálózatok kifejlesztéséhez; elutasítja azt az elvet, hogy a külpolitikát alárendeljék az energiaellátás biztosításának;
49. üdvözli a Bizottságnak a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladék kezelésére vonatkozó javaslatát, és úgy véli, hogy a Bizottságnak fejlesztenie kell a legmagasabb atomenergetikai biztonsági normák elfogadásának folyamatát; kéri a Bizottságot, hogy 2011. évi munkaprogramjába foglalja bele a nukleáris anyagok Közösségen belüli szállítására vonatkozó jelentéstételről szóló rendeletet;
50. üdvözli a Bizottság azon jogalkotási kezdeményezését, amely keretet biztosít az intelligens energiahálózatok megvalósítása számára annak érdekében, hogy növeljék az energiahatékonyságot és a megújuló forrásokból származó energia felhasználását, és sürgeti a Bizottságot, hogy 2011-ben fogadja el ezt a jogszabályt;
51. üdvözli a Bizottság erőfeszítéseit a kutatás és az innováció terén, de ragaszkodik a kutatási és az innovációs politika közötti egyértelmű különbségtételhez; megjegyzi, hogy az EU innovációs politikáján belül meg kell erősíteni a szociális innováció kérdését;
Közlekedés
52. elutasítja a közlekedési ágazat mindenfajta további privatizációját és liberalizációját; különös aggodalmát fejezi ki a Bizottság vasúti és légi közlekedési ágazatra vonatkozó tervei miatt;
53. aggodalmát fejezi ki a repülőterekkel kapcsolatos csomag miatt, amely a verseny fokozását célozza; úgy véli, hogy a gyakorlat azt mutatja, hogy a privatizáció és a verseny nem vezet a biztonság javításához és az utasok jogainak megerősítéséhez, hanem inkább a biztonság csökkenését és az ágazaton belül dolgozók szociális jogainak gyengülését eredményezi;
54. elutasítja azt az elképzelést, hogy a belső piac létrehozásának és az irányelv átdolgozásának ürügyén egységes európai vasúti térséget hozzanak létre, amelynek célja a tömegközlekedés terén verseny kialakítása, a privatizáció támogatása és a munkahelyek és az ahhoz kapcsolódó vasúti biztonsági ismeretek feldarabolása révén a képességek szétválasztása a vasúti ágazatban;
55. élesen bírálja, hogy az Európai Bizottság a jelenlegi dereguláció társadalmi és gazdasági hatásainak kimerítő vizsgálata nélkül ragaszkodik a tömegközlekedés üzleti területekre való osztásához, úgy mint: állomások, járművek, javítóműhelyek, ellátó egységek, és ezáltal megsokszorozza az adminisztratív terheket és gyengíti a biztonsági előírásokat, valamint az ügyfelek megbízható kiszolgálását;
Környezetvédelmi politika
56. ragaszkodik a hulladékra vonatkozó statisztikákról szóló 2150/2002/EK rendelet azzal a céllal történő felülvizsgálatához , hogy egyszerűsítsék a rendeletet és hangolják azt össze a hulladékra vonatkozó közösségi jogszabályokban szereplő egyéb jelentéstételi kötelezettségekkel, mivel ez a felülvizsgálat már a 2010-es bizottsági munkaprogramban is szerepelt, azonban az azt követő konkrét lépések elmaradtak;
57. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét javaslatot a „LIFE+ program” (környezetvédelmi pénzügyi eszköz) továbbfejlesztésére; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy több tagállamban a LIFE+ program keretében finanszírozott projektek éves száma nem éri el az indikatív felosztás mértékét; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje ennek a nem teljes körű felhasználásnak az okait, és amennyiben szükséges, tegyen javaslatot a program szabályainak módosítására, különösen a társfinanszírozás összegét illetően;
58. kéri, hogy végezzék el a REACH rendelet kiértékelését, amelynek az együttdöntési eljárás keretében jogalkotási javaslatokhoz kell vezetnie, beleértve a REACH rendelet hatályának felülvizsgálatát (2012-ig), a szigorúbb engedélyezési követelmények hatályának az endokrinrendszert károsító anyagokra való kiterjesztésére vonatkozó felülvizsgálatot (2013), valamint azon kötelezettségre vonatkozó felülvizsgálatot, hogy végezzenek kémiai biztonsági értékelést és készítsenek kémiai biztonsági jelentést bizonyos karcinogén, mutagén, illetve a reprodukció szempontjából toxikus anyagokról (2014-ig);
59. kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő az azbeszt felszámolásárról szóló irányelvre vonatkozó jogalkotási javaslatot az azbesztszálak ellenőrzött ártalmatlanítására és az azbesztszálakat tartalmazó berendezések megtisztítására vagy ártalmatlanítására vonatkozóan a teljes felszámolásuk érdekében; ezzel kapcsolatban emlékeztet 2009. május 7-i állásfoglalására és különösen annak (8) bekezdésére;
60. ragaszkodik a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló 882/2004/EK rendelet felülvizsgálatához; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem terjesztett elő jogalkotási javaslatot a hatósági ellenőrzések végrehajtásáról szóló jelentés (COM(2010)441) közzététele óta;
61. ragaszkodik ahhoz, hogy sürgősen végezzék el a beltéri levegőminőségről szóló európai parlamenti állásfoglalások nyomon követését; emlékeztet 2008. szeptember 4-i, a környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési tervről szóló állásfoglalására, különösen annak (14) bekezdésére, valamint a 6. közösségi környezetvédelmi cselekvési programról szóló 2008. április 10-i állásfoglalásának (11) bekezdésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság a jogszabályra vonatkozó javaslat előterjesztésekor nem volt hajlandó figyelembe venni e kéréseket;
62. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a munkaprogramból kimaradt számos olyan nyomon követő jelentés, amelyekről a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság hatáskörébe tartozó több jogszabály is említést tesz, mint például a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek szabályozásáról szóló irányelv (Seveso II. irányelv) módosítására irányuló javaslat, a 96/82/EK tanácsi irányelv módosítására irányuló javaslat, a kadmiumra vonatkozó tilalom alóli, vezeték nélküli villamos kézi szerszámokba szánt hordozható elemek és akkumulátorok tekintetében adott mentesség felülvizsgálata, a légi járművekből származó NOx-kibocsátás kezelése, valamint az élelmiszerekkel érintkező műanyagokról szóló irányelvek egyetlen bizottsági rendeletté való átdolgozása;
63. ragaszkodik ahhoz, hogy sürgősen végezzék el a vízhiányról és az aszályokról szóló bizottsági közlemény nyomon követését, és hogy a 2011. évi bizottsági munkaprogramban említettnél ambiciózusabb megközelítést alkalmazzanak; tekintettel az aszály, az erdőtüzek és az elsivatagosodás közötti összefüggésekre, kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be az árvizekről szóló irányelvhez hasonló irányelvre vonatkozó javaslatot, amely támogatja egy közösségi szakpolitika bevezetését a vízhiány, az aszály és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen dolgozzon ki és valósítson meg jogalkotási javaslatokat és kezdeményezéseket az erdők védelme és az erdőtüzek megelőzése területén; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő irányelvet az épületek hatékony vízfelhasználásáról az európai vízforrások megőrzéséről szóló terv kapcsán (amelyet 2012-re jelentettek be);
Közös agrárpolitika
64. úgy véli, hogy a KAP-ot meg kell reformálni, tisztességes árakat kell biztosítani különösen a kis- és középméretű termelők és a családi gazdaságok számára, és a támogatásokat a lehető legnagyobb mértékben a termeléshez kell kötni és a termelők, a termékek és az országok között tisztességesen kell elosztani, esetleges felső határértékekkel és módosításokkal, mivel a fő cél az élelmiszer-termelés fokozása az európai uniós tagállamok területén az élelmiszer-biztonság és az élelmiszer-önellátás biztosítása érdekében;
Halászati politika
65. ismételten hangsúlyozza, hogy az új halászati politikának a halászat modernizálását és fenntartható fejlődését kell támogatnia, biztosítva társadalmi-gazdasági életképességét, a források fenntarthatóságát, a munkahelyek fenntartását és újak létrehozását, valamint a halászatban dolgozók életkörülményeinek javítását;
66. ragaszkodik ahhoz, hogy tegyenek intézkedéseket a halak első értékesítésekor alkalmazott árak és a halászatban dolgozók jövedelmének növelésére, valamint a gazdaságélénkítési tervek, a többéves gazdálkodás és az ökoszisztémák védelmét célzó intézkedések hátrányos gazdasági és társadalmi következményei által érintett halászati dolgozók számára biztosított támogatási vagy kompenzációs mechanizmusok érdekében;
67. intézkedéseket kér a tagállamok kizárólagos gazdasági övezetük és halászati erőforrásaik feletti nemzeti szuverenitásának biztosítására, lehetővé téve a közvetlen közelről történő irányítást; úgy véli, hogy az egyes tagállamok nemzeti flottájának kizárólagos hozzáférési zónájaként 12 mérföldet kell fenntartani, és javasolja, hogy vegyék fontolóra annak kiterjesztését a szomszédos térségekre, a kontinentális talapzatnak megfelelően;
68. elutasítja a halászati erőforrások privatizációjának minden formáját, beleértve a halászati kvóták átruházhatóságát, ami a tagállamokban kvótapiacok kialakulásához vezet, ami súlyosan akadályozná a hagyományos halászatot;
A stockholmi program
69. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség és a stockholmi program keretében elfogadott és végrehajtott intézkedések ahhoz vezettek, hogy a biztonság tekintetében túlzó szemlélet alakult ki, amely korlátozza az emberi jogokat, beleértve a magánélethez fűződő jogot és a kifejezés szabadságát; elutasítja a biztonsági intézkedések aránytalan jellegét, amelyek a felügyelet és a profilmeghatározás fokozásához, és az emberi – személyes és kollektív – integritás megsértéséhez vezetnek, és amelyek nem kezelik az erőszakos cselekmények mélyén meghúzódó okokat;
Menekültügy és migráció
70. egy valódi és ambiciózus, az egész Európai Unióra kiterjedő menekültügyi és áttelepítési program kidolgozására szólít fel, amely a prioritások meghatározásának új modelljére vonatkozó különös iránymutatásokat foglal magában és ösztönzőket tartalmaz annak érdekében, hogy több tagállam vegyen részt a menekültek áttelepítésében, emellett felszólít arra, hogy teremtsenek összhangot más uniós menekültügyi stratégiákkal, és hozzanak létre normákat a menekültek fogadási körülményei és az egyes áttelepítési kezdeményezések során alkalmazandó követő intézkedések tekintetében;
71. ismételten hangsúlyozza, hogy helyteleníti az európai uniós migrációs politikák elnyomó szemléletét; ezért olyan új kezdeményezések kidolgozását kéri, amelyek fokozottabban összpontosítanak a migránsok számára rendelkezésre álló legális belépési csatornákra és a valamennyi migránsra vonatkozó jogi charta létrehozására, támogatva egyúttal a már az Európai Unióban lakó és dolgozó migránsok legalizálását;
72. arra szólít fel, hogy az ENSZ Közgyűlése által 1990. december 18-án elfogadott, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezmény valamennyi rendelkezését foglalják bele egy, a bevándorlók jogait meghatározó külön irányelvbe, és alakítsák azokat európai uniós jogszabállyá;
73. úgy véli, hogy az Eurojust fejlesztését és megerősítését a megerősített demokratikus ellenőrzések, az információhoz fűződő jog, a személyes adatok védelme és az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása alapján kell lefolytatni;
Adatvédelem
74. üdvözli a személyes adatok védelméről szóló új és átfogó európai uniós jogi keretre irányuló javaslatot, és hangsúlyozza, hogy annak véget kell vetnie a korábbi pillérrendszer adatvédelmi rendszerei közötti jelenlegi inkoherenciának, egyúttal megerősítve az adatvédelem olyan alapelveit, mint a célhoz kötöttség, az arányosság, az átláthatóság, az információs önrendelkezés, az adatminimalizálás, az adatvisszatartás és a hozzáféréshez való jog;
75. hangsúlyozza, hogy az EU és az Egyesült Államok közötti jövőbeli általános adatvédelmi megállapodást úgynevezett „ernyőmegállapodásnak” kell tekinteni amely visszamenőlegesen alkalmazandó, és ezért az EU és/vagy annak tagállamai, valamint az Egyesült Államok közötti minden jelenlegi és jövőbeli többoldalú és kétoldalú megállapodásra érvényes, és amely semmiképpen sem tekinthető önmagában az adatmegosztásra vonatkozó jogi alapnak;
76. úgy véli, hogy ennek a megállapodásnak teljesen és egészében összhangban kell lennie az Alapjogi Chartával és az európai adatvédelmi normákkal;
A külpolitikai menetrend
77. bírálja, hogy az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását követően a külső fellépések tervezésének átláthatósága lényegesen csökkent; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy a jövő évtől kezdődően a Bizottság munkaprogramjával párhuzamosan nyújtson be az Európai Parlamentnek egy, a közös biztonsági politikára vonatkozó politikai menetrendet;
78. aggodalommal veszi tudomásul, hogy 2010-ben megmutatkozott a demokratikus ellenőrzés javulásának hiánya, és hogy az EU külső fellépései terén nem konzultálnak előzetesen az Európai Parlamenttel; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy javítsa a Parlamenttel való együttműködést;
Nemzetközi kereskedelem
79. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy közleményt ad ki a kereskedelemről és a fejlődésről; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU nemzetközi kereskedelmi politikájának fő célkitűzése legyen, hogy hozzájáruljon a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődéshez valamennyi polgár érdekében – a méltányos kereskedelem és a gazdasági fejlődés alapján, a legmagasabb szintű egészségügyi és környezetvédelmi normáknak megfelelően, a munkahelyteremtésre, a szociális normákra és az emberi jogokra alapozva; kéri a Bizottságot, hogy tartsa be azon kötelezettségét, amely az EU nemzetközi kereskedelmi politikáin belüli összhang biztosítására irányul, figyelemmel a fenti célokra és felelősséget vállalva az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a szegénység csökkentése terén;
80. úgy véli, hogy a fenntartható európai uniós kereskedelempolitika szerves részét kell képeznie a tisztességes munkahelyek létrehozásának és az oly módon történő iparosodás védelmének, amely a lehető legmagasabb egészségügyi és környezetvédelmi normákat biztosítja; ezért hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodásoknak foglalkozniuk kell ezekkel a kérdésekkel, és tartalmazniuk kell azokat;
81. hangsúlyozza, hogy a 2011-ben és az azt követő években megkötendő valamennyi kereskedelmi megállapodásoknak keményen megfogalmazott fenntarthatósági fejezeteket kell tartalmazniuk; hangsúlyozza, hogy minden ILO-normát be kell tartani; arra szólít fel, hogy minden olyan országgal függesszék fel a kereskedelmi megállapodásokat, amelyek megsértik az alapvető demokratikus, emberi és munkaügyi jogokat;
82. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi nemzetközi kereskedelmi tárgyalások és megállapodások szinte kizárólag az Egyesült Államokkal való versenyképességre és az európai vállalkozások és befektetők globális piacon elfoglalt helyzetének javítására összpontosítanak; elvárja, hogy a Bizottságnak a kkv-k EU-n kívüli piacokon való támogatásáról szóló közleményét az EU nemzetközi kereskedelmi politikájával összhangban hajtsák végre;
83. tudomásul veszi a Bizottság azon bejelentését, hogy jogalkotási javaslatot terjeszt elő a harmadik országok vállalatairól és áruiról az EU közbeszerzési piacán; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez súlyosan alááshatja azon politikai teret, hogy a közbeszerzési szerződésekben a közkiadásokat a kkv-k és a szegényebb régiók felé csatornázzák és támogassák a méltányos béreket és a jó környezeti és munkakörülményeket; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a jogalkotási javaslat a közbeszerzési rendelkezésekre vonatkozó olyan megállapodásokból származik, amelyeket a Bizottság a nemrégiben vagy jelenleg tárgyalt szabadkereskedelmi megállapodások kapcsán kötött;
84. üdvözli, hogy a Bizottság végre előterjeszti azt a sokat késett felülvizsgált rendeletet, amely az általános preferenciarendszert (GSP) alkalmazza; ragaszkodik ahhoz, hogy az új rendelet hajtsa végre az Európai Parlament kéréseit a 2008. június 5-én elfogadott Markov-jelentésnek megfelelően, különös tekintettel az átláthatóságra és a demokratikus ellenőrzésre, a felülvizsgált származási szabályokra és a kiegészítő technikai segítségnyújtásra vonatkozóan;
Fejlesztési politika
85. üdvözli, hogy a fejlesztési segítségnyújtás hatékonysága a Bizottság 2011. évi programjának kulcsfontosságú célkitűzése; emlékeztet arra, hogy ez csak úgy valósítható meg, ha növelik minden európai uniós politika összhangját, és ha az Unió a fejlődő országokat feltehetőleg érintő politikák végrehajtása során figyelembe veszi a fejlesztési célkitűzéseket;
86. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem ismertek a Bizottságnak tervei az EU és a tagállamok által a hivatalos fejlesztési segélyekhez nyújtott hozzájárulásokban megmutatkozó jelentős mértékű csökkenés ellensúlyozására, és hogyan kívánja biztosítani, hogy Európa a pénzügyi válság hatásaitól függetlenül teljesíthesse a 2015-re kitűzött 0,7%-os GDI-arányú szint elérését;
87. kifogásolja az eddig hatályba lépett gazdasági partnerségi megállapodásokat; olyan új megbízatás kialakítására szólít fel, amely a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló tárgyalások során a szolidaritáson alapuló fejlesztésre összpontosít, és a helyi termelők érdekében mechanizmusokat hoz létre a helyi és regionális piacok védelmére; kéri a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak biztosítására, hogy ezen új megbízatás ne tegyen lehetővé a fejlesztési segítségnyújtás alapján semmiféle zsarolást és semmiféle nyomásgyakorlást, sem az idő sem a költségek tekintetében, és hogy az tartsa tiszteletben az AKCS-országok szuverenitását és egyenlőségét;
Katasztrófákra való válaszadás
88. üdvözli az EU polgári védelmi kapacitásának erősítésére irányuló szándékot; e tekintetben felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a katasztrófákra való reagálást szigorúan civil feladatként értelmezze, és ennek megfelelően járjon el; ragaszkodik ahhoz, hogy a katasztrófák nem vezethetnek katonai erő bevetéséhez sem az EU-n belül, sem azon kívül; ehelyett a polgári védelem számára biztosítani kell az ahhoz szükséges forrásokat, hogy a feladatot egyedül megfelelően meg tudja oldani;
Ésszerű szabályozás
89. hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elve az elsődleges jog alapelvei, és azokat feltétlenül tiszteletben kell tartani azokon a területeken, ahol az EU nem rendelkezik kizárólagos jogalkotási hatáskörrel; ezek az elvek elengedhetetlenek az EU fellépéseinek a helyénvalóság és a hatáskör tekintetében való elfogadtatásához, mivel azok lehetővé teszik a nemzeti parlamentek számára, hogy saját jogalkotási hatáskörüket gyakorolják a népi szuverenitás tiszteletben tartása és a jogbiztonság garantálása érdekében;
90. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem kötelező érvényű jogszabályokat alkalmaz a jogszabályok helyettesítésére; arra figyelmeztet, hogy az ésszerű jogalkotás napirendje nem torzulhat olyan irányba, hogy az lehetővé tegye az EU végrehajtó hatalma számára, hogy nem kötelező érvényű jogszabályok formájában tényleges jogszabályokat alkosson, ezzel esetlegesen aláásva a demokratikus jogrendet, elkerülve a demokratikusan választott Európai Parlament és a nemzeti parlamentek bevonását és a Bíróság jogi felülvizsgálatát, megfosztva a polgárokat a jogorvoslat lehetőségétől;
91. kétségeinek ad hangot a tekintetben, hogy helyénvaló-e önszabályozásra és a társ-szabályozásra biztatni, mivel az a gazdaságon belül csak a lobbicsoportoknak és az erős szereplőknek adna biztatást;
A költségvetés felülvizsgálata
92. úgy véli, hogy az Európai Unió költségvetését feltétlenül világosan és átláthatóan kell prezentálni, hiszen az európai polgárokat tájékoztatni kell arról, hogy az európai uniós pénzeket hogyan költik el, és hogy annak hogyan kell szembenéznie új hatásköreivel; elítéli, hogy a Bizottságnak a költségvetés felülvizsgálatára irányuló javaslatai nem teszik prioritássá a társadalmi kohéziót, és az integráció támogatását, tekintettel a jelenlegi társadalmi, gazdasági és pénzügyi válság hatásai által támasztott szükségletekre; támogatja a politikai és a költségvetési prioritások közötti koherencia megteremtésének szükségességét;
93. ismételten élesen bírálja a Bizottság által benyújtott költségvetési felülvizsgálatot; elítéli, hogy a Bizottság nem teszi prioritássá a tényleges konvergenciát, a munkanélküliség magas szintjének leküzdését, a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolását, a nemek közötti egyenlőség és a mindenki számára érvényesülő méltányosság és egyenlőség elérését, a kutatás, az innováció és az oktatás támogatását célzó politikákat, valamint a munkahelyeket teremtő és a foglalkoztatást támogató politikákat és programokat, és ezek finanszírozásához nem biztosít eszközöket;
94. hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentet teljes mértékben be kell vonni a költségvetés felülvizsgálatának folyamatába, valamint az új többéves pénzügyi keret folyamatába, mind a kiadások, mind a bevételek meghatározása tekintetében;
95. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.