Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0054/2011/REV1Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0054/2011/REV1

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a keresztények vallásszabadsággal kapcsolatos helyzetéről

17.1.2011

a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

Charles Tannock, Ryszard Antoni Legutko, Tomasz Piotr Poręba, Peter van Dalen, Marek Henryk Migalski, Mirosław Piotrowski, Ryszard Czarnecki, Michał Tomasz Kamiński, Adam Bielan, Konrad Szymański az ECR képviselőcsoport nevében
 
Cornelis de Jong

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0039/2011

Eljárás : 2011/2521(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B7-0054/2011
Előterjesztett szövegek :
B7-0054/2011
Elfogadott szövegek :

B7‑0054/2011

Az Európai Parlament állásfoglalása a keresztények vallásszabadsággal kapcsolatos helyzetéről

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,

–   tekintettel az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEB) 9. cikkére,

–   tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) 18. cikkére,

–   tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–   tekintettel az 1995. novemberi barcelonai nyilatkozatra;

–   tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának 61. genfi ülésén megfogalmazott, az EU prioritásairól és ajánlásairól szóló 2005. február 24-i állásfoglalására,

–   tekintettel 2010. december 16-i állásfoglalására „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról,

–   tekintettel az Euromediterrán Emberi Jogi Hálózat Kairóban, 2006. január 26–27-én tartott első konferenciájára,

–   tekintettel az ENSZ-nek a vallás és a meggyőződés szabadságával foglalkozó különmegbízottjának jelentéseire, különösen a 2009. december 29-i, a 2010. február 16-i és a 2010. július 29-i jelentéseire,

–   tekintettel 2007. november 15-i állásfoglalására azokról a súlyos eseményekről, melyek veszélybe sodorják a keresztény közösségek létét és más vallási közösségeket,

–   tekintettel 2010. január 21-i állásfoglalására a keresztény közösségek ellen nemrégiben elkövetett támadásokról,

–   tekintettel Catherine Ashtonnak, az EU főképviselőjének szóvivője által 2011. január 1-jén kiadott nyilatkozatra azt követően, hogy az egyiptomi Alexandriában egy kopt templom hívei ellen támadást követtek el,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a demokrácia előmozdítása és az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapelvei és alapvető céljai, és azok a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak közös alapját képezik,

B.  mivel a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak és különösen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkének megfelelően mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz; mivel ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását; mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága szerint a vallás vagy a meggyőződés szabadsága megvédi az összes meggyőződést, beleértve a teista, nem teista és ateista meggyőződéseket,

C. mivel az Európai Unió több alkalommal is kifejezte a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság és a vallás vagy a meggyőződés szabadsága melletti elkötelezettségét, és hangsúlyozta, hogy a kormányok kötelessége e szabadságjogok világszerte történő biztosítása,

D. mivel a vallás vagy a meggyőződés szabadságára gyakran tekintenek úgy, mint az összes többi szabadságok és emberi jogok próbakövére; mivel a keresztények üldözése a világban az emberi méltóság ellen elkövetett egyik legkegyetlenebb jelenkori kihívást képviseli,

E.  mivel bizonyos esetekben a keresztény közösségek olyan helyzetben vannak, amely veszélyezteti fennmaradásukat, és eltűnésük az adott ország vallási öröksége egy fontos részének elvesztéséhez vezetne,

F.  mivel 2011. január 1-jén hajnalban Egyiptomban, egy alexandriai templomban kopt keresztény hívőket öltek meg és hetvenet megsebesítettek egy bombatámadásban,

G. mivel a Bagdadban élő keresztény otthonok ellen sorozatban elkövetett összehangolt bombatámadások során az asszír keresztény családok elleni 2010. december 30-i dzsihád terrortámadások legalább két halottat és 14 sebesültet okoztak,

H. mivel 2010. december 27-én a Bagdadtól 50 km-re északra fekvő Dudzsahilban egy útszéli bomba megölt egy asszír keresztény nőt, férjét pedig megsebesítette,

I.   mivel 2010. december 25-én, karácsony napján a Fülöp-szigeteki Suluban bombát robbantottak egy kápolnában, amelynek során 11 ember, köztük egy pap és egy 9 éves kislány megsebesült,

J.   mivel 2010. december 3-án a nigériai Jos városában elkövetett támadás során 7 keresztényt, köztük nőket és gyermekeket holtan találtak, négyen pedig megsebesültek; 2010. december 21-én a nigériai Turuban karddal és késsel felfegyverkezett férfiak megtámadták a falu keresztény lakóit, közülük hármat megöltek, kettőt pedig megsebesítettek; 2010. december 24. óta Közép-Nigéria Jos városában legalább 86 ember meghalt a muzulmán és keresztény fiatalok közötti sorozatos összeütközésekben és bombatámadásokban, ezenkívül templomokat támadtak meg az ország észak-keleti részén és több mint 100-an sebesüléseik miatt kórházi kezelésre szorultak; 2010. december 24-én egy másik összetűzésben hat embert megöltek, amikor benzinbombákat dobtak templomokra a Borno állambeli Maiduguri városban, az ország észak-keleti részén,

K. mivel a fent említett példák a nagyobb és kisebb támadások, illetve a megkülönböztetések végeláthatatlan folyamából csak néhány kiragadott példát képeznek, és mivel számos hasonló támadás az iszlám dzsihád erők szándékos kísérlete volt a keresztények elűzésére, a keresztények ezért olyan helyzetbe kerültek, hogy sokan közülük úgy határoztak, hogy elhagyják otthonukat és az ország biztonságosabb részeiben vagy menekültként külföldön keresnek menedéket,

1.  mélységesen elítél minden, a keresztény közösségek elleni erőszakot, bárhol történjék is az;

2.  hangsúlyozza, hogy a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság olyan alapvető emberi jogok, amelyeket nemzetközi jogi eszközök garantálnak, és határozottan elítéli a vallási vagy felekezeti közösségek elleni, a hitüket elhagyó és a nem hívő személyek elleni, valláson vagy meggyőződésen alapuló erőszak, hátrányos megkülönböztetés és intolerancia minden formáját;

3.  aggodalmát fejezi ki a kopt és asszír keresztények ellen nemrégiben elkövetett dzsihád támadások miatt, és együttérzését fejezi ki az áldozatok családjainak; felszólítja az egyiptomi és iraki kormányt, hogy az általuk is ratifikált nemzetközi szerződések és megállapodások értelmében biztosítsák a keresztények és az országaik más vallási kisebbségéhez tartozók személyes biztonságát és testi épségét;

4.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy megsokszorozódtak a keresztény közösségekkel szembeni vallási türelmetlenség, elnyomás és közelmúltbeli erőszakos cselekmények megnyilvánulásai, különösen Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet országaiban;

5.  üdvözli a hatóságok erőfeszítéseit, hogy azonosítsák a keresztény kisebbségek elleni támadások kitervelőit és végrehajtóit; felszólítja a kormányokat, hogy állítsák bíróság elé és vonják megfelelő büntetőeljárás alá ezen bűncselekmények elkövetőit és a támadásokért, valamint a közel-keleti keresztények, más vallási vagy egyéb kisebbségek tagjai ellen elkövetett egyéb erőszakos cselekményekért felelős valamennyi személyt;

6.  felszólítja az érintett arab kormányokat, amelyek feladata megvédeni minden vallási közösséget, hogy a kopt és asszír keresztények és más vallási kisebbségek tagjai számára teljes körűen biztosítsák emberi jogaikat és alapvető szabadságjogaikat – beleértve a vallás szabad megválasztásához és megváltoztatásához fűződő jogot –, és vegyék elejét az ellenük irányuló mindenfajta hátrányos megkülönböztetésnek;

7.  felszólítja Nigéria és a Fülöp-szigetek kormányát, hogy vallástól és meggyőződéstől függetlenül ugyanúgy védje meg állampolgárait, köztük a keresztényeket is, és állítsa bíróság elé mindazokat, akik felelősek a vallási vagy felekezeti közösségek elleni erőszakért;

8.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy az EU által az érintett országokkal fenntartott kapcsolatok keretén belül fordítsanak kifejezett figyelmet a vallási kisebbségek helyzetére – beleértve a világ keresztény közösségeit –, azáltal hogy elősegítik az érintett országok stratégiai együttműködését a nemzetközi emberi jogi szerződések alapján; valamint szenteljenek kiemelt figyelmet, amikor ezekben az országokban fejlesztési együttműködési és segélyprogramokat készítenek és hajtanak végre;

9.  kéri a főképviselőt a közelmúltbeli eseményekre tekintettel, és mivel egyre sürgetőbb a kulturális és vallási fejlemények alakulásának elemzése és megértése iránti igény a nemzetközi kapcsolatokban és a jelenlegi társadalmakban, hogy az Európai Külügyi Szolgálaton belül hozzon létre a vallással és meggyőződésbeli ügyekkel kapcsolatos stratégiai kutatásra, politikai fejlesztésre és képzésre irányuló állandó kapacitást;

10. felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy az EU valamennyi külpolitikai eszközének alkamazásával továbbra is járuljanak hozzá az emberi jogok és a jogállamiság megerősítéséhez;

11. felszólítja a 2011. január 31-én ülésező Külügyek Tanácsát, hogy juttassa kifejezésre rendíthetetlen támogatását a mindenki számára érvényes vallásszabadság vonatkozásában, valamint szilárd elkötelezettségét a Közel-Keleten és más régiókban élő, üldözésnek kitett keresztények és vallási kisebbségek irányába;

12. támogat minden olyan kezdeményezést, amely a közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet segíti elő; minden vallási hatóságot arra hív fel, hogy támogassák a toleranciát, és tegyenek kezdeményezéseket a gyűlölet és a szélsőséges radikalizálódás ellen;

13. felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy több forrást különítsenek el az UNHCR tevékenységeire és az e szervezet által kezelt humanitárius segélyekre;

14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Egyiptom, a Fülöp-szigetek, Irak és Nigéria parlamentjének és kormányának, az ENSZ főtitkárának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.