ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Európa 2020 stratégiáról
9.2.2011
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Rebecca Harms, Philippe Lamberts a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0097/2011
B7‑0102/2011
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európa 2020 stratégiáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre,
– tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című bizottsági közleményre,
– tekintettel az Európai Tanács 2010. június 17–18-i ülését követő elnökségi következtetésekre,
– tekintettel az Európai Tanács 2000., 2001., 2005., 2006., 2007. márciusi és 2009. decemberi üléseit követő elnökségi következtetésekre,
– tekintettel a gazdaságirányításról és az Európa 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i állásfoglalására,
– tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2010. október 20-i állásfoglalására,
– tekintettel az állandó válságmechanizmusról szóló 2010. december 16-i állásfoglalására,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
– tekintettel a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló, 2010. július 7-én elfogadott tanácsi ajánlásra,
– tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra,
A. mivel bár egyes nemzetközi partnereink jelenleg már kifelé lábalnak a válságból, ám az EU – a fellendülés halvány előjelei ellenére – még mindig nehézségekkel küzd,
B. mivel 2010 volt a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének első éve, mely célul tűzte ki az Unió és polgárai közötti szakadék eltüntetését és az EU új nemzetközi szereppel való felruházását,
C. mivel az Európa 2020 stratégiát – melynek öt egyformán fontos célkitűzését az „intelligens, befogadó és fenntartható növekedés” érdekében fogadták el – az EU előtt álló kihívásokra adott válasznak szánták,
Általános megjegyzések – háttér
1. úgy véli, hogy a globális válságot lehetőségként kell felhasználni ahhoz, hogy fejlődési modellünket a fenntarthatóságra, szolidaritásra, a szegénység felszámolására és a tisztességes zöld munkahelyek megteremtésére alapozott társadalmi modellként teremtsük újjá; véleménye szerint az Európa 2020 stratégia – megfelelő végrehajtás és támogatás esetén, valamint ha olyan erős gazdasági kormányzás áll mögötte, amely a reálgazdaság felé forduló pénzügyi rendszert támogatja – lehetővé tenné Európa számára, hogy a válságból oly módon lábaljon ki, hogy az átalakulásban rejlő foglalkoztatási potenciált a nagy hatékonyságú, teljes mértékben megújuló energiákra alapozott és éghajlati szempontból alkalmazkodóképes gazdaság felé irányítsa;
2. hangsúlyozza, hogy a jelenlegi euróválság koordinált és integrált választ követel az Unió részéről; emlékeztet rá, hogy a válság – amely négy évvel visszavetette a növekedést – még több kárt okozott a foglalkoztatás terén: a munkanélküliség 12 éve nem látott szintet ért el, 23 milliónál is többen nem találnak munkát, és 2010 végén több mint 5,5 millió fiatal nem jutott munkához; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti esélykülönbségek csökkentése előfeltétele annak, hogy teljesüljenek az Európa 2020 stratégia fő céljai a munkába való bevonás és a szegénység csökkentése terén;
3. komoly aggodalmának ad hangot a fenntarthatatlan szintű állam- és magánadósságok és ezek következő évekre jósolt gyors növekedése miatt – amelyet a válság elhárítása érdekében szükséges expanzív költségvetési politika és a bankok megmentése okozott –, ami még nagyobb terhet jelent, tekintettel arra, hogy a jövőbeli generációk örökölni fogják a növekvő ökológiai és magánadósságot is; emlékeztet arra, hogy a válságot megelőző időszakban a magánadósságok fenntarthatatlan növekedését tapasztalták számos tagállamban;
Az Európa 2020 stratégia fő céljai és irányítása
4. ismételten felszólít rá, hogy az Európa 2020 stratégia rugaszkodjék el attól, hogy csupán a GDP növekedését tartja szem előtt, és fordítson figyelmet az EU jövőjét érintő szélesebb politikai koncepcióra is; véleménye szerint – a Bizottsággal egyetértve – a GDP rendeltetése nem az, hogy a hosszú távú gazdasági és társadalmi haladás pontos jelzőszáma legyen, és különösen nem az, hogy mérje a társadalom azon képességét, hogy képes-e megoldást találni olyan kérdésekre, mint amilyen az éghajlatváltozás, a forráshatékonyság vagy a társadalmi befogadás, úgy véli, hogy a következő, 2010–2020-as tervezési időszakban a GDP mellett további jelzőszámokra is szükség lesz, hosszú távon pedig a GDP helyébe az átfogóbb „jóllét” fogalmát kell állítani;
5. mély aggodalmat kelt benne a Bizottság első éves növekedési jelentése, és sajnálja, hogy a jelentés csupán a megszorító intézkedésekre és a költségvetési megszorításokra összpontosított; véleménye szerint csupán ezek az intézkedések és a Bizottság által javasolt tíz további fellépés nincsenek összhangban az átfogó gazdaságpolitikai, illetve a foglalkoztatási iránymutatásokkal, valamint az Európa 2020 stratégiában lefektetett célokkal;
6. kifejezi aggodalmát amiatt, hogy a jelentés nem tartalmaz utalást arra, hogy a kiemelt projektek és a végrehajtásukat támogató események miképpen illeszkednek az első európai szemeszter keretébe;
7. sajnálja az innovatív beruházási és finanszírozási formákra irányuló javaslatok hiányát; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégiában rögzített célok eléréséhez új alternatív beruházási formákra van szükség; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan intézkedéseket, amelyek támogatják a tagállamokat államháztartásaik kiegyensúlyozásában és a közberuházások finanszírozásában: véleménye szerint az EU sikeresen kilábalhat a gazdasági, szociális és környezeti válságból az olyan alternatív beruházási formák révén, mint:
(a) eurókötvények;
(b) a tagállamok közötti adóversenytől az adóügyi együttműködés felé történő elmozdulás, beleértve a vállalati nyereségek közös, konszolidált adóalapja bevezetésének menetrendjét és a társasági adószintek – a héa jelenlegi koordinációjához hasonló – minimális koordinációjának biztosítására szolgáló mechanizmust;
(c) környezetvédelmi adók összehangolt bevezetése annak érdekében, hogy a munkára kivetett adók helyett inkább a fenntarthatatlan tevékenységekre és termékekre vessenek ki adót;
(d) a pénzügyi tranzakciók megadóztatása az egész EU-ban;
(e) a bankok progresszív adóztatása az intézmény méretétől és a fedezet nélküli rövidtávú finanszírozás szintjétől függően;
(f) a társasági jövedelmekre és az azokra kivetett adókra vonatkozó országonkénti jelentéstétel, valamint az automatikus információcsere bevezetése;
(g) az adóparadicsomok megszüntetése, az EU-ban találhatókkal kezdve;
(h) az energiaipari vállalatok és más jelentős haszonnal működő cégek váratlan nyereségeire kivetett különleges válságadók bevezetése;
(i) projektkötvények, amelyeknek létrehozását a Bizottság már több alkalommal elhalasztotta;
8. sürgeti az Európai Tanácsot, hogy a 121. és 136. cikkel összhangban fogadjon el iránymutatásokat az összehangolt és a ciklikus hatásokat kiegyenlítő fiskális politikák kidolgozására, valamint dolgozzon ki a belső egyensúlyhiány és az aszimmetrikus hatású megrázkódtatások leküzdésére, a konvergencia fokozására és a forráselosztás hatékonyságának javítására irányuló további uniós szolidaritási mechanizmusokat;
9. hangsúlyozza, hogy az állami és magánszféra eladósodottsága problémákat okoz gazdasági, szociális és ökológiai modellünk fenntarthatósága szempontjából; véleménye szerint mindkét kérdést a neki megfelelő módon kell kezelni, mivel a közpénzeket érintő elhamarkodott és helytelen megszorítások akadályozzák a kilábalást és a foglalkoztatottság növelését;
10. úgy véli, hogy az Unió pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez és a rendszerszintű kockázatok kezeléséhez az alábbiakból álló háromlépcsős megközelítésre van szükség: (i) valamennyi szereplőre, piacra és eszközre kiterjedő hatékony, megerősített felügyelet és szabályozás, valamint a megelőzést szolgáló szilárd keret, amelynek célja a pénzügyi piacok által okozott negatív externáliák internalizálása a „szennyező fizet” elv alapján; (ii) átfogó korai beavatkozási mechanizmusok az európai felügyeleti hatóságok és a nemzeti felügyeletek ellenőrzési és beavatkozási hatásköreinek lényeges erősítése révén; (iii) egységes európai keret a határokon átnyúló válságkezelésre és az adósságok átütemezésére a terhek méltányos megosztását szolgáló mechanizmusokkal, elvárva, hogy a részvénytulajdonosok és a hitelezők az adófizetőket megelőzve vállaljanak részt a megoldás terheiből;
11. egyetért a Bizottsággal abban, hogy „A magas folyó fizetésimérleg-többlettel rendelkező tagállamoknak azonosítaniuk kell a tartósan gyenge hazai kereslet okait és orvosolniuk kell azokat”; ugyanakkor kifejezi csalódottságát amiatt, hogy a hazai kereslet ösztönzését elsősorban a szolgáltatói szektor további liberalizálásában és a beruházási feltételek javításában látja, mivel a célzott szociális kiadásokat kiegyenlíti a globális aktivitásra és a munkahelyteremtésre gyakorolt multiplikátorhatás; e tekintetben felhívja a figyelmet az automatikus stabilizátorként működő szociális biztonság szerepére, továbbá az általános érdekű szolgáltatásokra mint a társadalmi befogadást elősegítő tényezőre; hangsúlyozza, hogy szükség van a szociális standardok közelítésére a tagállamok között;
12. emlékeztet rá, hogy a Szerződés 153. cikkének (5) bekezdése tiltja, hogy az EU a bércsökkentés kérdésével foglalkozzék, ideértve a béralkurendszerekbe beépített indexelési kikötések felülvizsgálatát is;
13. határozottan nem ért egyet azzal az állítással, hogy az állandó munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók túlságosan védettek; emlékeztet rá, hogy a 2008. őszi foglalkoztatottsági csúcs óta 6,8 millió teljes munkaidejű álláshelyet szüntettek meg, míg ugyanezen idő alatt 1,1 millió részmunkaidős álláshely és 0,7 millió önfoglalkoztatói álláshely létesült; hangsúlyozza a tisztességes álláshelyek létrejöttének fontosságát, különösen „zöld munkahelyek” révén ;
14. ismételten felszólít a nemek közötti egyenlőség elérésére a nők foglalkoztatottságának 75%-ra történő emelését tűzve ki célul; sürgeti a tagállamokat, hogy tűzzenek ki ambiciózus nemzeti foglalkoztatottsági célokat a nők számára olyan munkakörökben, amelyek biztosítják gazdasági függetlenségüket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nők munkaerő-piaci hozzáférését javítsák olyan, a munka és a magánélet összeegyeztetését lehetővé tevő rendszerekkel, mint például a szabadságolás nagylelkűbb szabályozása, rugalmas munkaidő, a megfizethető minőségi gyermekellátáshoz és más függő személyek gondozásához való hozzáférés; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy a nemek közötti bérszakadék 2020-ra 0–5% közé csökkenjen, küzdjenek a munkaerőpiac foglalkozás és ágazat szerinti szegregáltsága ellen, valamint foglalkozzanak a bizonytalan munkakörülmények kérdésével; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az egyenlő bérre vonatkozó jelenlegi szabályozást és kezdeményezzen jogsértési eljárásokat a szabályokat be nem tartó tagállamok ellen;
15. emlékeztet a Lisszaboni Szerződésbe illesztett 9. cikkre, amely kimondja, hogy „Politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket”;
16. ismételten hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket az európai szemeszter révén már egy korai fázisban be kell vonni az új gazdasági irányítási keretbe azzal a céllal, hogy előmozdítsuk a demokratikus elszámoltathatóságot, a szerepvállalást és a legitimitást, és hogy a stabilitási és növekedési paktumról, a makrogazdasági egyensúlytalanságokról, valamint az uniós és nemzeti költségvetések közötti nagyobb szinergia eléréséről szóló nyílt vitáknak teret adjunk;
17. emlékeztet arra, hogy az Európai Tanács 2009. decemberi ülésén felismerte, hogy a fenntartható fejlődési stratégia továbbra is távlati előretekintést biztosít és valamennyi uniós szakpolitika és stratégia számára átfogó szakpolitikai keretet képez; nagyobb szinergiát kíván elérni az Európa 2020 stratégia, a gazdasági irányítási csomag, a kiemelt kezdeményezések és a soron következő újragondolt fenntartható fejlődési stratégia között;
18. hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia külügyi vonatkozásai nagyobb figyelmet igényelnek; sürgeti a Bizottságot, hogy a külügyi fellépéseiben az uniós fejlesztési politikák koherenciájáról szóló koncepciójának megfelelően szélesebb körű és átfogóbb megközelítést alkalmazzon; felszólítja a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó kereskedelmi stratégiáját az Unió alapvető értékeinek, köztük az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető szabadságok, valamint a környezetvédelem előmozdítására is használja fel;
19. arra emlékeztet, hogy a Bizottságnak az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó kereskedelmi stratégiáját úgy kell kialakítania, hogy az EU kereskedelmi politikája valóban alkalmas eszköz legyen a munkahelyteremtésre és a világ fenntartható fejlődésének biztosítására, valamint hogy minél előbb kezdeményezzen nyílt párbeszédet a Parlamenttel és a civil társadalommal a dohai forduló utáni időszak uniós prioritásairól, különösen a szociális és környezetvédelmi normákról és a WTO reformjáról;
Kiemelt kezdeményezések
„Digitális menetrend”
20. felszólítja a Bizottságot, hogy az információs és kommunikációs technológiák terén erőteljesebb szakpolitikát dolgozzon ki, emlékeztet a standardizálás kulcsfontosságú szerepére abban, hogy lehetővé váljon az átjárhatóság és elkerülhető legyen a fogyasztók bennragadása; külön emlékeztet a nyílt szabványok fontosságára; helyteleníti, hogy az európai fogyasztók kevesebb tartalomhoz férnek hozzá, következésképpen új online üzleti modellek létrehozására szólít fel, felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy az európai szabadalmi oltalmi rendszert a hozzáférést és az innovációt összehangoló módon alkossák meg, valamint hogy megvizsgálják az európai szabadalmi oltalmi rendszernek a kis- és középvállalkozásokra tett gazdasági hatását;
„Innovatív Unió”
21. tudomásul veszi, hogy a Bizottság célja az innovációt elősegítő intézkedések hangsúlyozása és koherenciája; üdvözli az innovációs partnerségek létrehozásának ötletét, amely a fő társadalmi kihívások kezelését és az uniós programok korszerűsítését célozza ezeken a területeken; mindemellett hangsúlyozza, hogy e folyamat csak úgy lesz sikeres, ha létrejön a hatékony irányítás, különösen a konkrét célok kijelölése tekintetében;
22. felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze elő az öko-innovációs akciótervet, intézkedésekkel és célkitűzésekkel, amelyek azt célozzák, hogy za értéklánc minden fázisában, a tervezést is beleértve, megjelenjen az öko-innováció; úgy véli, hogy számos iparágban különösen a közös referenciák és normák meghatározása bizonyult komoly ösztönzőnek az innováció és a fenntartható versenyképesség előmozdítása szempontjából; felszólít a közbeszerzési és a kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzési lehetőségek nagyobb arányú kihasználására annak érdekében, hogy innovatív és fenntartható megoldások kerülhessenek a piacra; emlékeztet arra, hogy az öko-innováció jelentős zöld munkahelyteremtő potenciált képez, és felszólít egy olyan kezdeményezésre, amely biztosítja mindenki számára az innovatív, zöld szaktudás megszerzését célzó szakképzést;
23. rugalmas szabadalmi rendszer kiépítését szorgalmazza, amely hozzájárul a társadalmi kihívásokkal – például a demográfiai változásokkal és az éghajlatváltozással – összefüggő problémák orvoslását célzó technológiai innovációhoz; ezért emlékeztet arra, hogy az uniós szabadalmi rendszernek nem egyszerűen olcsóbb, hanem minőségi szabadalmakat kell kitermelnie; felszólít az innováció előmozdítására a szabadalmi alapokon, platformokon, innováció-serkentő díjakon, teljes jogú engedélyeken, tudásklasztereken, kötelező engedélyeken, valamint az innovációhoz való hozzáférést összehangoló egyéb innovációpolitikai eszközökön keresztül;
„Mozgásban az ifjúság”
24. üdvözli a Mozgásban az ifjúság kezdeményezést; felszólítja a tagállamokat, hogy lépjenek fel a kezdeményezés javaslatai tekintetében; úgy véli, hogy a Bizottságnak vezető szerepet kell vállalnia azok végrehajtásában, és biztosítania kell a szigorú nyomon követést; mindazonáltal sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kiemelt kezdeményezés nem érint olyan alapvető témákat, mint a társadalmi beilleszkedés vagy a fiatalok szegénysége; felszólít arra, hogy fajsúlyosabb javaslatok szülessenek a beilleszkedés témájában;
25. kiemeli, hogy a „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezés önmagában nem lesz képes kezelni a fiatalok munkanélküliségének aggasztó jelenségét egész Európában; felszólítja valamennyi tagállamot, hogy dolgozzanak ki nemzeti stratégiát a fiatalok munkanélküliségének kezelésére és a fiatalok oktatáshoz és képzéshez való hozzáférésének biztosítására; kiemeli, hogy a fiatalokkal kapcsolatos politikáknak kapcsolódniuk kell az oktatási, munkaügyi, társadalmi beilleszkedéssel kapcsolatos és makrogazdasági politikákhoz; rámutat arra, hogy a megszorító intézkedések, mint például az oktatási rendszert és a munkahelyteremtést érintő költségvetési megvonások nem segítik a fiatalokat; erősen támogatja az Európai Ifjúsági Garanciára irányuló tanácsi javaslatot, és sürgeti a Tanácsot annak mielőbbi elfogadására;
„Szegénység elleni európai platform”
25. általánosságban üdvözli a kezdeményezést, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincs világos stratégia, konkrét javaslatok és irányítás arra vonatkozóan hogy hogyan érhetők el az Európa 2020 stratégia szegénységgel és foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzései, különösen a válság és a kormányok költségvetési megszorító intézkedései fényében; ismételten felszólít egy átfogóbb menetrend kidolgozására, amely a méltányos munka elősegítését, és a dolgozók jogainak biztosításának biztosítását célozza egész Európában, valamint javítja a munkakörülményeket, kezeli az egyenlőtlenségeket és a megkülönböztetést, és küzd a munkavállalók szegénysége ellen; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrétabb fellépéseket a társadalmi jogok érvényesítéséhez, mint például az aktív társadalmi integrációs stratégia és legalább a szegénységi küszöb feletti megfelelő minimumjövedelem garancia 2020-ig történő végrehajtásáról szóló ütemterv;
„Új készségek és munkahelyek menetrendje”
26. kijelenti, hogy nem a magasabb fokú dereguláció menti meg a munkahelyeket az európai munkaerőpiacokon, hanem az ökológiai innováció és a javuló erőforrás- és energiahatékonyság; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az „új készségek az új munkahelyekért” kezdeményezés nem kezeli a munkaerő piac fenntartható átalakításának kérdéseit, amelyek célja az új munkahelyek teremtése és a veszélyes munkák biztonságosabbá tétele; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kezdeményezés figyelmen kívül hagyja a fenntarthatóbb munkaerőpiac felé történő társadalmilag igazságos átmenet kérdését, és a szakképzés és egész életen át tartó tanulásba való befektetés révén a zöld munkahelyek által képviselt óriási poteciált, és ehelyett csupán megismétli nézetét a rugalmas biztonság megközelítésről;
„Erőforrás-hatékony Európa”
27. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e kiemelt kezdeményezéssel kapcsolatos kommunikáció nem jelöl ki semmi olyan célt, amely az erőforrás-hatékonyságot egy átfogó uniós politika prioritásaként kezelné; hangsúlyozza az erőforrás-hatékonyságnak a különböző szakpolitikákba – például mezőgazdaság, közlekedés és energia – történő beépítésének sürgető szükségességét ; kitart amellett, hogy az Uniónak el kell mozdulnia az újrahasznosító gazdaság felé, a valós környezeti hatásokat tükröző árazás alkalmazásával, és biztosítania kell a termelési pazarlás csökkenését, valamint tudatosítania kell az erőforrások újrahasznosításának értékét; hangsúlyozza, hogy a környezeti fenntarthatóság az erőforrások felhasználásának abszolút mértékű csökkentésétől függ; csalódott amiatt, hogy a kiemelt kezdeményezés nem tesz említést Európa ökológiai lábnyomáról, mivel ez egy világosan érthető jelzőszám a fenntarthatatlan erőforrás-felhasználásunkat illetően; felszólítja a Bizottságot, hogy álljon elő egy sor olyan mutatóval, amelyek ezt a hatást is mérik, hogy így a következő éves növekedési felmérésben már ezt is nyomon követhessék;
28. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a kohéziós politika hozzásegítse az Unió gazdaságát ahhoz, hogy ráálljon a fenntartható és munkahelyteremtő fejlődés útjára, valamint hogy a befektetéseket úgy alakítsák, hogy azok kezeljék az éghajlatváltozással, az energiával és a környezettel kapcsolatos problémákat,
29. üdvözli, hogy a Bizottság kidolgozza, hogyan képesek a nemzeti, regionális és helyi hatóságok a jelenlegi regionális szakpolitikai programokat összeegyeztetni az Európa 2020 stratégia fenntartható fejlődésre vonatkozó célkitűzéseivel, és ezzel elősegíteni egy magas szintű hatékonyságot elérő, teljes mértékben megújuló erőforrásokon alapuló, az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló és versenyképes gazdaság kialakulását; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul cselekedjenek, ruházzanak be többet a fenntartható fejlődésbe, és pénzügyi forrásaikat hatékonyabban használják fel;
„Iparpolitika a globalizáció korában”:
30. tudomást vesz a Bizottság által javasolt integrált iparpolitikáról, és arról, hogy annak előterében az uniós ipar versenyképességének visszaállítása áll; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a globális kihívásokkal és az erőforrások szűkösségének és kimerülésének valóságával szemben alapvető fontosságú, hogy az európai ipari újjászületés középpontjában az energia- és erőforrás-hatékonyság, valamint a szoros kapcsolatban álló ipari termelőrendszerek álljanak;
31. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy állandó ipari politikai munkacsoportot, amelynek feladata az uniós ipari politikai kezdeményezések eredményeinek rendszeres értékelése, a munkahelyteremtő képesség és fenntarthatóság vizsgálata a főbb európai ipari ágazatokban, a politikák különböző elemei közötti koherencia elősegítése, valamint bármilyen további megoldandó probléma azonosítása;
32. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az ágazatspecifikus megközelítéseknek a fenntarthatóság szempontjából történő ellenőrzését az Unió éghajlatváltozással és energiával kapcsolatos politikájának célkitűzésével, valamint a nagyratörő erőforrás-hatékonysági célkitűzések, célszámok és eszközök meghatározásával összhangban, amelyek az Unió erőforrás-termelékenységét kívánják előmozdítani, és a tartósság, az újrafelhasználás, az újrahasznosítás, valamint az újratermelés szintjét kívánják javítani.
33. egyetért azzal, hogy az új integrált ipari politikának magában kell foglalnia a termékek és szolgáltatások tervezését, előállítását és felépítését a teljes folyamat- és értékláncban, valamint az intézkedések megfelelő keverékét mind a kínálati, mind pedig a kereseti oldal vonatkozásában, amely ágazatról ágazatra változhat, de tartalmaznia kell például a szabályozási ösztönzőket, a megújított standardizálási előírásokat, a címkézést, a közbeszerzési eljárást, az adócsökkentést és az adókedvezményeket;
34. örömmel várja az új Lisszaboni Szerződés nyomán létrejött EUMSZ iparpolitikáról szóló 173. cikke szerint, és az Európa 2020 stratégiával, a gazdasági irányítással, valamint az európai szemeszterrel összefüggésben a tagállamokkal folytatott szorosabb együttműködés és az ipari politikák európai és tagállami szintű nyomon követésének megvalósulását;
35. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak.