Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0114/2011Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0114/2011

    ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a növekvő élelmiszerárakról

    9.2.2011

    benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
    az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

    Hannes Swoboda, Stéphane Le Foll, Luis Manuel Capoulas Santos, Paolo De Castro, Luís Paulo Alves, Daciana Octavia Sârbu, Kader Arif, Kriton Arsenis, Ricardo Cortés Lastra, Udo Bullmann, Leonardo Domenici, Robert Goebbels az S&D képviselőcsoport nevében

    Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0114/2011

    Eljárás : 2011/2538(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    B7-0114/2011

    B7‑0114/2011

    az Európai Parlament állásfoglalása a növekvő élelmiszerárakról

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló 2011. január 18-i állásfoglalására,

    –   tekintettel a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló 2010. július 8-i állásfoglalására,

    –   tekintettel az európai élelmiszerárakról szóló 2009. február 24-i állásfoglalására,

    –   tekintettel a közös agrárpolitikáról és a globális élelmezésbiztonságról szóló 2009. január 13-i állásfoglalására,

    –   tekintettel az Európai Unióban és a fejlődő országokban az élelmiszerárak emelkedéséről szóló 2008. május 22-i állásfoglalására,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

    A. mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak legutóbbi ingadozásai komoly aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően, és mivel az élelmiszerárak emelkedése a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt a lakosság legkiszolgáltatottabb részét sújtotta leginkább; mivel a magas élelmiszerárak több millió ember élelmiszer-ellátását veszélyezteti, nehezítve sok, már amúgy is élelmezési problémákkal küzdő ember körülményeit és veszélyeztetve a hosszú távú globális élelmezésbiztonságot,

    B.  mivel a világ élelmezésbiztonságával foglalkozó FAO-bizottság közelmúltbeli ülésén az EU rávilágított a szélsőséges áringadozások problémájára, és az új magas szintű szakértői testületet felkérték, hogy készítsen jelentést az áringadozások okairól és az azzal kapcsolatban hozott intézkedésekről,

    C.  mivel az éghajlati és egyéb események azt eredményezhetik, hogy az országok protekcionista politikákat folytatnak, amint azt az Oroszország és Ukrajna által a búzára vonatkozóan nemrégiben elrendelt kiviteli tilalom is szemlélteti; e két ország együttesen a világ búzamennyiségének mintegy 30%-át exportálja,

    D.  mivel a világ élelmiszer-termelését rendszeresen alááshatja egy sor tényező, beleértve a kártevőket és a betegségeket, a természeti erőforrások hozzáférhetőségét és a természeti katasztrófákat, amint azt 2010-ben a hosszan tartó oroszországi aszály és tűzvészek, valamint a súlyos pakisztáni és a közelmúltban Ausztráliában lezajlott áradások esete is példázza,

    E.  mivel az éghajlatváltozás eredményeképpen egyre gyakoribbak lesznek az efféle természeti katasztrófák, aláásva az élelmezésbiztonságot,

    F.  mivel a FAO szerint a világ népességének 7-ről 9,1 milliárd főre történő becsült emelkedése 2050-ig az élelmiszer-ellátás 70%-os növekedését teszi majd szükségessé,

    G. mivel az élelmezésbiztonság nemcsak az élelmiszerek hozzáférhetőségét jelenti, hanem a FAO szerint az élelemhez való jogot és az egészséges táplálékhoz való hozzáférést mindenki számára; mivel azzal, hogy Európa egyre versenyképesebbé válik, hozzájárulhat a globális élelmezésbiztonsághoz,

    H. mivel az élelmezésbiztonság központi kérdés Európa számára, és uniós szinten összehangolást és koordinációt igényel a különböző ágazati politikák, nevezetesen a KAP, az energiapolitika, a kutatási programok, a fejlesztési és kereskedelempolitikák és a pénzügyi szabályozás között,

    I.   mivel az USA-ban a származékos termékekkel való kereskedés és az intézményi befektetők árupiacokhoz való hozzáférésének liberalizálására irányuló, a határidős árutőzsdei ügyletek modernizálásáról szóló törvény 2000. évi elfogadását követően fokozott áringadozás volt tapasztalható az élelmiszeripari és mezőgazdasági piacokon,

    1.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban a szilárd KAP által biztosított erős és fenntartható mezőgazdasági ágazat, valamint a virágzó és fenntartható vidéki környezet létfontosságú alkotóelemek az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos kihívásnak való megfelelés tekintetében;

    2.  megerősíti, hogy a mezőgazdasági és élelmiszertermelés tekintetében az uniós normák világviszonylatban a legszigorúbbak, nagy hangsúlyt helyeznek az élelmiszer-biztonságra és -minőségre, valamint a mezőgazdaság környezeti fenntarthatóságára;

    3.  megerősíti, hogy az élelemhez való jog alapvető emberi jog, és akkor valósul meg, ha fizikai és gazdasági értelemben minden ember mindenkor hozzájut megfelelő, (egészségügyi szempontból) biztonságos és tápláló élelmiszerhez az aktív és egészséges életvitelt fedező napi táplálkozási szükségleteinek és preferenciáinak kielégítéséhez;

    4.  megerősíti, hogy az EU-nak kötelessége polgárainak élelmezése, és e tekintetben az Unióban kulcsfontosságú a mezőgazdasági tevékenység folytonossága; felhívja a figyelmet az uniós mezőgazdasági jövedelmek termelési költségek és az áringadozás növekedése miatti csökkenésére, ami megnehezíti a gazdálkodók számára, hogy fenntartsák a termelést; kiemeli azokat a költségeket, amelyeket az európai mezőgazdasági termelőknek kell viselniük a világon a legmagasabb szintű élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, állatjólléti és munkaügyi normák betartása miatt; hangsúlyozza, hogy a gazdálkodókat kompenzálni kell ezekért a további költségekért és a társadalom közjavakkal történő ellátásáért;

    5.  hangsúlyozza, hogy az áringadozás és az élelmiszerválság leginkább a fejlődő országokban élő szegényeket érinti hátrányosan; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy kettőzzék meg a (2015-ig az éhezők számának felére csökkentéséről szóló) első millenniumi fejlesztési cél teljesítésével kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat, különösen az EU tengerentúli fejlesztési támogatásának (ODA) mezőgazdaságra fordítandó részének növelése révén;

    6.  elismeri, hogy a megfelelő élelmiszer-ellátás biztosítása az élelmezésbiztonság létfontosságú része, elismeri továbbá, hogy az élelmiszerhez való hozzáféréshez és az élelem megfizethetőségéhez figyelmet kell fordítani a megfelelő életszínvonal biztosítására, különösen az elegendő gazdasági forrással nem rendelkezők számára, akik gyakran gyermekek, idősek, migránsok, menekültek és munkanélküliek;

    7.  hangsúlyozza, hogy az aszályt és áradásokat okozó éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek nagy valószínűséggel csökkentik a természeti erőforrásokat és a mezőgazdasági termelés hozamait; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokban szorosan kísérje figyelemmel az éghajlatváltozással kapcsolatos jogszabályokat és ezen új kihívásokhoz való alkalmazkodás céljából vegyen fontolóra további intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a meglévő pénzügyi eszközök felhasználásával fokozniuk kell az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást a mezőgazdaság és az erdészet területén; hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodási intézkedéseknek a környezetvédelmi és gazdasági szempontú fenntarthatóság fokozására kell irányulniuk; sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki megfelelő kockázat-megelőzési és -kezelési intézkedéseket a természeti katasztrófák mezőgazdasági termelésre gyakorolt negatív következményeinek enyhítésére;

    8.  ismételten hangsúlyozza, hogy együttműködésre van szükség az éghajlatváltozás terén az EU és a fejlődő országok között, különösen a technológia átadása és a kapacitás-fejlesztés tekintetében; hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek valamennyi vonatkozó uniós politikában – ideértve a fejlesztési együttműködést is – érvényesülnie kell;

    9.  úgy véli, hogy a termőföldek felhasználása tekintetében a leghatékonyabb és környezeti szempontból a leginkább fenntartható formát képviselő, a helyi és regionális fogyasztókat megcélzó kisüzemi biogazdálkodó rendszerek rugalmasságának támogatására és növelésére kell összpontosítani;

    10. elismeri, hogy az agrár-élelmiszertermékek és a elsődleges mezőgazdasági termékek kereskedelmének liberalizálása a fejlődő országok kistermelőit számos új kihívás elé állította; úgy véli, hogy az élelmezésbiztonság szavatolása érdekében valamennyi nemzetközi kereskedelmi szabálynak és megállapodásnak figyelembe kell vennie a mezőgazdaságra és az élelmiszerhez való hozzáférésre gyakorolt hatást;

    11. hangsúlyozza, hogy a vetőmag-oligopóliumok káros hatást gyakorolnak a kisüzemi gazdálkodás fenntarthatóságára, erősítve a vetőmagok és speciális műtrágyák vásárlása tekintetében a korlátozott számú társaságtól való függést;

    12. úgy ítéli meg, hogy a mezőgazdasági alapanyagok árának emelkedéséhez hozzájáruló tényezőkkel integrált és átfogó módon kell foglalkozni; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági alapanyagok árának emelkedésével kapcsolatos kérdés megoldására integrált politikai reakcióra és átfogó stratégiára van szükség, amely kiterjed a mezőgazdasági termelékenységre, a fenntartható fejlődésre, az élelmezésbiztonságra, a kereskedelemre, a technológiai fejlesztésekre és az energiára is;

    13. úgy véli, hogy a pénzügyi és mezőgazdasági piacok napjainkban minden eddiginél szorosabban összefonódnak; azon a véleményen van, hogy az európai válasz önmagában már nem elegendő, és Európának a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel együtt kell fellépnie az áringadozás és az élelmezésbiztonság kérdéseiben; ezért sürgősen fokozni kell az átláthatóságot és minimumküszöböket kell előírni azon piaci szereplők számára, akik e piacokon kereskedhetnek;

    14. felkéri a G20-at, hogy nemzetközi szinten koordinálják a túlzott áringadozások elleni preventív mechanizmusok létrehozását és dolgozzanak ki szabályozást kifejezetten az élelmiszer- és mezőgazdasági válságok kezelésére; felhívja a G20-at, hogy biztosítsák az élelmiszerekre és a mezőgazdasági árukra vonatkozó szabályok konvergenciáját, és vonják be a G20-on kívüli országokat is;

    15. felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi eszközök piacairól és a piaci visszaélésekről szóló irányelvek közelgő felülvizsgálata során terjesszen elő megfelelő javaslatokat a mezőgazdasági és élelmiszerpiacokkal kapcsolatos aggodalmak kezelésére;

    16. ebben az összefüggésben támogatja a pénzügyi eszközökről szóló hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, amelyeknek átláthatóbb kereskedelmet és minimumküszöböket kell előírniuk azon piaci szereplők számára, akik e piacokon kereskedhetnek; emlékeztet arra, hogy a pénzügyi eszközöknek a gazdaságot kell szolgálniuk, és segíteniük kell a mezőgazdasági termelést a súlyos válságok és éghajlati események leküzdésében; ugyanakkor nem engedhető meg, hogy a spekuláció veszélyeztesse az egyébként eredményes mezőgazdasági üzemeket;

    17. hangsúlyozza, hogy az élelmiszeripari és mezőgazdasági árupiacokhoz csak az olyan kereskedelmi vállalkozások számára szabad hozzáférést engedélyezni, melyek az előre nem látható eseményekből eredő veszteségek ellensúlyozására származékos termékeket vesznek igénybe, valamint azt, hogy ezt a hozzáférést olyan szakosodott kereskedőkre és brókerekre kell korlátozni, akiknek nincs kereskedelmi érdekeltségük ezeken a piacokon;

    18. megállapítja, hogy az elsődleges mezőgazdasági termékek pénzügyi piacainak árindexe sosem volt még ennyire ingatag; az élelmiszer-ipari termékek ára 2010-ben jelentősen emelkedett; amint az az EKB január havi közlönyében is szerepel, a búza ára 91%-kal, a kukoricáé 57%-kal, a szójababé 33%-kal és a cukoré 32%-kal emelkedett;

    19. kiemeli, hogy ezeket az eseményeket csak részben okozzák olyan alapvető piaci tényezők, mint a kínálat és a kereslet, és azok nagymértékben spekuláció eredményei; megállapítja, hogy a spekulatív magatartás okozta a közelmúltbeli áremelkedések akár 50%-át; egyetért az ENSZ élelmiszerhez való joggal foglalkozó különleges előadójának következtetéseivel a nagy intézményi befektetők, mint például a fedezeti alapok, nyugdíjalapok és befektetési bankok – amelyek egyike sem érdekelt általában véve a mezőgazdasági piacokban – azon szerepét illetően, amelyet a származékos piacokon lebonyolított ügyleteik révén az áruk árindexének befolyásolása terén töltenek be;

    20. határozottan elítéli a nyersanyagok, a mezőgazdasági alapanyagok és az energiaágazat spekulánsainak tevékenységét, akik hozzájárulnak az áringadozások növeléséhez és a globális élelmiszerválság elmélyítéséhez; elfogadhatatlannak tartja, hogy egyes emberek éhezéséből mások hasznot húzzanak, továbbá az élelemhez való jog megsértéséből eredő spekuláció megelőzésére megfelelő szabályozást és nemzeti és nemzetközi szinten hatékony felügyeletet szorgalmaz;

    21. kéri az EU-t, hogy tegyen konkrét lépéseket a szegénység ellen azáltal, hogy következetes politikákat fogad el a kereskedelem, a fejlesztés és a közös mezőgazdasági politika területén annak érdekében, hogy kiküszöbölje a fejlődő országok gazdaságát érő közvetlen vagy közvetett negatív hatásokat;

    22. hangsúlyozza az ESMA jelenleg előirányzott fontos szerepét az árupiacok felügyeletében; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje, vajon az ESMA a saját hatáskörén belül képes-e hatékonyan végrehajtani feladatait; felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az ESMA hatásköreinek bővítését az árupiacokon történő manipulációk és visszaélések megelőzése érdekében;

    23. hangsúlyozza, hogy a nagymértékű áringadozások ellen nem lehet intervenciós, illetve stratégiai készletek nélkül hatékonyan fellépni; ezért úgy véli, hogy a jövőbeni KAP-ban meg kell erősíteni a piaci intervenciós eszközök szerepét;

    24. támogatja a határozottabb európai fellépést a spekuláció problémájának kezelésére, beleértve a szabályozók és felügyeleti szervek spekuláció visszaszorítására irányuló megbízatását is; úgy véli, hogy az árualapú származtatott ügyletek eltérnek a többi pénzügyi derivatívától, és az előbbiekkel kizárólag olyan kereskedőknek kellene foglalkozniuk, akiknek jogos érdekük fűződik a mezőgazdasági áruk kockázatokkal szembeni védelméhez, valamint a személyek olyan egyéb kategóriáinak, akik közvetlen kapcsolatban állnak a tényleges mezőgazdasági termeléssel; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos árualapú származtatott ügyleteket – amennyire lehetséges – a mezőgazdasági piacokhoz közvetlenül kapcsolódó befektetőkre korlátozza;

    25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.