Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0116/2011Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0116/2011

    ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a növekvő élelmiszerárakról

    9.2.2011

    benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
    az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

    George Lyon, Britta Reimers az ALDE képviselőcsoport nevében

    Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0114/2011

    Eljárás : 2011/2538(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    B7-0116/2011
    Előterjesztett szövegek :
    B7-0116/2011
    Elfogadott szövegek :

    B7‑0116/2011

    az Európai Parlament állásfoglalása a növekvő élelmiszerárakról

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel az EK-szerződés 33. cikkére,

    –   tekintettel az élelmiszer- és takarmányárak növekedéséről szóló, 2007. október 25-i állásfoglalására[1], valamint az élelmiszeráraknak az Európai Unióban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről szóló, 2008. május 22-i állásfoglalására[2],

    –   tekintettel a FAO csúcstalálkozójáról és az élelmezésbiztonságról szóló 2009. november 26-i állásfoglalására,

    –   tekintettel „Az afrikai mezőgazdaság előmozdítása – Javaslat az afrikai mezőgazdaság fejlesztésére és az élelmezésbiztonságra” című, 2007. november 29-i állásfoglalására[3],

    –   tekintettel a fejlődő országokban a gyorsan emelkedő élelmiszerárak miatt alkalmazandó gyorsreagálási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0450),

    –   tekintettel a közös agrárpolitikáról és a globális élelmezésbiztonságról szóló állásfoglalására (McGuinness jelentés) (2008/2153(INI),

    –   tekintettel az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló 2011. január 18-i állásfoglalására (Sarbu jelentés) (2010/2112 (INI)),

    –   tekintettel a Világbank Fejlesztési Lehetőségek Csoportjának 2010 júliusában J. Baffes és T. Haniotis által készített „Az árucikkek árának 2006. augusztusban bekövetkezett ugrásszerű emelkedésének tágabb értelmezése” című politikai kutatási munkadokumentumára,

    –   tekintettel az Európai Bizottság „A mezőgazdasági piacokkal és jövedelmekkel kapcsolatos kilátások az EU-ban 2010–2020” című 2010 decemberi elemzésére,

    –   tekintettel az 1996-ban megrendezett élelmezésbiztonsági világ-csúcstalálkozón és a 2009. november 16–18-án, Rómában tartott élelmezésbiztonsági világ-csúcstalálkozón elfogadott következtetésekre és nyilatkozatra,

    –   tekintettel a mezőgazdasági miniszterek 2011-ben tartott berlini csúcstalálkozójának következtetéseire,

    –   tekintettel az Európai Bizottságnak az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézésről szóló 2011. február 2-i közleményére (COM(2011)25),

    –   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

    A. mivel 2011 januárjában a FAO élelmiszerár-indexe a 2008. évi csúcsot meghaladta, és 1990 óta – mióta a FAO az élelmiszerárakat méri – a legmagasabb értéket, 231 átlagpontot érte el, főként a cukor, az olaj, a zsír és a gabona áremelkedésének köszönhetően,

    B.  mivel a nemzetközi gabonaár 245 átlagpontot ért el, ez 3%-os emelkedés a 2010. decemberi értékekhez képest, de így még mindig a 2008 áprilisi csúcsérték alatt van; mivel ennek oka a folyamatosan emelkedő gabona- és kukoricaárak, 2011. januárban a rizs ára ugyanakkor csökkent,

    C. mivel 2003 és 2008 között az energia és a fém nominális ára 230 százalékkal növekedett, az élelmiszer- és nemesfémárak megduplázódtak és a műtrágya ára a négyszeresére növekedett,

    D. mivel az élelmezésbiztonság központi kérdés Európa számára, és uniós szinten és azon túlmenően összehangolást és koordinációt igényel a különböző ágazati politikák, nevezetesen a KAP, az energiapolitika, a kutatási programok, a fejlesztési és kereskedelempolitikák és a pénzügyi szabályozás között,

    E.  mivel a közös agrárpolitika alapvető céljai között az európai polgárok élelmezésbiztonságának biztosítása és a fogyasztók tápláló, jó minőségű és elérhető árú élelmiszerekkel történő ellátása szerepel,

    F.  mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak legutóbbi ingadozásai komoly aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően, és mivel az élelmiszerárak emelkedése a legkiszolgáltatottabb országokat és a lakosság legkiszolgáltatottabb részét sújtotta leginkább,

    G. mivel az EU mezőgazdasági bevétele az EU átlagos bevételénél 50%-kal alacsonyabb; mivel ez a helyzet a jelenlegi gazdasági válságban tovább romlott,

    H. mivel 2007-ben és 2008-ban világszerte 22 országban törtek ki zavargások az élelmiszerárak hirtelen emelkedése miatt,

    I.   mivel világszinten az Európai Unió a fejlesztési és humanitárius segélyek fő adományozója, ugyanakkor nemzetközi szinten mezőgazdasági célú hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) aránya nemzetközi szinten az 1980-as évek óta folyamatosan csökken; mivel a népességnövekedés és a természeti erőforrásokra nehezedő terhelés mellett az élelmiszerek iránti globális kereslet 2050-re várhatóan megkétszereződik, így szükség van a globális élelmiszer-termelés növelésére,

    J.   mivel a fejlődő országok mezőgazdasági termelésének megerősödésével növekedni fog az élelmiszerársokkal szembeni rugalmasság és alkalmazkodóképesség,

     

    K. mivel a világ élelmezésbiztonságával foglalkozó bizottság közelmúltban, a FAO által megrendezett gyűlésén az EU rávilágított a szélsőséges áringadozások problémájára, és az új magas szintű szakértői testületet felkértek, hogy készítsen jelentést az áringadozásokra vonatkozó okokról és intézkedésekről,

    L.  mivel az Európai Uniónak nincsenek megfelelő eszközei arra, hogy előre jelezze a világpiaci árak alakulását és túlzott mértékben hagyatkozik a harmadik országok, pl. az USA által adott előrejelzésekre,

    M. mivel az árucikkek árának ingadozásai a világpiac markáns és rendszeres jellemzőjévé válhatnak; mivel a magasabb élelmiszerárak nem vezetnek automatikusan a mezőgazdasági üzemek nagyobb bevételéhez főleg a mezőgazdasági üzemek gyorsan növekvő bemeneti költségei és a termelői és fogyasztói árak között tapasztalható folyamatosan növekvő árrés miatt,

    N. mivel a Bizottság az élelmiszer-ellátási lánc működésére vonatkozó adatai azt mutatják, hogy a termelés és a piac alakulásának tekintetében átláthatóságra és több információra van szükség,

    1.  megjegyzi, hogy a mezőgazdasági termékek ára a belátható jövőben várhatóan az eddigi történeti átlagnál magasabb lesz, megfordítva a hosszú távú lefelé ívelő tendenciát;

    2.  úgy véli, hogy számos tényezőt figyelembe kell venni az élelmiszerárak rövidtávú változásainak és a hosszú távú tendenciák elemzése során, például az első generációs bioüzemanyagok, az energiaárak, a globális kereslet alakulásának, a csökkenő terméshozamok, valamint a szélsőséges időjárás és az éghajlatváltozás hatását;

    3.  kéri, hogy fokozott figyelmet fordítsanak az energiaár mozgásai és az energiához nem kapcsolódó termékek, főként az élelmiszerek közötti fokozott kölcsönhatás tekintetében tapasztalható alapvető bizonytalanságra;

    4.  megállapítja, hogy nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy egyértelmű összefüggés lenne a spekuláció és a globális élelmiszertermékek szélsőséges áringadozása között, illetve az élelmiszerárak hosszú távú tendenciájára vonatkozóan;

    5.  kéri, hogy a Bizottság finomítsa a piaci ingadozás okairól szóló elemzését és fokozottabban világítson rá a spekuláció és a mezőgazdasági piacok, illetve az energiapiacok és az élelmiszertermékek ára közötti kölcsönhatásra; hangsúlyozza, hogy az említett lépéseket a pénzügyi piacok szabályozására irányuló erőfeszítések részének kell tekinteni világ- és EU szinten egyaránt;

    6.  úgy véli, hogy egy alapos elemzés révén jobban meg lehetne érteni az élelmiszerárak rövid- és hosszú távú tendenciáját alakító tényezőket, így megfelelőbb politikai intézkedéseket lehetne választani az áringadozások hatásainak enyhítésére ;

    7.  tudomásul veszi a francia elnökség kezdeményezését, amelynek értelmében az áringadozással és a mezőgazdasági piacokon történő spekulációval kapcsolatos kérdéseket és azoknak a globális élelmezésbiztonsággal való esetleges kapcsolatát a G20-ak napirendjére veszik;

    8.  üdvözli a mezőgazdasági miniszterek 2011. január 22-én tartott 3. berlini csúcstalálkozóján kiadott és 48 ország által aláírt közös közleményt, amely szorgalmazza a mezőgazdasági piacok megfelelő működésre való alkalmasságának fokozását, és amely elismeri a mezőgazdasági piacok különböző szereplői közötti egyensúly létrehozásához a kereskedelem fontosságát;

    9.  az élelmiszer-tartalékokkal, valamint a nemzetközi szintű árképzéssel kapcsolatos tájékoztatás nagyobb átláthatóságára, jobb minőségére és időszerűségére hív fel, ahogy azt az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézésről szóló közelmúltban közzétett bizottsági közleményben is kérték;

    10. kéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a nyersanyagpiacokon megjelent mértéktelen spekuláció leküzdéséért; hangsúlyozza, hogy az említett lépéseket a pénzügyi piacok szabályozására irányuló erőfeszítések részének kell tekinteni világ- és EU szinten egyaránt;

    11. kéri, hogy a túlzott áringadozások kezelését nemzetközi szinten koordinálják; kéri, hogy nemzetközi szinten küzdjenek a mezőgazdasági árakkal való visszaélés és manipulációellen, mivel az potenciálisan kockáztatja a globális élelmezésbiztonságot;

    12. ragaszkodik ahhoz, hogy az alapvető élelmiszerek magas ára veszélyt jelent a fejlődő országok globális élelmezésbiztonságára és lakossága számára, ahogy azt a magas élelmiszerárak következtében a közelmúltban kirobbant észak-afrikai események is megmutatták;

    13. ragaszkodik ahhoz, hogy a koordináció hiányának és a válságot fokozó,sebtében hozott politikai döntések elkerülése érdekében a nemzetközi közösségnek hosszú távú megközelítést kell alkalmaznia, valamint a 2007–2008. évi élelmiszerválság tapasztalataira kellene építenie, ahogy azt a FAO 2011. január végén szorgalmazta;

    14. megjegyzi azonban, hogy a globálisan magas élelmiszerárak jelenlegi helyzete abban tér el a 2008. évitől, hogy az ellátási zavarok nem érik el ugyanazt a szintet és nem feltétlenül ugyanazon tényezőknek köszönhető;

    15. szorgalmazza, hogy a nemzeti kormányok a FAO ajánlásainak megfelelően ne fogadjanak el az exportot korlátozó intézkedéseket, mivel ezek még nagyobb bizonytalanságot eredményeznek a piacokon, megzavarják a világpiacot, és ezért az árakat képesek globális szinten még tovább emelni;

    16. ismételten hangsúlyozza azon uniós kötelezettségvállalást, mely szerint 2013-ig fokozatosan megszűnnek az exporttámogatások, amennyiben ez a lépés ezzel párhuzamosan a WTO partnereinél is a hasonló és az azonos hatással rendelkező intézkedések elhagyását eredményezi;

    17. emlékeztet e tekintetben arra, hogy a bevezetett kockázatkezelési mechanizmusokat és biztonsági hálókat nemzetközi szinten összehangolt módon kell elfogadni a piacok további megzavarásának elkerülésére;

    18. üdvözli az Eurostat által létrehozott európai élelmiszerár-megfigyelési eszközt, valamint a hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc érdekében létrehozott magas szintű fórumot;

    19. úgy véli, hogy az elsődleges termelők az élelmiszer-ellátási láncban tevékenykedő feldolgozók, kiskereskedők és termelő vállalatok erős piaci helyzetének következtében a magas ráfordítási árak és alacsony termelői árak közé szorultak, ezáltal nem tudják teljes mértékben hasznukra fordítani a megnövekedett termelői árakat;

    20. kéri a Bizottságot, hogy a fokozott megerősödésre való tekintettel biztosítsa a szabadon működő piac jelenlétét a termelői ágazatban, beleértve a műtrágyapiacot, hiszen az energia valamint a műtrágya alapvető nyersanyagai az élelmiszer-ellátáshoz szükséges termékek előállításának;

    21. úgy véli, hogy biztosítani kell a szabad és tisztességes kereskedelmet; kiegyensúlyozott kereskedelmi megállapodások megkötésére szólít fel, mivel ezek a globális élelmezésbiztonsági fellépés alapvető elemeit képezik;

    22. újólag megerősíti a WTO szintjén megkötendő megállapodás iránti támogatását annak érdekében, hogy a dohai fordulót ambiciózus és kiegyensúlyozott módon, kellő időben zárják le;

    23. felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a kereskedelmi és mezőgazdasági fellépései nem ütköznek egymással, ismerje el, hogy szükség van olyan kiegyensúlyozott célkitűzésekre, amelyek a kereskedelmi haladást garantálják, ugyanakkor fenntartható jövőt teremtenek az európai állattenyésztési ágazat számára;

    24. felkéri a Bizottságot, hogy a Mercosurral és más harmadik országokkal folytatott kétoldalú kereskedelmi tárgyalások során teljes mértékben álljon ki az európai termelők érdekei mellett oly módon, hogy elkerüli az európai uniós élelmiszertermelést esetleg veszélybe sodró engedményeket;

    25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.