Állásfoglalásra irányuló indítvány - B7-0117/2011Állásfoglalásra irányuló indítvány
B7-0117/2011

    ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a növekvő élelmiszerárakról

    9.2.2011

    benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
    az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján

    Mairead McGuinness, Albert Deß, Gay Mitchell, Jean-Paul Gauzès, Michel Dantin, Béla Glattfelder, Elisabeth Jeggle, Peter Jahr, Filip Kaczmarek, Sandra Kalniete, Jarosław Kalinowski, Giovanni La Via, Astrid Lulling, Véronique Mathieu, Mariya Nedelcheva, Rareş-Lucian Niculescu, Georgios Papastamkos, Maria do Céu Patrão Neves, Czesław Adam Siekierski, Michèle Striffler, Artur Zasada, Sławomir Witold Nitras a PPE képviselőcsoport nevében

    Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0114/2011

    Eljárás : 2011/2538(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    B7-0117/2011
    Előterjesztett szövegek :
    B7-0117/2011
    Elfogadott szövegek :

    B7‑0117/2011

    az Európai Parlament állásfoglalása a növekvő élelmiszerárakról

    Az Európai Parlament,

    –   tekintettel az EK-Szerződés 33. cikkére,

    –   tekintettel az élelmezésbiztonsággal összefüggésben a mezőgazdaság stratégiai ágazatként történő elismeréséről szóló, 2011. január 18-i állásfoglalására,

    –   tekintettel a gazdálkodók méltányos bevételeiről és az európai élelmiszer-ellátási lánc hatékonyabb működéséről szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására,

    –   tekintettel a közös agrárpolitika 2013 utáni jövőjéről szóló, 2010. július 8-i állásfoglalására,

    –   tekintettel az EU mezőgazdaságáról és az éghajlatváltozásról szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására,

    –   tekintettel az európai élelmiszerárakról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására,

    –   tekintettel a közös agrárpolitikáról és a globális élelmezésbiztonságról szóló, 2009. január 13-i állásfoglalására,

    –   tekintettel a fejlődő országok gyorsan emelkedő élelmiszeráraihoz kapcsolódó gyorsreagálási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0450),

    –   tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az emelkedő élelmiszerárak jelentette kihívás kezelése – Irányvonalak az uniós fellépés számára” című bizottsági közleményre (COM(2008)0321),

    –   tekintettel az élelmiszer- és takarmányárak növekedéséről szóló, 2007. október 25-i állásfoglalására, valamint az élelmiszeráraknak az EU-ban és a fejlődő országokban tapasztalt növekedéséről szóló, 2008. május 22-i állásfoglalására,

    –   tekintettel a mezőgazdaságról és az élelmezésbiztonságról szóló, 2003-ban aláírt maputói nyilatkozatra, melyben az afrikai kormányok kötelezettséget vállaltak, hogy éves nemzeti költségvetéseik legalább 10%-át a mezőgazdaságra fordítják,

    –   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

    A. mivel az élelmiszerárak hét egymást követő hónapon át emelkedtek 2010 és 2011 között, elérve az 1990 óta legmagasabb értéket, amikor a FAO megkezdte az élelmiszerárak megfigyelését,

    B.  mivel a nyersanyagárak emelkedése destabilizáló tényezővé vált a globális gazdaságban és 2008-ban számos fejlődő országban, a közelmúltban pedig Algériában, Tunéziában és Egyiptomban forrongásokat és nyugtalanságot váltott ki,

    C.  mivel az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) becslése szerint 2010-ben az alultáplált emberek száma 925 millió főre csökkent – a 2009-es több mint 1 milliárdhoz képest –, de az éhezés magasabb szinten maradt mint a világgazdasági válság előtt volt,

    D. mivel a FAO szerint a világ népességének 7-ről 9,1 milliárd főre történő becsült emelkedése 2050-ig a mezőgazdasági termelés 70%-os növekedését teszi majd szükségessé,

    E.  mivel a kihívás abban áll, hogy „kevesebből többet” kell termelni, hangsúlyt fektetve a fenntartható termelésre a természeti erőforrásokra nehezedő nyomás miatt,

    F.  mivel az Európai Unióban még mindig előfordul szegénység és éhezés; mivel az EU-ban 79 millióan még mindig a szegénységi küszöb (az adott személy országában az átlagjövedelem 60%-a) alatt élnek; és mivel az elmúlt télen 16 millió uniós polgár részesült élelmiszersegélyben adományok révén,

    G. mivel a globális élelmiszerkészletek sokkal korlátozottabbak, mint korábban, tekintve, hogy a 2007/2008-as élelmiszerválság során rekordszintű mélypontra jutottak, még akkor is, ha a közelmúltban valamelyest újra nőttek,

    H. mivel a közös agrárpolitikának (KAP) létrejötte óta alapvető célkitűzése volt, hogy biztosítsa az európai polgárok élelmezésbiztonságát és azt, hogy a fogyasztók ésszerű áron juthassanak élelmiszerekhez, valamint megóvja a gazdaságok megfelelő szintű bevételeit, és ezek ma is az Európai Unió fő célkitűzései közé tartoznak,

    I.  mivel a mezőgazdaságban az árak ingadozása állandó jellegű, tekintve, hogy az árak aránytalanul reagálnak a termelés szintjében bekövetkező kismértékű változásokra, nagyon gyakran a spekuláció eredményeként,

    J.   mivel a világ élelmiszer-termelését rendszeresen alááshatja egy sor tényező, beleértve a kártevőket és a betegségeket, a természeti erőforrások hozzáférhetőségét és a természeti katasztrófákat, amint azt 2010-ben a hosszan tartó oroszországi aszály és tűzvészek, valamint a súlyos pakisztáni áradások esete is példázza,

    K. mivel az éghajlatváltozás eredményeképpen egyre gyakoribbak lesznek a természeti katasztrófák, aláásva az élelmezésbiztonságot,

    L.  mivel az élelmiszer- és nyersanyagárak legutóbbi ingadozásai aggodalmat keltettek az európai és globális élelmiszer-ellátási lánc működését illetően,

    M. mivel az élelmiszerárak és alakulásuk elemzésénél a teljes ellátási láncot figyelembe kell venni; mivel az élelmiszerágazat széttagolt, az ellátási lánc pedig hosszú és igen sokrétű, és számos közvetítő kereskedőt foglal magában,

    N. mivel a Bizottság közleménye („Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc”, COM2009(0591)) komoly problémákat tár fel az élelmiszer-ellátási láncban, például a vevői erőfölénnyel való visszaélést, a szerződéskötés tisztességtelen gyakorlatait (beleértve a késedelmes kifizetéseket is), az egyoldalú szerződésmódosításokat, a tárgyalásokhoz való hozzáférésért fizetett előlegeket, a korlátozott piaci hozzáférést, az árképzésre és a haszonkulcsok megoszlására vonatkozó adatok hiányát az élelmiszerlánc egészében, amelyek szoros összefüggésben állnak a termelés, a nagykereskedelem és a kiskereskedelem növekvő ágazati koncentrációjával,

    O.  mivel egy évtizednyi stagnálás után 2009-ben a mezőgazdasági termelők jövedelme drámaian csökkent, nagyrészt a nehéz piaci körülményeknek és a termelés növekvő költségeinek köszönhetően; mivel a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme mérhetően alacsonyabb (munkaegységenként hozzávetőlegesen 40%-kal) a gazdaság egyéb területein dolgozókénál, és a vidéki térségekben az egy főre jutó jövedelem jelentősen alacsonyabb (körülbelül 50%-kal) mint a városi térségekben,

    P.  mivel az Eurostat 2010 májusában kiadott feljegyzése szerint az uniós mezőgazdasági foglalkoztatottság 2000 óta 25%-kal csökkent (14,9 millió teljes munkaidős munkahelyről 11,2 millióra),

    1.  megerősíti, hogy a globális élelmezésbiztonság az egyik legsürgetőbb kérdés az EU számára, valamint azonnali és folyamatos fellépésre szólít fel az élelmiszer-ellátás biztonságának megteremtése érdekében, az uniós polgárok számára és világméretekben is; hangsúlyozza, hogy az élelmiszereknek elfogadható áron kell elérhetőnek lenniük a fogyasztók számára, ugyanakkor megfelelő életszínvonalat kell biztosítani a mezőgazdasági termelőknek;

    2.  úgy véli, hogy a KAP reformjának figyelembe kell vennie a jelenlegi helyzetet, erős első pillért biztosítva a gazdaságok bevételeinek támogatásához, valamint a vidéki területek mezőgazdasági tevékenységének folytatását és piactámogatási intézkedéseket biztosítva;

    3.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban a szilárd KAP által biztosított erős és fenntartható mezőgazdasági ágazat, valamint a virágzó és fenntartható vidéki környezet létfontosságú alkotóelemek az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos kihívásnak való megfelelés tekintetében;

    4. hangsúlyozza a KAP jelentőségét, amely az EU-n belüli élelmiszer-termelés megerősítésének eszköze; úgy gondolja, hogy a KAP 1962-es bevezetése óta biztos élelmiszer-ellátást jelentett az uniós polgárok számára; kiemeli annak szükségességét, hogy a közösségi mezőgazdaság a jövőben is betöltse ezt a szerepet;

    5.  megerősíti, hogy az EU-nak kötelessége gondoskodni polgárai élelmezésbiztonságáról, és e tekintetben kulcsfontosságú az Unióban a mezőgazdasági tevékenység folytonossága ; felhívja a figyelmet a mezőgazdasági jövedelmeknek a termelési költségek és az áringadozás növekedése miatti csökkenésére az EU-ban, ami negatív következményekkel jár a gazdálkodók azon képességére, hogy fenntartsák a termelést; kiemeli azokat a költségeket, amelyeket az európai mezőgazdasági termelőknek viselniük kell a világon a legmagasabb szintű élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, állatjólléti és munkaügyi normák betartása miatt; hangsúlyozza, hogy a gazdálkodókat kompenzálni kell ezekért a további költségekért és a társadalom közjavakkal történő ellátásáért;

    6.  hangsúlyozza, hogy az élelemhez való jog alapvető emberi jog, és akkor valósul meg, ha fizikai és gazdasági értelemben minden ember mindenkor hozzájut megfelelő, (egészségügyi szempontból) biztonságos és tápláló élelmiszerhez az aktív és egészséges életvitelt fedező napi táplálkozási szükségleteinek és preferenciáinak kielégítéséhez;

    7. tisztában van azzal, hogy az éghajlatváltozás komoly akadályokat gördít az élelmezésbiztonság megvalósítása elé, különösen az éghajlati események – például aszályok, áradások, tűzvészek és viharok – gyakoriságának és mértékének növekedésével; tudomásul veszi az időjárási események által érintett országok vagy régiók egyoldalú fellépéseit és ezen intézkedéseknek a világ piacaira gyakorolt hatásait;

    8. kiemeli, hogy a mezőgazdaság kulcsfontosságú ágazat a fejlődő országokban, melyek erősen függnek az áringadozásoknak különösen kiszolgáltatott nyersanyagoktól;

    9. felhívja az EU-t, hogy támogassa a vidékfejlesztést, a gazdálkodásba és az élelmezésbiztonságba történő befektetések növelését szolgáló intézkedéseket, különös figyelmet fordítva az éhezés megszüntetését szolgáló sürgető szükségletekre, a kisüzemi gazdálkodásra és a szociális védelemmel kapcsolatos programokra;

    10. felhívja az EU tagállamait és a fejlődő országokat, hogy a szegénység csökkentése és az élelmezésbiztonság garantálása érdekében ösztönözzék a földtulajdonlást és biztosítsák a tulajdonjogok tiszteletben tartását, továbbá könnyítsék meg a gazdálkodók, a kisvállalkozások és a helyi közösségek hitelhez jutását; hangsúlyozza az új befektetések rendkívül fontos szerepét a kistermelők kapacitásainak bővítésében, a hatékonyabb vízgazdálkodási technológiák kidolgozásában és a talaj tápértékének helyreállításában;

    11. kiemeli a mezőgazdaság fejlesztésének jelentőségét a fejlődő világban és annak fontosságát, hogy az EU tengerentúli fejlesztési támogatásának (ODA) egy megfelelő részét a mezőgazdasági ágazatra fordítsák; sajnálja, hogy a 80-as évek óta drámaian csökkent a mezőgazdaságra fordított fejlesztési támogatás szintje, és üdvözli, hogy felismerték e trend megfordításának szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy fejlesztési támogatásai keretében biztosítson elsőbbséget a mezőgazdaságnak, beleértve a gazdálkodók piaci hozzáférésének támogatását is;

    12. kiemeli, hogy a fenntarthatóság fokozása és az élelmiszer-biztonsági hiány negatív hatásainak enyhítése érdekében a fejlődő országokban hatékonyabb mezőgazdasági termelési módszereket kell bevezetni – beleértve az alacsony költségű technológiákat –, biztosítani kell a mezőgazdasági kutatást és fokozni kell a termelékenységet;

    13. kiemeli, hogy a humanitárius élelmiszer-segélyezésnek alkalmazkodnia kell a fejlődő országokban fennálló szükségletekhez, kihívásokhoz és strukturális korlátokhoz; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az élelmiszer-segélyezés vegye figyelembe ezen országok helyi termelési, értékesítési, szállítási és marketing kapacitásait, hozzájárulva ezzel hosszú távú élelmezésbiztonságuk alapjainak kialakításához;

    14. emlékeztet arra, hogy az energiabiztonság és az élelmezésbiztonság nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz; elismeri, hogy az energiaköltségek kulcsfontosságú tényezők a mezőgazdaság – leginkább az olajártól függő – jövedelmezőségi szintjének megállapításában; ösztönzi az olyan intézkedéseket, melyek a mezőgazdasági termelőket fokozott energiahatékonyságra és alternatív energiaforrások kifejlesztésére biztatják; emlékeztet, hogy a kutatásfejlesztés és a tanácsadási szolgáltatások következetesebb támogatása szükséges;

    15. úgy véli azonban, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztésére és a 2020-ra kitűzött célok teljesítésére irányuló fokozott törekvésnek figyelembe kell vennie az élelmiszer-termelésre és -ellátásra gyakorolt hatást; hangsúlyozza az élelmiszerrel/üzemanyaggal kapcsolatos kihívásnak való megfelelés kényes egyensúlyát;

    16. aggodalommal állapítja meg, hogy egyirányú emelkedő tendenciát mutatnak a gazdálkodás bemeneti költségei, melyek gyorsabban nőnek mint a mezőgazdasági termékek árai; aggasztja, hogy a bemeneti költségek drámai mértékű növekedése csökkentheti a felhasználást és a termelés visszaeséséhez vezethet, amely fokozza majd az élelmiszerválságot mind az EU-ban, mind a világ más területein; ezért hangsúlyozza, hogy az ellátást és a bemeneti költségeket sürgős kérdésként kell kezelni;

    17. hangsúlyozza az államilag finanszírozott kutatás fontosságát, amely hozzájárul az élelmiszerbiztonság előmozdításához; szorgalmazza, hogy a kutatási beruházások ne csak az egyedi új technológiákra irányuljanak, hanem a hosszú távú élelmezésbiztonságot szolgáló, átfogó mezőgazdasági rendszerekre is; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy például egy ökológiai mezőgazdasági kutatással foglalkozó uniós technológiai platform úttörő szerepet játszhatna e területen;

    18. úgy véli, hogy az EK-Szerződéssel összhangban európai uniós közérdek a termelői és fogyasztói árak megfelelő szinten tartása és a tisztességes verseny biztosítása, különösen olyan stratégiai árucikkek tekintetében, mint a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek;

    19. úgy véli, hogy miközben a fogyasztók a versenynek köszönhetően versenyképes áron juthatnak élelmiszerekhez, a mezőgazdasági termelők számára is biztosítani kell a stabil jövedelmet, amely fedezi az előállítási költségeket és a termelők munkájáért járó méltányos javadalmazást, többek között a jó minőségű élelmiszerekkel való ellátás biztonságának szavatolása érdekében;

    20. aggodalmát fejezi ki az alacsony uniós mezőgazdasági jövedelmek miatt; biztos abban, hogy a termelési költségek növekedése és az áringadozás hatása miatti jövedelemcsökkenés negatív következményekkel jár a gazdálkodók azon képességére, hogy fenntartsák a termelést; határozottan úgy véli, hogy az élelmezésbiztonság veszélybe kerül, ha e kérdésekkel nem foglalkoznak megfelelő módon;

    21. kiemeli a piacok és árak szélsőséges ingadozása idején a gazdálkodók előtt álló problémákat; felhívja a figyelmet azon nehézségekre, amelyekkel a gazdálkodók a szélsőséges ingadozások idején néznek szembe, amikor előre szeretnének tervezni; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen vezessen be állandó és erőteljes intézkedéseket a mezőgazdasági piaci ingadozások kezelésére; úgy véli, hogy ez kulcsfontosságú tényező lesz az Európai Unióban folytatott termelés fenntartásának biztosítása tekintetében;

    22. hangsúlyozza, hogy a nagymértékű áringadozások ellen nem lehet intervenciós, illetve stratégiai készletek nélkül hatékonyan fellépni; ezért úgy véli, hogy a jövőbeni KAP-ban meg kell erősíteni a piaci intervenciós eszközök szerepét;

    23. megjegyzi, hogy az ártranszmissziós mechanizmust, valamint a termelői és a fogyasztói árak közötti különbséget befolyásoló tényezők közül a következők a legjelentősebbek: az élelmiszer-ellátási láncban jelentkező növekvő koncentráció, a termékfeldolgozás mértéke, az egyéb külső költségekkel kapcsolatos áremelkedések és a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos spekuláció;

    24. úgy ítéli meg, hogy teljesen tisztában kell lennünk, illetve integrált és átfogó módon kell foglalkoznunk a mezőgazdasági alapanyagok árának emelkedéséhez hozzájáruló tényezőkkel; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági alapanyagok árának emelkedésével kapcsolatos kérdés megoldására integrált politikai reakcióra és átfogó stratégiára van szükség;

    25. tudomásul veszi az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokról szóló bizottsági közleményt és üdvözli a Bizottság e kérdés iránt eddig tanúsított figyelmét; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Bizottság az információáramlást veszi alapul a piaci ingadozások kezelésére; úgy véli, hogy a kérdés kezeléséhez szigorúbb megközelítésre is szükség lehet, különösen az árupiacok átláthatóságának növelése tekintetében;

    26. úgy véli, hogy a pénzügyi és mezőgazdasági piacok napjainkban minden eddiginél szorosabban összefonódnak; azon a véleményen van, hogy az európai válasz önmagában már nem elegendő, és Európának a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel együtt kell fellépnie az áringadozás és az élelmezésbiztonság kérdéseiben;

    27. felkéri a G20-at, hogy koordinálják a túlzott áringadozások elleni preventív mechanizmusok létrehozását és dolgozzanak ki szabályozást, mely kifejezetten az élelmiszerpiaci és mezőgazdasági válságok kezelését célozza; felhívja a G20-at, hogy biztosítsák az élelmiszerekre és a mezőgazdasági árukra vonatkozó szabályozások konvergenciáját, és vonják be a G20-on kívüli országokat is;

    28. felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi eszközök piacairól és a piaci visszaélésekről szóló irányelvek közelgő felülvizsgálata során terjesszen elő megfelelő javaslatokat a mezőgazdasági és élelmiszerpiacokkal kapcsolatos veszélyek kezelésére;

    29. ebben az összefüggésben támogatja a pénzügyi eszközökről szóló hatályos jogszabályok felülvizsgálatát, amelyeknek átláthatóbb kereskedelmet kell biztosítaniuk; emlékeztet arra, hogy a pénzügyi eszközöknek a gazdaságot kell szolgálniuk, és segíteniük kell a mezőgazdasági termelést a súlyos válságok és éghajlati események leküzdésében; ugyanakkor nem engedhető meg, hogy a spekuláció veszélyeztesse az egyébként eredményes mezőgazdasági üzemeket;

    30. hangsúlyozza az ESMA jelenleg előirányzott fontos szerepét az árupiacok felügyeletében; felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje annak lehetőségét, hogy az ESMA további hatásköröket kapjon az árupiacokon történő manipulációk és visszaélések megelőzése érdekében;

    31. úgy véli, hogy célszerű lenne kiépíteni az élelmiszerkészletek (az éhínség mérséklésére szolgáló sürgősségi készletek, valamint a nyersanyagárak szabályozására használt készletek) célzott globális rendszerét, amely árcsúcsok esetén segíthetné a világkereskedelmet, kivédhetné az újra és újra megjelenő protekcionizmust és enyhíthetné a világ élelmiszerpiacaira háruló nyomást;

    32. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.