Eljárás : 2011/2642(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0199/2011

Előterjesztett szövegek :

B7-0199/2011

Viták :

PV 06/04/2011 - 20
CRE 06/04/2011 - 20

Szavazatok :

PV 07/04/2011 - 6.9
CRE 07/04/2011 - 6.9
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0154

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 188kWORD 159k
16.3.2011
PE459.745v01-00
 
B7-0199/2011

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról


Mário David a Külügyi Bizottság nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálatáról  
B7‑0199/2011

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az európai szomszédságpolitika (ESZP) 2004 óta tartó fejlődésére és különösen a Bizottságnak az ESZP végrehajtásáról szóló, 2006. december 4-i helyzetjelentésére,

- tekintettel az Egyiptommal, Izraellel, Jordániával, Libanonnal, Marokkóval, a Palesztin Hatósággal és Tunéziával közösen elfogadott cselevési tervre,

- tekintettel a Bizottság „Tágabb európai szomszédság: keleti és déli szomszédjainkkal fennálló kapcsolataink új kerete” című 2003. március 11-i közleményére(1), valamint az „Európai szomszédságpolitika – stratégiai dokumentum” (2) című 2004. május 12-i, az európai szomszédságpolitika megerősítéséről szóló(3) 2006. december 4-i, a határozott szomszédságpolitikáról szóló(4), 2007. december 5-i és az európai szomszédságpolitika áttekintéséről szóló 2010. május 12-i közleményére(5),

- tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2011. március 8-i, partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel című közös közleményére(6),

- tekintettel a Külügyek Tanácsának az európai szomszédságpolitikáról szóló, 2010. július 26-i következtetéseire,

- tekintettel korábbi állásfoglalásaira, azaz az európai szomszédságpolitikáról szóló 2006. január 19-i (7), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközről (ENPI) szóló 2006. július 6-i(8), az európai szomszédságpolitika erősítéséről szóló 2007. november 15-i (9), a Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért 2009. február 19-i(10), az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz felülvizsgálatáról szóló 2009. február 19-i(11), az „Unió a Mediterrán Térségért” című, 2010. május 20-i(12), valamint „A Jordán-folyó helyzete, különös tekintettel a folyó alsó szakaszára” című, 2010. szeptember 9-i(13) állásfoglalásaira,

- tekintettel a tunéziai helyzetről szóló, 2011. február 3-i(14), az egyiptomi helyzetről szóló, 2011. február 17-i(15), és a szomszédos déli országokról, különösen Líbiáról és a humanitárius aspektusokról szóló, 2011. március 10-i(16) állásfoglalásaira,

- tekintettel az EU–Marokkó Társulási Tanács 2008. október 13-i következtetéseire, amely kiemelt státuszt biztosított Marokkó számára,

- tekintettel az EU–Jordánia Társulási Tanács 2010. október 26-i következtetéseire, amely kiemelt státuszt biztosított Jordánia számára,

- tekintettel a „Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért ” kezdeményezésnek a 2008. március 13–14-i brüsszeli Európai Tanács általi elfogadására,

- tekintettel a Bizottság a „Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért ” című 2008. május 20-i közleményére(17),j

- tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés külügyminiszterei 2008. november 3–4-i marseille-i ülésének zárónyilatkozatára,

- tekintettel a 2008. július 13-i párizsi csúcstalálkozónak a mediterrán térségért tett nyilatkozatára,

- tekintettel az 1995. november 27–28-án Barcelonában megtartott külügyminiszterek Euro-mediterrán Konferenciáján elfogadott, az euro-mediterrán partnerség létrehozásáról szóló Barcelonai Nyilatkozatra,

- tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlése (UMT-PK) Elnökségének párizsi (2008. július 12.), kairói (2009. november 20.), rabati (2010. január 22.), palermói (2010. június 18.) és római (2010. november 12.) nyilatkozataira,

- tekintettel az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti közgyűlés (EMPK) által 2008. október 13-án Ammanban elfogadott és „Barcelonai folyamat: Unió a Mediterrán Térségért” kezdeményezés külügyminisztereinek első ülésére megküldött ajánlására,

- tekintettel az UMT-PK bizottságainak a 2010. március 13-án és 14-én Ammanban megtartott hatodik plenáris ülésen elfogadott ajánlásaira,

- tekintettel a helyi és regionális önkormányzatok euro-mediterrán közgyűlése (ARLEM) 2010. január 21-én Barcelonában tartott alakuló ülésének következtetéseire,

- tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(18),

- tekintettel a Tanácshoz intézett, az EU és Líbia közötti keretmegállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokról szóló, 2010. december 13-i ajánlására,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása,, különösen a nők jogai, a jogállamiság , a biztonság megerősítése, a demokratikus stabilitás, a jólét, a jövedelmek, a javak és az esélyek társadalmon belüli igazságos elosztása és ily módon a korrupció elleni küzdelem, a felelősségteljes kormányzás előmozdítása az Európai Unió alapvető elveit és célkitűzéseit képezik, valamint az ESZP-partnerországokkal közös értéket kell képezniük és az ESZP kulcsfontosságú célkitűzéseivé kell válniuk,

B. mivel az ENP felülvizsgálatának figyelembe kell vennie az EU számos déli szomszédos országában a szabadságot, demokráciát, és reformokat követelő tüntetéseket, melyek jól illusztrálták a régióban élő emberek erős vágyát a valódi változás és a jobb életkörülmények iránt,

 

C. mivel az egész térségben fokozódott nagyrészt a javak és a gazdasági növekedés egyenlőtlen eloszlása, a szabadságok hiányában gyökerező polgári nyugtalanság, amely a lakosság uralmon lévő kormányokkal szembeni általános elégedetlenségét tükrözi,

D. mivel a tunéziai, egyiptomi és líbiai események megkövetelik az EU-tól, hogy megfelelő változásokat eszközöljön az ESZP-ben annak érdekében, hogy hatékonyan támogassa a politikai, gazdasági és társadalmi reformfolyamatot;

E.  mivel 2004-es elindítása óta az ESZP eredménytelennek bizonyult az emberi jogi és demokratikus célkitűzéseinek megvalósításában, továbbá nem volt képes véghezvinni a szükséges politikai, társadalmi és intézményi reformokat; mivel a régióval ápolt kapcsolatok vonatkozásában az EU elhanyagolta a civil társadalommal és a demokratikus erőkkel folytatott párbeszédet; mivel a fennálló hiányosságokkal és kihívásokkal szemben most a világosan meghatározott cselekvési prioritásokkal, egyértelmű eredménymutatókkal, illetve a teljesítményen és eredményeken alapuló differenciálással a végrehajtásra kell a hangsúlyt helyezni, mindeközben törekedve arra, hogy a civil társadalom tekintetében valóban reprezentatív partnerekkel és a demokráciaépítésben döntő szerepet játszó kritikus intézményekkel együtt járjanak el;

F.  mivel az EU-nak pontosabban meg kell határoznia stratégiai céljait és prioritásait a keleti és déli szomszédokkal fennálló partnerségi kapcsolataiban, valamint politikai menetrendjében és költségvetési tervében kellő jelentőséget kell tulajdonítania az ezzel kapcsolatos kérdéseknek;

G. mivel az ESZP-be célratörőbb és hatékonyabb eszközöket kell beépíteni az EU szomszédságában a politikai, gazdasági és társadalmi reformok ösztönzése és támogatása érdekében,

H. mivel a Lisszaboni Szerződés az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője posztjának létrehozásával megteremtette az EU számára a feltételeket politikái és működése hatékonyságának és koherenciájának javításához, különösen a külkapcsolatok területén; mivel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének biztosítania kell, hogy az EU hangját nemzetközi színtéren is meghallják,

I.   mivel az Európai Unióról szóló szerződés 3. és 21. cikke tovább fejleszti az EU külpolitikájának célkitűzéseit, és az emberi jogok – különösen az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága – előmozdítását helyezi az EU külső fellépésének középpontjába,

J.   mivel az EU-Szerződés 8. cikke értelmében az Uniónak a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat kell kiépítenie a jólét és a jószomszédi viszonyok egy olyan térségének a létrehozása céljából, amely az Unió értékeire épül, és amelyet az együttműködésen alapuló szoros és békés kapcsolatok jellemeznek,

K. mivel a megoldatlan konfliktusok és az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi jog megsértései akadályozzák az ESZP teljesítését, hátráltatva a gazdasági, társadalmi és politikai fejlődést, illetve a regionális együttműködést, a stabilitást és a biztonságot,

L.  mivel a déli szomszédos országokkal fenntartott uniós kapcsolatokban az elmúlt években a rövid távú stabilitás megteremtésére irányuló törekvés gyakran háttérbe szorította a demokrácia, a társadalmi igazságosság és az emberi jogok értékeit,

M.  mivel az EU-nak alulról felfelé építkező megközelítést kell követnie, növelve az intézmények kiépítésével, a civil társadalommal, a demokratizálódással kapcsolatos folyamatok, valamint különösen a nők részvételének és a társadalmi–gazdasági fejlődés támogatását, amelyek a hosszú távú stabilitás előfeltételei,

N.  mivel az emberi jogok és különösen a nők emberi jogainak tisztelete, a demokrácia és a jogállamiság – beleértve a kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód elleni küzdelmet –, csakúgy mint a halálbüntetés ellenzése alapvető uniós elvek,

 

O.      mivel az UMT kezdeményezés jelenleg szünetel, különösen miután bizonytalan időre elhalasztották az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés állam- és kormányfőinek második csúcstalálkozóját és a miniszteri szintű találkozókat, és a főtitkár lemondott; mivel az UMT olyan régióban formálódik, amelyet a Tunéziában, Egyiptomban és a földközi-tengeri és közel-keleti országokban lezajlott népi felkeléseket követően jelenleg területi konfliktusok, politikai válságok és növekvő társadalmi feszültségek jellemeznek, amelyek lelassítják az UMT intézményeinek működését, illetve az állam- és kormányfők 2008. júliusi párizsi csúcstalálkozóján, és az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés külügyminisztereinek 2008. november 3-4-i marseille-i ülésén meghirdetett nagyszabású regionális integrációs projektek beindítását; mivel az Unió a Mediterrán Térségért – amelynek szándékolt célja az európai uniós politikák fokozott érvényesítése volt a régióban – nem bizonyult hatékonynak az érintett népesség bizalmának csökkenése és az alapvető igényeinek való megfelelés tekintetében,

P.  mivel az UMT létrehozása lehetőséget kínált egyrészről a kétoldalú politikák, másrészről a regionális politikák közötti kiegészítő jelleg megerősítésére az euro-mediterrán együttműködés célkitűzéseinek hatékonyabb megvalósítása céljából,

Q. mivel az egyéb globális szereplők és különösen a BRIC-országok továbberősítették gazdasági jelenlétüket és politikai befolyásukat az EU déli szomszédságában,

R.  mivel a politikai, gazdasági, szociális és pénzügyi válság következtében még súlyosabbá váltak az ESZP déli partnerországaiban meglévő politikai, gazdasági és társadalmi kihívások; mivel az uniós vívmányokhoz való közelítéssel, valamint a gazdasági és társadalmi kapcsolatok fokozatos bővüléséhez való alkalmazkodással kapcsolatos reformok költsége további kihívást jelent az EU déli szomszédjai számára; mivel néhány országban ezek a tényezők nagyban hozzájárultak a társadalmi elégedetlenséghez, illetve a demokratizálódási és reformtörekvésekhez,

S.  mivel a vízgazdálkodás és különösen a térségben élő valamennyi nép szükségleteivel összhangban lévő, igazságos vízelosztás rendkívül fontos a tartós közel-keleti béke és stabilitás szempontjából,

T.  mivel a demográfiai tendenciák azt mutatják, hogy míg az elkövetkező húsz évben az EU tagországainak stabil, de egyre öregedő lakossága lesz, addig az ESZP déli országaiban növekedni fog a népesség, különösen a munkaképes korcsoportban; mivel előfordulhat, hogy ezekben az országokban a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés nem lesz képes lépést tartani a várható lakosságnövekedéssel, elsősorban amiatt, hogy ezen országokban már most is igen magas – a fiatalok körében pedig különösen magas – a munkanélküliek aránya,

U. mivel a déli ESZP-országokban eluralkodott korrupció továbbra is komoly aggály, amely a társadalom nagy részét érinti, köztük állami intézményeket is,

V. mivel az ENPI hozzájárult az ESZP finanszírozásának egyszerűsítéséhez; mivel az ENPI helyébe lépő eszköz kialakítására irányuló folyamatnak tükröznie kell a térségben lezajlott legutóbbi fejleményeket, főként a lakosság jogszerű demokratikus törekvéseit, az ESZP stratégiai felülvizsgálatának következtetéseit és azt az összes érintett féllel és különösen a helyi szereplőkkel folytatott konzultációkon keresztül kell kivitelezni,

Az ESZP felülvizsgálata –Általános észrevételek

1.  újból megerősíti az ESZP alapját képező értékeket, elveket és kötelezettségvállalásokat – mint amilyen a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok és a nők jogainak tiszteletben tartása, a felelősségteljes kormányzás, a piacgazdaság és a fenntartható fejlődés – és ismételten megerősíti azt, hogy az ESZP továbbra is érvényes keretet biztosít a legszorosabb partnereinkkel folytatott kapcsolat elmélyítéséhez és megerősítéséhez, ezen országok – a demokrácia, az előrehaladás és a mindenki előtt nyitva álló társadalmi és gazdasági lehetőségek megteremtésére és megszilárdítására irányuló – politikai, társadalmi és gazdasági reformjainak támogatása céljából; hangsúlyozza, hogy fontos a közös felelősség- és szerepvállalás elvének fenntartása az ESZP-programok tervezése és megvalósítása során; úgy véli, hogy az európai szomszédsági politika – amely egységes politikai keretet, teljesítményorientált differenciálást és egyénre szabott támogatást is jelent – 2004-es elindítása óta kézzelfogható előnyökkel járt mind az ESZP-beli partnerek, mind pedig az EU számára;

2.  emlékeztet arra, hogy a Földközi-tenger déli partvidékének, különösen Tunéziában és Egyiptomban történt eseményeinek fényében az ESZP-nek nem sikerült előmozdítania és biztosítania az emberi jogokat a harmadik országokban; sürgeti az Európai Uniót, hogy vonja le ezekből az eseményekből a tanulságot, és vizsgálja felül a demokrácia és az emberi jogok támogatására vonatkozó politikáját, és a harmadik országokkal való valamennyi megállapodás emberi jogi záradékára vonatkozóan alakítson ki egy végrehajtási mechanizmust; ragaszkodik ahhoz, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatakor kezeljék kiemelten az igazságszolgáltatás függetlenségére, az alapvető szabadságjogok, a pluralizmus, a sajtószabadság védelmére és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó kritériumokat; kéri, hogy az Unió ezen országokra vonatkozó politikáját jobban hangolják össze a többi uniós politikával;

3.  felszólítja az EU-t, hogy – déli szomszédjaink lakosságának igényeire és elvárásaira válaszolva – az ESZP keretében rendelkezésre álló valamennyi eszköz felhasználásával és szükség esetén új eszközök elfogadásával határozottan támogassa a térségben a politikai és gazdasági reformfolyamatot annak érdekében, hogy a leghatékonyabban követni tudja a demokratikus átmenetet, amelynek középpontjában az alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a felelősségteljes kormányzás, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni küzdelem áll;

4.  hangsúlyozza, hogy növelni kell az ESZP számára előirányzott pénzeszközöket a 2013 utáni időszakra vonatkozó, többéves pénzügyi kereten belül, az ESZP déli dimenziója számára prioritást biztosítva a közelmúltban bekövetkezett események fényében; úgy véli, hogy az új többéves pénzügyi keretnek figyelembe kell vennie az egyes országok sajátos jellemzőit és konkrét szükségleteit;

5.  hangsúlyozza, hogy egy, a nyitottság, a közös tulajdon és feltételesség elvén alapuló, erősebb politikai partnerségre és gazdasági integrációra irányuló konkrét javaslatot kell a szomszédos országok elé terjeszteni; arra szólít fel, hogy a legfejlettebb partnerországoknak az EU normái és értékei felé történő gyorsabb haladás érdekében az egyes országok és régiók eltérő szükségleteinek megfelelően kell alakítani ezt a javaslatot;

6.  szorgalmazza, hogy központibb szerepet kapjon a civil szervezetekkel folytatott együttműködés, mivel ezek jelentik a népi felkelések mögött álló hajtóerőt szerte a térségben;

7.  kiemeli, hogy megfelelő szintű uniós finanszírozást kell biztosítani a szomszédsággal folyó együttműködéshez, és megismétli az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköznek (ENPI) mint az európai szomszédságpolitika legfőbb finanszírozási eszközének az értékét, amelynek olyan irányba kellene továbbfejlődnie, hogy az rugalmasabb választ adjon a szomszédos országok és régiók igényeire, garantálja az ESZP politikai célkitűzései és az ENPI programozása közötti közvetlen kapcsolatot, illetve tükrözze a jövőbeni ENPI telesítményalapú jellegét; kiemeli ugyanakkor, hogy egy alulról felfelé építkező megközelítés biztosításával célzottabb támogatást kell nyújtani, ami elsősorban a civil társadalomra és a helyi közösségekre irányul; hangsúlyozza a különböző ENPI-programok irányítása és végrehajtása nyomon követésének jelentőségét;

8.  kiemeli, hogy az ESZP stratégiai felülvizsgálatának komolyan foglalkoznia kell a politikai hiányosságokkal és támogatnia kell az összes partner fokozottabb politikai kötelezettségvállalását, ugyanakkor meg kell erősítenie a teljesítményen alapuló differenciálást, világosan meghatározott eredménymutatók alapján; szorgalmazza, hogy a felülvizsgálatnak nagy figyelmet kell szentelnie a többoldalú dimenzió kialakításának sürgető szükségességére, valamint a partnerországokkal erőteljesebb, folyamatos és valódi politikai párbeszédet kell eredményeznie;

9.  rendkívül fontosnak tartja folyamatosan értékelni és megvizsgálni a már végrehajtott programok révén eddig elért eredmények mellett a partnerség keretében felhasznált erőforrások megfelelőségét is; véleménye szerint ez az eljárás lehetőséget ad az esetleges hiányosságok és helytelen döntések jövőbeli korrekciójára;

10. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Unió déli szomszédjaival fenntartott kapcsolataira vonatkozó európai szomszédságpolitikát, forrásokat és segítséget biztosítva egy valóban demokratikus átmenethez, és lefektetve a mélyreható politikai, társadalmi és intézményi reformok alapjait; ragaszkodik ahhoz, hogy a szomszédságpolitika felülvizsgálatakor kezeljék kiemelten a bírói kar függetlenségére, az alapvető szabadságjogok, többek között a médiaszabadság védelmére és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó kritériumokat;

11. elismeri és hangsúlyozza, hogy van különbség „az európai szomszédok”– azaz azon országok, amelyek a koppenhágai kritériumok teljesítését követően hivatalosan is csatlakozhatnak az EU-hoz – és „Európa szomszédjai” – azon országok, amelyek földrajzi helyzetüknél fogva nem csatlakozhatnak az EU-hoz – között;

12. úgy véli, hogy emiatt kiemelt fontossággal és sürgősséggel újra kell gondolni és felül kell vizsgálni az EU földközi-tengeri stratégiáját, és ennek az új stratégiának javítania kell a politikai párbeszédet és fokoznia kell minden demokratikus és társadalmi erő számára nyújtott támogatást, beleértve a civil társadalom szereplőit is; ebben a vonatkozásban kéri a Tanácsot, hogy határozzon meg olyan politikai kritériumokat, amelyeket az európai szomszédságpolitikában részt vevő országoknak teljesíteniük kell a „kiemelt státuszhoz” való hozzájutás érdekében;

13. hangsúlyozza, hogy ki kell használni a Lisszaboni Szerződéssel járó változásokban rejlő lehetőségeket, különösen ami a Bizottság alelnöke/főképviselő megerősített szerepét, az Európai Külügyi Szolgálat létrehozását és az Európai Parlamentre ruházott új hatásköröket illeti, ahhoz, hogy koherensebb legyen az EU külpolitikája és növekedjen külső dimenziójának és fellépésének hatékonysága és legitimitása; úgy véli, hogy csak akkor lesz az EU olyan pozícióban, hogy hiteles és hatékony politikát tud kialakítani mediterrán partnerei irányába, ha a Tanács és a Bizottság képesek a múltból és a jelen eseményekből tanulni, és egy alapos és átfogó elemzést tudnak készíteni a jelenlegi európai szomszédságpolitika hiányosságairól;

14. hangsúlyozza az EU és a déli szomszédos országok közötti partnerség jelentőségét, továbbá kiemeli, hogy e szoros együttműködés mindkét oldal érdeke;

15. úgy véli, hogy az EU-nak tanulnia kell a déli szomszédságában a közelmúltban bekövetkezett eseményekből, és ennek fényében felül kell vizsgálnia az ESZP-t azzal a céllal, hogy ne csak az államokkal, hanem a társadalmakkal is partnerséget alakítson ki;

Déli dimenzió

16. kiemeli annak fontosságára, hogy a demokratikus változások mellett kiálló szereplőknek a demokratikus átmenet – különösen a szabad és demokratikus választások és az intézmények kiépítése, köztük a független bírói kar – ellenőrzésére vonatkozó kérésére adott válaszként a Parlament bevonásával hozzanak létre egy munkacsoportot;

17. a térségben bekövetkezett közelmúltbeli események fényében határozottan támogatja az EU-val szomszédos déli országok népei által kifejezésre juttatott legitim demokratikus törekvéseket, továbbá felszólítja az említett országok hatóságait, hogy a lehetőségekhez mérten biztosítsák a valódi demokráciába való békés átmenetet; hangsúlyozza, hogy az ESZP stratégiai felülvizsgálata során maradéktalanul figyelembe kell venni és tükrözni kell ezeket a fejleményeket;

18. ezzel összefüggésben a politikai, gazdasági és társadalmi reformok támogatására szolgáló jelenlegi eszközök mozgósítása, felülvizsgálata és átdolgozása révén az érintett társadalmakkal kialakított partnerség keretében az EU jelentős támogatását kéri a déli szomszédos országokban a demokratikus átalakuláshoz; különösen kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb vizsgálja felül a Tunéziára és Egyiptomra vonatkozó, 2011–2013-as időszakra szóló nemzeti indikatív programokat annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni az említett partnerországok demokráciaépítés terén felmerült új és sürgető igényeit;

19. kiemeli az EU déli szomszédjaival folytatott politikai párbeszéd fokozásának jelentőségét; ismételten hangsúlyozza, hogy a demokrácia megerősítése, a jogállamiság, a felelősségteljes kormányzás, a korrupció különböző formái elleni küzdelem, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása ezen párbeszéd létfontosságú elemeit képezik; e tekintetben kiemeli a lelkiismereti, vallás- és gondolatszabadság, a véleménynyilvánítási, a sajtó- és a médiaszabadság, az egyesülési szabadság, a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség, a kisebbségek védelme és a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem jelentőségét;

20. megjegyzi, hogy néhány partnerország már megkapta a kiemelt státuszt vagy az erre irányuló tárgyalások jelenleg is folynak; hangsúlyozza, hogy fontos e differenciálás átláthatóbb és koherens megközelítése az ezzel járó jelentős előrehaladás biztosításához, valamint a kettős mérce elkerülése érdekében fontos a kiemelt státusz elnyeréséhez szükséges feltételek világos meghatározása;

21. hangsúlyozza, hogy ki kell igazítani a kiemelt státuszra vonatkozó koppenhágai kritériumokat, kéri a Bizottságot, hogy szavatolja, hogy harmadik országok csak akkor kapnak kiemelt státuszt, ha teljesítik ezeket a kritériumokat;

22. hangsúlyozza, hogy az EU számára a korrupció elleni küzdelemnek – elsősorban az igazságszolgáltatás és a rendőrség terén – kiemelt prioritásnak kell lennie a déli partnereivel fenntartott kapcsolatainak ápolásában;

23. kéri, hogy a kiemelt státusz partnerországoknak történő odaítélése, és az ESZP cselekvési tervének kidolgozása során minden szakaszban konzultáljanak az Európai Parlamenttel, tekintettel annak a Lisszaboni Szerződés szerinti új szerepére; felszólítja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy a tárgyalások minden szakaszában alkalmazandó, világos konzultációs mechanizmus bevezetésével vonják be az Európai Parlamentet a kiemelt státuszra irányuló döntéshozatali eljárásba, köztük a teljesítendő feltételek meghatározásába, valamint a cselekvési tervben szereplő prioritások és iránymutatások kidolgozásába;

24. hangsúlyozza, hogy az EU és a déli szomszédos országok közötti hatékony partnerség kizárólag ezen együttműködés egymásba fonódó kétoldalú és többoldalú dimenziói közötti szinergiákon alapulhat, éppen ezért sajnálatosnak tartja, hogy az ESZP nem veszi kellőképpen figyelembe a többoldalú dimenzió megerősítésének szükségességét;

25. tisztelettel adózik a tunéziai, egyiptomi és líbiai polgárok bátorsága előtt, akik síkra szálltak a demokráciáért és a szabadságért, és kéri valamennyi uniós intézményt, hogy adják teljes körű támogatásukat a demokratikus átmenet folyamatához;

26. elítéli, hogy a tunéziai és egyiptomi békés felkelések során emberi életek vesztek oda, és kéri a hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki az ügyet és a felelősöket állítsák bíróság elé;

27. úgy véli, hogy a Közel-Keleten és a földközi-tengeri térség egészében az izraeli-palesztin konfliktus jelenti a politikai feszültségek gyökerét;

28. felszólítja a főképviselőt/alelnököt a konfliktusmegoldásban és bizalomépítésben való aktív részvételre a térségben, biztosítva, hogy az EU aktív szerepe – elsősorban a közel-keleti békefolyamatokban és a nyugat-szaharai konfliktusban – ne merüljön ki a finanszírozásban; úgy véli, hogy a konfliktusok megoldása kulcsszerepet játszik a régió gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésében, valamint az ESZP regionális dimenziójának, és az Unió a Mediterrán Térségért-hez hasonló többoldalú együttműködési formáinak fejlődésében; rámutat, hogy az ESZP teljes sikere érdekében döntő jelentőséggel bír az, hogy EU déli szomszédságában felmerülő különböző konfliktusokra és különösen az arab-izraeli konfliktusra a nemzetközi joggal összhangban átfogó megoldást találjanak;

29. úgy véli, hogy a mediterrán térségen belüli, kultúrák közötti párbeszéd különös jelentőséggel bír a kölcsönös megértés, a szolidaritás, a tolerancia és a térség lakossága jólétének fokozása terén; várakozásai szerint a felülvizsgálat során mérlegelni fogják az e célt szolgáló eszközök kidolgozását;

30. mély aggodalommal tölti el, hogy továbbra is határozatlan időre elhalasztják az UMT állam- és kormányfőinek, valamint minisztereinek második csúcstalálkozóját, ami negatív üzenetet küld a régió népei és intézményei felé; úgy véli, hogy a főtitkár lemondása rávilágít annak szükségességére, hogy tisztázzák az UMT eljárásait és intézményi rendszerét; emlékeztet arra, hogy a földközi-tengeri térség politikai feszültségei és regionális konfliktusai nem fékezhetik az ágazati és többoldalú együttműködések irányába tett konkrét előrelépések lehetőségét, továbbá hogy a nagyszabású, integrációs projektek megvalósítása és a nyílt politikai párbeszéd révén az UMT hozzá tud járulni a bizalmi légkör kialakításához, törekedve az igazságosság és a biztonság közös céljainak a szolidaritás és a béke szellemében történő megvalósítására;

31. elítélően nyilatkozik az UMT elégtelen finanszírozásáról, és a Földközi-tenger mindkét partján a tagállamok által vállalt elkötelezettség alacsony szintjéről; sajnálatosnak tartja, hogy az EU nem határozta meg a földközi-tengeri politikával kapcsolatos elképzelését, és hosszú távú stratégiai megközelítés kidolgozását szorgalmazza a térség fejlesztése és stabilizációja tekintetében; ragaszkodik ahhoz, hogy az euro-mediterrán integrációs folyamatnak az európai napirend politikai prioritásává kell válnia;

32. meggyőződése, hogy újra kell indítani az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezést, figyelembe véve a térségben történt legutóbbi fejleményeket; úgy véli, hogy az új UMT-nek elő kell mozdítania a stabil gazdasági, társadalmi és demokratikus fejlődést, valamint szilárd közös alapot kell teremtenie az EU és a déli szomszédjai közötti szorosabb kapcsolatokhoz; hiszi, hogy ez az újonnan létrehozott közösség új lehetőségeket is kínálna egy olyan fenntartható közel-keleti béke megteremtéséhez, amely alapjaiban beépül a különböző társadalmakba és nem csupán a térség önkényuralmi vezetőinek törékeny politikai akaratától függ;

33. megállapítja, hogy a felülvizsgálat során figyelembe kell venni, hogy az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezésnek nem sikerült beváltani a hozzá fűzött reményeket, továbbá meg kell vizsgálni az ez előtt álló kihívásokat és mérlegelni kell az ESZP-n belüli kétoldalú eszközök erősítésére szolgáló új megoldásokat; e tekintetben úgy véli, hogy több forrást kell azokra a területekre irányítani, ahol kézzelfogható előrehaladást lehet elérni;

34. aggodalmát fejezi ki az euro-mediterrán szabadkereskedelmi térség kialakítása terén mutatkozó elmaradás miatt; felszólít arra, hogy törekedjenek egy euro-mediterrán szabadkereskedelmi térség kialakítását célzó, mély és átfogó szabadkereskedelmi térségekről folyó összehangolt tárgyalások folytatására, amely tükrözi az egyes partnerországok társadalmi-gazdasági valóságát, és biztosítva, hogy e megállapodások társadalmi és környezeti hatását teljes mértékben és időben felmérik; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a különböző szereplők részéről nem történt valódi előrehaladás a szükséges feltételek megteremtése érdekében; bátorítja emellett a dél–dél két- és többoldalú gazdasági együttműködés kialakítását, amely érezhető előnyöket eredményezne a polgárok számára, valamint javítaná a régió politikai környezetét;

35. hangsúlyozza, hogy az érintett országokban célzottan kell foglalkozni a legfontosabb egyedi kérdésekkel, megismétli azonban, hogy a szomszédsági politikán belül különös figyelmet kell szentelni főként a fiatal generáció társadalmi-gazdasági helyzetének;

36. úgy véli, hogy a sajátos közös érdekekkel, értékekkel és problémákkal rendelkező tagállamok és ESZP-országok közötti megerősített szubregionális együttműködés pozitív lendületet adna az egész földközi-tengeri térségnek; ösztönzi a tagállamokat, hogy aknázzák ki a változó geometriájú együttműködési mintában rejlő lehetőségeket és hangsúlyozza, hogy a jövőbeli ESZP-nek támogatnia és szorgalmaznia kell e megközelítést, nevezetesen regionális finanszírozási keretén keresztül;

37. úgy véli, hogy a déli szomszédsági politika összefüggésében szembe kell nézni a szabálytalan bevándorlás problémájával; kéri a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy kísérjék figyelemmel a déli szomszédos országokkal kötött megállapodások végrehajtását, és hogy a bevándorlás és különösen a visszafogadás kérdésére tekintettel kövessék nyomon az uniós tagállamok és a regionális szereplők között létrejött, hatályban lévő kétoldalú megállapodások végrehajtását;

38. sajnálatosnak tartja a mobilitás és a vízumpolitika terén a keleti és déli szomszédok között alkalmazott aszimmetrikus megközelítést; a mobilitással kapcsolatban kiáll a vízumeljárások megkönnyítése mellett az ESZP déli országai – különösen pedig a tanulók, kutatók és üzletemberek – tekintetében, és szorgalmazza az euro-mediterrán mobilitási partnerség kezdeményezés elfogadását; hangsúlyozza azt a fontos szerepet, amelyet bizonyos ESZP-országok játszhatnak a migrációs áramlások kezelésében; hangsúlyozza, hogy a migrációs áramlások kezelését célzó együttműködés során teljes mértékben tiszteletben kell tartani az uniós értékeket és a nemzetközi jogi kötelezettségeket; szorgalmazza, hogy a partnerországokkal kötendő visszafogadási megállapodások csak illegális bevándorlókra legyenek érvényesek, kizárva tehát mindazokat, akik menedékkérőnek, menekültnek, vagy védelemre szoruló személynek vallják magukat, és megismétli, hogy a visszaküldés tilalmának elve minden olyan személyre alkalmazandó, aki halálbüntetés, embertelen bánásmód vagy kínzás kockázatának van kitéve; szorgalmazza az emberkereskedelem megállítását célzó megerősített együttműködést és a migráns munkavállalókra vonatkozó feltételek javítását mind az EU-ban, mind a déli ESZP-országokban;

39. felszólítja a főképviselőt/alelnököt, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy helyezze az ESZP déli országaival folytatott kapcsolata előterébe a halálbüntetés eltörlésére, az emberi jogok – ideértve a nők emberi jogait is – és alapvető szabadságjogok – nevezetesen a lelkiismereti és vallásszabadság, az egyesülés szabadsága, sajtó- és médiaszabadság, a jogállamiság, a bírói kar függetlensége, a kínzás, a kegyetlen és embertelen bánásmód és a büntetlenség elleni küzdelem – tiszteletben tartására, valamint a különböző nemzetközi jogi dokumentumok – köztük a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma és a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény – ratifikálására vonatkozó uniós politikai prioritást;

40. az ESZP déli országokkal kötött megállapodások felülvizsgálatával összefüggésben kéri, hogy ismételten fordítsanak figyelmet arra, hogy az érintett országokban teljes mértékben tartsák tiszteletben a vallásszabadsághoz való jogot, különös tekintettel az összes vallási kisebbségre; hangsúlyozza, hogy a vallásszabadsághoz való jog magában foglalja a vallásnak egyénileg vagy közösségben, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás, vallásgyakorlás és szertartások végzése útján való szabad kifejezésre juttatását, valamint a vallás megváltoztatásához való jogot is;

41. hangsúlyozza, hogy az összes ESZP-országgal folytatott szerződéses kapcsolatok kitérnek az emberi jogi kérdésekkel emberi jogi albizottságok keretében foglalkozó rendszeres fórumok megtartására vonatkozó rendelkezésekre; kéri az EKSZ-t, hogy használja ki teljes körűen a meglévő albizottságokat és minden tárgyalás során szorgalmazza azok hatékonyabb és eredményorientáltabb tevékenységét, valamint biztosítsa a civil társadalmi szervezetek és emberi jogi jogvédők részvételét; javasolja, hogy az emberi jogokkal foglalkozó EU–Izrael informális munkacsoportot minősítsék át rendes albizottsággá; kéri az EKSZ-t, hogy vegyen részt az emberi jogi munkacsoport (COHOM) és az Európai Parlament Emberi Jogi Bizottsága közötti strukturális együttműködésben is;

42. kéri a főképviselőt/alelnököt, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy tevékenyen mozdítsák elő és védjék a közlés szabadságát és az információhoz való – többek között az interneten keresztüli – hozzáférést;

43. felszólítja a főképviselőt/alelnököt, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy egy kapacitásnövelést szolgáló célzott eszköz révén erősítse meg a civil társadalmi szervezetek – különös tekintettel az emberi jogi szervezetekre és a női szervezetekre – szerepét a szakpolitika nyomon követésében, illetve a támogatás programozásában és végrehajtásában; e tekintetben kiemeli a nők nagyobb fokú bevonásának szükségességét, továbbá kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy rendszeresen értékelje a projektjeik és programjaik nemekre gyakorolt hatását és álljon ki a nők jogaiért és a nemek közötti egyenlőségért az alkotmányok, a büntető törvénykönyvek, a családi jogi törvények és az egyéb polgári jogi törvények reformja során, valamint az ESZP-partnerországokkal folytatott emberi jogi párbeszédek során; ragaszkodik ahhoz, hogy a főképviselő/alelnök, az EKSZ és a Bizottság ne erősítse a harmadik országok és az EU közötti kapcsolatokat, ha az említett országok nem vonnak be elegendő civil társadalmi szervezetet politikáikba; megállapítja, hogy a civil társadalmi szervezetek az EU leghűségesebb és legerősebb szövetségesei a demokratikus értékek, a felelősségteljes kormányzás és az emberi jogok partnerországokban való előmozdítása terén; szorgalmazza, hogy fokozottan vonják be a regionális és helyi hatóságokat, valamint a szakmai szervezeteket és a szociális partnereket az EU déli szomszédos országokkal folytatott együttműködésébe; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy e tekintetben még inkább szilárdítsa meg és hatékonyabban használja fel a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét;

44. hangsúlyozza, hogy végre kell hajtani a nemek közötti egyenlőség érvényesítését és támogatni kell az ezzel kapcsolatos fellépéseket annak érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség terén hatékony és szisztematikus megközelítést valósítsanak meg az ESZP-országokban; sürgeti a kormányokat és a civil társadalmat, hogy fokozzák a nők társadalmi befogadását, küzdjenek a nők írástudatlansága ellen és mozdítsák elő a nők foglalkoztatását annak biztosítása érdekében, hogy a nők valamennyi szinten érdemi arányban legyenek jelen;

45. hangsúlyozza a strukturált együttműködés jelentőségét a felsőfokú oktatás és kutatás területén a képesítések és oktatási rendszerek kölcsönös elismerésének ösztönzése végett, elsősorban a tanulók, kutatók és professzorok fokozottabb mobilitása érdekében, amelyet az agyelszívás elleni küzdelemre irányuló intézkedések kísérnek; e tekintetben üdvözli a Tempus alapítványnak a felsőfokú oktatásban, illetve az ERASMUS Mundus 2. cselekvési programnak a diákcserék révén nyújtott segítségét, illetve az euro-mediterrán egyetem (EMUNI) létrehozását, amelynek magában kell foglalnia a két partvidék egyetemeinek euro-mediterrán hálózatát;

46. hangsúlyozza a helyi hatóságok jelentőségét partnerországaink demokratikus fejlődésében, és ösztönzi az EU és a partnerországok helyi hatóságai közötti ikerintézményi együttműködési programok kiterjesztését;

47. hangsúlyozza a szakszervezetek és a társadalmi párbeszéd jelentőségét a déli partnerek demokratikus fejlődésében; bátorítja ezeket az országokat a munka- és szakszervezeti jogok további erősítésére; rámutat, hogy a társadalmi párbeszéd fontos szerepet játszhat a térséget érintő társadalmi-gazdasági kihívások tekintetében;

48. hangsúlyozza a beruházások, a képzés, a kutatás és az innováció egymáshoz közelítésének fontosságát, különös figyelmet szentelve a munkaerő-piaci igényekhez igazított képzésre, a régió gazdasági-társadalmi kihívásainak leküzdése érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy külön figyelmet kell fordítani a nőkre és a hátrányos helyzetű csoportokra, például a fiatalokra; ugyanakkor kiemeli a helyi fejlesztési projektek további támogatásának rendkívüli jelentőségét, hogy hozzá tudjanak járulni a legsérülékenyebb városok és régiók újjáélesztéséhez;

49. hangsúlyozza, hogy a jól működő, hatékony és biztonságos multimodális közlekedési rendszer a gazdasági növekedés és fejlődés, valamint az Európai Unió és déli földközi-tengeri partnerei közötti kereskedelem és integráció előmozdításának előfeltétele; kéri a Bizottságot, hogy a mediterrán térség tekintetében készítse el a regionális közlekedési cselekvési terv (2007–2013) félidős értékelését és az eredményeket vegye figyelembe a jövőbeni közlekedési cselekvési tervek kidolgozásánál;

50. hiszi, hogy a fenntartható fejlődés az ESZP felülvizsgálatának átfogó alapelve kell, hogy legyen, ami konkrétan a környezetvédelem javítására, a régióban rejlő tetemes megújulóenergia-potenciál kiaknázására, valamint a szűkös vízkészlet jobb használatára irányuló politikák és projektek előmozdítására történő összpontosítást jelenti;

51. ismételten felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák a Jordán-folyó pusztulását orvosló átfogó terv kidolgozását, valamint hogy többek között az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés keretében továbbra is biztosítsanak pénzügyi és technikai támogatást a folyó – és különösen alsó szakaszának – helyreállítására;

52. kiemeli az energia és a megújulóenergia-források – például a szél, a nap és a hullám – területén folyó együttműködésben rejlő komoly lehetőségeket; támogatja a földközi-tengeri napenergiaterv összehangolt végrehajtását és a partnerországok alapvető szükségleteinek kielégítését célzó ipari kezdeményezéseket, valamint az energiahatékonyság érdekében létrehozott euro-mediterrán stratégia elfogadását; kiemeli, hogy az energiaellátás biztonságának megerősítése érdekében fontos a transz-euromediterrán elektromos, gáz- és olajhálózatok összekapcsolásának az összes euro-mediterrán térséget összekapcsoló intelligens hálózatok megvalósítása révén történő előmozdítása;

53. emlékeztet a helyi mezőgazdasági termelőket előnyben részesítő mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, az élelmezésbiztonság és az élelmiszer-önellátás, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a víz és az energia, illetve ezek ésszerű használata jelentőségére; javasolja, hogy határozzák meg a mezőgazdasági együttműködést az ESZP az euro-mediterrán mezőgazdasági menetrendet támogató prioritásaként, valamint az élelmiszerárak nemzeti, regionális és globális szintű stabilizálását szolgáló megoldásként;

54. ismételten kéri, hogy hozzanak létre euro-mediterrán polgári védelmi erőt, figyelembe véve, hogy a természeti katasztrófák kiterjedésének és számának növekedése miatt sürgetővé válik a szükséges pénzeszközök kiutalása, valamint hogy egy ilyen kezdeményezés erősítené az euro-mediterrán térség népei közötti szolidaritást;

55. ismételten hangsúlyozza az ESZP finanszírozási eszközét jelentő ENVI jelentőségét; kiemeli ugyanakkor, hogy egy alulról felfelé építkező megközelítés biztosításával nagyobb rugalmasságot és célzottabb, elsősorban a civil társadalomra és a helyi közösségekre irányuló támogatást kell nyújtani; szorgalmazza továbbá, hogy végezzék el az ENPI átfogó hatékonysági vizsgálatát azzal a céllal, hogy az EU déli szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatai terén jobban felhasználják a rendelkezésre álló pénzeszközöket és biztosítsák, hogy a fejlesztési segélyeket és a támogatásokat megfelelően használják fel a kedvezményezett országokban; kulcsfontosságúnak tartja a finanszírozás átláthatóságát és a korrupcióellenes mechanizmusoknak a finanszírozási eszközökbe történő beépítését; hangsúlyozza a különböző ENPI-programok irányítása és végrehajtása nyomon követésének jelentőségét; kiemeli a határokon átnyúló projektek megerősítésének, a lakosságot bevonó programok kiterjesztésének és a regionális együttműködési ösztönzők bevezetésének jelentőségét; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az ENPI helyébe lépő eszköz közelgő előkészítése során folytasson időben konzultációt a Parlamenttel és a civil társadalom érdekeltjeivel;

56. felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el az ENPI-rendelet 23. cikkét módosító, a Bizottság által 2008 májusában benyújtott és az Európai Parlament által 2008. július 8-án elfogadott jogalkotási javaslatot, amely lehetővé tenné a korábbi műveletekből visszamaradt pénzeszközök újrabefelhasználását, ezzel biztosítva, hogy a jelenlegi pénzügyi válságnak az EU-val szomszédos és különösen a déli régiók reálgazdaságára és élelmiszerárainak növekedésére gyakorolt következményei enyhítését célzó, égetően szükséges eszköz az EU rendelkezésére álljon;

57. hangsúlyozza, hogy az ENPI nem az egyetlen eszköz a ESZP-n belüli programok és tevékenységek finanszírozásához, és következetesen kitart amellett, hogy átfogó megközelítésre van szükség az összes finanszírozási eszköz felhasználása terén; kéri ezért az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy adjon világos áttekintést a kiutalt pénzeszközökről, kedvezményezett országok és ezen belül is finanszírozási eszközök szerinti bontásban;

58. kiemeli, hogy növelni kell az ESZP déli dimenziója számára előirányzott pénzeszközöket az EU új, 2014–2020-as pénzügyi tervében annak biztosításához, hogy a finanszírozás illeszkedjen a politikai ambíciókhoz, illetve annak érdekében, hogy a kiemelt státusz végrehajtása ne legyen kihatással az ESZP egyéb prioritásaira; kitart amellett, hogy tiszteletben kell tartani a 2006-ban a COREPER-hez intézett bizottsági nyilatkozatot követően létrejött megállapodást, amely előírja, hogy az ENPI teljes összegének 2/3-át a déli országok, míg 1/3-át a keleti országok között osztják szét demográfiai súlyuknak megfelelően;

59. hangsúlyozza azonban, hogy a kiutalt pénzösszegek növelésének az igények pontos vizsgálatán kell alapulnia és összhangban kell állnia a végrehajtott programok hatékonyságának növekedésével, hozzáigazítva azt a kedvezményezett ország szükségleteihez, és az elsőbbségi sorrendet is ennek megfelelően alakítva ki;

60. üdvözli az EBB égisze alatt az Euro-mediterrán Beruházási és Partnerségi Pénzügyi Eszköz (FEMIP) által végzett munkát és hangsúlyozza, hogy a régióban aktív többi nemzetközi pénzügyi intézettel szinergiára kell törekedni, és ismételten javasolja a közös fejlesztést szolgáló euro-mediterrán pénzügyi intézet létrehozását, amelynek továbbra is az EBB maradna a főrészvényese; támogatja az EBB-nek nyújtott garancia felső határának azzal a céllal történő megemelését, hogy képes legyen megőrizni a térségben végzett tevékenységeinek intenzitását az elkövetkező években is; felhívja az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, hogy módosítsa alapokmányát annak érdekében, hogy részt vehessen ebben a finanszírozási tevékenységben;

Az Európai Parlament szerepe

61. hangsúlyozza az Európai Parlament kulcsfontosságát azon elképzelés támogatásában, hogy Európa stabilitása és jóléte szorosan összekapcsolódjon a szomszédos déli ESZP-országokon belüli demokratikus kormányzással, illetve gazdasági és társadalmi előrehaladással, valamint a politikai vita, a mindenre kiterjedő szabadság, a demokratikus reformok és a jogállamiság szomszédos partnerei közötti, különösen a parlamentközi küldöttségeken és az UMT-PK-n keresztüli előmozdításában;

62. újfent megismétli elköteleződését a parlamenti ellenőrzés jogának az ESZP végrehajtása során történő gyakorlása mellett, de egyben kész rendszeres eszmecserét folytatni a Bizottsággal az ENPI alkalmazásáról; üdvözli, hogy a Bizottság és az EKSZ széles körű konzultációt folytat az ESZP felülvizsgálatáról, és reméli, hogy a Bizottság és az EKSZ a jelentős dokumentumok – például az ESZP cselekvési programja – előkészítése során is teljes és módszeres konzultációt fog folytatni a Parlamenttel; kéri továbbá, hogy a Parlament kapjon engedélyt az ESZP-partnerországokkal zajló tárgyalások tárgyát képező valamennyi nemzetközi megállapodási mandátumhoz való hozzáférésre az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdésével összhangban, amelynek értelmében a Parlamentet haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell a folyamat minden állomásáról;

*

* *

63. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ), a tagállamok és az ESZP-országok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek, valamint az Unió a Mediterrán Térségért főtitkárának.

 

(1)

COM(2003) 0104

(2)

COM(2004) 0373

(3)

COM(2006) 0726

(4)

COM(2007) 0774

(5)

COM(2010)0207.

(6)

COM(2011) 0200.

(7)

HL L 287. E, 2006.1.19, 312. o.

(8)

HL L 303. E, 2006.1.19, 760. o.

(9)

HL L 282. E, 2008.11.6, 443. o.

(10)

HL L 76. E, 2010.3.25, 76. o.

(11)

HL L 76. E, 2010.3.25, 83. o.

(12)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0192.

(13)

Elfogadott szövegek, P7_TA-PROV(2010)0314.

(14)

P7_TA-PROV(2011)0038.

(15)

P7_TA-PROV(2011)0064.

(16)

P7_TA-PROV(2011)0095.

(17)

COM(2008)0319.

(18)

HL L 310., 2006.09.11., 1. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat