Eljárás : 2011/2599(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B7-0230/2011

Előterjesztett szövegek :

B7-0230/2011

Viták :

PV 06/04/2011 - 14
CRE 06/04/2011 - 14

Szavazatok :

PV 07/04/2011 - 6.4
CRE 07/04/2011 - 6.4

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2011)0149

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 131kWORD 79k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0228/2011
30.3.2011
PE459.765v01-00
 
B7-0230/2011

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján


a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciáról


Judith Sargentini a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciáról  
B7‑0230/2011

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az ENSZ által kijelölt négy évtizedre, amelyek során az alábbi területek fejlesztése kapott hangsúlyt: önfenntartó gazdasági növekedés és társadalmi haladás (1961-1970), a fejlett és a fejlődő országok közötti különbségek csökkentése (1970–1980), az igazságosságon alapuló új nemzetközi gazdasági rend kialakítása (1980–1990), a fejlődés minden területén egymással összefüggő, konkrét és hatékony politikai intézkedések koherens rendszerének végrehajtása és új prioritások meghatározása a gazdasági növekedés felgyorsítása, a mélyszegénység csökkentése, a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi rendszer javítása, a megfelelő makrogazdasági irányítás kialakítása, a nemzetközi fejlesztési együttműködés erősítése és a legkevésbé fejlett országok javára tett külön erőfeszítések érdekében (1990–2000),

–   tekintettel a fejlődéshez való jogról szóló, 1986. évi ENSZ-nyilatkozatra,

–   tekintettel a 2000–2015-ös millenniumi fejlesztési célokra, amelyek célja, hogy a szegénységet 2015-re felére csökkentsék,

–   tekintettel a legkevésbé fejlett országokkal foglalkozó korábbi ENSZ-konferenciákra,

–   tekintettel a 2011. május 9–13. között a törökországi Isztambulban megrendezendő, a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel jelenleg 48 ország tartozik a legkevésbé fejlett országok kategóriájába, melyek közül 33 Afrikában, 14 Ázsiában és 1 Latin-Amerikában található; közülük 16 ország nem rendelkezik tengerparttal, 12 pedig kis sziget,

B.  mivel a legkevésbé fejlett országok száma az 1971-ben – amikor az ENSZ bevezette ezt a kategóriát – megállapított 25-ről 2011-re 49-re nőtt, és csak három ország került ki a csoportból: 1994-ben Botswana, 2007-ben a Zöld-foki-szigetek és 2011 januárjában a Maldív-szigetek,

C. mivel olyan afrikai országokat is legkevésbé fejlett országként tartanak számon, amelyek jelentős mennyiségű kőolajkészletekkel és ásványkincsekkel rendelkeznek,

D. mivel a legkevésbé fejlett országokkal foglalkozó korábbi ENSZ-konferenciákon az ENSZ tagállamai elkötelezték magukat a konferencia ajánlásainak végrehajtása mellett, de ennek nem tettek eleget; mivel a legkevésbé fejlett országokkal foglalkozó ENSZ-konferencia csak akkor tud ajánlásokat kiadni, ha a legkevésbé fejlett országok érdekeit szolgáló legfontosabb kérdéseket – például a kereskedelmi, a mezőgazdasági, a halászati, a beruházási és az éghajlat-változási politikák közötti koherencia kérdését - megfelelően megvitatják,

E.  mivel a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos erőfeszítéseket a szegénység megszüntetésére az ENSZ-konferencia tágabb napirendjének részeként kell tekinteni,

F.  mivel a fejlesztési politika a kereskedelem, a beruházás, a mezőgazdaság és a termékár-spekuláció közötti koherenciájának nemzeti és nemzetközi szinten megmutatkozó hiánya kedvezőtlenül hatott a legkevésbé fejlett országok fenntartható fejlődési potenciáljára, és tovább súlyosbította a szegénységet ezekben az országokban,

G. mivel az olyan fennálló strukturális problémák mellett, mint az eladósodottság, a feltételekhez kötött segély és a méltánytalan kereskedelmi szabályok, az éghajlatváltozással, a pénzügyi, élelmezési és energiaválsággal kapcsolatos legutóbbi többszörös globális válság következtében tovább romlott a helyzet a legkevésbé fejlett országokban,

H. mivel a pénzügyi liberalizáció – többek között a spekulatív és kiszámíthatatlan pénzmozgások, amelyekre a fejlődő országok nem sok befolyást gyakorolnak – jelentős mértékű nemzetközi instabilitást idéz elő, és végzetes hatással van a fejlődő országok gazdaságára,

I.   mivel bár sok legkevésbé fejlett ország gazdaságának a mezőgazdaság az alapja, amely a munkaerő 90%-át foglalkoztatja, a külföldi befektetők termőföld-felvásárlása veszélyezteti az élelmezésbiztonságot, és ezt az elsődleges célt az adományozóknak tiszteletben kell tartaniuk és támogatniuk kell,

J.   mivel minden legkevésbé fejlett országnak a lakosság döntéshozatali folyamatban való demokratikus részvétele alapján saját helyzetének megfelelően kell meghatároznia prioritásait és megoldásait,

1.  úgy véli, hogy le kell vonni a tanulságokat a legkevésbé fejlett országokkal foglalkozó korábbi ENSZ-konferenciákon megfogalmazott ajánlások végrehajtásának kudarcaiból, ami szükségessé teszi a fejlesztési politika paradigmájának elmozdulását a társadalmi igazságosság felé, a javak legkevésbé fejlett országokon belüli és nemzetek közötti újraelosztását a társadalmi kohézió elősegítése és a konfliktusok megelőzése érdekében;

2.  felhívja minden iparosodott ország figyelmét általában és az uniós tagállamokét különösen, hogy még mindig lemaradásban vannak a 2015-re szóló 0,7%-os kötelezettségvállalásuk teljesítése tekintetében;

3.  úgy véli, hogy a negyedik ENSZ-konferenciának a fejlesztési politikák koherenciáját kell középpontba állítania, amely jelentős szerepet játszik a politikai hangsúly eltolódásában nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt; felszólít ezért minden szakpolitikai terület – azaz a kereskedelem-, a környezet-, az agrár-, az éghajlat-változási, az energia- és a pénzügypolitika – oly módon történő tervezésére, hogy e politikák támogassák a legkevésbé fejlett országok fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szükségleteit a szegénység elleni küzdelem, a tisztességes jövedelem és megélhetés elősegítése érdekében;

4.  felszólítja az EU-t, hogy a KAP-nak összhangban kell állnia a legkevésbé fejlett országok fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politikájával, és meg kell szüntetni az olyan dömpinggyakorlatokat, mint az exporttámogatások, mivel ezek aláássák a legkevésbé fejlett országok élelmezésbiztonságát és fenntartható gazdálkodási rendszereit;

5.  az árucikkekkel való túlzott spekuláció megakadályozása érdekében az árellenőrzést is magában foglaló szabályozási intézkedések nemzeti, regionális és nemzetközi szinten történő végrehajtására szólít fel, mivel ez fontos lépés az árutőzsdei, különösen az élelmiszerekkel és az energiával kapcsolatos spekuláció kezelése felé;

6.  felszólítja az EU-t és a többi fejlett országot, hogy az összes olyan strukturális akadályt, amely a legkevésbé fejlett országok számára megnehezíti a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos alapvető jogaik gyakorlását, számolják fel a nemzetközi gazdaságpolitikák reformján keresztül, ideértve: a WTO reformját, a nemzetközi kereskedelem szabályozását, kötelező erejű mechanizmusok bevezetését a legkevésbé fejlett országokból történő jogszerűtlen tőkekiáramlás és az adókikerülés megakadályozása érdekében, továbbá a nemzetközi pénzügyi tranzakciók teljes átláthatóságát szavatoló politika végrehajtását;

7.  úgy véli, hogy a legkevésbé fejlett országok számára elengedhetetlenül fontos az adóbevételek biztosítása, hogy kielégíthessék állampolgáraik alapvető szükségleteit és kevésbe függjenek a külföldi segélyektől; véleménye szerint elsődleges célnak kell tekinteni a fejlesztés adózással összefüggő aspektusának átgondolását hatékony és működőképes adórendszer bevezetésével, amely fenntartható forrásokat biztosít a fejlesztés finanszírozási szükségleteinek kielégítéséhez;

8.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi együttműködésnek olyan nemzetközi környezet kialakítását kell célként kitűznie, amely elősegíti a legkevésbé fejlett országokban élők számára szociális és gazdasági jogaik gyakorlását az alábbiak terén: biztonságos élelem, víz, lakhatás és fenntartható megélhetés, továbbá hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz a minden képzeletet felülmúló szegénységből való kilábalás érdekében;

9.  felszólít a fejlődéshez való jogról szóló, 1986-os ENSZ-nyilatkozat végrehajtására, amely szerint „az államok kötelesek egymással együttműködni a fejlődés biztosítása és a fejlődést akadályozó tényezők kiküszöbölése érdekében (...), illetve oly módon kötelesek jogaikat gyakorolni és feladataikat ellátni, hogy támogassák a szuverén egyenlőségen, az egymásra utaltságon, a kölcsönös érdekeken alapuló új gazdasági rend kialakulását”;

10. felszólítja azokat a legkevésbé fejlett országokat, amelyek a helyi élelmezésbiztonságot kockáztatva termőföldjeiket külföldi befektetőknek bérbe adták, hogy gondolják újra politikájukat és lakosságuk számára garantálják a földhöz, a vízhez és más létfontosságú erőforrásokhoz való biztonságos hozzáférést;

11. szorgalmazza, hogy a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferencián az ENSZ és az EU komolyan foglalkozzon a termőföld-felvásárlás kedvezőtlen következményeivel, például a mezőgazdasági kistermelők földjeinek kisajátításával és a fenntarthatatlan termőföld- és a vízhasználattal;

12. véleménye szerint igen jelentős lépés, hogy az Egyesült Államokban elfogadták a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló új törvényt az afrikai ásványkincsek polgárháborút és konfliktusokat szító illegális kitermelése ellen; úgy véli, hogy az ENSZ-nek is hasonló javaslatot kell benyújtania, hogy biztosítható legyen a világpiacon forgalmazott ásványkincsek nyomon követhetősége;

13. a legkevésbé fejlett országok esetében az adósságok eltörlésére hív fel, mivel ezeket a felháborító adósságokat a diktátorok népük érdekei ellenében vették fel, és ragaszkodik ahhoz, hogy semmilyen adósságjóváírást ne tekintsenek hivatalos fejlesztéstámogatásnak;

14. rendszeres éghajlat-változási kockázatértékelésre szólít fel a politikai tervezés és döntéshozatal minden területén, beleértve a kereskedelmet, a mezőgazdaságot, az élelmezésbiztonságot stb.; kéri, hogy ennek az értékelésnek az eredményét használják fel a fenntartható fejlesztési együttműködési politikára vonatkozó egyértelmű iránymutatások kidolgozásához;

15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az ENSZ főtitkárának, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat