ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciáról
30.3.2011
az eljárási szabályzat 110. cikkének (2) bekezdése alapján
Thijs Berman, Michael Cashman, Corina Creţu, Patrice Tirolien az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B7-0228/2011
B7‑0232/2011
az Európai Parlament állásfoglalása a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferenciáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2008-ban elfogadott, a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik, 2011. május 9–13. között Isztambulban megrendezendő ENSZ-konferencia (az LDC-IV) összehívására irányuló határozatra,
– tekintettel a 2001-ben Brüsszelben rendezett harmadik ENSZ-konferencián elfogadott, a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó 2001–2010-es brüsszeli cselekvési programra, melynek célja a mélyszegénység és az éhezés célzott intézkedéseken és a kapcsolódó területek bevonásán keresztüli csökkentése, valamint a fenntartható fejlődés ösztönzése,
– tekintettel a 2000–2015-ös millenniumi fejlesztési célokra, amelyek célja, hogy a szegénységet 2015-re felére csökkentsék,
– tekintettel a millenniumi fejlesztési célokról szóló, 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozó eredményeire,
– tekintettel a súlyosan eladósodott szegény országokra vonatkozó kezdeményezésre (HIPC),
– tekintettel az emelkedő élelmiszerárakról szóló, 2011. február 9-i állásfoglalására,
– tekintettel az EU „Mindent, csak fegyvert ne!” kezdeményezésére,
– tekintettel a 2011. január 1-i uniós általános preferenciarendszeren belüli származási szabályokra,
– tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a legkevésbé fejlett országok száma 1971 óta megduplázódott, és mivel jelenleg 48 ország a nemzetközi közösség legszegényebb és legsérülékenyebb országa, mivel az elmúlt évtizedben csupán két ország, a Zöld-foki-szigetek és a Maldív-szigetek került le a legkevésbé fejlett országok listájáról,
B. mivel a legkevésbé fejlett országok a legsérülékenyebbek a helyzetüket rontó pénzügyi és élelmezési válságokhoz, az éghajlatváltozáshoz és az energiaválsághoz stb. hasonló külső és belső hatásokkal szemben,
C. mivel jelenleg a legkevésbé fejlett országok népességének 78 %-a kevesebb mint napi 1,25 USA dollárból él,
D. mivel a kedvező fejlemények ellenére a brüsszeli cselekvési programot a legkevésbé fejlett országok még nem hajtották maradéktalanul végre, és mivel a legkevésbé fejlett országokra vonatkozó brüsszeli cselekvési program iránt kötelezettséget vállaló nemzetközi közösség elmaradt annak teljesítésével,
E. mivel bár a hivatalos fejlesztési támogatás jelentősen nőtt, a segélyek messze elmaradnak a brüsszeli cselekvési programban kitűzött céloktól, és mivel a legkevésbé fejlett országok többsége még mindig mélyszegénységben él, nem rendelkezik megfelelő infrastruktúrával és termelő kapacitással, illetve nő a munkanélküliség,
F. mivel az LDC-IV során átfogóan értékelni fogják a brüsszeli cselekvési program végrehajtását, és mivel új cselekvési programot fognak elfogadni a 2011–2020-as időszakra; mivel a konferencián a legkevésbé fejlett országokra az elkövetkezendő évtizedben váró kihívásokról és a szükséges válaszlépésekről is szó lesz,
G. mivel az LDC-IV során a legkevésbé fejlett országok szükségleteinek kielégítésére irányuló partnerségekre vonatkozó globális elkötelezettség is megerősítésre kerül majd; mivel a legkevésbé fejlett országokról szóló negyedik ENSZ-konferencia jelenleg folyó előkészítő munkálatai keretében nemzeti konzultációkra, regionális ülésekre és konferenciákra kerül sor, amelyeken az érdekeltek – parlamenti képviselők, a civil társadalom képviselői és a magánszféra képviselői – egész sora vesz részt,
H. mivel a fejlesztéspolitikai célok a kereskedelem, a beruházás, a mezőgazdaság és a termékár-spekuláció közötti, a Szerződésben is előírt koherenciájának hiánya kedvezőtlenül hatott a legkevésbé fejlett országok fenntartható fejlődési potenciáljára,
I. mivel bár sok legkevésbé fejlett ország gazdaságának a mezőgazdaság az alapja és az a munkaerő 90%-át foglalkoztatja, az élelmezésbiztonság veszélyeztetett helyzetben van,
J. mivel a fejlesztés a fejlett országok számára közös kihívás, hiszen felelősséggel tartoznak és egyben kötelességük is segíteni a fejlődő országoknak abban, hogy kiemelkedjenek a szegénységből,
K. mivel elsősorban a fejlődő országok tartoznak felelősséggel saját fejlődésük iránt azáltal, hogy megfelelő, a jó irányításhoz hozzájáruló és a népességet a szegénységből kiemelő szakpolitikai intézkedéseket hoznak és hajtanak végre,
L. mivel a törékeny állapotból a béke és biztonság állapotába való zökkenőmentes átmenethez, illetve a fenntartható és befogadó jellegű intézmények működésének alátámasztásához demokratikus irányításra és az emberi jogok tiszteletben tartására, továbbá a konfliktusrendezésre, a béketeremtésre és az államépítésre irányuló nagyobb figyelemre van szükség,
1. úgy véli, hogy az LDC-IV-nek az eredményekre kell összpontosítania, továbbá hatékony és átlátható ellenőrzési és nyomon követési mechanizmusokon alapuló, a legkevésbé fejlett országok számának 2020-ra történő felére csökkentésére irányuló egyértelmű célokat és mutatókat kell meghatároznia;
2. sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy kötelezettségének eleget téve továbbra is munkálkodjon azon, hogy a GNI 0,15–0,20 %-ában meghatározott hivatalos fejlesztési támogatási célkitűzés – elsősorban a hazai források mobilizálása révén, illetve újszerű finanszírozási mechanizmusok és a köz- és a magánszféra, a nemzetközi pénzügyi intézmények és a multilaterális pénzügyi intézmények bevonásával – megvalósuljon a legkevésbé fejlett országok javára; felhívja a fejlesztési partnereket a segélyek hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozat és az accrai napirend maradéktalan végrehajtására; emlékeztet arra, hogy ezek minimumtörekvések, és hogy még az összes cél megvalósítása esetén is jelentős finanszírozásra lesz szükség a szegénység elleni küzdelem és a világban élő szegények egészségügyi és oktatási színvonalának javítása érdekében;
3. sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy az LDC-IV során tárgyaljanak az újszerű fejlesztésfinanszírozási mechanizmusok – például a pénzügyi műveletek megadóztatása – bevezetéséről; hangsúlyozza, hogy a hivatalos fejlesztési segéllyel kapcsolatos kötelezettségvállalásokat és az innovatív finanszírozási mechanizmusokat alapvető fontosságú és kiegészítő elemnek kell tekinteni a szegénység elleni küzdelemben;
4. felhív annak szükségességére, hogy a legkevésbé fejlett ország esetében prioritást élvezzen az élelmezésbiztonság, a mezőgazdasági előállítási kapacitás növelése, az ipar, a szolgáltatási ágazat és az infrastruktúra fejlesztése, a mindenkire kiterjedő gazdasági növekedés, a technológiákhoz való hozzáférés, továbbá a humán és társadalmi fejlődés;
5. felszólítja az EU-t és a többi fejlett országot, hogy az összes olyan strukturális akadályt, amely a legkevésbé fejlett országok számára megnehezíti a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos alapvető jogaik gyakorlását, számolják fel a nemzetközi gazdaságpolitikák reformján keresztül, ideértve a WTO reformját, a nemzetközi kereskedelem szabályozását, kötelező erejű mechanizmusok bevezetését a legkevésbé fejlett országokból történő jogszerűtlen tőkekiáramlás és az adókikerülés megakadályozása érdekében, továbbá a nemzetközi pénzügyi tranzakciók teljes átláthatóságát szavatoló politika végrehajtását;
6. a fejlődő országok adórendszerének fejlesztésére és a helyes adóügyi irányítás segítésére szólít fel; felhívja az EU-t és általában a nemzetközi közösséget arra, hogy a fejlődő országokban beruházó és ott működő társaságok tekintetében követeljék meg a megfelelő szintű átláthatóságot, ideértve az adott országban benyújtandó projektenkénti adóbevallásokat is;
7. igazságos és méltányos kereskedelmi szabályok kidolgozására, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti kérdések széles körét felölelő, a fenntartható fejlődés szolgálatában álló integrált szakpolitikák végrehajtására szólít fel;
8. az árak volatilitása és átláthatósága, valamint a szabályozott pénzpiacok kapcsán hathatós intézkedések foganatosítására szólít fel a legkevésbé fejlett országok sérülékenységének kezelése, és ezen országok védelme érdekében;
9. rámutat annak szükségességére, hogy a technológiai tudásátadás ösztönzésével erősíteni kell a legkevésbé fejlett országok kapacitását az éghajlatváltozás jelentette negatív hatásokkal való szembenézésre, és hogy ezeket a lépéseket, valamint a fenntartható környezeti politikákat össze kell hangolni a cancúni adaptációs kerettel és a koppenhágai megállapodással;
10. emlékeztet arra, hogy az emberi jogok és a megkülönböztetésmentesség egyetemességének elve alapként szolgál a törvényes demokratikus kormányzás és a politikai dialógus megerősítéséhez a legkevésbé fejlett országok esetében is;
11. úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célokról szóló 2010. szeptemberi csúcstalálkozó eredményét a szegénység felszámolásának felgyorsítására szolgáló keretként kellene felhasználni;
12. az adósságok eltörlésére hív fel a legkevésbé fejlett országok esetében;
13. ragaszkodik ahhoz, hogy az LDC-IV-konferenciának a politikák koherenciájának megteremtésére kell összpontosítania a kereskedelmi és fejlesztési együttműködés, az éghajlatváltozás, a közlekedés, az energia, az élelmezésbiztonság, a migráció, valamint a közös mezőgazdasági és halászati politika terén;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.